Már olyan régen zuhog az eső a szívemben, mely felhőkkel telt.
Őszintén remélem, hogy lassan kisüt a nap.
Esőcseppek nedvesítik a vállam,
De ha meg is száradnak, egyedül vagyok.
Rettegek, hogy csak ez marad nekem.
Olyan vagy, akár a fény,
Amint az eső elcsendesedik, eljössz hozzám.
Hisz te vagy a fény mely rám vetül,
Te egy gyönyörű álom.
Az egész világot beragyogja hétszínű fényed,
Felszárítottál mindent.
Igen, TE VAGY.
Egy zöld domb tetején ülve,
A szivárvány lett a tető.
Alá fekszem, s az eget figyelem.
Ekkor először érzem ezt a lüktető békességet,
Sokkal érdemesebb vagy a szeretetre, mint bárki más.
Mikor rád nézek mosolyogsz,
Én pedig feléd nyúlok.
Hisz te vagy a fény mely rám vetül,
Te egy gyönyörű álom.
Az egész világot beragyogja hétszínű fényed,
Felszárítottál mindent.
Igen, TE VAGY.
Mikor eső verdesi az ablakom,
A szivárvány alatt kell várnod rám.
A történetek, melyeket nem tudtam elmesélni,
A titkok, miket nem tudtam
megosztani,
Ma meg fogom.
Mindig mellettem vagy,
A sérülékeny szívemben élsz,
Még ragyogóbban s gyönyörűbben mint valaha.
Te töltöd meg az éjszakai égen, egy csillag vagy.
Igen, TE VAGY, TE VAGY.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése