Minden reggel, amint kinyitom a szemem, rád gondolok.
Mikor rád nézek, mikor a tekintetünk találkozik, remekül érzem magam.
Nincs olyan nap, amit nélküled akarnék leélni.
Egész éjjel várok, hogy kisüssön a nap,
A szívem reszket, már csak gondolatba is beleremeg, hogy láthatlak.
Már elég rég elhagytál,
De még ha nem is vagy itt,
Mindig magam mellett érezlek.
A zsebembe teszem a kezem, így mindig belém kapaszkodhatsz.
Miért teszel ilyenné?
Mikor éjfél után hívtál,
Arra kérve, hogy menjek érted,
Mintha erre vártam volna, már rohantam is.
Nem ez az első alkalom, hát miért teszem ezt?
Egyre jobban beléd bolondulok.
Rendben, az egész napot koncentrálva töltötted,
De most lökd félre a munkát s kövess!
Rendben, gyere velem, a Hold fénye alatt,
Érezd a szelet, ahogy az ujjaid között suhan el.
Mit kellene mondanom?
Miféle gondolatokba temetkezel?
Csak mi maradtunk itt - várakozások, suttogások.
Mint egy álom, mit ketten rajzoltunk, te és én.
Szerethetjük egymást?
Gyere ide kedves, gyere!
Már olyan régen zuhog az eső a szívemben, mely felhőkkel telt.
Őszintén remélem, hogy lassan kisüt a nap.
Esőcseppek nedvesítik a vállam,
De ha meg is száradnak, egyedül vagyok.
Rettegek, hogy csak ez marad nekem.
Valahogy ideges vagyok, oh mélyen a szívemben,
Az elrejtett szavak feltörnek,
Te jársz a fejemben, a szavaid,
Nem tudom kimondani, ez annyira nem én vagyok!
Az összes szavam hozzád kapcsolódik,
Oh, blah blah blah
Mindenki láthatja hogy egy rosszfiú vagy,
Hát miért vonzódtam ennyire hozzád?
A telefonod kikapcsolva,
Már megint elzárkózol mindenkitől.
Uh, uh, uh csak egy vicc vagyok számodra?
Uh, uh, uh Nem hiszem el!
Már fél éve vagy velem,
De a másik lánnyal már egy éve?
Uh, uh, uh, uh