Szeretem ezt a dalt,
Szeretem ezt az utat.
Nem, nem.
Szeretem a dalt, amit együtt hallgattunk,
Az utat, mit együtt tettünk meg.
Ez igaz.
A kezdetektől fogva meg kellett volna mutatnom a kopott, unalmas bensőm,
Hogy elkerüljük ezt a rút meglepetést.
Mondd hát! Ne kétértelműen, világosan!
Olyan vagyok mint egy bolond,
A szavak melyekkel azt kérdezed jól vagyok-e,
A szavak mik megköszönnek mindent...
Mit tegyek? Nem értek semmit sem.
Vannak még ok nélkül egyedül haladó emberek, mint én?
Ma sem ölelt meg senki,
Szívesen visszafordulnék az arcod látván.
Mondd hát! Ne kétértelműen, világosan!
Olyan vagyok mint egy bolond,
A szavak melyekkel azt kérdezed jól vagyok-e,
A szavak mik megköszönnek mindent...
Valahogy annyira ismeretlennek tűnsz ma,
Kérlek tedd meg, te ismersz, te megérthetsz!
Igen, őszintén szólva, én...
Téged figyeltelek, anélkül hogy tudtad volna.
Szükségem van rád,
Szép szavakra - "hogy vagy?"
Szép szavakra - "köszönök mindent!"
Mit tegyek? Nem értek semmit.
Ellen tudok ugyan állni,
Az utolsó búcsú mégis kiábrándító.
Viszlát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése