Mit kellene mondanom?
Miféle gondolatokba temetkezel?
Csak mi maradtunk itt - várakozások, suttogások.
Mint egy álom, mit ketten rajzoltunk, te és én.
Szerethetjük egymást?
Gyere ide kedves, gyere!
Oh emlékszem, szerettük...
Sírtunk és nevettünk,
Talán képesek vagyunk visszatérni azokhoz a pillanatokhoz, a kezdetekhez.
El sem tudom képzelni, hogy elfeledjelek!
Egyedül vagyunk, te és én,
Te, te, te, te
A tekintetünk mindig egy pontot figyelt,
Ám még ha közel is vagy, nem látom a szíved,
Ahogy a Hold is hamar kinyitja szírmait, amint a Nap lehunyja szemeit,
Remélem te is visszatérsz, mintha mi sem történt volna,
A fájdalom pedig el fog tűnni, akár egy álom.
Gyere kedvesem, gyere!
Oh emlékszem, szerettük...
Sírtunk és nevettünk,
Talán képesek vagyunk visszatérni azokhoz a pillanatokhoz, a kezdetekhez.
El sem tudom képzelni, hogy elfeledjelek!
Egyedül vagyunk, te és én,
Te, te, te, te
Várok rád, akár a csillagok az égen,
Csókolj meg, csókolj meg
Ha nem lehetünk együtt, a fények is kihunynak majd.
Emlékszem a melegségre,
Mikor eltűntél, hideg köszöntött be,
A leheletem fehér köddé lett.
Meleg szív, apró gesztusok...
Mielőtt a te lélegzeted is megfakul,
Fordulj vissza hozzám!
Egyszer már megérintett a csillagfényed,
Nem vagy egyedül, ketten vagyunk!
Örökké, te és én.
Te, te, te, te
Kedvesem, nem te, hanem "mi".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése