컴백! Pt. 2: 여자친구 | (여자)아이들 | 이달의 소녀 | 카드 | 갓세븐 | BTS, TXT

Hű gyerekek... sajnos nem fért bele minden ebbe a hétbe, amit szerettem volna. Akárhogy igyekeztem is, képtelen voltam belepasszírozni minden tervezett visszatérésem ebbe a hétbe. Ezért kitaláltam azt, hogy kb. megfelezem amiket terveztem, és ami nem fért bele, azt átpasszintom a következő hétre, mert jövő hétre egyetlen TWICE visszatérés várható, semmi más. Egy darab lemezről meg nem akarok írni - és halogatni se szeretném a bejegyzést. Remélem ez jó megoldás mindenki számára, és senki se túl csalódott emiatt. Bár 50 órából állna egy nap!

Akikkel ma foglalkozunk: GFriend, (G)I-DLE, LOONA, KARD, BTS, TXT, Got7, NCT127, NCT Dream, SF9

Ha olvasóként kértetek egy-egy visszatérés átnézésére, igyekeztem legalább egyet választani a javasoltak közül. Ha mindet nem is, de legalább az azt egyet hozhassam. Remélem legalább kicsit kárpótol ez mindenkit. 

Akik átkerülnek a következő hétre; H&D,  Pentagon, Astro (ebbe már belekezdtem, hű), Apink, Oh My Girl, Day6 (ide már most rengeteg mondandóm van). + Természetesen az új megjelenések. 

Lássuk ezt a hetet!

I. GFRIEND

 Én szeretem a lányokat. Nagyon szeretem őket, amióta csak debütáltak. Minden visszatérésüket várom, hátha visszatérnek egy kicsit ahhoz a stílushoz, ami annyira megszerettette őket velem - de sajnos egyelőre ez nem történt meg. A Navillera után sajnos elkezdtünk eltávolodni egymástól, amit nagyon sajnálok (amit most írok, kizárólag a promós dalaikra vonatkozik, az album számai ugyanolyan szerethetőek maradtak számomra), de mindig, minden egyes alkalommal várom őket, mert ha a klipes dalt nem is szeretem meg igazán, de lemezeik mindig zseniálisak. 

Sajnos most sem sikerült beleszeretnem a dalba. Valahogy nem az én világom ez a se nem ballada, se nem tempós dal. A hangok gyönyörűek, a szöveg jó, a klip nagyon minőségi (akár egy film is lehetne), de valahogy a dal hangulata nem fog meg. Azt elismerem, picit (hangzásban) mintha visszafordultunk volna a gyökerekhez, de így egészében nem tudom igazán megszeretni a számot. Tudom, hogy nagyon népszerűek Koreában ezzel a drámai hangzással, és örülök is a sikereiknek, de sajnos kimaradok az ünneplésből. Ettől még remélem, ti élvezitek a számot!

Térjünk rá a lemezre: 

Zseniális, ahogy van. Minden egyes szám maga a minőség. 

Labyrint? Mintha egy régi, régi Gfriend számot hallanék, új bőrbe bújtatva. Erőteljes, és iszonyatosan szórakoztató!  Here We Are? Gyönyörű, erre jobb szó nincs. Drámai ugyan ez is, de a dal felépítese szédületesen jó. Azok a hangok pedig, ó te jó ég! Eclipse? Annyira aranyos, és érzelmes, egyszerűen imádom. Amióta csak kijött, hallagtom szorgosan. De ez igaz az egész lemezre. 10/10

Megmondom őszintén, jobb szerettem volna, ha a Labyrint lesz a promós dal (sírtam egy hetet, akkora kincs az a szám), olyan boldog lettem volna tőle. Na nem baj, talán majd a mostani, nyári visszatérés egy kicsit más lesz. 

De ne értsetek félre, nem azt akarom, hogy keménycsaj stílust vegyenek fel. Egyáltalán nem. Csak hiányoznak a szó szerint erőteljes (tehát nem üzenetben értendő, de zeneileg), dinamikus számaik. Nem lettek ettől rosszak - nyilván -, de még mindig remélem, egyszer visszatérnek, ha csak kicsit is. 

A dal: 10/8

A lemez: 10/10

II. (G)I-DLE 

Oké, úgy tűnik, ez a banda is (sajnos) néhány társával a „nagyon szeretném szeretni” kategóriába süllyed. Megmondom nagyon, de nagyon őszintén, semmi probléma nincs velük, és szeretem is a zenéket amiket kiadnak, de nem annyira, amennyire szeretném. Pl. kedvenc banda nem lesznek, az elmúlt két visszatérésüket konkrétan észre se vettem. Most félreértés ne essék (gyűlölöm, hogy ezt külön le kell írni, mert manapság mindent direkt félreértenek a rajongók), ahogy mondtam, jók a dalaik (a kisebbik húgom ezt a visszatérést is imádja, sőt, ő hívta fel rá a figyelmem), de félek, soha nem lesznek kedvencek. Az első két dalukat imádtam, de aztán, nem is tudom, mintha picit leeresztettek volna a dalok – a hangok és a rap is (de még a szövegek is) jók voltak, de valahogy, nem is tudom, mintha hiányozna valamiféle „csattanó” a számokból. (?)

Ezt a számot, bár meglepett, de szeretem, mégis, valami picit hiányzik. Az intró okés (bár engem nem tesz túlzottan izgatottá), az első verze azonban (Soyeon része) sajnos nagyon nem jön be túlzottan. A második verze, és a felvezető rész is pompás. Aztán a refrén… ííííí, kicsit furi nekem. Még az „oh my god” részek rendben is lennének – kivéve Soyeon részét, azzal ki lehet kergetni a világból… olyan orrhangon, szenvelgősen elnyújtja a god és sky szavakat, hogy jaj… Most ha összehasonlítjuk azzal, ahogy Soojin „énekli” ezeket a részeket, hát igen. (Szerintem ő adja ezt elő mind hangilag, mind arckifejezést tekintve is.) De ha ezt még nem is nézzük, a refrén alatta a zene kb. halott. Mintha teljesen megállt volna a dal, annyira belassul (kivéve az utolsó résznél, az már sokkal jobb). 

Igazából értem miért csinálhatták ezt így, mert nagyon drámai... csak, nem tudom, néhány tagnál mintha picit erőtlennek hatna? Érthető amit mondani szeretnék? Élvezem a számot, nem azt mondom, hogy rossz. Csak valami hiányzik. Talán ez, és a dal elosztása az, amivel a legnagyobb problémám van. Soyeon a rapper, ha nem tévedek. Miért van „énekes” része is, ha rapper, és miért van ilyen kevés része a többi énekes társának? Eleinte még azt is mondtam, jól van, ő a híres tag, stb. stb. De most már egy kicsit túlzásnak érzem. Főleg, hogy pl. ennél a dalnál kifejezetten az ő részei nem tetszenek, épp ezért figyeltem fel az elosztásra. (Máshol, ha tényleg ő illik oda, fel se tűnne az embernek.)

Tudom-tudom, a rajongók azt mondják, hogy mert ő a producer, megérdemli. Ezzel az érveléssel viszont, sajnos, nem értek egyet. Abban az esetben megértem, hogy egy adott tag többet szerepel, ha a hangja a legjobb, vagy az adott dal hangulatához sokkal jobban illik a hangszíne. Lehet, hogy vannak akik most is így éreznek, de nekem nagyon-nagyon nem jöttek be Soyeon részei, és nyugodtan átadhatta volna őket Shuhuának, vagy Yuqinak. Arról szólva, hogy Soyeon producer – egészen valószínű, hogy produceri munkáért kap fizetést. Ha ez így van (és egészen biztos, vagy nem írna további dalokat ingyen, mint egy idióta), akkor az adott pillanatban (mikor eladja a dalt), nem bandatagként van jelen. Miután elkezd gyakorolni a társaival, nem producerként van jelen. A két dolognak semmi, de semmi köze nincs egymáshoz. Nekem ezt senki nem fogja tudni elmagyarázni – ha pedig ennyire nem megy a banda elrendezése, akkor lehet szólóban fellépni. Itt – mert tudom, sokan direkt sértésnek fogják ezt venni – nem Soyeon tehetségét vonom kétségbe. De ez az egész „zseni” kép, amit a cég nyomat, kicsit túlzás, és nem is fair. Se Soyeonnal, se a többi taggal szemben. 

Mint rapper, szerintem is zseniális. Mint dalszerző, jó. Mint dalszövegíró, nekem maximum rendben van. De a kép, amint (szerintem) a cég nyomat (és erősen Suga „nagyképűségére” játszik rá, ha őszinte akarok lenni), túl nagy elvárásokat állít a lánnyal szemben. Ez pedig sokakat elidegeníthet a bandától. Ha egy együttesről van szó, a bandát magát kellene felemelni, nem egyetlen tagot. Milyen véletlen, hirtelen Hyuna képe ugrott be… jaj, miért is lehet ez. Tudom, hogy a tagok azt mondják, hogy meg vannak elégedve, de én biztosan nem lennék. Ezt a BTS-nél pl. egyáltalán nem látni (ha már Sugát hoztam fel), mindenki teszi amiben a legjobb, vagy ami épp az adott dalhoz a legmegfelelőbb (pl. hol látjátok ti a rap csoportot „énekelni”?). De itt, ennél a kifejezett dalnál ezt (pedig engem a dalszöveg elosztása nem szokott zavarni) nagyon nem érzem. Mindegy, megint hülyeségekről beszéltem egy órát. Haladjunk! De kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is. Én tévednék, és titeket nem zavar ez a dolog? Csak nekem tűnt fel?

A zene maga jó, nincs nagy bajom vele, csak az elosztás zavar, mert ha rapperként nagyra is tartom Soyeont, énekhangjáért nem rajongok túlzottan. Jobb szerettem volna a többieket hallani. A szöveg miatt kialakult botrány pedig… Na most, a szöveg (nekem) egyértelműen egy leszbikus (leginkább szexuális) kapcsolatról szól. Mikor ez meglibbent a koreai sajtóban, a cég azonnal befékezett, és kiadott több (!!) tájékoztatót is, miszerint ez a dal „júj, dehogy, nem leszbikus kalandról szól, csak, ő, önmagunk szeretetéről, mármint, a belső nőkről, akik a csillagokba repítettek, elcsábítottak”. Érthető, Koreában ez nem elfogadott dolog, de ez a heves tiltakozás nevetséges – mi a kínomért engedték meg a szöveget, ha utána bepánikoltak, és visszaléptek? Jobb lett volna, ha meg se szólalnak, vagy eleve lecenzúrázzák a számot – csak a she-t kellett volna kihúzni, és a helyére valami semleges névmást szúrni. De neeem, inkább vállalták a botrányt, hogy érdeklődést keltsenek, de a „megmaradjon a káposzta, de jóllakjon a kecske is” üzemmódba kapcsolva, gyorsan visszatáncoltak, mielőtt tényleg baj lehetett volna. Tipikusan gyáva lépés.

Na de, térjünk rá a lemezre!

A Maybe egyszerűen zseniális, nagyon szeretem. Annak ellenére, hogy nincs refrén, zseniális. Minnie és Soojin hangja pazar, és itt pl. Soyeon is rettentő jól hangzik (esküszöm, a hangját alig ismertem fel, annyira más, mint mikor erőlteti ezt... nem is tudom milyen hangzást). Az kínos, hogy Shuhua egyetlen sort se kapott... miért van szegény lány a bandában ? Mert több taggal látványosabb koreót lehet csinálni? Jaj várjunk, a koreóban is mindig valaki mögött áll szerencsétlen lány. Általában nem zavarnak az ilyen dolgok, ha nem állandóak. De ez kezd kicsit kínos lenni. Nem arról van szó, hogy 12 tag van, könyörgöm... Tényleg, egy szó se jutott neki? Naa mindegy, a dal zseniális, imádom. 10/10

Az I Love You nem a kedvencem. Nagyon jól kezdődik, de számomra elég üres a refrén helye. Ettől függetlenül élvezem, csak szerintem sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle. 10/8

A Lionról már írtam, azt szerettem nagyon. 10/10

Összességében, jó kis visszatérés lett ez. Egyedül a promós dal üres kicsit (szintén többet is ki lehetett volna hozni belőle), de a lemez szépen sikerült. 

A dal: 10/8

A lemez: 10/9

De, mielőtt tovább lépünk... lenne itt még valami, amiről szeretnék írni egy kicsit. Kérdeztétek a véleményem a lányok botrányáról, ami főleg Soyeon műsorbeli megszólalása robbantott ki (még jobban), miszerint a "menő afrikai kultúrát kellene beleépíteni a dalukba". A kulturális kizsákmányolásról lenne szó. Íme, itt van amit én gondolok: 

Na most, egyetértek azzal, hogy ha elkerülhető a kulturális / vallási elemek negatív értelemben vett használata, akkor ne is folyamodjunk hozzájuk. Egy vallás, és kultúra se „menő”. De ha, teszem azt, az én vallásom, és annak minden egyes eleme a sárba tiporható, és untig felhasználható még a leggusztustalanabb (pl. a Big Bang Bae Bae klipje) módon is, mellek és vaginák mutogatása Mária szobrok mellett, és Jézus nevét hangoztatva egy gyakorlatilag szexről szóló szövegben – akkor a többi is rendben van, és nem kell túl komolyan venni. (Ez itt irónia akart lenni.) Így van ez nekem (pl.) a  pucér énekesekkel. Vagy mindegyik nemnél probléma, vagy egyiknél sem. Ha azt mondom, hogy engem kicsit kellemetlenül érint, ha arról énekelnek, hogy a hölgyek nemiszervén élvezkednek, közben Jézus pedig nevét kántálják, akkor a nagyvilág szerint idióta vagyok. Ha közben a Koránt fogdossák az énekesek, akkor jogos a felháborodásom, és undorító neonáci állatok. Érthető. Sajnálom, de vagy tiszteljünk mindenkit, vagy senkit (én nyilván az elsőt vallom, mielőtt egyesek félreértik ezt is).

Visszatérve a lányokra! Nem, nem hiszem, hogy bármi rosszat akartak azzal, hogy bizonyos kulturális elemeket, hangzásvilágot használtak a dalaikhoz. Egyáltalán nem gondolom ezt, és nem is éreztem, soha. Ahogy keresztényként fel se veszem a kereszténység totális nevetségessé tételét (mert a kereszténység borzasztó, és hülyeség – miközben minden más vallást tisztelni kell), és ezt soha szóvá se teszem, sőt, pl. Taemin utóbbi visszatérése esetében az egekig magasztaltam a is a motívumok használatát (imádom még mindig!), sokan épp így vannak más vallás / kultúra képviselői közül is. Én pl. azért, mert nem arról van szó, hogy egy apáca vagyok, vagy fanatikusan vallásos személy. Ez a dolog most nem is arról szól, hogy minden vasárnap templomba járó ember vagyok (mert nem vagyok),  de nem is erről kell, hogy szóljon. Amíg minden második pillanatban felkiált valaki, hogy épp kizsákmányolják a kultúráját (pl. pár hete Chungha esetében, de az is nevetséges volt), majd hadjáratot indítanak szerencsétlen koreai (vagy más) énekes ellen, aki azt se tudja, hogy a világon van az adott háborgók kultúrája, nemhogy még annak egy apró darabja... addig én...  Egyszerűen szeretném, ha az én nézeteim és vallásom is lenne épp úgy tisztelve, mint másoké, ennyi. Épp ezért, szeretném látni, hogy azonnali (szerintem előre elkészített) halálos fenyegetések küldözgetése, és túlérzékenység helyett reálisan gondolnának bele abba más kultúrák képviselői (igazából, ahogy látom, amerikai, fehér emberek, keresztény háttérrel, azok akik hőst játszanak más nemzetek, kultúrák „érdekében”, a kötelező, és beléjük vert bűntudatuk miatt), hogy Koreában még mindig a sztereotípiák az egyetlenek, amikkel jellemezni tudják, teszem azt Mexikó, vagy India lakosait. Ezek nem azért vannak jelen, mert a koreai emberek rasszisták, hanem mert az országnak kb. kapcsolata nincs ezekkel a nemzetekkel, csak filmeket láttak, és a legalapvetőbb zenei hangzásokat, és képkockákon megjelenített, sarkított karikatúráit ismerik ezeknek a karaktereknek. Teljesen normális reakció ez a koreaiaktól – csak ez az, amibe a nethuszárok képtelenek belegondolni. A támadások helyett hagyjuk, hogy az adott kultúra (igazi!) képviselői hallassák a hangjukat (amennyiben sértőnek vélik az adott videót, stb.), tisztelttel felhívva a cég figyelmét a hibáikra (higgyük el, tanulni fognak a hibáikból, emberek ők is). Ezzel az erőszakossággal, és gusztustalan támadási taktikával csak nevetségessé tesszük magunkat…

Erről is csak ennyit.

III. LOONA

Hosszú ideje töröm már a fejem, mit mondhatnék erről a visszatérésről. A lányok nyertek vele, ami nagyszerű, mert mondhatni, a rajongójuk vagyok. Tetszik az elképzelés, miszerint bármilyen koncepciót a magukévá tudnak tenni, rettentő tehetségesek, és sok fantáziát látok bennük. A debütálásukig imádtam kb. minden kis lélegzetvételüket - de a debüt. Jaj, nem jött be túlzottan. Nem tudjátok mennyit imádkoztam, ez csavarja el végre a fejem. 

Hát, nem igazán így lett. Nem tudom mi a baj vele. Őszintén, fogalmam nincs, nem tudnék rámutatni semmire, ami nincs rendjén a dallal... Talán az agresszív hangulata? Vagy az indulószerű stílus? A refrén kb. hiánya? (Vagy csak én nem találom.) Nem... nem értem mi van velem, és miért nem vagyok odáig az imádattól. 

A dal maga kb. a Dalla Dalla és az Icy alapja, csak Stray Kids elemekkel. (Hallgassátok csak meg pl. a lemez intróját is.) Ez rendben is van - nem, nem koppintásra akarom felhívni a figyelmet, jaj -, nekem tetszik ez a vonal. És mégis... igen, talán a refrén az ami "lapos" nekem. Sőt nem is tudom hol van, melyik rész az igazi refrén. Az egész dal masírozik, masírozik, nem tart egy kis szünetet sem, én pedig teljesen elveszek a számban. 

A szöveg (mint mindig) nagyon jó, a hangok fenségesek, a klip is csodálatos. Csak a dal, olyan nagyon furcsa... Az áthidaló rész mondjuk az év talán legjobbja, az összes dalt nézve, amit csak hallottam. Nem tudom mit érzek a dallal kapcsolatban... ti hogy vagytok vele? Beváltotta a hozzá fűzött elvárásaitokat? Remélem!

Na de, az album: 

Na most, ilyen lehet, ha valaki szerelembe esik. Imádom az összes dalt, ahogy vannak. Kivétel nélkül, mindegyiket. Az a minőség, az a harmónia mindenhol! A szövegek, a ritmus, a varázslatos, misztikus hangulat visz mindent. Ha édes dalról van szó, ha játékosról, vagy odamondósról, mindent ezüsttálcán nyújtanak nekünk. Annyira szépen ki van dolgozva mindegyik dal, hogy csak pislogok. 

A kedvencem egyértelműen az Oh (Yes I Am). Ha egyszer adsz neki egy esélyt, soha nem megy ki a fejedből, és órákon át képes leszel hallgatni. Az a refrén, és az alatta lüktető ritmus, valami pazar. 

De a többi szám is ilyen nagyon jó. Mondom, nincs szám amit ne élveznék. 

Összességében, bármennyire vagyok is bizonytalan a promós dalban, a lemez annyira megnyert magának, hogy félsikerként könyvelem el a visszatérést. (Komolyan, boldoggá tudnak tenni a remek dalok, mint másnak egy jó ölelés.)

A dal: 10/...6-7-8? 

A lemez: 10/10

IV. KARD

Naaaa, ismét egy banda, amit kedvelek! Velük vagyok már a debütálásuktól fogva, mert már az elején elvarázsoltak. Nem csak a veszélyes koncepció (Koreában vegyes bandának lenni? Hááát, ja.), de a stílusuk us tetszett nagyon. Mindig várom a visszatéréseiket!

Viszont a cégük hozzáállása... Félek, hogy a banda el fog tűnni. Nem igazán akar sikerülni rendes rajongótábort szerezniük otthon, ami lassan nagyon idegőrlő. Nem hiszem el (de, elhiszem), hogy a cég nem képes csinálni valamit. Elég volna az, hogy latin területen szeretik őket? Megélnek ebből? Nem értem én ezt, nem tudom miért nem oszlottak még fel (mármint, nem akarom, csak nem tudom, hogy húzták ki ilyen sokáig). Megdöbbent néha a cég nemtörődömsége (nem igazán)... 

Mondjuk az igaz, hogy a kevert bandák elég sok nehézségbe ütközhetnek; nem illik hozzájuk minden koncepció, és hangzás. Eleve problémásnak tartja őket a közönség, és itt a cég se igyekszik (meglepetés!) koreaiak által szeretett hangzást adni nekik. Érdekes. (Nem ezt akarom, csak akkor legalább látnám az igyekezetet.)

A kezdetektől olyan sok reményt fűztem ehhez a bandához zeneileg, hogy csak na. Sajnos ezt az utóbbi időben nem mindig sikerült beváltaniuk - ha az egyik számuk nagyon tetszik, a rá következő kicsit sem. Utolsó daluk a Dumb Litty volt, ami nem igazán jött be, így a mostani visszatérés bejelentésekor nagyon izgatott lettem, tudtam, hogy ez tetszeni fog. 

És igazam is lett, szeretem nagyon a Red Moont. Bár hallok benne egy kis Dumb Litty-t, ami miatt elsőre nem is tetszett túlzottan, de minél többet hallgattam, annál kedvesebbé vált. Azt is felfedeztem, mennyire sok van benne a Bomb Bomb c. dalukból is (hála Istennek). Nem a kedvencem tőlük, a Bomb Bomb (szerintem) valamivel jobb volt, de erős dal lett ez is. Engem nagyon tud szórakoztatni, rengeteget szoktam hallgatni. A refrénje kifejezetten tetszik.

Ami nem tetszik, az a trap hangzás. Pl. a refrén rap rész alatt. Nagyon nem illett bele a dalba, megtörte számomra az egészet.  De ha megnézzük az albumot;

 Ez a hideg, fémes hangzás, a trap az egész lemezt áthatja, de nagyon durván. Ez az, ami sokak szerint a Stray Kids védjegye (ezzel így nem értek egyet). Nem tudom, hogy jutottunk el ide, ha őszinte akarok lenni. 

Go Baby: Nagyon kellemesen kezdődik, szeretem ezt a kubai (?) hangzást. Aztán ismét elkezdődik a trap a felvezetőnél, aztán a refrén meg csak annyiból áll, hogy: torz szirénazaj + go baby, go baby. Nem tudom mit érzek. A dal nagy részét szeretem, de a refrén és a felvezető nagyon különös. Nem tudok mit tenni, picit csalódott vagyok.10/7.6

Enemy: Iszonyat jól kezdődik! Aztán, valami igen érdekes dolog történik. A dal így néz ki: zseniális kezdés --> fura trap rész, zseniális felvezetés --> trap refrén --> nem-tudom-hová-tenni zaj --> zseniális felvezetés -->  trap refrén --> vége. Nem... nem tudom mit érzek. Kellemes, de szereti nem igazán tudom. 10/7.8

Inferno: 

Mi.A.Fóka? Leszidva érzem magam.

Nincs baj a számmal, de nem igazán az esetem. 10/7

Összességében meglepő volt ez a visszatérés. Nagyon. Soha nem gondoltam volna, hogy a KARD ilyen irányba fog elmenni, valaha. Féltem őket, őszintén. Nem tudom, hogy szeretnének gyökeret ereszteni az iparban, mert nem biztos, hogy ez lesz a megfelelő út. Szeretem a srácokat, nagyon. A debüt lemezük (és a második is) imádni való volt, agyon (sz.rrá) hallgattam. De most ez, nem tom', ez most... hát, nem nekem szólt. 

A dal: 10/8.5

A lemez: 10/7

És akkor, jöjjenek az urak!

I. TXT

Megmondom őszintén, nekem ez tetszik. Nagyon. Kicsit zavar a robot-hangzás, de messze nem olyan erős, mint az előző dalon, amit végül (pedig zseniális volt) teljesen tönkretett nekem. Itt is túl vannak csiszolva a hangok, mégis egészen kellemes kategóriában maradtak.

Aminek nagyon örülök, hogy a rock vonal még mindig jelen van, ha nem is túl észrevehető szinten. Imádom, mikor hangszerek (nem csak ritmus és szintetikus hangzások keverednek) is szerepet kapnak a dalokban – iszonyatos hangulatuk van, mindegyiküknek. (Nem véletlen, az emberek imádják a zenét, szinte kivétel nélkül mindenkiből érzéseket váltanak ki. Ezért is bánt, hogy egyre kevesebbszer hallok erre példát, minden dal programokkal készül, ami miatt az érzés is sokszor mű, amit kiváltanak, és nem is tart hosszú évekig. De na, ez a saját elméletem, ezzel aztán végképp nem kell egyetérteni.) A lényeg, a hangszerek – szerintem – rendre valami sokkal többet hoznak ki a dalokból, mint amire amúgy képesek lennének.

A szám maga; pazar. Nagyon, de nagyon tetszik! (És ezúttal végre hallom is a srácok hangját, még ha itt is túl vannak csiszolva kicsit.) A refrén ugyan monotonnak tűnhet kicsit, de én teljesen elégedett vagyok vele (jelenleg, majd pár hét múlva meglátjuk meddig tart ki a dal lendülete). Erre rásegít a klip, és a dalszöveg sötétsége is. Ebben a számban még meg is értem a torzításokat - pl. Huening Kai  és Yeonjun részeinél olyan hatást kelt, mintha a fiúk szó szerint fuldokolnának / víz alól szólalnának meg. Közben a zenei alap is torz, ami nagyon nyugtalanító hatást kelt. Az elektromos gitár a háttérben szintén sötét hangulatot ad, soha nem élesedik ki igazán, de haragosan húzódik meg a háttérben. Jaj, zseniális ez a dal!

Aztán a klip, igen, mennek a találgatások, miről szólhat a klip, máris orbitális teóriák pörögnek a rajongók fejében. Ezúttal azonban, bár imádok (nyilván) teóriákat készíteni, ide nem igazán tudok mit beszúrni... legalábbis nem úgy, ahogy azt ti elvárnátok. Én belefáradtam már a Bighit (direktben) túlbonyolított videóiba (az elején tényleg akartak valamit, aztán már muszáj volt folytatni, erre a nyakam teszem). Itt is, a tagok azt se tudják miről szól a klip (nézzétek meg a saját reakciójukat a saját videójukra), tehát olyan mindent átszövő, előre kigondolt történet kétlem, hogy lenne a képsorok között. Ha lenne, nyilván aszerint állítják be a srácokat, és el is mondják, miért kell épp verekedniük, stb. Szerintem egyszerűen egy határozott elemekkel játszó videót kaptunk, amire úgyis rá lehet majd húzni bármit, mint a BTS esetében (régen). Ezzel nincs baj, sőt - csak engem nem érdekel már túlzottan, legalábbis ezen a szinten. Amit én látok bele a klipbe, sokkal inkább lelki vonatkozású, nem pedig egy szerteágazó történet. 

Elviekben a felnőtté válás kellene, hogy a "történet" központi témája legyen. (Érdekes, hogy megint ezt a témát rántotta elő a cég. Mármint, érthető, hiszen ezen megy keresztül minden tinédzser, csak olyan nagy hangsúlyt fektettek már a BTS esetében is erre, rengeteg visszatérésen keresztül, hogy... Nem is tudom, különös, hogy újra ugyanazt a témát akarják ismét lelki, és pszichológiai mélységekbe menőleg elemezni.) Mindegy, mindegy. A lényeg, hogy a felnőtté válás nehéz, és nagyon zavaros időszakának egy darabját, ami elől pl. az előző daluk szövege szerint is inkább a gyerekkor világába menekültek volna, legszívesebben. 

Ha nagyon szó szerint akarjuk nézni a dolgokat, itt van egy baráti társaság. A fiúk közül ketten már nem tartják magukat az ígérethez, miszerint örökre együtt fognak maradni. Nem azért, mert nem akarnak, hanem azért, mert felnőnek és változnak. Ők a "hazugok" a dalszöveg szerint: 

Taehyun és Soobin a "csalás" jelét mutatják, mikor az ígéretről van szó a dalszövegben. 

A többiek ugyanúgy hülyéskednek, de kettejük szemében ez már idegesítő, 

(Bocs a kép sarkáért, de épp koncertet néztem, képtelen voltam kilépni. Nem baj, képzeljük el, hogy a kedvenc együttesem előadását nézik ők is. >.<")

Mondjuk, ha a várva várt koncert közben cseszegetne valaki, én a kezét is letörném. :D

De viccet félretéve, figyeljétek meg, bármiféle érzelmet mutatnak is a többiek, ők ketten ugyanazzal a "fapofával" ülnek a helyükön. Nem élvezik azt, amit régen igen. A többiek unatkoznak, örülnek, sírnak, a ők ketten... mintha azt se tudnák miért nem valahol egész máshol vannak. 

(Amúgy, ez vagyok én a valóságban, mikor a húgaim visítanak, hogy épp kacsintott a kedvenc tagjuk, én meg nem hallom a zenét tőlük (és az idegrohamtól, ami miattuk jön rám. Kifejezetten ez az arc, amit a türelmem végén vágok, mikor már tízszer fenyegettem meg őket, hogy megcirógatom a lábfejemmel a torkukat ha nem hallgatnak el.)

Ezek után érdekes pillanat még, mikor Hueningkai (akinek soha nem tudom kimondani a nevét) fényképet készít a csoportról, és a kamera mindenkit felismer, csak a két unatkozó tagot nem. 

(Jaj, tényleg ők vagyok én. Mikor a barátaim és a tesóim is megszállottjai a szelfizésnek, én meg csak ülök ott mint egy fadarab, kínosan a távolba meredve. De nagyon igaz, a barátaim a gifek, én meg a jpg. :D)

Miután a fiú, akik még "önmaguk", nem értik mi a baj, és tovább szórakoznak, az ártatlan játékuk, amire Soobin és Taehyun is vevők voltak, mára már csak feszültséghez és veszekedéshez vezet. A felnőtté váló tagok mérgesek, a maradék srácok pedig bűnösnek érzik magukat a veszekedések miatt

holott egyik fél sem tehet semmiről. 

A többiek játszanak, amit Soobin érdektelenül figyel.

Ebből később veszekedés lesz (Soobin összetöri a poharat), és Beomgyu magát hibáztatja:

Az egyszerű játék is... 

is túlzásnak érződik végül, és veszekedés lesz belőle.

Szintúgy, az étellel való hülyéskedés vége: 

Ugyanúgy; elkezdenek szórakozni...

kiütik az égőt a lámpából (veszekedés)...

aztán jön a bűntudat:

Ez a feszültség már akkor jelen van, mikor ők még nem is veszik észre:

A kialakult helyzetet mind másképp élik meg, és mégis ugyanúgy:

Meg nem értettnek, idegennek érzik magukat ott, ahol eddig biztonság várt rájuk.

Ezért ég a ház, az otthon, a biztos pontja minden gyereknek: 

Na most, ez is lehet egy magyarázata a klipnek. Akár. De beleképzelhetünk még bőven mélyebb szimbólumokat is. Jóval sötétebbeket. 

A fontos szimbólumok; a paradicsom, a tűz. A tűzről, ha régi olvasóim vagytok, tudjuk már, haragot jelképez. Emellett utánanéztem mit is szimbolizál a paradicsom. Többféle válaszra leltem, de mindegyik ugyanahhoz a célállomáshoz vezetett. A nyugati kultúrában a paradicsomot gyakran vagy a szeretet / szerelem, vagy az ördög gyümölcsének hívták, és a bűnt szimbolizálja (csábító bőrbe bújva). Ennek oka több lehet, de legérdekesebb hogy közeli rokona (és tévesztették is össze vele) a halálosan mérgező nadragulya. Ezt vehették úgy is (többek között, de most erre koncentrálok, mert ez összefügg az ázsiai értelmezéssel is), a bűnös, halálos növény ehető, "édes" álruhában jelenik meg előttük. 

Az ázsiai változat (kínai) szerint a paradicsom: lelki fejlődés, egészséges, kiegyensúlyozott előrehaladás. (Ne tudjátok meg, hány oldalt kellett ehhez végigolvasnom, mire valaki nem a konyhabeli szerepéről kezdett el írni...) De mivel a lényeg, hogy azzal dobálóznak, és széttörik kb. mindet, ami csak a kezük ügyébe kerül... 

Na most, ha a klip képi világával összevetjük a két információt, rájöhetünk, hogy mind a kettő teljesen helytálló (nem tudni melyiket akarták alkalmazni, akármelyik lehet, vagy mindegyik).  A srácok először mindig boldogan, mosolyogva cselekszenek, majd ezek a tettek megállásra késztetik őket, és valami borzasztóba csapnak át. Ahogy nevetve dobálóznak a paradicsommal, aztán rádöbbennek, valami nagyon rosszat tettek. Talán bűnbe estek. Hogy milyen bűnbe, az jó kérdés. De a képsor nem sok jót ígér. 

A másik oldalról szólva pedig; a sértetlen, ép lelki világuk megsérülhetett (mármint, az ép paradicsom az ép lelki világot jelképezi), vagy szimplán a zavarodottságukat jelképezhetik a következő képek: 

Azt hiszik normális amit csinálnak, de később rádöbbennek, nem.

Valahol mélyen tudják, mi történik. Mi ez a hideg, nyugodt shh! jelzés, a tűzre nézve, ami felemészti az otthonukat, a biztonságot? 

Hogy konkrétan mit szerettek volna kihozni a videóból, azt nem tudom, és különösebben nem is érdekel. Sajnos tényleg meguntam a Big Hit túlbonyolított videóit. Értem én, hogy több részből álló történeteket akarnak, de nyugodtan lehetne egy-egy klipnek is jelentése, nem csak nyolcmillió darabból és utalásból kellene összerakosgatni a képet (még jó, hogy a szövegre nem vonatkozik, és három szónál többet kapunk). Ez nem befolyásolja az élményemet, csak megjegyeztem, hogy (legnagyobb bánatomra, mert ha olvastátok a régi teóriáimat, elég sok időt öltem bele a saját elképzeléseimbe (nem csak) a BTS videókkal kapcsolatban is) elveszítettem az érdeklődésem ezzel a céggel kapcsolatban. 

Na de, térjünk rá az albumra: 

Ez is, ahogy a promós dal, nagyon tetszik. Sokkal jobban, mint az előző lemezük. Nem mondom, hogy veri a debütálásukat (nekem nem), ami telve volt ikonikus dalokkal, amikre mindenki emlékszik, még most is, de nagyon jól sikeredtek a számok. Van egyfajta kellemes hangulatuk – és szinte mindenhol hallok hangszereket. Tudom-tudom, nekem ez többet jelent, mint bárki másnak, talán kicsit megszállottja is vagyok a dolognak, mert az eredeti kedvenc bandám (Épp írok róluk egy bejegyzést, kérlek várjátok nagy szeretettel! Már ezernyi dalt fordítottam ahhoz a bejegyzéshez, sokat dolgoztam rajta.) arról volt híres, hogy a rock hangzást keverte a pop, és egyéb elemekkel (még a hagyományos népi hangzással is), ez pedig annyira zseniális, nagyon magasra tette a mércét nálam.

Drama: micsoda addiktív, kirobbanó energia! Hangszerek, zseniális szerkesztés. Egyedüli problémám, hogy nem elég dallamos számomra, hogy hosszú ideig hallgassam. Ettől függetlenül nagyon fülbemászó, és rettentő érdekes kisugárzása van a dalnak, kifejezetten élvezem. 10/9.8

Fairy Shampoo: Kérdés nélkül a kedvencem a lemezen. Ez dal elsőre rettenetesen zavarba hozott (zeneileg), mert egyszerre imádtam, és rázott ki tőle a hideg. Általános tény, ki nem állhatom a trombita /szaxofon (?) használatát a modern dalokban (épp úgy mint a „Csingiling csillagport szór” effektustól, ami mindig a cuki lányok dalainak elején szokott megszólalni), ha csak nem ad különösen sokat a hangulathoz. Más esetben annyira eldzsesszesíti a dalokat, hogy azt… nem tudom elviselni. Magával a dzsesszel, mint hangzással nincs különösebb bajom, de nem a kedvencem, és nagyon, nagyon fülbemászónak kell lenni az adott számnak, hogy megszerethessem. Erre szinte soha nem volt még példa, sajnos. Nem szeretem túlzottan az andalító számokat – amik se nem balladák, de nem is tempósak. Ettől még elismerem, hogy remek szerzemények lehetnek, csak nekem nem jönnek be, ennyi. Ilyen nekem még a (dzsesszből sajnos egyértelműen következik, hogy a) szving, bebop, hard bop (stb.), és ezektől teljesen függetlenül az R&B is sokszor. Naaa mindegy, a lényeg, hogy bár itt a trombita (valami fújós hangszer, de nekem annak tűnik) nagyon feszegeti a határaimat, a többi hangszer, a sokszor majdnem kísérteties, misztikus hangulat, és a (jól tudjátok, imádom) 80-as évek pop számait idéző refrén (ahogy sokan mondják, „mikor herélt hangon nyávognak”) mégis átbillenti az „imádom kategóriába” a számot. Nem tudom hogyan, de nálam ez most nagyon működik.

A másik. A dalnak van háttere! Ahogy azt megszokhattuk a Bighit dalaitól, soknak van némi „története”. Bemásolom ide, amit a fordítás alá is írtam: 

A szám egy feldolgozása a 빛과소금 nevű formáció 1990-ben megjelent albumán szereplő, azonos című (Shampon tündér) dalának. (Itt meghallgathatod: https://www.youtube.com/watch?v=cqxYufr2JrQ) A dal üzenete elsőre talán elbagatellizálható, mint szimpla fantáziálás, de van ennek egy sokkal mélyebb, és néhol rémisztőbb oldala. Az eredeti dalnak (és így a TXT fiúk számának is, egyértelműen) egy Jang Jungil vers az alapja. Ennek szintúgy Sampon tündér a címe. Most lefordítom nektek:

A fiatal férfi nem szereti a rejtélyt, a hazai híreket, 

sportot, vagy a külföldi, botrányos filmeket. Nem nézi őket.

Rosszul van ha más nőket lát a képernyőn. Csak őt nézi.

 Vár rá, egészen 8.30-ig. Te néznéd őt?

Egy 15 másodperces samponreklámban szerepel. Te néznéd őt?

Kedvesen üdvözöl: "hogy vannak?" 

Mosolyogva suttog, kék-pöttyös pizsamát visel.

Feltűnik sampontól libbenő hajjal, a habzó folyadék, 

a szivárvány minden színében tölti meg a képernyőt.

A sampon tündér suttogja: "Egy új sampon, sampon amit te választasz, 

sampon remek illatnak, sampon, amit az egész világ élvez."

Van egy kiemelkedő, ázsiai szépségápolási cég,

nekünk pedig itt a tündér, az egyetlen, ki még létezik.

8.30-kor megjelenik a tévék képernyőjén,

15 másodpercig szórakoztat, majd eltűnik,

a képernyő pedig elsötétül.

Minden este, 8.30-kor megérkezik a reklám,

Kérlek várjatok rá!

A reklám után a férfi kikapcsolja a tévét,

minden este csak 15 másodperc jut.

A képek mögé lát,

Képeket gyűjt Róla, a viszonzatlan szerelméről.

Kidekorálja az egész szobáját velük,

fehér fogakkal mosolyog rá a képekről

fürdőruhát visel, lovaglóruhát visel,

összegyűjti az összes képet.

Borotvapengével vágja ki őket,

Borotvapengével kivágja a színész ajkait

akivel egy filmben csókjelenete volt.

Éjféltől, a tv tele reklámokkal.

Ez nem a tündér hangja?

Hát nem csábító a dala?

Használd, érezd a szerelem illatát

hát nem ígérte oda szerelmét?

A reklámban azt ígérte, meglátogat éjszaka.

A fiatal férfi elméje vággyal telik meg.

A tündér leveszi ruháit,

a tündér engedelmesen fekszik a cigarettahamus kanapén.

A tündér rejtélyes mosollyal süpped a kanapéba, forró ajkakkal súgja:

"gyere csak ide, gyönyörűm"

Az éjszaka fantáziálással telik; a tündér magához rántja a férfi fejét, és megszagolja

"használtad a samponom? még szép, igaz?"

12.30-kor a férfi másról is akar beszélni, 

nem csak a samponról, vágyik mást kipróbálni. 

Milyen gyorsan menekül is, papucsát felhúzva!

'Remek, jól megcsináltad!'

"A samponunk a legjobb, használd tovább." 

Felhúzva a pizsamáját, a tündér eltűnik.

"Kérlek maradj még, csak kicsit!"

A fiatal férfi felébred álmából,

és tovább üti az írógépet.

klikk, klikk, klikk:

"Van egy kiemelkedő szépségápolási cég,

az utolsó létező tündér,

a sampon tündére."

Na most, egészen más képet kapunk, ha a kihagyott részeket is figyelembe vesszük. Sokkal rémisztőbb. A felszínen (ahogy a dalban meghagyták) majdnem aranyos, míg igazából, nos... Nagyon valóságos ábrázolás ez, ha belegondolunk. Másrészt, az író szándéka a nyugati hatások, leginkább a kapitalizmus teremtette élet bemutatása, ennek a férfinak a történetén keresztül. (Pl.: Eladható-e, megvehető-e minden? Mi az ára ennek az életnek.) Érdekes, hogy épp most adott ki Agust D / Suga is erről egy dalt.

*Ó, és igen, direkt fordítottam nimfának a tündért. Nekem sokkal könnyebben eszembe jut csábítás, és a szexualitás egy nimfáról, mint egy tündérről (magyarul). Egyéb okom nem volt, lol.

Erre tényleg, trombitástól is csak 10 csillagot tudok adni a 10-ből.

Maze in the Mirror: Hangszerek, hangszerek, éljen! Ugyan nagyon kellemes, és végre kaptam dallamosságot is, picit ritmustalan számomra. Persze ez egyértelműen direkt van így, mégis, legalább a szám vége ütősebb lehetett volna, ha az utolsó refrénre kap egy kis ritmust. 10/9

Puma: Na most, egy valós történetet dolgoz fel a dal. Mármint, ez így kicsit erős kijelentés…, de egy szöuli állatkertből szökött pumáról szól, akit végül megöltek persze. Nagyon érdekesnek tartom a választást (és nagyon szépen párhuzamba hozható a „történet” bármivel az emberek életében is…), sőt meg kell dicsérnem a dalszövegírót, végre ismét ilyen ötletes számot hozott nekünk! A dal nem a kedvencem, de minél többet hallgatom, annál jobban megszeretem. Az inst. verziót különösen imádom. 10/9

Eternally: Oké, egy igazi gyöngyszem! Micsoda meglepetést okozott nekem a dal, el se tudom mondani… Ahogy haladunk szépen, ezen az álmosító úton, amit rendre megszakít egy-egy sötétebb, izgatott rész. Sokat várok ettől az úttól a jövőben…! (Csak figyeljetek, a következő visszatérés hasonló lesz, ebben ezer százalékig biztos vagyok.) 10/9

Összességében elégedett vagyok, sokkal jobban, mint az előző visszatérésnél. Bár a promós dal nem a legerősebb, de nekem kifejezetten tetszik. Ettől függetlenül, remélem láthatok még tőlük vidámabb dalokat is, nem szeretném, ha teljesen maguk mögött hagynák az eredeti hangzásukat. (Nem kötelező a drasztikus váltás, én mindig élvezem, ha az együttesek megmutatják minden oldalukat.) 

+ Régen voltam annyira hálás, mint mikor megláttam ezt a felsőt. 

Hálám üldözze azt aki eldöntötte, hogy szerencsétlen gyerekre nem egy sima haspólót fognak adni.

(Hévvel gyűlölöm férfiakon ezt a stílust.)

A dal: 10/9.5

A lemez: 10/9

II. BTS

Hű. Igen, ez régen volt már. Emlékszem, már akkor hallottam, mikor megjelent. Emiatt nem tudok igazán sokat írni róla, nézzétek el nekem. 

Ó igen, előre készülök már, tudom máglyára fognak vetni a BTS rajongók, de ez most annyira nem tetszett. Semmi bajom nincs vele. Nem rossz dal, ha hallgatom okésnak érzem, de amúgy eszembe nem jutna rákeresni és bekapcsolni. Érdekes, de a lemezről szinte minden számot sokkal jobban szeretek. 

Nem tudom mi lehet a baj, de gyanítom, a refrén. Mármint, nem találom a dalban a refrént.Tudom, melyik résznek kellene a refrénnek lennie, de sokkal inkább érzem azt valami felvezető résznek, mintsem a dal valós, legkirobbanóbb részének. Érdekes. A másik, a tökéletességig (majdnem felismerhetetlenségig) csiszolt hangok. Nyilván jobb, hogy sokat dolgoznak a dalon, mintha semmit se foglalkoznának vele, de... bár emlékeznék még, hogy hangzanak a fiúk eredeti hangjai. Tudom-tudom, túlzok (valóban), és valahol mégsem. Suga rap részét pl. akár a Google Fordító is felmondhatta volna, szó szerint nem ismerek rá a hangjára helyenként. Lehet, hogy túl érzékeny vagyok erre az effektusra (mert nem mindegyikre vagyok), de egy picit soknak érzem az utómunkálatokat. Nem azt mondom, hogy rossz lett tőle a dal (mert nem), csak nekem egy kicsit túlzó (?), és felesleges, ha ilyen jó énekeseid vannak a bandában.

Érzem én, hogy mit akartak kihozni a dalból, zeneileg. A Fire és az Idol mintájára, valami grandiózus hangzást, ami szinte már (kpop értelemben véve) himnusszerű. Nem a törekvéssel, vagy az lelkesedéssel van itt gond(om), sokkal inkább a technikai kivitelezéssel. Pl. temérdek "hangtorzító" effektus létezik, és egyesek jobban hangzanak, mint a többiek (értelemszerűen) - amit, ismét, egyéni ízlés határoz meg. Egy helyen pl. rettentő jól működik: az áthidaló résznél (az utolsó refrén előtti rész) nagyon eltalálták. Az elcsendesedő alapdallammal, Jungkook "reszkető" hangjával..., hát az valami csodálatos! Nekem bőven elég lett volna oda ez az effekt, mert célt is ért. Ettől szó szerint kiráz a hideg. De a többi helyen, ahogy mondtam, kicsit túlzó. Meg miért? Mikor mindenkinek jó hangja van...? 

A klip szép, a felvételek jók, a kameramunka kifejezetten ügyes. Még sincs sok gondolatom róla (pedig harmadszor néztem most végig). Bár gondoltam rá, hogy ismét belevetem magam az elemzésbe, de a Big Hit nálam elvágott valamit... (Magam sem értem.) Ugorjunk is inkább a lemezre, ott talán lesz mit mondanom. 

Kedvencem egyértelműen a Moon, méghozzá akkor, ha beleképzelem, hogy egy szerelmes dalról van szó. Kicsit unom már, hogy állandóan a rajongókról szól minden dal (ha túlzás is ez a kijelentés) az utóbbi időben, szóval ezt megtartom magamnak. Nem érdekel, ha meg is kerestek, és rám gyújtjátok a házam, de ez az őszinte véleményem. Hány dal szólt már a rajongóknak? Kb. az egész (!) előző lemez , ami még tavaly áprilisban jött ki (de tényleg, kb. minden dal: Make it right, Jamais Vu, Mikrokosmos, Home + de még a Heartbeat is). Aztán most ez az album ...? Most itt van a Moon, a Louder than bombs, We Are Bulletproof: The Eternal. Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de nekem egy picit sok lesz ez már. Mármint, nagyon szép, hogy ennyire szeretik a rajongókat (jól is teszik!), de most már lépjünk ezen túl szövegileg, plíz. De, minden lemez fele erről fog szólni, csak más szavakkal? Most nekem, nem rajongóként... mit mondanak ezek a szövegek? Őszintén... nem sokat. Szépek, elismerem. Jól megírtak, persze! (Nem is várunk mást.) De "nem nekem" szólnak, "nem rólam" szólnak, nem élhetem bele magam a helyzetbe. De az is lehet, hogy a BTS korábbi próbálkozásai miatt túl magasra teszem azt a bizonyos lécet. (Értem én, hogy nem is nekem kell, hogy megfeleljenek - nyilván nem nekem írták őket -, de azon kívül, hogy szépek a szövegek, sima hallgatóként furcsa, hogy egyetlen speciális téma köré építik a szövegeket. Most nem azt mondom, hogy szerelmes dal legyen mindegyik számuk - de pl. egy általánosabb téma több embert meg tud fogni.)

Oké, a lemez első szintje: 

Shadow, Friends, Moon, We are Bulletproof: The Eternal: 

No akkor; a kedvencem a Moon. Zeneileg tipikus pop, és teljes szívből imádom érte. Jin hangjára erőszakolt effektet szívesen lefelejtettem volna, de egyébként... a szöveg remek, a dallam csodás, a ritmus pazar. Imádom a dalt. A többi pedig... Tudom, külön kéne értékelnem őket, de képtelen vagyok rá. Ezeket mind egyformán szeretem. Zseniálisak zeneileg, a felépítésük pazar, van felvezetés, refrén (!), érzelmek. Az effekt itt is nagyon zavar, de... 10/10

Második szint: 

Filter, My Time, Louder than Bombs, Inner Child, Zero O'clock

Ezek a dalok, amik nagyon jól sikerültek, de akadt egy-két dolog, amit nem szeretek túlzottan. A Filter latinos stílusa, a My Time és Zero O'clock totális átlagossága, a Louder Than Bombs esetében pedig a refrén robotikus elnyújtottsága az, ami visszatart attól, hogy szeressem őket annyira, amennyire megérdemlik. De ezeken kívül is, egy picit átlagosnak érzem őket. Ezzel nincs semmi baj, általában nekem is a tipikusabb pop dalok jönnek be. Ezekre egy erős 8-ast tudok adni. 10/8 (néhol talán 9?)

Harmadik szint: 

De akadt egy-kettő, amiket nem tudok megszeretni. Black Swan (még ha művészi is), Ugh!, Respect, Ego. Képtelen vagyok rá. Egyszerűen nem megy, fizikailag. Szövegek? Csodásak. Üzenet? Remek. Szerkesztés? Pazar. Mégse szeretem őket, kicsit sem. Végig se tudom hallgatni őket, annyira idegőrlőek számomra. Tudom én, hogy nem rosszak, de sajnos... most annyira nem jöttek be. Majd legközelebb! Ezekre sajnos max egy hetest tudok adni, szó szerint képtelen vagyok egynél többször meghallgatni őket, folyton eltekerek róluk. 10/7 (néhol talán 8?)

A legrosszabb pedig a Sia verziós On - miért? Egyrészt, picit tiszteletlennek érzem, hogy lassan minden egyes vendégénekes kb. egy-két sort kap (bezzeg ha Lady Gaga adott volna két szót a Black Pink lányoknak a dala első egész perce helyett, huhuhú, azt a balhét nem tette volna zsebre (!!)). Ha nem akarnak (khm, inkább a cég) együtt dolgozni az adott énekessel (ami azért meglepő lenne), ne tegyék. Nincs szükségük rá, elég híresek magukban is. Sőt! A rajongók jobb szeretik, ha nem jelenik meg sok egyéb sztár a lemezen. De ha már csinálják, akkor adjanak már egy egész verzét neki, vagy mit tudom én. Sia egy nagyon tehetséges énekes, és ahogy ez a dal bánik vele, hát, az valami borzasztó. (És nem, nem vagyok Sia rajongó.) Én magam is jobb szeretem, ha a BTS srácok magukban adnak elő dalokat, hiszen így is rengeteg tag van, és kevés elosztható sor. De ha már muszáj kiadniuk minden alkalommal egy együttműködést, akkor azt csinálják normálisan. Igazán érdekes lenne egy igazi együttműködés, ahol a vendégénekes nem csak megsimogatja az album külső borítóját - pl. egy Sia és Suga / RM, vagy Sia és Jungkook duett pazar lenne. (Sia hangszíne igen sajátos, így vagy rap részeket tudok mellé elképzelni, vagy Jungkook lágy hangját.) Ez az egész persze nem a fiúk hibája, félre ne értsetek, a cégé. 

Összességében; nem rossz album ez. Erről szó sincs. Sok nagyon jó, és még több erős dal kapott helyet a lemezen, ami mindenképp értékelendő! Az egyetlen nagy problémám a rengeteg, és nagyon erős auto-tune. Totálisan felesleges volt ennyi torzítást használni. Ettől függetlenül egy erős nyolcast tudok adni rá - de ezzel semmi baj nincs. 

A dal: 10/7

A lemez: 10/8

III. GOT7

A Got7 a banda, amit nagyon-nagyon szeretnék megszeretni. Olyan nagyon igyekszek minden egyes visszatéréskor, vagy ezerszer meghallgatom a számaikat, kb. már szó szerint magamra erőszakolom a klipjeiket, élőiket - de sajnos csak nagyon ritkán járok sikerrel. A mai napig a You Are a kedvenc dalom tőlük (Istenem, az mennyire jó!), de a Lullaby is közel áll hozzá, eszméletlen a refrénje (még a stílus egyébként nem is a szívem csücske).

A bandával nincs baj, nagyon jó hangokkal van tele, a srácok tehetségesek. Épp ezért nem értem, hogy miért nem tudom megszeretni a zenéjüket. Van ez a nagyon hideg, fémes hangzásviláguk, ami leginkább a zenei alapban jelenik meg, ami valahol mégis andalítóan hat... Azt hiszem ez lehet a ludas. Annyira nagyon számítógépes az egész! (Érthető ami magyarázni szeretnék?) Ezzel persze semmi baj nincs, látom én, hogy mennyire népszerűek - ez pedig nem lehet véletlen. (Én nem hiszek abban, hogy bizonyos bandát túlértékeltek.) Most is, ha az egész albumot végighallgatjátok, olyan nagyon hidegek a zenei alapot alkotó részek, hogy az valami nagyon meglepő. 

De na, először a promós számról! Eléggé meglepett, de ezúttal még erőszakolni se kellett, első hallásra megkedveltem a dalt. A verzék erősek, a felvezetők szépen építkeznek, a refrén is jó. Az egyetlen dolog ami nagyon-nagyon-nagyon kicsit zavar, az JB refrénje. Félreértés ne essék, JB hangja festői, és nem is ezzel van baj, hanem azzal, aki a dalt kélszítette, aki a vokált az alapdallamra helyezte. Mindenki más hangja teljesen beleolvad az alapba, de JB része egyszerűen annyira éles, annyira elüt, hogy az zavarba ejtő. Most összehasonlítva Youngjae részével... világosan hallani a különbséget. JB estében azért problémás ez, mert maga az alap is baromi hangos, és túlzsúfolt (szerintem), így nem ártott volna egy pici összeolvadás (és ez máshol meg is történt!). Most komolyan, csak én hallom ezt, vagy ti is? Sőt, ha megfigyeljük, néhol Yungyeom esetében is hallani ezt a majdnem irritáló, harsány élességet. Mi lehet ez, hallucinálok? 

De mindegy, ez nem vesz el sokat a dal értékéből, szimplán érdekesség. Az is lehet, hogy én képzelem csak be az egészet. Jinyoung, Mark, és Youngjae részeiért az életem adnám. Youngjae amúgy a szívem csücske, imádom a hangszínét! 

A szöveg rendben van, a klip is nagyon szépre sikeredett!

Nézzük az albumot: 

Na ez rendben van. Milyen érdekes, mennyit csiszolódtak az évek alatt. Nem, nem lesz se zeneileg, se szövegileg ez a kedvenc lemezem tőlük, de beismerem, nagyon szép fejlődést mutatnak, ahogy egyre komolyodnak, érnek - zeneileg. 

Ahogy hallgattam a lemezt, sajnos izgatottságot nem nagyon éreztem, de végig minőséginek tartottam az egészet. Számomra egyértelműen a Not By The Moon a legjobb szám, tökéletesen érthető, miért ezt választották promóra. A többi nekem kicsit, nem is tudom, hangulatdal. Ez egyszerre jó és rossz dolog. Jó, mert nagyon érzelmes, és megjegyezhető dalok tudnak lenni, ha a jó pillanatban hallgatja az ember. Rossz, mert minden más időpontban átsiklik az ember figyelme a dalokon. 

Az előző lemezük sokkal jobban tetszett, ott élveztem minden dalt (csak a promós számot nem annyira), ez itt sajnos nem jött annyira össze. De tudom, ez csak az én hibám, nem a számoké. 

A dal: 10/9

A lemez: 10/8

IV. NCT DREAM

Gyerekek, Isten meghallgatta minden imámat. A Dream együtt maradhat. 

Hallottátok?  Az Dream együtt maradhat! OMG!

Nem tudom mi ütött az SM-be, de hála a jó égnek, hogy hallhatott a rajongók sikoltásaira. Ennek a bandának együtt kell maradnia (még ha másképp is van megfogalmazva), mert náluk tökéletesebb összetételt ritkán látni. Mindenki a kamerák elé született, imádja őket a kamera, iszonyatosan vonzó jelenségek (ugyan, ne tettessük, ha nem is ez a lényeg, attól még lényeges), amint rálépnek, magukévá teszik a színpadot. Vannak hiányosságaik, de a zseniális karizmájuk (minden tagé!) olyan elsöprő, szinte észre se venni őket. Jaj, nagyon szeretem a bandát (bár ez a kerek-egész NCT-ről is elmondható)!

*Ezt kis betűvel jegyzem csak meg, mert félek a rajongóktól (lol), de egyszerre örülök, és nem örülök, hogy Mark is visszatér. Szerettem az eredeti felállást, és imádom ahogy Haechan és Mark ölik egymást, de Mark túl sok, és beárnyékolja a többi tagot (teljesen akaratlanul). Most végre mindenki ragyog, és ezt nem szeretném feláldozni a rajongók szívéért cserébe. 

Na akkor a visszatérés. Emlékeztet titeket a koncepció valamire? Mármint, azon kívül, hogy nagyon erősen a nyolcvanas évek fiúbandáira játszik rá. Engem erősen: 

De nem csak a narancsszín kukásruhák miatt, de stílusban is ugyanarra mutatnak - még az alapdallamban is néhol. És ezt imádom, de nagyon. Bár a Mr. erősebb felépítésben... de erre mindjárt rá is térek. 

A Ridin' sajnos nem lesz a kedvenc Dream számom. Nagyon szeretem, és jól is sikerült, de az az energia, ami a Mr. esetében jelen van, és egyre csak építkezik, minden egyes refrénnel, a Ridin'-ből teljesen hiányzik. 

A Ridin eleve a refrénnel nyit, ami nem is lenne baj, ha ez a refrén elég energikus lenne - vagy a későbbiek során megdobnák erősebb vokállal (vagy közös énekléssel (!!!)- mennyit könyörgök érte, de úgy tűnik a cégek allergiásak az erőteljes refrénekre, inkább szenvednek EDM-túladagolásban), és egy kis plusz ritmussal. De sajnos ez elmaradt, emiatt pedig (számomra) a refrén minden alkalommal egyre laposabbnak tűnik. A dal folyton építkezik a kórus felé, de a kórus állandóan cserbenhagyja a szám többi részét. Nem, nem rossz a refrén, csak nekem nem elég erős. Jó dal lett, nem kell félreérteni amit mondok, csak (számomra) hiányzik belőle egy kis pikánsság. 

A hangok teljesen rendben vannak, a koncepció nagyon jó. A klipben rengeteg zseniális vágás van. Jaemin, Jeno és Haechan erőteljesen támadja a hölgyeket (ez is a dolguk), de már a kis Jisung is megtalálta a helyét, és egyre magabiztosabb pl. arckifejzés szintjén is (néha olyan csábítónak szánt pofit tud vágni, nagyon aranyos)! Tényleg, végre mindenki a helyén van, és ragyog. Mármint, szó szerint, mindenki csodálatosan néz ki, és nem úgy értve, hogy helyes srácok, ú, jaj, hű, hanem borzasztóan magabiztosnak is tűnnek, mint akik rohadtul élvezik amit csinálnak, és önmagukat is. Ez nagyon vonzó dolog, mikor süt át a magabiztosság még a képernyőn is. 

Ez a nyolcvanas / kilencvenes éveket idéző hangulat nagyon jót tett nekik! Még ha meg is nyúztok, de azóta van ez, hogy Mark távozott. Imádom a srácot, imádtam az eredeti felállást is, de a többi srácnak jót tett a hiánya. Még ha Jeno és Jaemin (főleg Jaemin, akinek a hangja, júúúj, kicsit rázós tud lenni egyes helyeken, ha nem a hangszínéhez illő dalt kap) egyértelműen nem is olyan jók, mint Mark (rapről beszélek), teszik a dolgukat, és a dalszerzők olyan számokkal rukkolnak elő, amik megfelelnek nekik. Minden eszményi jelenleg. Nagyon szeretem a mostani felállást, még ha meg is nyúztok érte. Mark így is benne van minden másik albandában, nem mintha örökre megváltunk volna tőle.

Térjünk rá a lemezre:

Oké, ez nagyon jó lett. Minden egyes számot kedvelek, sőt szeretek, kivétel nélkül. Jaj a fiúk hangja annyira csodálatos, olyan szépen csiszolt. (És nem árt, hogy hallom is őket. *Köhög, köhög.*) Az egész lemez retró hangulatban ázik, ami (mint tudjuk) a kedvencem, valaha. Ez most sincs másképp, nagyjából megőrülök a számokért, meg az egész koncepcióért. De nem csak emiatt szeretem a dalokat, hanem a tökéletes kidolgozásukért. Minden, de minden a helyén van, a fiúk totálisan a maximumot hozzák ki magukból!

Itt nagyjából felesleges lenne felsorolnom az összes számot, mert mindegyikre 10 pontot adnék mindenképp. A dalok, a szememben, tökéletesek. A lemez olyan, mint egy nagy család, minden szám egy-egy testvér, akik nagyon mások, de azért látszik, hogy rokonok. Imádom őket. A 7 Days csodálatos vokális harmóniája (mikor nem egymást akarjuk túlénekelni, hanem egymást támogatni, mert a dal maga fontosabb, mint az egyetlen hang), a majdnem fájdalmas gitár a háttérben, a nosztalgikus hangulat, áh.  A Love Again játékosan szexis légköre, a refrén Shinhwa / H.O.T modern megközelítése, jaj, imádni való! De igaz ez a többi dalra is, egyszerűen hihetetlenül jók lettek! 10/10 mindegyik.

Összességében; nagyon elégedett vagyok. Imádom a srácokat, a számot, és a lemezt is. 

A dal: 10/9 (a refrén miatt)

A lemez: 10/10

+ Ide Jaemin botrányához lenne mit hozzáfűznöm. Aki nem tudja mi történt... 

28.16-ra tessék tekerni!

A srácok Haechan rádióadásában vettek részt, ahol a műsor végén, a fordítók szerint így köszönt el: "Először is, nagyon jól éreztem magam a műsorban, aminek vezetője ilyen híres, fogyatékos / nyomorék / szellemileg visszamaradott, és jól ismert, okos DJ, a mi napsugarunk. Mindenki, szeressétek továbbra is az új albumunkat... itt be is fejezem."

Két pillanattal később, a nemzetközi rajongók hangosan háborogni kezdtek, és követelték, hogy Jaemin kérjen bocsánatot, amiért az angol nyelvterületen ennyire sértőnek számító szóval illette a bandatársát, miközben a többiek csak röhögtek.

Közben én, itthon:

Ugye tudjátok, hogy nem ezt mondta...?

Ami valójában történt: Jaemin a 전능 / Jeonneung = mindenható szó helyett véletlenül azt mondta, 저능 / jeoneung (idióta). Magyarul, véletlenül kihagyott egy n betűt. Egyszerűen nem nyomta meg eléggé, hogy tisztán érthetően hosszú legyen, ennyi... 

"Először is, nagyon jól éreztem magam a műsorban, aminek vezetője a híres,  ostoba... úgy értem, (itt direkt egy össze nem téveszthető szót használt inkább)  저명하고 jeomyonghago = kiemelkedő, és jól ismert, okos DJ, a mi napsugarunk. Mindenki, szeressétek továbbra is az új albumunkat... itt be is fejezem."

Most azt mondjátok meg nekem, miért nem várta meg senki, hogy értelmesebb fordítások érkezzenek? Miért kellett egyből fenyegetésekkel bombázni a srácot? (Tisztelet a kivételnek.) Most képzeljétek el, hogy szerencsétlen néz maga elé a "botrány" miatt, és csak mosolyog kínosan, mikor arra kérik a rajongók, hogy kérjen bocsánatot azért, mert a rajongók félreértették amit mondott. Mármint... 

Erről is csak ennyit.

V. NCT127

Nem tudjátok elképzelni azt a mennyiségű gyűlöletet, amit a dal iránt éreztem eleinte. Elmondani nem tudom, mennyire utáltam! Már az első alkalommal megállítottam, mikor a nevetséges Bruce Lee név kirepült a szájukon - be is törtem volna szívesen. 

Aztán. 

Aztán... most már szeretem a dalt. Esküszöm, nem tudom hogy csinálja ezt a banda, de nem ez az első eset, hogy ilyen reakciót váltanak ki belőlem. A Fire Trucknál pontosan ez történt. Ki nem állhattam azt a számot, mára pedig az egyik kedvencem. Nem értem saját magam, ezek a srácok rendre zavarba hoznak (mármint, zeneileg). 

Az elején kikergetett a világból ez az ordibálás / kántálás - most úgy érzem, nagyon jól illik ehhez a brutális elektromos gitárhoz - ami szinte a régi, nagyon régi play station játékok világát juttatja eszembe. Tekken (?), hasonlók (nem mintha én magam játszottam volna bármelyiken is). Tetszik, hogy a kísérletezés ellenére képileg, és néhol zeneileg is nagyon ázsiai hatást nyújt minden. Emellett, a zene annyira nagyon NCT, azt elmondani nem lehet. Pedig, mondom, gyűlöltem az első pár alkalommal. Aztán teljesen hirtelen, valami elpattant a fejemben, megnyitottam a klipet, és végem volt. Mintha akkor láttam volna teljesen először. Megdöbbentő. Az a gitár gyerekek... az a gitár, egyszerűen zseniális! Már azt sem tudom miért gyűlöltem ennyire... 

Azt mondjuk hozzátenném, hogy örülnék, ha senkinek sem kellene a mellbimbóit nézegetnem. Köszönöm. 

Ezt nagyon szeretem. 

Istenem, ezzel is pont ugyanúgy voltam, mint az előző számmal. Elsőre a falnak tudtam volna menni a suttogástól. Iszonyatosan felidegesített. Talán ez az NCT-módi, beleférkőznek a fejembe, így vagy úgy.  Ez a játék-hangzás, az egész... jaj, most már imádom. Nem tudom mit művelnek velem ezek a srácok, de odáig vagyok az egyediségükért. Ezért szeretem annyira nagyon az SM-et. Tudom-tudom, ez egy borzasztó népszerűtlen kijelentés, de én az SM zeneszerzőit, és együtteseit szeretem a legjobban, nem hiszem, hogy ez nagy titok lenne. (Nem azt mondom, hogy a főnökség a szívem csücske, de nem is hiszem azt, hogy a cégeknek szeretetszolgálatnak kell lenne. Mindegy, nem ez most a téma.) Összességében az SM-től több bandát kedvelek, mint bármely más cégnél, legyen szó lányokról vagy fiúkról. Sőt, az SM összes együttesét, szólósát szeretem. Ilyen mással nem nagyon fordult még elő. Szaaal, ha népszerűtlen megjegyzés, ha nem, ez van. 

A lényeg annyi, amit az előző számhoz írtam, azt ide is simán bemásolhatnám. Mára imádom a dalt, el se tudom képzelni, mit gyűlöltem benne. 

Nézzük az albumot: 

Különös, a lemez ide-oda ugrál a súlyos hiphop, és a könnyedebb pop számok között. De tényleg, szinte minden második dal lép egyet előre, majd hátra. Ez nekem kifejezetten tetszik, ha őszintének kell lennem. Teljes szívemből imádom a bandát, az egész projektet, úgy ahogy van, így... meg sem lepett, de megszerettem szinte minden számot. Ahogy Doyoung mondta, tényleg "mindent felpakoltak a lemezre, mert nem voltak biztosak benne, nekünk melyik számok tetszenének a legjobban". Igen, került hát fel mindenki kedvére való szám - ami egyenesen arányos azzal, volt ami nekem nem tetszett (de más imádhatja ettől). 

Az egész lemez tele van retró hatású dalokkal, amik elrabolják a szívem. Nem csak a 70-80-90-es évekre kell itt gondolni, de a kpop retró elemire is. Mindezt persze szépen kipolírozva szervírozzák nekünk.

Szeretem nagyon: Nonstop (ez egy kincs), Love Me Now (tipik pop dal, mégis, az egyik legjobb), Love Song, Elevator (jaj, olyan nagyon Haechan az egész dal!), Boom, Sit Down. Mad Dog (iszonyat ijesztő ez a dal, ráz tőle a hideg), Not Alone (milyen egyszerű. mégis, olyan érzelmes). Dreams Come True (hé, SHINHWA!) Boom (Ezért a fúzióért tűzbe tenném a kezem!) Ezek mind 10/10-es dalok (nekem). 

A többit is szeretem nagyon, de a Love Song, a White Night, Day Dream, Make Your Day, Pandora's Box nekem csak 9 pontot kap. Szeretem őket nagyon, soha nem ugrom át őket, de nem is olyan jók (szerintem, mint azok, amikre 10 csillagot adtam).  

A kedvencem egyértelműen a Nonstop és a Love Me Now. Ezek  a dalok annyira jó, hogy csak kapkodni tudom a fejem jobbra balra, miközben lejátszom őket. De a többi 10 pontos dalt is rongyosra hallgattam már. 

Alig várom, hogy megvehessem a lemezt!

Összességében meglepő, mégis megszokott volt (számomra) a visszatérés. Először gyűlöltem mind a két promós számot, végül pedig ismét szerelembe estem. Enélkül nincs is NCT127 visszatérés, nem igaz? 

A dalok: 10/10

A lemez: 10/9.5

VI. SF9 

A banda, amitől nem sok dalt szerettem meg eddig. (Now or Never, Easy Love❤) De ezen kívül, kb. idegenek vagyunk egymásnak. Hallottam azonban, hogy az új visszatérésük kb. mindenkit levett a lábáról, így terveztem meghallgatni. 

Meg is tettem. 

És milyen jól tettem!

Elsőre picit hidegnek tűnt, de aztán, te jó ég... hát teljesen odáig vagyok a számért. Hát mi ez a csoda, és miért nem tudtam róla előbb? Hát, csak váó. 

Deep house (ami mára imádott motívuma a kpop világnak, hála Istennek), de van itt minden a háttérben, igazán mozgalmas dalt kaptunk. House zongora, gitár, szintetikus hangzások - és egy refrén, ami végre tökéletesen egyensúlyoz az EDM csipszes zacskó, és a valós refrén határán, mert egyszerre van jelen mind a kettő. Én, nem is tudom mikor hallottam utoljára ennyire jó elegyet. Le a kalappal. 

A hangok meglepően a helyükön vannak, még ebben a könnyedebb dalban is, az ember kb. még meg is lepődik rajta. Nem azért, mert rossz énekhangokat várok, csak nem is ennyire jó szerkesztést. Tényleg sokat dolgozhattak ezzel a számmal, még ha a kritikusok szerint csak szerencse volt, hogy ilyen jó dalt kaptak, én erős megfontolást hallok ki mögüle. 

A klip is rendben van, meg a szöveg is. Ezen a téren semmi kiugró, de élvezhetőek. 

Na de, nézzük a lemezt: 

Én: 

TE JÓ ÉG, ez valami eszméletlen anyag lett! Hihetetlen, mennyire jó albumot hoztak össze. Most komolyan, 10 darab dal van az albumon - ami baromi sok -, és így is mindegyik ennyire jó? 

Nem vicc, haladtam a lemezzel, és minden egyes dal újra és újra meglepett azzal, milyen szinten tökéletes, kerek egész. Hangszerek, csodálatos hangulatok, én pedig minden harmadik percben egy teljesen új világba cseppenek, ahonnan nem akarok visszatérni, soha többé. Mire az album a végére ért, én csak: 

Azt hiszem Fantasy lettem.

Na jó, ez egy kicsit erős kijelentés. 😂 Mégis... Ha Fantasy nem is, de ennek az albumnak durván rajongója lettem. Ó, te jó ég, még mindig nem térek magamhoz. Íme a félév legjobb lemeze, minden kétséget kizárólag. Ennyi kiemelkedő számmal, én nem is tudom mikor találkoztam utoljára. 

Minden számot szeretek, de a Like The Hands Held Tight az, ami a lelkemig hatolt. Több percig meg se tudtam szólalni, miután először meghallgattam. Valami csoda az a dal, a szövegtől, a fenomenális hangokon át a botrányosan jó alapig. Az egész egy álomba illik. Annyira sok érzelem veszett el benne, hogy az mellkason csapott - most minden túlzás nélkül. Ez az önző, de nagyon őszinte szerelem... valós tapasztalatot hallok mögüle. Utánanéztem, Youngbin, Zuho, Hwiyoung, Chanhee írta a szöveget. Ezen megdöbbentem, és kutattam tovább. És még inkább megdöbbentem. Ezek a srácok minden zenéjüket maguk csinálják? Hát, hát... HOL VOLT EDDIG A FÜLEM ÉS A SZEMEM? Gyerekeeeeek, csak váó.

Nos, ezt a hibát nem követem el többé. Ha más nem is, ez biztos. 

Összességében egy olyan visszatérés volt ez, ami arcon csapott - én pedig beálltam a sorba még egy menetért. Zseniális!

A dal: 10/10

A lemez: 10/10

Azt hiszem ennyi lenne mára. Sajnos egyszerűen nem fér bele több az időmbe. Jövő héten hozok minden mást + az új visszatéréseket is. Az mégis egyszerűbb lesz, mint mindent belezsúfolni egy bejegyzésbe. Plusz! Még a dalszöveg elemzéseket is be kell fejeznem, az is elég sok idő, és fordítani is kéne. Kár, hogy nincs vagy 8 klónom. 😂

Értékelési ráta:

10 ⭐ KIEMELKEDŐ
9 ⭐ NAGYON JÓ
8 ⭐JÓ
7 ⭐RENDBEN VAN
6 ⭐ ELMEGY (határeset)
5 ⭐ NEM TÚL JÓ
4 ⭐GYENGE
3 ⭐ NAGYON GYENGE
2-0 ⭐M.A.F

Ti mit gondoltok ezekről a visszatérésekről?