Ragyogó égbolt alatt állok,
Szállok, mintha csak álmodnék,
Az életem gyönyörű!
Egy történet, mit már sokszor hallottam,
Rút kiskacsából hattyú, pillangó mi még nem repült,
Az emberek mit sem sejtenek, nem látják a szárnyaidat,
Ez az új világ, mivel csak most találkoztál kegyetlen tud lenni.
Légy erős kislány, tudod arra születtél hogy szállj!
Az elhullatott könnyek, a megélt fájdalom, csak felkészített téged, hogy magasabbra szárnyalj!
Pillangó, mindenki látni fogja.
Ragyogó égbolt alatt állok,
Szállok, mintha csak álmodnék,
Az életem gyönyörű!
A szívembe vésett, elfeledett álom,
Annyiszor láttam, mégis elnyomtam magamban,
Apró emlékek, melyek egyesével ébrednek fel bennem,
Felnyitják a szemem, meg fogják tölteni a világom!
Túllépek a hosszú, hosszú éjszakán,
Szeretnék még egyszer az utazás része lenni.
Miért ne? Ezen a világon van egy szó, mi felébreszti a szívem.
Tegnap egyedül voltam,
Mégis, számtalan tekintet tüze égetett,
Annyi könnycsepp hullott le,
Én pedig ismét ellenálltam.
Ragyogó égbolt alatt állok,
Szállok, mintha csak álmodnék,
Az életem gyönyörű!
Hervadó virágszirmok,
Voltak nehéz időszakaim,
De mindig ott van egy kis fény.
El kell engednem azt a távoli napot,
Hogy ragyogva szállhassak.
Ragyogó égbolt alatt állok,
Szállok, mintha csak álmodnék,
Az életem gyönyörű!
Behunyom a szemem,
S abban a percben - az idő megáll,
Én pedig felemelkedek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése