Sziasztok!
Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm hívta fel a figyelmem, ugyanis nekem ebből nem tűnt fel semmi (ugyanúgy láttam a csatornát, és a blogot is, mintha mi sem történt volna). Kedves Jeon Minju: köszönöm szépen a figyelmeztetést!
Ne haragudjatok, de én ebbe teljesen belefáradtam. Nem értem, hogy mit követtem el, ami annyira szörnyű volt, hogy valaki állandó jelleggel így szórakozzon velem. Az nem elég, hogy ha nem értenek velem egyet, akkor a bejegyzéseim alá kommentelik a legaljább megjegyzéseket (k*va anyám, illetve, hogy haljak meg). Tudom, hogy hihetetlen, de én is ember vagyok, és velem is történnek rossz dolgok. Higgyétek el, egy borzalmas nap után ezeket olvasgatni nem felemelő érzés, még ha ennek ellenére kulturáltan válaszolok is. Többször megfordult a fejemben, persze, hogy törlöm ezeket a kommenteket, de régebben megpróbáltam, ám csak még több érkezett a helyébe (gondolom megsértődött / feldühödött az írójuk. + Nem igazán hiszek a cenzúrában, akkor sem, ha nekem nem tetszik a komment tartalma (a célt pedig úgyis elérte az író, ha kitörlöm is... láttam a csodálatos sorait, a napom elrontotta), még ha ez hülyén is hangzik. Szeretek inkább "felülemelkedni" a megjegyzéseken. Csak hát ugye mikor besokall az ember, nem megy mindig.
Ám az utóbbival, a kommentekkel még meg is birkóznék. De mikor eltűnnek a videóim, vagy feltörik a gmail fiókomat... Az már nem egyszerű szemétkedés, de bűn is. (Nem mintha bárki bármit tenne ellene.)
Sajnálom, de nekem ebből tényleg elegem van, belefáradtam. Nem azt mondom, hogy ez lesz az utolsó bejegyzésem, de valószínűleg egy kis szünetet tartok. Amúgy is, mire megyek vele ha itt maradok, és két nap múlva eltűnik az összes bejegyzésem, és videóm?
Nem tudom, hogy miért szórakoztat bárkit ez a dolog, vagy miképp okoz örömöt, de... kívánom, hogy egyszer tudják meg, mennyire kellemetlen. Tapasztalják meg ők is első kézből, hogy milyen az, amikor a munkájukat lehúzzák a WC-n.
Sajnálom, ha ezzel csalódást okozok nektek, de nem vagyok hajlandó órákat ölni pl. egy bejegyzésbe, hogy aztán egy kattintással semmivé legyen.
Egy megosztatlan bejegyzésem marad így, amin még kicsit dolgoznom kellett volna, de nem hiszem, hogy mostanában erre sort fogok keríteni:
