I. APINK
Jaj, gyerekek, mennyire durva az, hogy emlékszem a lányok debütálására? Akkor nem voltak a kedvenceim, de már akkor felkeltették az érdeklődésem a Wishlist c. dalukkal. Jaj, nagyon szerettem az a számot! Olyan aranyos volt, Istenem, még most is szívesen hallgatom. Mert igen, szeretem a cuki stílust is nagyon – csak épp a minőség nem mindegy. (Jaaaj, az I Dont Know c. debüt daluk régen annyira rühelltem!) Aztán jött a My My, ami hosszú, nagyon hosszú évekig az egyik legnagyobb kedvencem volt (még most is nagyon szeretem). Aztán pedig szinte azonnal jött is a No No No és hirtelen berobbantak a lányok. Innentől nem minden daluk tetszett, de a stílusukban mindig is volt valami, ami vonzott magához. Mert nem csak mostanában kezdtek el az édes hangzást nőies finomsággal keverni, szerintem ezt már bőven a LUV idejében megtették. De persze most nyilván erősen ráálltak erre a vonalra, más választásuk nem is igen lévén.
Lássuk akkor a dalt:
Az
utóbbi két visszatérésüket imádtam (bár a %% esetében ez nem
elsőre történt meg, biztosan emlékeztek), de ez… Te Jó Ég,
nem tudom mi van velem, egyszerűen nem megy bele a fejembe, nem
érzek semmit sem iránta. Hallom, hogy jó dal, mert hallom, de nem
érzek semmit. Alapvetően minden benne van amit szeretek, retró
hangzás, nagyon jó elosztás, kielégítő részek, és mégse
érzek semmit. Semmi negatívat és semmi pozitívat nem érzek.
Képes vagyok elhallgatni akár órákig, de mintha csak valami
háttérzene szólna, semmi több. Még a szövegből se emlékszek
semmire. Én ilyen… ilyet egyetlen egyszer értem talán, anno a
T-ARA (❤) egyik visszatérésénél a So Crazy c. számmal. Nagyon
akartam szeretni, de nem ment, mert olyan szinte nem mászott bele a
fülembe. Mintha egy számomra értelmezhetetlen festménykiállításra
mentem volna. Látom az értéket, csak épp szeretni nem tudom.
(Figyeljétek meg, két hét és megszeretem a dalt.)
A klip nagyon szép, érdekes ahogy mindig egy domináns színhez passzítják az egész „berendezést”.
De térjünk rá inkább az albumra:
Az egyetlen dolog amit mindig is hiányoltam a lányoktól, azok az erős, töltelékdaloktól mentes lemezek (a Pink Blossom kivételével, mert azt imádom ahogy van). Ennek ellenére minden alkalommal várom őket.
Na ezt itt megkaptam – és én vagyok leginkább meglepve. Nekem nagyon tetszik ez a lemez! Nehéz lenne még kedvencet is választani. Ott a rettentő ízléses, és fülbemászóan retró Yummy, az aranyos, tipikusan Apink ízlésben fürdő pop dalok; a Be Myself és a Love is Blind, aztán a két gyönyörű (tempós) ballada, az Overwrite és a너의 모든 순간을 사랑해 | Minden pillanatban szeretlek (fogalmam sincs van-e angol címe ennek), és az utolsó, nagyon energikus, szintén (szinte) tábortűz dal; a Everybody Ready?
Nem gondoltam volna, de nekem… ez nagyon, nagyon tetszik. Rettentően meglepődtem, de már az első lejátszáskor, mennyire kellemes csalódás volt ez nekem. (Ezért is imádom, mikor egyes bandák rajongói megvádolnak, hogy utálkozok, holott mindig esélyt adok mindenkinek, akár több évnyi „csalódás” után is. Hol a logika?) Az egész album, annyira elegáns, kiegyensúlyozott, hangulatos, megnyerő (Meddig ragozom ugyanazt a kifejezést?) A lényeg egy; bár olvastam sokaknak nem igazán tetszenek a dalok, el kell mondjam, nekem minden szám úgy tökéletes, ahogy van. Erre a lemezre nem tudok mást adni, mint 10 csillagot.
Mindenképp szeretném megszerezni ezt a lemezt, de a hely ahonnan rendelni szoktam kifogyott belőle. Várok még kicsit (most amúgy is olyan lassan érkezik minden, mintha nyúznák a kiszállítást végzőket).
A dal: 10/?
Nem sokszor van ilyen, de képtelen vagyok értékelni. Jelenleg semmit sem érzek, várok még kicsit.
A lemez: 10/10
II. OH MY GIRL
Imádom a lányokat, az egyik kedvenc bandámról van szó – eddig szinte nem is tudtak olyat alkotni, amit ne szerettem volna teljes szívemből. Így volt ez most is.
Elsőre megdöbbentem, ezt bevallom. Nem gondoltam volna, hogy egy tropical edm / szintetikus pop dallal kell szembesülnöm. Ennek ellenére, nem mondhatom, hogy csalódtam volna, sőt. Egyes más, ebben a bejegyzésben értékelt dalokkal ellentétben, ez a szám pontosan tudja merre halad, erős kisugárzása van, és nem akar több lenni annál, ami. Már a kezdetektől játékos felütéssel kezd, és rettentő nyárias hangulatot varázsol – senki más nem hallotta „refrén” közben A kis hableány Sebastianjának Ringat a víz c. dalát felcsendülni? Ha már muszáj ezeket az EDM refréneket erőltetni, akkor legalább ilyen minőségű, önmagát túl nem értékelő (imádom, mikor ilyen bazi művészinek érzik a cégek a leglaposabb dalokat is), szórakoztatni vágyó darabokat kapjunk.
Ennek a számnak a legnagyobb bája a rap mellett a “살짝 설렜어 난 | meglódult a szívverésem” rész, amit ezen a kis édes, játékos hangon „énekelnek”. Hogy mennyire jó kontrasztban van ez az alappal. Nem tudom ki találta ki, de na, így kell egy kihalt stílust élvezetessé tenni!
Nem ez lesz a lányoktól a kedvenc dalom (nem öregedik túl szépen a dal), de egynek elment (nem ez lesz a lányok fő visszatérése idén, ezt bizton állítom nektek). Engem rettentően szórakoztatott, és rengetegszer hallgattam meg. Többet egy „kis nyári daltól” nem is mindig várok. (Ez így azért nem igaz, de mégis. Lol)
V. TWICE
A lányok előző két lemeze olyan nagyon tetszett, kb. az ájulás szélére kerültem tőlük. Ezért, bár nem gondoltam volna, én magam is megszerettem a lányokat. Ebből következett az is, hogy a mostani albumot előrendeltem.
Na, ez a tettem is felkerül a 2020-as, ezt meg mi a nénikémért kellett listámra.
De először is, nézzük a dalt!
(Vigyázat,
csalódás okozta iróniaáradat várható!)
Akkor kimondom. Ez meg mi a fóka? Mi… mi ez? Elsőre már az elején lekapcsoltam a videót, mert tudtam, nekem ez nem fog tetszeni – azzal a tudattal, én előre kifizettem egy vagyont a visszatérésükre. Nem mertem végignézni a videót. Eztán, meggyőztem magam, hogy deeeeee, jó lesz ez, hallgassuk csak!
Megtettem.
És megint.
És újra.
És… nem mondom, hogy a dal rajongója lettem. Ennek pedig okai nagyban a klip és a ruhák is, amiket, kivétel nélkül, végtelenül visszataszítónak találok.
Először is. Ha nem tévedek, ez akar lenni az Édenkert. Ez. Felesleges vitatkozni ízlésen, de engem ezek a bődületesen mű díszletek (bár, az intró alatt jól néznek ki), és főképp a színválasztások nagyon bántják a szemem. Nagyon, de nagyon nem tetszenek.
Aztán, a lányok. Legyetek olyan kedvesek, mondjátok meg nekem, miért öltöztek indián csillámpóninak? Mi… miért? Én nem tudom, láttam-e valaha annyira taszító stílust rajtuk, mint ez.
Aztán. Mégis mi volt ebben a visszatérésben az Édenkert? Mi… miért kellett ez a téma, ha nem is használták ki? Most teljesen őszintén, egy kókuszdiót is szorongathattak volna, mert az, hogy almákat cirógattak, meg feltűnt egy fordított effektusú kígyó… Hát, nem mondanám, hogy kezdtek bármit a koncepcióval, sőt, egyenesen elvesztegették. Így, az egész szöveg (ami legalább érinti a témát) nevetségesnek tűnik a szememben. Az egész koncepció össze vissza van, nincs egy vonal, amit követne. A szöveg okés (bár ízlésemnek elég, nos, túl erőszakos helyenként), tegyük fel, Évaként (mély, nagyon mély sóhaj) igyekeznek elcsábítani egy férfit, ha akarja ha nem (bár a szövegírókat ezért addig ütném fogsoron, amíg mozognak). De persze a klip ebből csak annyit mutat, hogy a lányok csinosan ücsörögnek mű virágok között, és almákra mosolyognak. Mintha teljesen más képet látnék, mint amilyen hangot hallok. Nagyon-nagyon zavaró. Ha nem értjük a szöveget, elhiszem, hogy egységesebb a dolog, de így, nekem… nos, nem. Ó, ne tudjátok meg, kétszer is letoltam Taemin Want c. videóját az értékelés írása közben, a lelkem máris felszabadultabbá lett. (Na az egy Bibliai koncepciót életre keltő dal és videó, ami nem csak azért használ bizonyos elemeket, hogy „érdekes” és „menő” legyen a visszatérés lol. És ez nagyon látszik.) Jaj várjatok, elnézést kérek. Az előző héten megtudtuk, hogy ezen nem szabad felháborodni, szóval, most mindenki, 1, 2, 3 mosolyogni! Hiszen cukik a lányok. :)
Na de, viccet félretéve, nem is a Bibliai oldal miatt háborít fel (nem teljesen) a dolog, de a rengeteg elvesztegetett lehetőség miatt. Annyi mindent lehetett volna kezdeni ezzel a témával. (Tudjátok, azon kívül, (még ha ez ma vicc szintű gondolat is) hogy rájátszunk arra, ami miatt a nőket évszázadokig lenézték, és bűnösnek nevezték születésüktől fogva.:”) De ha már csinálták, akkor csinálták volna rendesen, nem csak almapöckölés közben mosolyogva. Ez az, ami felbosszant ebben. Az a sok lehetőség…) Jajaj megint eltévedtem. Elnézést, nem szabad felháborodni. Khm. A lényeg, hogy nem burkába öltözött hölgyek csábítanak. Pont.
De tényleg, a „viccet” valóban félretéve, annyi elvesztegetett lehetőség van ebben a koncepcióban. A lányok kipróbálhatták volna a szexi oldalukat (ha már csábításról szól a dal, és a bűnbeesést hivatott még a videó is ímmel-ámmal bemutatni – azt rendesen elbagatellizálva), de helyette még mindig (indián)tündérként pattognak, meg ücsörögnek nevetgélve. Annyira össze vissza az egész, sírni támad kedvem, ha csak a videóra nézek. Tudom, itt is mennek a teóriák, de őszintén… semmi értelmét nem látom, mert egyszerűen egy félig átgondolt, nyugati oldalt megcélozni szándékozó, menő témát megvillantó, de azt egyáltalán ki nem használó koncepció ez. Nem érzek mögötte semmit.
Na de, térjünk is rá a legnagyobb csalódásomra, a dalra. Ó, jaj. Amennyi híres zeneszerző dolgozott a dalon, annyifelé esik szét. Ahogy az egész koncepció, maga a dal is totálisan céltalan, ezernyi irányba indul, és a szövegen kívül szinte semmi sem tart össze. Van itt Zara Larsson, Justin Tranter, Uzoechi Emenike, Julia Michaels… A felsoroltakkal semmi bajom nem volna egymagukban, de így együtt, nem lep meg, hogy ezt a dalt kaptuk, kicsit sem. A dal stílusa, az egyik legbizarrabb fúzió, ami csak létezhet; (a mára szinte untig adagolt) tropical + future bass + deep house. Mármint, oké…?
Tropical: Winner – Really Really, TXT – Our Summer, NCT127 Swich.
Future: Stray Kids – Voices, Jinsoul – Singing in the rain, BTS – Dont leave me.
Deep House: Dreamcatcher – And There Was No One Left, Nuest W Dejavu, f(x) – 4 Walls
Ha azt nézzük, mindegyikük az EDM kategórián belül esik, tehát nem lehetne olyan nagy dolog keverni ezeket a alstílusokat. De abba gondoljunk bele, hogy a TWICE hangzása egyiknek sem feleltethető meg. Ha most ránéztek ezekre a dalokra, melyiket halljátok olyan „Twice-osnak”? Őszintén! Én egyiket sem. És itt jön a probléma. Nem elég, hogy három, a lányoktól teljesen idegen (amiket egymáshoz is csak féltő gonddal illeszthetünk) hangzásról van szó, de ezeket összegyúrva még a lányok stílusához is kell hangzásban passzítani. Nem is csoda, hogy össze vissza van az egész.
De. Ennek ellenére sem mondhatom, hogy a dal rossz lenne. Megdöbbentő, de egy bizonyos szinten működik, mert élvezhető. Mégis, nekem ez egy (maximum) erősen közepes. Ha egy kezdő, és szegény cégtől jött bandáról lenne szó, azt mondanám, rendben, erre futotta, de megtettek mindent. De itt? Egy olyan cégről szólva, aminek a költségvetése az egeket veri, és ezt az összefércelt dalt tolja az arcomba, hát az felháborító. Akkor legalább a klip lenne jó, vagy a bűnbeesés koncepciója lenne kihasználva. Vagy bármi! Minden olyan félvállról vettnek tűnik, hogy abba kisebb bandák bele is bukhatnának. Nem tudom mi történt. Lehet, hogy ezt valaki tényleg jónak gondolta? Jó persze, vannak akiknek tetszik, és ez okés is, de én úgy hittem, valamiféle… úton indultunk el. Az most hol van?
Őszintén megmondva, biztos vagyok benne hogy a lassan unalmassá váló tropical hangzást akarták feldobni ezzel a másik két (+ a twice hangzása) stílussal. Ez nem igazán sikerült, ha engem kérdeztek. A dal felépítése a jól megszokott – és abból sem a jó fajta –, két feszes verze, egy Twice stílusú, mégis, elég izgalmas felvezető, majd egy totál üres EDM csipszes zacskó a refrén helyén. Sajnos annyit, de annyit hallottam már ilyen dalokat, kb. már akkor unalmasnak tűnt, mikor először végighallgattam a dalt. Emellett, a rap (szerintem) borzasztó. Júúúj, de nagyon rossz! Máskor nincs semmi bajom a lányok hangjával, de ide, ehhez a stílushoz nagyon nem illett a hangszínük, és a rap helyett majdnem elmotyogott szavak… Jobb lett volna a helyére egy átvezetőt csinálni helyette, mert ez… elég kínosra sikeredett.
A táncról szólva; ennél a résznél mindig bizonytalan vagyok, mert… nálam aztán senki nem táncol bénábban. Nem vicceltem, mikor anno meséltem, hogy a T-ARA Lovey Dovey c. dalának koreójából az első 20 másodpercet tanulgattam egy órán át. (A kisebbik húgom zseniális táncos, szegény próbálta megtanítani nekem a táncot, de hát… lol) Aztán feladtam. Első, és nagyon biztos tény rólam: nem tudok táncolni.
Viszont. Ettől szemem még van. Ha valamiben tévedek, teljesen nyugodtan javítsatok ki, nem veszem sértésnek, sőt! De… soha nem értettem, miért tartják Momot a generáció legjobb táncosának. Biztosan remek táncos, én ez nem tagadhatom, de mint ennél a visszatérésnél, a korábbiaknál is kizárólag annyit látok belőle, hogy erőteljesen hátracsapja a vállait, hátrafeszíti a mellkasát, majd összevissza köröz a kezeivel, és néha a lábaival. Mármint, teljesen őszintén, csak ennyit látok. Itt is, soha nem akad meg rajta a szemem, nem tűnik ki a tömegből, nem látom, hogy annyival nagyobb energián égne tánc közben, meg… semmi. Ennek persze oka lehet a koreó is, amit jó esetben minden lányra szabnak, így elveszhet közöttük. Nem tudom. Jó táncos, nyilván (nem lenne itt, ha nem az lenne). Lehet, hogy szimplán én vagyok vak, ennyi. Honnan is jött ez most? Ja igen! Nem igazán értem miért van a dalban idő arra, hogy még egy táncikálást is beszúrjanak. Annál a résznél érzem, majdnem szétesik az egész szám.
Nem is tudom mit mondhatnék még… JYP itt nagyon elszámított valamit. Mert mondhatunk amit csak akarunk, ő dönt, az ő cége. Hiába mentegetik sokan, hogy „kapott egy sok szerző által komponált dalt (ami eleve darabos lehetett), és annak ellenére, hogy ő volt aki megírta a szöveget, a dal összerakásában és végleges formába öntésében se egyedül ő döntött (az arrangement szónak van magyar fordítása?), de a fenn említett Uzoechi Emenike (stb.). Ne vicceljünk már! Ha az én bevételem múlik rajta, akkor én döntök. Most, sajnos, rosszul döntött.
De ugorjunk is a lemezre:
Nos, ez se jelentett nagy megkönnyebbülést.
A dal, amit kifejezetten szeretek, az a Shadow. A szövege és a zene is nagyon szép, tökéletesen illenek egymáshoz, jó a hangulatot teremtenek. Engem megvett. 10/10
Oxygen: Na, ezt a dalt kedvelem. Bár itt is (meglepi) edm zajt kapunk, de sokkal jobban működik, mint a promós számnál. Először is azért, mert a felvezető egybefolyik a „refrénnel”, majd abban is belefolyik egy-egy levezető mondat. Nem üres, és rettentő jó hangulata van ennek a zajnak. Olyan andalító, mint a nyári hőség. Ez a szám sokkal jobban tetszik, mint a More & More. A „rap rész” alatti retró hangzás pedig mindent megér! Mondjuk engem baromira idegesít, mikor olyanok hangzanak el, mint az Only 너. Most ezt magyarul képzeljétek már el egy dalban. „Only te, only te kellesz nekem.” Ettől függetlenül szeretem a dalt, csak meg kellett jegyeznem. 10/10
Sweet Summer Day: Teljesen rendben van, nagyon kellemes. Megvan a régi Twice hangzás benne, de sokkal érettebb. Erős dal, de nem a kedvencem. 10/9
Make Me Go: nem igazán tudom hová tenni ezt a számot, ha őszinte akarok lenni. Talán a Love Foolish emós kishúga akart lenni? Nem rossz, de nem hiszem, hogy magamtól hallgatnám. Nekem unalmas, ugyanaz a ritmus végig, az egész dalon. 10/6
Firework: Biztos vagyok benne, hogy előre láttátok ahogy a libabőr végigfut a hátamon, a latin hangzás miatt. Nagyon kevés kivételtől eltekintve, ki nem állhatom az ilyen latinos beütésű számokat. Egyszerűen képtelen vagyok rá. Vannak esetek, amikben jól tud hangozni, ha sok érzelem van mögötte, vagy ha egy tényleg zseniálisan sikerült számról van szó… de itt, neeeeeem igazán ez a helyzet. Ez is a „nyugatnak való benyalás” kötelező terméke lett (mert muszáj), és ez érződik is a dalon. A refrén pl. annyira ismerős volt már az első hallgatáskor, hogy biztos vagyok benne, valami feldolgozásról van szó. Azóta is keresem a dalt (pedig ha nekem ismerős, akkor azoknak, akik szeretik is a latin számokat, biztosan még jobban az), már a régi szappanoperák openingjeit is előkerestem… 10/6
Dont Call Me Again: Nekem ez nem. Vannak kellemes részei, de annyira unalmas, hogy itt is ugyanaz a r*hadt ritmus és hangszerelés az egész dalban… 10/6
És akkor, azt hiszem ennyi is lenne az album. Elég szomorú vagyok… Meg dühös magamra! A múltkori Stray Kids előrendeléskor megfogadtam, hogy többé ilyet nem teszek… Erre tessék! Még egyszer megbíztam JYP-ben, és ezt kaptam. Megérdemlem, esküszöm. Ha még egyszer elő merek rendelni egy albumot, vadásszatok le, és üssetek addig, míg már mozdulni se tudok. Köszönöm, előre is. Ezek után már csak azon fogok kiakadni, hogy a már most késésben lévő albumom nem a fekete verzió lesz.
A dal: 10/7
A lemez: 10/7
És most következzenek az urak!
I. MONSTA X
Nem érzek semmit. Őszintén, nem érzek semmit sem. Azt se gondolom, hogy jó, de azt se, hogy rossz. Kijött már pár napja, ültem is rajta. Hallgattam, visszatekertem részeket, de nem… érzek semmit. Számomra ez a dal pontosan olyan, mint hosszú ideje mindegyik amit kiadtak a kezeik közül. Ez persze lehet jó és rossz dolog is. A rajongók (gondolom én) örülnek, hiszen folyamatosan ki van elégítve az éhségük, de én… hm, én nem érzek semmiféle vonzódás ezek felé a dalok felé. Nekem, nos, hmm.
Problémák:
- Túl hangos. De tényleg, rengeteg a zaj benne. Olyan, mintha elszabadult láncfűrészesek csikorgatnák a sulik tábláit.
- Kihyun hangja (ahogy azt Got7 „értékelésnél” is írtam) annyira zavaróan éles helyenként, mintha bele se dolgozták volna a dalba. Mintha, nem is tudom, ordítana és nem énekelne. Volt egy pont (2:30-2:33 közt), ahol első hallgatásra hátrarántottam a fejem: természetes reakcióként kell ezt elképzelni, mint mikor baromi hangosan, és nagyon hirtelen csendül fel valami éles zaj.
- Az első rap rész (számomra!) nem, nos, nem túl jó. Lassú, próbál nem is tudom, talán szexi lenni, de valami nem jön át. Még ha Jooheon nagyon jó rapper is, ez most nekem nem.
- Az ooo oo oooo előtti rész (Minhyuk + Hyungwon) szintén nem a kedvencem, annyira… darabos (?). De az biztos, hogy Hyungwon hangjának ez tökéletesen megfelelt.
Erősségek:
- Nagyon energikus.
- Néha felbukkan egy-két dallamfoszlány, amit élvezek, pl. Kihyun és Shownu verzéi (kivéve az utolsó pillanatban felordító Kihyunt).
- Az oooooooh részek nagyon szépek, és kellemesek.
- Az átkötő rész nagyon jól sikerült!
Nem is tudom… vannak nagyon jó, és vannak számomra nagyon kellemetlen részei is a dalnak. Emiatt, olyan… felemás érzésem van vele kapcsolatban.
A klipről sokat nem tudok elmondani. Szerintem szépen sikerült. A fekete-arany kombináció nagyon kellemes, gazdag és vonzza a tekinteteket. Némely szemszögből akár még művészinek is mondanám. (Az ésszerűség határain belül.)
Maga a dal sem rossz, de nekem kicsit sok az a fűrészelős-sztájl.
Lássuk az albumot:
A kedvencem az It Aint Over, kérdés nélkül.
It Aint Over: Imádni való, nagyon kellemes dal lett. Nekem elsőre megtetszett, és azóta se vertem ki a fejemből. Kellemes retró hatást kelt (és itt pl. Kihyun hangja is zseniálisan beleolvad a dalba). 10/10
Stend Up: Jaj, úgy szeretem ezeket a dalokat. Egyszerűek, mégis nagyot képesek ütni, és rengeteg érzelem szorul beléjük. Nem kell mindig mindent túlcifrázni. Ez a tökéletes tábortűz-dal. 10/10
Flow: szintén egy egészen egyszerű dal, ennek ellenére rettentő szerethető. A hangtorzítás azonban kissé zavaró + itt is megjelenik a fűrész-sztájl. 10/8
Zone: ha a klipes dalt nézem, gondolom ez is versenybe száll a címért. Azonban nekem ez is kb. azonnal kicsúszik a fejemből, és erősen idegesít a fűrész-sztájl. 10/7
Chaotic: Ez a számot nagyon szeretem! Egy kicsit dolgoztak volna még rajta, főleg a refrénen, akár promós is lehetett volna. Egy picit idézi a Shoot Out c. számukat egyes helyeken (az alapban), de emellett rettentő melódia-dús is. Egy nagyon kicsit kellett volna finomítani a refrénen, hogy ne legyen ennyire üres, és egy 10/10-es számot kaptunk volna. 10/9
Beautiful Night: Aranyos, kellemes. Tetszik a dallamossága. 10/8
Összességében, hm, volt már jobb albumuk is (vettem is tőlük, már mutattam nektek azokat). Jól sikerült ez is, de nem igazán érzem úgy, hogy eldobtam az agyam. Erős, rendben is van.
A dal: 10/7
A lemez: 10/8
II. DAY6
Nagyon rég várok arra, hogy elmondhassam a véleményem. Igyekeztem nem nagyon belehallgatni a dalokba, mg el nem jutok idáig. Ez szó-szó sikerült is. Na most, megtekintem a videót.
Első amit el kell mondanom: Wonpil. Ó, te jó ég, Wonpil. Igen, mindenkinek jó hangja van, de nekem Wonpil… csak… hű! Amint meghallottam, hogy végre ő jutott szóhoz, a szívem máris hevesen vert. (Nem, nem a kinézetéről van szó.) Ennek a srácnak a hangszíne valami isteni. Nem azt mondom, hogy technikailag a legjobb énekes, és mégis, hallgatnám napokig. (Lehet, hogy tettem is ilyen. Ez maradjon az én titkom.) Nagyon sajnálom, hogy ebben a dalban csak ilyen „jelentéktelen” részeket kapott – de közben meg is értem, a többiek hangja nagyon szépen illett a megkapott részeikhez.
Na de akkor. Hát, hm. Nem ez lesz a kedvenc Day6 dalom, de azért azt se mondanám, hogy nem fogom szeretni. Őszinte dal, tökéletesen leírja a koreai emberek életének legnagyobb gondját (nem igazán hallottam még más panaszt, mint azt, hogy olyanná kell lenniük, mint a zombiknak), de persze ezt bárki magára tudja venni. Ez remek – stratégiai szempontból is, mert minél többen érzik át, annál többeket nyer meg.
Nem tudom mi bajom van a dallal… Jó a szöveg, jó a dal is. A klip a maga egyszerűsége ellenére szépen képviseli az üzenetet. Egyszerűen nem fogott meg annyira, hogy nap mint nap előkapjam. Nem ragadja meg az érdeklődésem. Tudom, hogy a rajongótáboron belül kötelező vallani, „a Day6 még nem csinált rossz dalt”, de ezzel nem igazán értek egyet. Van egy-két számuk, amiket max. bealudni tudok, mást nem igazán. Nyilván, ettől nem kell, hogy rossz legyen az adott dal – másoknak. Nekem; az. Ez a szám nem rossz, de kicsit túlságosan andalító a számomra, ebből a kómából pedig a refrén se tud kirántani (pedig az volna a dolga). Aranyos dal, de egy picit túlságosan is rádióbarát, ha értitek mire gondolok. A „gitárszólók” benne? Zseniálisak, de tényleg! Az agyam dobom el tőlük. Mégsem, nekem ez most nem lesz elég.
Az album:
Hm. Hmmm. Hm.
A kedvenc dalaim egyértelműen a Love Me or Leave Me, és az Afraid.
Love Me or Leave Me: Megmondom őszintén, hosszú ideje, minden egyes albumon jobban szeretem a mellékdalokat, mint a klipes számot. Ez egyszerre érdekes, és meglepően bosszantó. Ez a dal pl. az életem, és az egyik legjobb D6 dal, amit valaha hallottam (bár, a debütálást követő 1-2 év tényleg tele volt jobbnál jobb dalokkal). 10/10
Afraid: valahol a Why Am I Alone című dalukra hajaz. Annyira ugyan nem drámai, de mégis van olyan gyönyörű. Nem kérdéses: 10/10
A többi szám, ha nagyon őszinte akarok lenni, nekem kb. ugyanolyan szinten van. Szeretem őket, kellemesek is. Egy erős nyolcast tudok mindegyikükre adni. Nem mondanám, hogy bármi baj lenne velük, de nem is érzek bennük semmi különlegeset., simán beleolvadnak a diszkográfiájuk kb. összes lemezébe. 10/8
Imádom, egyszerűen imádom a srácokat. Ez tény. Az egyik, ha nem a legjobb zenés bandának tartom őket, és nagyon közel állnak a szívemhez. De ez most annyira nem került közel a szívemhez. Hallom én, hogy jók a dalok, tényleg. Egyszerűen többük nem az én stílusom, ennyi.
Annak viszont örülök, hogy a cég nem kötelezte őket fellépésre, mikor egy adott tag annyira rosszul érezte magát lelkileg, hogy erre képtelen volt. Bár, azt még meglátjuk mennyit szívnak emiatt! És most nem, nem a srácok miatt mondom ezt, mert igen, örülök neki, hogy szólt az adott tag, hogy rosszul van - arra gondolok, hogy a cég miket fog megvonni a bandától emiatt (rengeteg kiesés ez nekik). Mina esetében a többi tag tudta fedezni a lány hiányát, nem volt bevételkiesés - de itt, félek, hogy mit hoz majd ki belőle JYP. Mert elsősorban ő sem egy szent, de üzletember, ezt ne feledjük el. Ettől függetlenül jobbulást, remélem minél hamarabb képes lesz egy kicsit jobban éreznie magát az adott tagnak! ❤
A dal: 10/8
A lemez: 10/8.5
III. Stray Kids
Nos, igen. A Stray Kids az egyik legszeretettebb (milyen szó ez) bandám. Többé nem merek olyat állítani, hogy van kedvenc együttesem (megóvom a szívem lol), de ezek a srácok nagyon közel állnak a szívemhez, ennyi biztos. Muszáj volt hát reagálnom erre a megjelenésükre is:
Ugyan egy japán visszatérésről beszélhetünk, de mindenképp meg akartam említeni. Ebből nyilván gondolhatjátok, hogy mit éreztem a dallal kapcsolatban:
Igen, imádom! Egyszerűen el nem tudom mondani, mennyire jó a fiúk japánja. Először meg se hallgattam a japán verziót, egyből a koreaira kattintottam, mert már megszoktam, hogy a kpop sztárok nagy része borzasztóan beszéli (énekli) a japán nyelvet, a kiejtésük annyira feszes, hogy attól kb. a sírás kap el (csoda, hogy el tudják adni a lemezeiket). De itt, barátaim, még a rap részek is megdöbbentően jók. Jó, nem azt mondom, hogy az anyanyelvük, de váó! Ez volt talán az első olyan japán megjelenés, ami azonnal levett a lábamról.
A dal maga hordozza a japán dalok drámaiságát, már csak a nyitó pillanatokból is érezhetjük ezt – mégis kpop marad. Érdekes, de nekem kifejezetten bejön, ahogy van. De ami eladta nekem a dalt (ha még nem találtátok ki), Han 2 szava volt (ennyire olcsó vagyok én is). Amint kimondta: GO ON, én csak...
A dalszöveg nagyon jó, pedig ez se túl megszokott a koreai előadók japán dalaitól. Mármint, ez nem sértés meg semmi, de nagy részük azt se tudja mit énekel, szal' általában eléjük tolnak egy bébi szexi bébi kjúti bébi, áj láb jú szintű szöveget, aztán hajrá-hajrá van a felvételkor. De itt rendes, értelmes és nyelvtanilag egy felnőtt ember szintjét megütő szöveg van. És higgyétek el, már ez tiszteletet érdemel. A klipről szólva, szerintem teljesen rendben van. Semmi extra (de japán dalokhoz nem mindenki forgat zseniális klipeket, ezt is tudjuk - annak ellenére, hogy lenyúlni azért szeretik a japán rajongókat *mélyről feltörő köhögés*) Egy dolog volt csak, ami megakasztott egy röpke pillanatra:
Mármint.
Hm.
Én csak:
De van ám itt nekünk még egy számunk, szóval térjünk is rá arra:
És akkor a Slump. Ó.T.J.É! Hát, csak váó. Nem is tudom mit mondjak. Elsőre nem volt ugyan a kedvencem, de ahogy mondtam, a gitár az elején, és a dal egészén át, hát valami paradicsomi. A hangtorzítás itt is az agyamra megy, emiatt le is vonok egy csillagot, de ezen kívül, egy olyan zseniális dal ez is, amit nem vártam volna egy japán számtól (mármint, koreai előadóktól, mert amúgy életem nagy bandája is japán, szal').
A dalszöveg remek, az alap nagyon jó. Nem tudom hogy csinálják a srácok, de baromi jól kombinálják a saját stílusukat a (szó-szó) tipikus japán hangzással. Remek, le a kalappal!
Amúgy kíváncsi vagyok, miért idegenkednek a kpop rajongók ennyire a japán zenétől? Csak azért, mert nem ismerik ki magukat az előadók között, és az első benyomás, hogy a cukiskodás megy? Erre őszintén kíváncsi vagyok. Vagy szokatlan lenne a nyelv?
Plusz, egy olyan kérdésem lenne, hallottátok-e, hogy Woojin elvileg szólókarrierbe kezd majd? Tegyük fel, igaz a hír. (Ismét, ez csak feltételezés.)
Megnyílt ugyanis Woojin insta profilja: https://www.instagram.com/woooojin0408/ amit már több mint 1 millió 1 százezer ember követ. Nemrég, ez a profil kitett egy linket: https://www.presented.kr/by/woojin lehet itt venni pólót, jegyet élőre és rajongói találkozóra, stb. Elég valósnak néz ki. Azóta látni olyan képet is, ami valamiféle "stúdióban" készülhetett.
Nem tudom, hogy ezzel egyedül vagyok-e, de engem ez rettentően meglepett. Nem úgy volt, hogy "személyes problémák miatt hagyta el a bandát" (persze anno is beszéltük, ez egy ilyen semmilyen válasz). Őszintén, ha ez igaz, és tényleg szólózni akar, akkor nem lepne meg, ha a tagok csalódottak lennének.
Persze, azt akarom, hogy Woojinnak jó legyen (nyilván). Mindenki tegye azt, ami a legjobb neki - de mégis, legalább azt megvárhatta volna, míg az előző lemezt promózzák, és nem veszítenek egy rakat pénzt a klipek újraforgatása és a dalok felvétele miatt. Én, az ilyesmit nem igazán szeretem.
Azzal már régebben is egyetértettem, hogy Woojin (bár ez csúnyán hangzik), nem illett igazán a banda stílusához. Azzal semmi baj nincs alapvetően, ha valaki csendes - de ha rajongókat akarsz, valamit mutatnod kell. Nem, ebben a világban nem elég az énekhang, ez az igazság. Vitatkozhatunk azon, hogy minek kéne lennie, de a lényeg attól még az, ami van. Woojin volt a legkevésbé szeretett tag, és nem csak azért, mert a rajongók k*csögök, ezt lássuk be. Szegény fiú eltűnt a többiek mögött, ráadásul, sajnos még a hangja se volt pótolhatatlan (mert nem, nem volt - akkor sem, ha technikailag vitathatatlanul ő volt a legjobb).
Abból szempontból teljesen megértem, hogy menni akart, mert nem érezte jól magát, vagy mert mégsem illett hozzá a stílus, amit a banda képviselt. Ilyen van, semmi baj nincs vele, aki menni akar, menjen. De. Az már picit problémás, ami télen történt a hirtelen kilépés miatt. A fiúnak ez kár volt, remélem tudjuk - plusz pénz, még kevesebb bevétel, holott kidolgozzák a lelküket. Főleg a hármas keménymag. És ez nem igazán fair. Persze az sem, hogy teszem azt, alig kapott részeket az utóbbi időben a srác. Ezzel is egyetértek, igen - de ez többnyire a dalok stílusa miatt történt + azért, mert törvényszerű. szerepeltetni kell a népszerű tagokat... ez az élet rendje. (Bár a T-ara régen erre talált megoldást legalább a klipeknél, de ezt máshol nem láttam még soha.) Ha nem jutottak dűlőre, akkor nyilván, rendben van, váljanak el útjaik - ez volt még a legjobb eset, ami megtörténhetett, lássuk be. ha a Chan, Changbin vagy Han megy el, akkor dől az egész kártyavár, sőt Hyunjin a népszerűsége miatt, szintén sok rajongót vinne magával.
Szerettem Woojint (hé, rajongó vagyok), ha már mennie kellett valakinek, akkor így járt mindenki a legjobban. Szegény fiú sokszor nagyon kellemetlenül érezte magát műsorok / vlive-ok alatt. Mintha tényleg nem érezte volna jól magát. Ebből a szempontból nagyon örülök, hogy szabadon távozhatott, és nem fogta vissza a cég. De mikor ilyeneket hallok, hogy "súlyos, személyes probléma akadt", az ember elkezd aggódni. Aztán kiderül, hogy félév múlva boldogan készül a szólóra, az kicsit pofonszerű lehet a rajongóknak, főleg a fiatalabbaknak, akiknél az a természetesen ha nagyon is beleélik magukat a bandájukkal történt dolgokba (ezzel semmi baj nincs!). Ezért is mondom, hogy nagyon örülnék, ha egyszer tényleg megtudnák a rajongok, hogy mi történik a bandával, akire vagyonokat költenek. Néha nem tűnik fairnek, hogy ilyen dolgok csak úgy megtörténhetnek, mert "nincs közünk az énekes életéhez". Ez teljes mértékben igaz! Egyet is értek, és nem is érdekel a magánéletük, egy cseppet sem. De én nem is arról kérdezek, hanem a bandáról.
Nem tudom, érthető-e amit mondani szeretnék ilyen kis finoman. Boldog vagyok, hogy Woojin megtalálta amit csinálni szeretne, de jobban örültem volna, ha legalább egy promós időszakot végig tudnak vinni, mert így lassan én is kezdem úgy érezni, hogy mismásolás megy a háttérben + a srácok csalódott dalai tényleg Woojinnak szólnak.
Ti mit gondoltok erről? (Már ha igaz.)
Az első dal: 10/10
A második dal: 10/9
A többi dal (nekem) kb. ugyanolyan szinten van. Mindegyik dal erős, nálam olyan 8 csillag körül mozognak. Mindegyikük fülbemászó, és ha hallgatom őket, valós élvezetet is nyújtanak. Erre meg is kapják a 8 csillagukat, mert arról már igazán nem ők tehetnek, hogy nem kifejezetten az én ízlésem amit most piacra dobtak? Plusz azt is érdemes értékelni, mennyi dalt kaptunk egy szimpla debüt mini albumra (még csak nem is albumnak hívják), mert ha leszámítjuk a 3 instrumental verziót, akkor is 7 darab, erős dalunk marad. Az pedig nem semmi!
9 ⭐ NAGYON JÓ
8 ⭐JÓ
7 ⭐RENDBEN VAN
6 ⭐ ELMEGY (határeset)
5 ⭐ NEM TÚL JÓ
4 ⭐GYENGE
3 ⭐ NAGYON GYENGE
2-0 ⭐M.A.F
Szia!
VálaszTörlésOH MY GIRL: Hű, én is nagyon szeretem őket, alig vártam a visszatérést! Bár az első (két) hallgatás után még nem voltam rajongója, de most már meg szinte függője vagyok ennek a számnak. A klipp nagyon szép, s a refrén előtti mondat az én szívverésem is meglódítja. >< A Dolphin-t édességét nagyon szeretem, de a többi zene engem sem fogott meg igazán.
TWICE: Tavaly engem is különösen lenyűgöztek a lányok, de egyébként is nagyon szeretem őket, így ez volt az idei év egyik legjobban várt visszatérése számomra. Ha őszinte szeretnék lenni, én meglepődtem azon, hogy előrendeltél, én ilyet senkinél nem mernék megkockáztatni, mert amikor úgy érzem, majd eljön a lehidalásom ideje, biztos, hogy beüt a gikszer, s nem fogom kedvelni az anyagot amit kiadnak. (Kár, hogy ezt jó pár valós történet alapján írom...:)) Levadászni azért nem foglak, de majd valahogy lebeszéllek róla, ígérem! :D Visszatérve a lányokhoz. A teasereknél imádtam hogy ennyi potienciált tartalmazó koncepciót kaptak, a videó után meg majdnem elsírtam magam a csalódottságtól. (nem viccelek) Sajnálom, hogy nem merték jobban beleemelni a klipp-be a témát, csak bedobtak pár virágot, almát meg egy kígyót, mondván ez már elég... Hát nem az. Ha már belekezdtek volna valamibe, használták volna fel rendesen... A dalt mondhatni magamra erőszakoltam. Vannak jó pontjai, (az intró!) de az egész csak egy összedobott mixnek tűnik. Ám itt még nem pánikoltam be, hisz minden reményem a lemezbe vetettem. Haha. Az egyetlen amit kedvelek a Make me go, (ezt viszont eléggé, a mostani minőséghez képest) a többiből még csak egy dallamfoszlányra sem emlékszem. Biztos vagyok benne, hogy JYP csak azért vágott hozzá a lányokhoz egy albumot, hogy ne legyen panasz a nagy kimaradás miatt, továbbá jól lehúzza a több mint kétszázezres előrendeléssel a rajongókat... :') Egyébként Momo szerintem remek táncos, csak sajna a banda koreói miatt van visszafogva.
DAY6: Hű, én ezt nagyon szeretem. Egyszerű, de nagyszerű. Wonpil <3. Nincs megfelelő szó ennek a srácnak a hangjára. A Love me or leave me talán a legjobb daluk valaha - engem levett a lábamról, már megszámolni sem tudom csak naponta mennyiszer hallgatom meg. A 1 to 10-t is nagyon szeretem még, de a többi szám engem se nyűgözött le különösebben.
STRAY KIDS: Őszintén szólva, nem igazán hallgatok japán megjelenéseket, (nem igazán vagyok oda a nyelvért) de hát ők az egyik kedvenc bandám, így ezt nem volt szívem kihagyni. (S hogy én ezért mennyire áldom a fejem!) Felix szempilláit meg úgy teszek mintha nem is láttam volna, te jó ég.:D Én a Slump-ot sokkal jobban szeretem, mint a klippes dalt, de sebaj, mindkettő remekül sikerült.
Én is úgy tudom, hogy szólókarrierbe kezd, ami eléggé, hm... érdekesen hangzik. Szerintem is megvárhatta volna azt az egyetlen visszatérést a kilépésével, két hónap már nem hiszem hogy annyira sok idő lett volna.:/ Én is szerettem Woojin-t, de az a helyzet olyan furcsa számomra, hogy nem igazán tudok vele mit kezdeni, tényleg olyasmi, mint egy pofon, ahogy te is leírtad. Én biztos vagyok a mismásolásban. :') Nem tudom miért, egyszerűen csak érzem hogy itt valami el van hallgatva. Csalódott dalról jut eszembe, a múltkor Chan nyilatkozta, hogy az I don't want to admit it (életem dala amúgy) nem egy adott személyről szól, ne legyenek mérgesek a rajongók, s hát én nagyon szeretnék hinni neki, deeeee nem megy teljes mértékben. ><
ASTRO, H&D, YOUNHA, HYNN, APINK, MONSTA X: ők még meghallgatásra várnak, így sajna nem tudok véleményt mondani. :/
DEMIAN: Hűha, köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmem, mert hangilag teljesen elvarázsolt a srác. A dal még nem kúszott a fülembe, de bőven látok rá esélyt.
További szép napot! ^^
Szia! örülök, hogy itt vagy újra. :)
TörlésOMG: Itt egyetértünk! :)
Twice: Mi a nénikémért kellett előrendelnem? Miért? Minél többet hallgatom, annál jobb lesz igazából, de nekem ez akkora csalódás volt. /: Annyi lehetőség volt a koncepcióban, az egész lemezben. Áh, na majd legközelebb. Remélem JYP vesz egy új kocsit az előrendelésemen... :'D Az lehetséges, hogy tényleg a koreó miatt nem látok nagy különbséget - ami szomorú, mert ez olyan, mintha az énekeseknek se adnának "magas hangokat", mindenki egy hangon énekelne, oszt' jól van. Legalább a táncos részek alatt valami kiemelkedőt igazán adhatnának neki. (De aztán tényleg, én nem értek ehhez, szóval.) :D
Day6: Örülök, hogy neked tetszett a dal! Igazából szeretem én is, de nem lesz a kedvencem. :) WONPIL! <3
Stray Kids: Á, szóval a nyelv miatt van. Ezt teljesen megértem, én annó pl. a koreai nyelv annyira undorítónak tűnt a számomra, hogy egy sorozatrészt se bírtam megnézni... Fúj, rosszul voltam tőle. Ahhoz képest most... :D
Stray Kids: Hát, ez a Woojin dolog érdekes, az biztos. Nem tartom túl fair dolognak ezt az egészet... A dalok pedig rettentő jók lettek! <3 Alig várom a visszatérésüket. (Bár, kicsit félek is.)
Remélem a többiek dalait is szeretni fogod!
Demian: nagyon tehetséges ez a fiú, és otthon elég népszerű is. Remélem hamar kapunk tőle valami mást is!
Köszönöm szépen, hogy itt voltál, és ismét elmodntad a véleményed! Nagyra értékelem. <3 Szép napot neked is!
Szia! ^^
VálaszTörlésTwice: akkora Once lettem kb másfél év alatt, hogy az már fájdalmas. A visszatérés reggelén nagy izgatottan táncikáltam minden létező twice számra, aminek a koreójából akár csak egy mozdulatot is tudok - anya meg jókat nevetett rajtam :D aztán mikor kijött és meghallgattam... Hát egy kicsit csalódtam :( Sokkal többre számítottam őszintén szólva, és csak reménykedek, hogy idővel majd megszeretem.
Monsta X: Ne aggódj, először én is megijedtem, mikor bekapcsoltam a dalt xD Imádom Kihyun hangját, a top3 férfi énekesem között van, de elsőre olyan idegennek tűnt a hangja annál a "kiabálós" résznél, nem tudtam mást csinálni, csak nevetni meglepettségemben :'D Ahogy egyre többet hallgattam, már jobban beleillett a dalba, és elég durva dallamtapadásom lett tőle :D Jooheont továbbra is imádom, I.M hangjától pedig a mennyekbe tudnék repülni. Az a fiú rappelésre született! Olyan furcsán mély, egyszerre nyugtató és felkavaró hangja van, teljesen odavagyok érte <333
Day6: Örülök, hogy JYP adott nekik egy kis pihenőt annak ellenére, hogy ez nyilvánvalóan kisebb-nagyobb bevételkieséshez vezet promóció híján. Nekem tetszik a visszatérés, a Zombie pedig egy olyan témát dolgoz fel, amit szerintem sokan át tudnak érezni. Wonpil hangját én is imádom, annyira különleges, annyira nem hétköznapi! Nagyon szívesen hallgatom!
Stray Kids: leírnám a véleményem, de szóról szóra ugyan azt írnám, amit te :D teljesen egyetértek mindenben, Woojinnal kapcsolatban is. El sem tudom képzelni, mennyit röhöghettek a srácok Felix...akármijén xDD Nem fél a fejembe, hogy ez kinek az ötlete volt :'D
Astro: Húha, itt megint sokat fogok áradozni :D Először is, amikről az eddigi véleményezéseknél nem mondtam semmit: a Crazy Sexy Cool, istenem, életem az a dal! Annyira imádom a mai napig, hogy az már nem egészséges. Az All Night egy csoda, ezen nincs mit ragozni. A Blue Flamenél kellett egy kis idő, de azóta nagyon megszerettem azt is. A Knock pedig? Szerelem. Egyszerűen nem megy ki a fejemből azóta se. Az mv gyönyörű, Eunwooról nem is beszélve (nem emberi annak a fiúnak a szépsége, komolyan az egyik leggyönyörűbb férfi, akit valaha láttam, egyszerűen nem fér a fejembe. Szerencsére mások is így gondolják, biztos ezért küldik mindenféle műsorba, hogy promózza a bandát - ennek ellenére remélem, hogy nem csak a jóképűséget látják benne, mert egyre tehetségesebb táncos és énekes is. Rant vége.), Moonbinnak pedig már mióta könyörgök, hogy hagyjon már egyszer végre levegőt venni, de azóta se hallott meg. Így jártam, ezek szerint. Mindig megfogadom, hogy nem fogok meglepődni, akárkin látok valamilyen furcsa, vagy épp új hajszínt (erre általában Taeyong vagy Haechan esetében emlékeztetem magam), de amikor Jinjin az arcomba ugrott a fehér hajával, még a szám is tátva maradt. Annyira próbálok nem a kinézetükre koncentrálni, de mindig magukra vonzzák a figyelmem, és ez már elék kellemetlen, még akkor is, ha tudom, hogy pontosan ez a céljuk XD Na, visszatértem, szóval mint mondtam, hatalmas szerelem mint az album, mint a dal - a végén, mikor egyszerre megy az ének és Jinjin rapje, még a hideg is kiráz valamiért, annyira tetszik.
Hát, egyelőre ennyit tudok mondani, a többieket még majd meglesem később.
Side note-ként megemlítem, hogy a legutóbbi hozzászólásomban írtam egy olyan Haechanról, hogy még a nevét is félve írm le, nehogy megjelenjen álmomban. Hát, megtette, ismét :'D Kellett nekem emlegetni!
És nem találtam a Media Marktban Reload albumot (szipp-szipp), úgyhogy Ateezt vettem (Hongjoong és Jongho nagyon kísért engem fotókártya ügyileg :D), ezzel már csak egy Wave hiányzik az Ateez gyűjteményemből. Meg kell mondjam, büszke vagyok magamra :D
Na, ennyi voltam, a következő bejegyzésnél újra jövök, szép napot addig is ^^ <3
Szia! :) Üdv itt megint! :D
TörlésTwice: Nekem minden hallgatással jobbnak tűnik, de még mindig nem mondom, hogy szeretem. :/
MonstaX: Lehet, hogy nekem is szoknom kellene amúgy. Ebben van valami. :D De örülök, hogy nem csak én ijedtem meg. :D Kihyunt hangját szeretem én is (nagyon), de egyértek azzal is, amint IM-ről mondtál. :D
Day6: Én is nagyon örülök, hogy pihenhettek! Csak attól félek, mi lesz a következménye az egésznek. Az üzenete nagyon jó, és a dal is teljesen rendben van. Nekem talán az a bajom, hogy az első (két) év dalait annyira erősnek találom, nehezen érhet fel hozzájuk a szememben bármi. :D De ez már az én hibám. :D
Stray Kids: pacsit! :D
Astro: Ó, mekkora rajongó vagy! De jó ilyet látni! <3 Megmondom őszintén, minél többet hallgatom, annál jobban szeretem a dalt. Abban egyetértünk, hogy Eunwoo gyönyörű férfi (:D), de tehetséges is. Akkor valamit nagyon jól csinálnak, ha elvarázsol a kinézetük (végül is, az is fontos). :D De ezt meg is értem teljesen. Örülök, hogy neked ennyire elnyerte a tetszésed a lemez, és a dal is! <3 Velem talán az a baj, hogy túl sok lemezt hallgatok meg, hogy .rhassak róluk, és nem jut időm a kiélvezni őket. >.<
Megjelent álmodban? Nekem, nagy rajongásom idején se jelent meg egy kedvencem sem. Ez nem ér. :D
Ateez albumot én is akarok! Vettem már egyet, de esküszöm, nem láttam azóta. Én nem tudom, valaki kilopta a lakásomból, vagy hová lett, de nincs meg! Én is szeretném beszerezni az egész diszkográfiájukat, rajta leszek. :D (A Reload majd szépen érkezik... remélem még ebben az évben...) :D
Köszönöm szépen a véleményedet, egy élmény volt. <3 Szép napot! :)
Nagyon örülök, hogy ilyen hamar kaptunk egy következő bejegyzést. Sajnos most nincsen rá időm de amint lesz egyből kifejtem a véleménymet. Mégegyszer köszönöm a H&D album elemzését ❤️
VálaszTörlésUgyan, nincs mit köszönnöd! Sőt, nekem kell megköszönnöm, hogy felhívtad rájuk a figyelmem. <3
TörlésSzia! Őszinte leszek, kicsit kezdtem félni, hogy megint eltűnsz, aztán rájöttem, hogy vasárnap van bejegyzés (lol)... Na, mindegy, én kis paranoiás... Egyébként pedig, semmi gond a késői válasszal, legalább érkezik, én addig boldog olvasó leszek. ;) Szóval nézzük a mostani megjelenéseket.
VálaszTörlésApink: A legőszintébben szeretem az Apink dalokat, (vagyis nagy részük, mivel hát nincs se kedvem se időm, az egész diszkgráfiájuk visszahallgatni, de az új megjelenéseket figyelemmel követem), és hezitálás nélkül tudom azt mondani, hogy ez lett a kedvenc dalom. Az érzés, mikor várom a visszatérést, mert tudom, hogy tetszeni fog, aztán meghallom a dalt, és tátva marad a szám, mert igen, jót vártam… na de ennyire?! Számomra az első hallgatás után szerelem volt, és ez azóta is töretlen. (Nem tudom, hogy nem untam még meg, pedig napi szinten szól, a táncot is megtanultam - és sok dalnál itt szoktam elcsúszni, mivel a betanulás közben annyit hallgatom, hogy elmúlik a varázsa-, de még mindig ugyanolyan lelkesedéssel vagyok képes hallgatni.) Őszintén és kétségkívül vettek meg még egyszer, és véglegesen (még a tagokat is rendesen megtanultam (!), nem csak így nagyjából, ahogy eddig. Hehe.. lol) Számomra annyira érdekes és élvezhető a refrén, pedig kicsit féltem, a cím alapján, hátha valami SIMSALABIN-t (ezen mindig képes leszek nevetni) kapunk (nem utálom a dalt, de nem is hallgatom önszántamból..). Engem az MV is nagyon meglepett, szerintem nagyon szép és a maga színes módján nagyon esztétikus lett. A ruhák pedig... Kész vagyok... Teljesen. Úgy sajnálom, hogy te nem így éled meg, de hát nem vagyunk egyformák. Az album szerény véleményem szerint, semmi különleges, viszont nagyon élvezhető. Minden dala kivétel nélkül kellemes, és szívesen hallgatom. Nem tudnék kedvencet választani, DE elképesztő mennyire szép és nyugtató az Overwrite és a Moment (너의 모든 순간을 사랑해), melyek közül egy pöppet talán jobban szeretem a Moment-et, főleg a refrén hangulata miatt. Az Everybody Ready, pedig ugye visszahozz engem abból az elérzékenyült hangulatból, melybe a Moment beránt. (Jó talán a Moment a kedvencem...) Lényeg a lényeg, teljesen elégedett vagyok, és bízom benne, hogy idővel téged is magával ragad a címadó dal. 10/10
OH MY GIRL: Kicsikét féltem, mert engem a Queendom-ban nyújtott előadásaikkal eléggé megvettem... Mármint előtte is követtem őket, de valahogy mindig annyira távolinak tűntek számomra (kicsit még most is). Összességében nem kellett csalódnom, viszont ez még sem egy Secret Garden vagy The fifth Season, sőt lényegesen eltér. Nincs bajom ezzel a koncepcióval összességében a dallal se, mert mindig mosolyt csal az arcomra (és eszembe juttatja, hogy jön a nyár, az online oktatás meg megy... khm...) Hallottam olyat hogy valakinek túl magas a refrén (mármint a fülének, hogy hallgatni...) és ez lényegesen elvesz az élményből, (ezt még azelőtt közölték velem, mielőtt én hallottam volna a dalt... szóval megijedtem), de én semmi ilyet nem érzek, sőt ettől még játékosabb az egész, még egy kis pimaszság, számomra a helyén van. Na de az album... Olyan sok számomra ennyire semleges albummal találkozom, hogy az már fáj... Ennyire finnyás lennék, vagy tényleg nem jött ki idén egy kimagaslóan jó album se (send help)? Lényegében csak a Dolphin-t jelöltem meg, és tudom felidézni, ami azért nem túl nagy teljesítmény... Ha az egészet nézem egybe, akkor 10/8
HYNN: Okés... Szóval nem ismerem, de valahonnan mégis ismerősen cseng a neve, de fogalmam sincs honnan. Említettem már többször, hogy nem vagyok hatalmas nagy rajongója a balladáknak és a lassabb daloknak. Ez alól általában kivétel, ha az énekes/énekesnő képes úgy átadni a dal mondandóját, érzéseit és minden fájdalmát, hogy elragadjon engem is magával, és még ha nincs is olyan élményem, amiről a dal énekel (ami gyakran megesik.. lol.. kis fiatal és tapasztalatlan létemre), át tudjam érezni. Na, most, ha valaki ilyen átéléssel tud énekelni, az respect (utoljára Lucia-nál maradt teljesen tátva a szám, annyi fájdalmat és kínt véltem felfedezni a hangjában, és valahol azon a szinten van nálam a minimum, amit abban a dalban hozott), elkalandoztam... De ahova ki akarok lyukadni, hogy ő hozta ezt a minőséget. Egészen a refrénig, nem gondoltam volna, hogy képes lesz megfogni, na de ott! Átérzem a veserúgásos példát. Az a high note pedig a végén, ott kicsit nagyot néztem, főleg hogy azt hittem az előtte lévő rész után már csak lecsillapodik a dal... Aha... És live-ban is kiénekli ugyanolyan gyöngyőrűen. Az album sem lett rossz, talán, ha többször meghallgatom, majd belopja magát a szívembe (de azért néha csak néztem a hangja miatt.) Minden összevetve: 10/9
TörlésYOUNHA: Őt sem ismerem, lol... Kit lep meg? Senkit... (Megint kezdem úgy érezni magam, mint mikor először találkoztam a kpoppal... Hogy senkit és semmit nem ismerek... ) viszont a Dark Clouds dala fel van írva a letöltésre váró dalok listámra. Megvett... Másodjára is. Ismét az érzelmek a hangjában (bár én tudnám magam így kifejezni tánc közben... haha..) meg az egész dalnak ez a drámai behatása, ahogy berobban a refrén, oh te jó ég. Megvett, ezt tudom mondani. 10/10
Twice: Én semmit nem várok a Twice-tól, ebből adódóan sose csalódok (lol), de na, nem tehetek róla eddig nem sokszor vágtam hanyatt magam a bandától (és sajnálom, tudom, hogy te meg kb. mindenki szereti, de számomra a Fancy a tavalyi év legnagyobb pofára esése volt). Mint mondtam nem voltak nagy elvárásaim, ezért nem csalódtam, elsőre már belemászott a fülembe az 'I wanna have more, more'... De hát sok az ismétlődés... Az ember akaratlanul is megjegyzi. Egy kicsit talán túl egzotikus lett a dal hangzása, szeretjük az újításokat meg minden, de van egy olyan érzésem, hogy a zeneszerzők a hype miatt és nagyobb hírverés miatt lettek bevonva (sajnálom -vagyis nem- de JPY nem áll közel a szívemhez, mint ember, még ha jó dalokat is ír...), mert ezekről a nevekről lehet cikkezni... Na mindegy.. Momo-hoz annyit, hogy tényleg elképesztően tehetséges táncos és én is a generáció EGYIK legjobbjának tartom MINT TÁNCOS (mert, azért van nekünk olyanunk, hogy YooA, SinB, Seulgi meg Chungha), szóval azért nem a legjobbról beszélünk, de tény hogy ott van a top 5-ben. Szóval, hogy kifejtsem, miért emeltem ki, hogy mint táncos.. A kpop tánc az olyan, amiben keverednek a táncstílusok, és ugye (elvileg) nem a táncon, illetve a technikán van a hangsúly, hogy ki mennyire képzett ilyen téren. Nyilván kell, hogy legyen egy alap (amiért a pd48-ban annyira sipákoltak a mentorok, jogosan, mert azért a semmire nehéz építkezni...), de ha tényleg táncról beszélünk, ott nem feltétlen állná meg, minden előadó a helyét (pl. ITZY Lia, Gfriend Eunha hogy két példát hozzak, no hate, komolyan, de tény, hogy őket nem táncosnak tervezték... - Liát még sajnálom is annyi elképesztő tehetséges táncos között rip- Eunha-t meg hát, hogy a fenébe utálnám már). De Momo-nak kifejezetten jó a technikája, néha irigylésre méltó, és az energiái is a helyén vannak (amit pl. te is említettél), nem feltétlen az a jó, mikor szerencsétlen elfogy a tánc végére (mint Jihyo, néha elképesztő mennyi energiát rak mindenhova), Ha nem a kpop táncait nézzük, hanem pl. a Hit The Stage-ben nyújtott teljesítményét, ott everything is on point. Megfelelően használja a testét, hogy elérje a kívánt a hatást, mert ugye táncnál csak az arca és a teste van, igen ritka, hogy szavakat is használni tud/használ. No, mindegy, ez ismét egy kis kitérő a személyes tapasztalat, meg az edzőm hegyi beszédei alapján.. Az album nem vett le a lábamról. 3 dalt szíveztem be magamnak, ami mondjuk pont a fele, és számomra ezek közül is az Oxygen a top. Nem rossz, de nem érzek semmi különleges hatást. 10/8
TörlésFiúk... Próbálkozom, próbálkozom... A Monsta X-et meghallgattam (nehogy el hidd, beadta a youtube reklámnak, magamtól nem néztem volna meg, mivel már adtam nekik esélyt, többet is, és arra jutottam, hogy ez az a kategória, ami, ha nem megy, nem erőltetem), de ez esküszöm, tetszik, (én is meglepődtem). Nem tudok róla többet mondani, sőt örülök, hogy azt tudom mondani, hogy tetszik.
Ennyi lettem volna. Igyekszem átolvasni, és javítani a gépelési hibákat, de mindig marad benne... Remélem, azért így is érthető... Kellemes estét!
Szia! :) Igen, vasárnapra igyekszem helyezni a visszatéréseket (mér ha ven elég az adott héten). :D
TörlésApink: Örülök neki, hogy neked ennyire tetszett a dal! Én esküszöm, nem tudom mi van velem, de ez a visszatérés semmit nem vált ki belőlem. De ugyanez volt az előző dalnál is, aztán megszállott lettem. :D A klip tényleg nagyon ízléses, ebben teljesen egyetértek! <3 Az album nekem nagyon nagy kedvec, nem is értem magam.:D
OMG: A tagokat nem ismerem kicsit sem, így megértem hogy távolinak értzed őket. Velem az a baj, hogy nem is igazán kerülök közel a tagokhoz (nagyon ritkán van csak kivétel). A dallal, és az albummal kapcsolatban is egyetértek! <3
Younha: Ugyan, nincs a koreai zenei világ szeme előtt, egyáltalán nem csoda, hogy nem ismerik sokan. (Meg régi előadó már, tehát a tengerentúli rajongói elég kevesen vannak.) De tényleg. A dalok pedig: <3
Hynn: A szerelmem ez a nő. Örülök, hogy valamennyire neked is tetszett. <3
Twice: Ugyan, nem baj az hogy neked nem tetszett. :D Mások vagyunk! :) Momoról: Én csak a klipekben láttam táncolni, és csakis erről tudtam éleményt mondani. (Sajnos nem szoktam műsorokat nézni, így ezt egyáltalán nem tudom megítélni.) Amúgy a húgom is a te véleményeden van, bár kicsit variálja a felsoroltakat, de kb. egyetért veled. Én itt nagyon ítélkezni nem tudok, ezért is kértem, hogy javítsatok ki. :) Köszönöm szépen a véleményedet! Szerintem lehet, hogy megnézem magamnak az előadásait. :) (Hidd el, a húgom leverte már a vesém ezért a "beszólásért". :D)
Monsta X: örülök, hogy ez is tetszett! :) Ki tudja, lehet, hogy egy-kettő bandát megszeretsz te is. :)
Ugyan, ne is foglalkozz az elgépeléssel! Még ha el is írtál volna valamit, semmit se vett volna el a vélemény értékéből. :) Ne is foglalkozz vele! :)
Ó, és imádom, hogy használod az értékelési számokat! <3
Szia!
VálaszTörlésÖrülök, hogy jobban lettél. Már nagyon hiányoltam a bejegyzéseidet. Remélem, több időt tudsz majd fordítani az oldalra, de persze csak úgy hogy közben nem hajszod túl magad és figyelsz az egészségedre!
Nekem csak annyi kérdésem lenne, hogy nem tudom hallottad-e már Taeyeon újabb ( már amennyire lehet újabbnak mondani, hisz már egy ideje kiadták) albumát és ha igen akkor mi a véleményed róla?
Szia! :) Köszönöm, hogy várod a bejegyzéseket! <3 Én is remélem, hogy sikerül minél több időt a blogra fordítani. Néha nehéz, de igyekezni fogok. <3 Hmm, a Purpose albumra átdolgozott verziójára gondolsz? Amikor a Purpose megjelent, arról biztosan írtam, de az újonnan hozzáadott dalokról tuti nem. Erről fogok! De ide veszem majd akkor a Happy-t is. :):) Köszönöm a kommented, és a kedvességed! <3
TörlésSzia! :) Már írom is a következő véleményem. Már kezdek belejönni szerintem��
TörlésApink: Érdekes, mert az előző visszatérésük nagyon tetszett, de valamiért nem hallgattam, nem is tudom, miért nem. Na most ezt bepótoltam. Nagyon szeretem ezt a számot, a koreográfia is nagyon jó, a klipp is. Szerintem nagyon jó lett. Na igen, aztán az albummal bajban vagyok. Az Everybody Ready? tetszik a legjobban és még talán a Love is Blind, de a többi számmal nem tudok mit kezdeni. Szép dalok, de nem kötnek le.
OMG: Nem követtem a lányokat, nem is ismerem a számaikat, nem is tudom miért, vagy hogyan hallgattam meg ezt a számukat, de ez nagyon jó. Nagyon tetszik, nem igazán találok benne kifogást. Viszont az album egyáltalán nem tetszik, pontosabban inkább nem érdekel. Hiába hallgattam végig, kb. el is felejtettem, hogy hallgatom.
YOUNHA: Ha nem írtál róla, tuti, hogy nem hallgatom meg ezt a számot, és mekkora hiba is lett volna. Tényleg nagyon tetszik, nem igazán tudok mit hozzáfűzni.
Twice: Nem vagyok rajongójuk, de szeretem a lányok számait. Nekem ez a szám is tetszett, de nem is tudom miért, nem hallgattam. Pedig most, hogy újra meghallgattam ugyan ez a véleményem. Az album viszont itt se nagy szám. A Firework keltette fel a figyelmem, szerintem egyáltalán nem tipikus Twice dal, érdekes, de nem hallgatnám meg egyébként. Még a Don’t call me again volt mi még szerintem kitűnt a többi közül.
Monsta X: Pont, mint a More&More, tetszik, de nem hallgatom. Az album viszont érdekes. Egyértelműen a Stend Up a kedvencem. Nekem is pont a tábortűz jutott eszembe róla ��. Beautiful Night tetszett még, szép szám. Chaotic nekem kaotikus. Tetszik, de csak kapkodom a fejem mit halok. A többi szám is tetszik, nem tudnék sorrendet állítani.
DAY6: Mikor előszőr meghallgattam a Zombiet, kicsit lapos volt nekem. De másodszorra mintha teljesen más számot hallanék. Azóta is imádom. Az abszolút kedvencem az első pillanattól a Love Me or Leave Me. Tökéletes, folyton ezt hallgattam mikor kijött, annyira, hogy mikor egyszer anyum benézett hozzám és velem „énekelte” a refrént. Következő nekem a Day and Night, aztán a Tick Tock, a többi meg kb egy szinten. Ez az album konkrétan tökéletes lett, úgy ahogy van. Sajnálom, hogy nem promózták, de az egészség fontosabb, remélem azért minden rendben lesz velük, nagyon fájna, ha valami ennél durvább is történne, MYDay vagyok na.
Stray Kids: Jaj ezek a fiúk. Nekem még nem egyszer nem tudtak csalódást okozni, pedig aztán van jó pár daluk már most. Bár a Slumpba előszőr zavart a torzítás, már megbarátkoztam vele teljesen. Nincs mit hozzáfűzni, mindenkinek hallani ezeket a remekműveket. Woojinről szólva pedig, én próbálom elengedni. Nekem az elejétől kezdve szimpatikusabb volt, mint mondjuk Hyunjin vagy I.N, de persze az én tetszésem egyedül így nem mérvadó. Szörnyen le voltam sokkolódva mikor kilépett, hisz a kedvenc bandámról van szó, nem hittem, hogy meg fog történni. Nagyon féltettem a srácokat mi lesz, hamar úgy mutatták, hogy jól vannak, bár valószínű csak a visszatérés miatt. Akkor lettem csalódott mikor megláttam Woojin instáját, és látszólag jól van. Le is nyugodtam hamar, gondoltam csak a rajongókat akarja megnyugtatni. Aztán egy vlive-ban Chan beszélt egy bizonyos valakiről, aki cserbenhagyott egy csapatot. Elég valószínű, hogy Woojinról beszélt, és sokan Woojin ellen voltak. Akkor egy kicsit mérges voltam Chanre, mert oké, ez van, de nem kellet volna, tudhatta volna, hogy ez lesz, mondjuk szerintem ő pont hogy kicsit tisztázni akarta a dolgokat. Aztán Chan dala, ami megint felszítta tüzet, de akkor azt mondta a dal nem Woojinről szól, de szerintem csak a nép lenyugvása miatt volt, nem hiszem, hogy Chan vagy bármelyik tag feltétlenül bosszút akarna állni, vagy bármi hasonló. Szóval most úgy gondolom, hogy ideje elengednem dolgokat, a Stray Kids ugyan úgy hasít zeneileg és számomra ez a lényeg. Azért remélem minden rendben lesz velük Nem tudom mi lenn velem nélkülük. Jézus de nyálas vagyok :D
Astro: Jaj de szerettem a Blue Flamet. Szerintem az Astro egyik legjobb száma. Nagyon szerettem volna, hogy ez is tetszene, de nem sikerült. Nekem nagyon unalmas, akárhányszor hallgatom meg. A refrén mondjuk kifejezetten tetszik, de még így sem hallgatom kifejezetten szívesen. És sajnos az album is ilyen. Jó dalok, de nem kötnek le. a We still szenvedélye tetszik, de nem hiszem, hogy rákeresnék.
TörlésH&D: Én nagyon szerettem az X1-t az az album, nekem egyből kedvenc lett. Sajnálom, hogy ilye időbe felbomlottak, nagyon jól össze voltak rakva. Mondjuk a műsort nem néztem, szóval nem voltam tisztába, kik a tagok, és hogy kerültek oda, ahova, de szerintem nem is ez a lényeg. Na de térjünk rá erre a két elképesztő srácra. Nekem Hangyul lett a kedvencem, ebben a kis időben, Dohyon meg amilyen fiatal olyan karizmatikus, szerintem simán betölti a színpadot egyedül is. És együtt nagyon gyilkos duó. Nekem nagyon tetszik a Soul nagyon eltalálták, nagyon illik is a fiúkhoz, a Good night már egy kicsit nyer nekem néhol, de bármikor meg tudom hallgatni. Az unfamiliar, egy remekmű. Ritkán szeretek meg egy lassú, balladás számot, de ez nagyon jó. Toward tomorrow hatalmas kedvencem lett, ami engem is meglepett mert szintén nem épp a stílusom.
Demian: Mikor előszőr meghalogattam nem fogott meg, most hogy még egyszer meghallgattam, váó, nagyon tetszik. Fura, de tetszik.