Már elég rég elhagytál,
De még ha nem is vagy itt,
Mindig magam mellett érezlek.
A zsebembe teszem a kezem, így mindig belém kapaszkodhatsz.
Miért teszel ilyenné?
Minden nap egyforma, csak körbe-körbe rohanok,
Tényleg szeretném, hogy ez az érzés változzon,
Mit akarsz hát? Fájdalmat okozol, én is csak egy ember vagyok!
Talán ez az, amit megszokásnak hívnak,
Egyedül várok rád egy üres szobában.
A szokásom, ahogy megérintettelek,
Az összes szokásom veled kapcsolatban,
A szokásom, ahogy szólítottalak,
Az összes szokásom veled kapcsolatban.
Téged hívlak, de csak a csend válaszol,
Próbálok a nyomodra lelni,
Te vagy az én szokásom,
Te váltál a szokásommá.
Minden benn él amit tettem,
Még ha nem is vagy itt, a testem reagál.
A gyűrűm a nadrágom zsebében van, bármikor felhúzhatom.
Miért teszel ilyenné?
A holnapok, miket veled terveztem,
Magunk mögött hagytuk, hogy bennem fakuljanak meg.
Próbálom megtölteni a megüresedett helyed,
Rohanok, míg bírok, mégis ugyanott kötök ki.
Azt hiszem ilyen a szakítás,
Mintha mi sem történt volna,
Megszoktam, hogy egyedül vagyok.
A szokásom, ahogy megérintettelek,
Az összes szokásom veled kapcsolatban,
A szokásom, ahogy szólítottalak,
Az összes szokásom veled kapcsolatban.
Téged hívlak, de csak a csend válaszol,
Próbálok a nyomodra lelni,
Te vagy az én szokásom,
Te váltál a szokásommá.
Még ha meg is változtál - én nem.
Bennem élsz, te váltál a szokásommá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése