컴백!| 블랙핑크 | 세븐틴 | 골든차일드

Sziasztok! Sajnos ma csak egy igen rövid bejegyzéssel tudok szolgálni - cseppnyi időm sincs, még belefulladni se a teendőkbe. Építkezésbe kezdtünk, ami, nos, nem igen kedvez az ember hobbijainak. Ennek ellenére igyekeztem valami értelmeset kihozni magamból, meg az elég különösre sikeredett véleményemből is. 
A héten róluk beszélgetünk: BLACKPINK, SEVENTEEN, GOLDEN CHILD + Megmutatom mit szereztem, egy igen rendhagyó módon. 
Lássuk: 


I. BLACKPINK

Oké – mivel ez csak egy elő-megjelenés, ne várjatok túl nagy szigort. Nem a promós dalukról van szó, csak egy kis ízelítőről. Ez pedig nagy reménnyel tölt el, mert erősen bízok benne, hogy nem fognak egy teljesen ugyanolyan dalt ismét elénk tolni, egy hónap (de még annyi se) különbséggel. Ha mégis, na, akkor fogok szörnyen kiakadni.

Először essék szó arról, amire nagyon sokan várnak – az enyhe, sokk okozta szívburokrepedésemről, amit a dal első meghallgatásakor éreztem. Szóval; elkezdtem nézni a klipet, hallgatni a zenét, és az első két verze, ha nagyon ismerős is (annyira tipikus Teddy, hogy az már fáj), kiemelkedő volt. Itt esett meg először, hogy Jisoo orrhangját visszafogták. Nem tudom, hogy csak az utómunkálatok segítettek a helyzeten, vagy kapott valamiféle „továbbképzést”, de mérföldekkel élvezhetőbb volt ahogy énekelt – kifejezetten tetszettek a részei.

Aztán, sajnos ismét felbukkant a rémálmom. Miért is nyitom ki mindig a médium számat? Épp az előző bejegyzésben osztottam meg a félelmem, a refréntelen zajról, amit a BP lányok (a cégük) imádnak erősíteni. Miért is nem tudtam befogni? Mondjuk a rettegésem ellenére reméltem, hogy tévedek, és nem fognak sorozatban három ugyanolyan felépítésű, és szinte teljesen egyforma elosztású dalt hozni. 

Hát, tévedtem.

Viszont, esküszöm, most arra számítok, hogy jön majd egy As If Its Your Last-szerű szám (nem kifejezetten hangulatában, de a többihez mérten változatosság terén), ami megtöri ezt az átkozott kört. Mert, igazából nem azzal van bajom, hogy „nincs refrén”, mert ezt is meg lehet jól oldani. A BP lányokra pedig van is pénz, amit költhetnek. De mikor van összesen 8 promós dalod, ebből 5 „ugyanolyan” (bááár, a Whislte a maga nemében rettentő eredeti), az kicsit problémás. Ettől még a Twice babazenéi is sokkal nagyobb kreativitást mérő skálán mozogtak – őket mégis kikezdte szinte mindenki, ugyanazért, amiért a BP-nek helyeseltek. Ezt mindig is baromi érdekes dolognak tartottam. (Persze ehhez hozzájárul az is, hogy sokan feministának tartják a „badass” dalokat, miközben agyongúnyolják a szó szerint, lányos, de még a nőies dalokat is. Ez a másik dolog, amitől a falnak tudok menni.)

Na szóval. A dal a refrénnél egy picit sokkolt. Nem számítottam arra, hogy ilyen mértékű pofátlanságot megenged magának a cég. Három egyforma dalt bedobni egymás után, több mint egy éves kihagyással – nulla kreativitás, 10% erőfeszítés + a lányok zseniális karizmája, ami konkrétan mindent el tud adni. A szememben ennyi volt ez a „visszatérés”. A YG lassan élvezi szemen köpni a hallgatóságot – de miért is ne tenné, ha így is, úgy is első helyezést érnek el az összes listán, milliók nézik a klipeket, és töltik le a dalokat. Attól teljesen függetlenül, a cég mennyi energiát, pénzt, és kreativitást fektetett az egészbe. Na most akkor, miért ne élveznék ki, hogy „könnyű” munkával is simán elérik azt, amit mások vért izzadva sem. Akármennyire felháborít a dolog, valahol mégsem tudom elítélni őket. Csak a lányokat sajnálom, ennél azért jóval több van bennük. Egyébként pedig, nem olyan rossz stratégia ám váratni a rajongókat, ha erre a várakozásra 100 milliós nézettség a válasz egy nap leforgása alatt, minden egyes alkalommal. Amíg a seggfejségre van kereslet, hiába várunk kedvességet. (Még egy csodás Manami-mondás, shalala.)

És mégis, nem igazán mondanám, hogy túl nagy bajom van a számmal. Ami őszintén, totálisan megdöbbent. Sokáig gondolkodtam, ez vajon miért lehet. A Kill This Love c. dalukat a hátam közepére sem kívántam – bár ott sokkal szigorúbb is voltam, promós dalról lévén szó –, és iszonyatosan bosszantott, hogy már megint ugyanazt tolták elém, nagy büszkén mosolyogva. De na, most csak egy bside dalról beszélünk, ezért lehet, hogy ennyire elnéző vagyok – talán túlságosan is? –, és „megengedem magamnak”, hogy kedveljem a dalt.

Itt, kivételesen picit megértem az EDM zörej-refrént, de egyedül a szövegből kiindulva. Ó jaaaaaj, ide egy kis közbeszúrás! Gyerekek, én nem tudom mi nem érhető azon (ez nyilván nem nektek olvasóknak szól, de hadd panaszkodjak kicsit, no), hogy nem szó szerint fordítok, de igyekszem átadni a dalok lényegi üzenetét. Nem tudom felfogni ép ésszel, hogy miért kell ebbe minden egyes pillanatban belekötni? Annyi fordítócsapat van, akinek nem tetszik, miért nem keres egyet a többiek közül? Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó fordítók vannak köztük, ehhez kétségem se fér. De akkor miért nem mennek, nézik az ő fordításaikat, és hagynak nekem békét? Á, komolyan. Most ezzel a dallal kapcsolatban már érkezett olyan komment, amit törölnöm kellett, mert egyszerűen nem voltam hajlandó nézegetni. Pedig ilyet nem szoktam tenni szinte soha, csak ha másokat sértő szöveget pötyögnek be a videóim alá. De kb. kérdőre vontak, hogy miért nem az a fordításom 100%-ban (a k.va anyámat), ami a videókliphez passzított angol fordítás jelentése. Azért, mert nem tartottam elég lényegre törőnek a szöveget, azért! (Ó, a kiakadás szélén állok. :D) Pl. az angol „kritikusok” nagy része ilyen véleményeket ír:

„It’s unconvincing to hear them rattle on about how great they are for two and a half minutes. Its chorus is one of the worst 2020 has offered, amounting to little more than a taunting, sing-song series of irritating English-language brags, performed in a bratty, clown-like manner. “Look at you, now look at me,” repeated ad nauseum is not a chorus. It’s not badass, either. It feels like the ravings of an insecure boaster.”

„Hiteltelennek tűnik, ahogy két percen keresztül arról beszélnek, mennyire zseniálisak. A refrén 2020 legrosszabbika, alig több mint némi irritáló, angol nyelvű gúnyolódást, hencegést nevetséges stílusban való félig-meddig eléneklése. A "look at you, now look at me" végtelenített ismételgetése nem refrén. Nem is menő, önbizalomhiányról tanúskodó kérkedésnek tűnik csak.”

Na, ennyire jött át angolul a szöveg! Ezért nem azt kopiztam ki, például. Mert a „kritikusok” nagy része csak az angol fordításra hagyatkozik, aminek nem célja (ezért mondjuk nem is hibáztatok különösebben senkit, nem is kell, hogy célja legyen) a dal lényegét összefoglalni. Nekem az, mert azt akarom, hogy az legyen. A dal – szerintem – egy k.csög pasival való leszámolást mutat be, miután a lány végre felállt, azt követően, hogy a srác a padlóra lökte. Ezt persze ráhúzhatjuk bármely más szituációra is (ahol téged lenéznek / megaláznak, de felülkerekedsz a dolgon), de ott a kiss you goodbye rész, így gyanítom, az első verzióról van szó.  Ezért a „nézz csak magadra, aztán rám” rész pl. csak az angol rész darabossá teszi a dalt, és nem hangsúlyozza egyáltalán, hogy mi volna a lényeg – pedig a koreai szövegben ez benne van. Szó szerinti fordításnak teljesen (!) rendben van az angol (mert helyenként többféle módon is lehetne fordítani, ahogy tettem én, és tette más is), de nem véletlen, hogy rengetegen félreértik, és kérkedésnek vélik a számot.

Ebből a szempontból tehát, nem csak a saját fordításom kell megvédenem (?), de a lányokat is. A dal totálisan értelmes szöveggel operál, még az angol részek is tökéletesen illenek a koreai mondatokhoz. Egyébként, ennek fényében valahol megértem az EDM zaj jelenlétét a refrén helyén. Céllal akar lenéző, rettentő hideg, és távolságtartó lenni. Mikor valaki tönkretesz, de felülkerekedsz rajta, és most már nem félsz tőle, sőt… hát, valahol egész jól visszaadja azt az érzést, szerintem. Ebből a szempontból jobb, mint a KTL, szerintem. Ettől még nem leszek odáig érte, és kb. csak a szöveget akartam ezzel megvédeni... (csak kicsit hosszúra sikerült, lol). 

Jobban örülnék, ha lenne refrén? Hogyne! 

Szeretem a dalt? Nem mondhatnám. 

Egyszerűen nem vagyok olyan csalódott, mint ahogy azt vártam az első hallgatás után. Vagy ez már a szimpla belenyugvás lenne? :/ Nem tudom, talán.

Jaaaaj igen ehhez jön még hozzá a nemrég kirobbant "kulturális kizsákmányolás / kisajátítás" botrány is. Tudjátok, a kedvenc témám - legutóbb kb. két hétig voltam dühös miatta. Most egy hindu isten szobra miatt pattant ki a botrány. Ide most beszúrok egy videót, amiben egy lány értelmesen elmagyarázza mi a probléma: 

A lány, aki maga is hindu, előadja, mi a problémája a dologgal. A klip több jelenetében is látható egy hindu isten szobra: 

A lány szerint nagy tiszteletlenség a földre helyezni a szobrot + cipőben a szobor jelenlétében lenni, a templomokban is mindig le kell vetni a cipőt + Lisa trónja is jóval magasabb helyen van, mint a szobor. Ehhez jön még a tény, hogy egy közel-keleti közegbe helyezték, ebből pedig süt, hogy azt se tudják mi az, csak jól nézett ki, aztán odacsapták. 

Na most. Azzal egyetértek, hogy mások vallását ilyen módon felhasználni, erősen illetlen dolog. Erről már kifejtettem a véleményem, sokkal hosszabban is. Itt ráadásul valóban mintha csak egy szőnyeg lenne, semmi több - ez erősen sértő lehet a hívők számára. Mintha visszamentünk volna a kolonizáció idejébe, és összefogdosnánk, ellopnánk az összes "menő kinézetű kacatot", mert nincs elég agyi kapacitásunk felfogni, az "alantas" népeknek az egy szent tárgy. Például. 

Nyilván nem kell ezt ennyire komolyan venni, mégis, egy ilyen népszerű banda esetében, ahol a világ minden pontja figyeli a lányokat... egy ilyen bakit nem illene megengedniük maguknak. (És a cégről beszélek.) Értem én, hogy fogalmuk sem volt, kit / mit ábrázol a szobor - én se tudnám. De a mai világban az ilyesmire egyből ugranak az emberek (néhol jogosan, néhol jogtalanul), így nevetségesnek tartom, hogy a cég tényleg mindenre csak a vállrántással képes felelni. 

Mondjuk, szeretném ha egyszer akkor is felemelnék az emberek a hangjukat, ha az én vallásom, és kultúrám alapján taposnak, de na. Miket is képzelek. 

Naaaa de, a botrány. Egyértelmű, hogy fogtak egy szobrot, ami jól nézett ki, aztán bedobták oda a közösbe, hogy menőn nézzen ki. Azt mondja meg valaki, hogy illett egy indiai szobor a közel-keleti bazárba. Nem is értem, mit gondoltak. Ennyire nincsenek otthon a készítők, vagy...? Mondjuk, mikor megláttam a "kulturális kizsákmányolás" címkéket a videókon, én egyből azt hittem, hogy alapvetően a bazár miatt vannak kiborulva, mondván; " ez a közel keleti kultúra sarkítása, mert a bazárok csak a "fehér emberek" fejében élnek így, stb., stb.". Ezt talán még könnyen is úszták meg. (Bááár nem hiszem, hogy reagálna bármit is a cég.) 

De ezen túllépve, nem mondom, hogy a kedvenc BP dalom lesz, de azon kívül, hogy felbosszantott, nagyon nagy gondom nincs vele, sőt, mint mondtam, élvezem hallgatni. A klip pedig egész jól sikerült, néhol botrányosan jó képsorokat láthatunk:

Döbbenetesen szépek ezek a jelenetek. 

Ez a szem alatti cucli... Elsőre baromi nevetséges. És mégis... 

Mennyire nagyon KPOP! Gondoljunk csak vissza néhány 2NE1 öltözékre, kiegészítőre!

Akármilyen furcsa, annyi tagadhatatlan, hogy nagyon eredeti.

(A sminkes koppintásról nem tudnék mit mondani, max ha jobban utánanézek.)

Ó igen, a trójai falovak! Metaforái a most kitört, immár erős énjüknek. 

Jisoo, váó. Olyan szép ez a lány, hogy csak... váó. 

Nem tudom mi történt, de annyira jól áll neki ez a hajszín, hű.

Összességében, engem is meglep, de szó-szó élvezem hallgatni a zenét. Számomra átjön az, amit (szerintem) üzenni szerettek volna. Ezzel természetesen nem kell egyetérteni (!!), és kíváncsian várom a véleményeteket - na meg a rendes megjelenést is. (Alázatosan remélve, hogy valami egészen más hangzást kapunk majd.)

*FRISSÍTÉS (2020.06.29): Ma láttam csak, hogy a visszatérés igazából szeptemberben lesz... Akkor ez most egy elő-megjelenés, vagy egy konkrét visszatérés? Gondolom a cég szimplán kamuzik, és mint visszatérést kaptuk ezt... ahogy láttam fellépés is volt már. MOST fog felmenni a vérnyomásom. :') Ne haragudjatok, de ha ezt most így az eredeti 7.9 helyett: 

10/7

ÉS MOST JÖNNEK AZ URAK!


I. SEVENTEEN

Na akkor, az előző héten már kiadtak egy elő-megjelenést, ami hosszú ideje először keltette fel az érdeklődésemet. (Ez az „elő megjelenés” baromi hülyén hangzik, dolgozok valami emberi fogalom kiötlésén. Hm, az ízelítő, kedvcsináló hogy hangzik?) Már sokszor mondtam, de igyekszek megtenni mindent, hogy megszerethessem a fiúkat, de a Thanks óta sajnos egyik számuk se lett kedvenc. A Home tetszett ugyan, de a promós időszak lejárta után (sajnos) egyszer sem hallgattam meg. A Thanks pedig 2018 elején jelent meg – ami nem túl jó hír, ha azt nézem, hogy több mint két éve nem alkottak olyan számot, ami tényleg magával ragadott volna. (Pedig próbálkoztam, erősen.)

Ezért is lepett meg, hogy a My My mennyire tetszett – és múlt hét óta, még jobban megkedveltem. (Lesz majd még egy ilyen előadó, a bejegyzés végén írok róla.) Ennek fényében, egészen izgatott voltam, mikor először megnyitottam a klipet. Így éreztem magam:

Nem mondhatnám, hogy elsőre tetszett volna. Mert a refrént egyenesen borzasztónak tartottam – ez a sokszoros ismétlődés erős csalódást okozott. Az elő-megjelenés miatt kicsit reménykedtem abban, hogy visszatérhetünk a srácok első három évének hangzásához. Ha nem is teljesen, de talán részben. Imádtam azokat az energikus, kirobbanó, néha egyenesen pimasz dalokat, a maguk eszméletlenül emlékezetes táncaival.

A Left & Right valahol persze nagyon Seventeen, és mégis egészen újnak hat. Érdekes választás volt a kétezres évek elejének hangzását visszahozni (ó, azokért a herélt hangú come on kiáltásokért élek, jó ég), nagyon ismerős, régi stílusú, majdnem nosztalgikus hip-hop stílus oldaláról közelítve azt meg. Hallottátok már a Cupid Shuffle című számot? Megdöbbentő hasonlóságot mutat a két dal – hangzását tekintve. Az alapban hallható hangszerek remekül működnek, a trombita (vagy… na, valami hasonló), a gitárok (több fajta is!) meg csak váó! Mondjuk ide jön hangulatcsinálónak a „yeh it goes like” kántálás (?) is, ami tipikusan retró hatást kelt.

Mint mondtam, elsőre nem tetszett a dal. Most se mondom, hogy a kedvencem tőlük, de miután töltöttem egy kis időt a számmal, sokkal jobban értékelem. Azt a tipikus, old school hiphop vonalat képviseli, ami soha nem volt a szívem csücske, de azt sem tagadom, hogy nem hiába volt mindig is rettentő népszerű. Megértem mit szeretnek rajta az emberek, és őszintén? Nagyra is értékelem, hogy ehhez a stílushoz mertek nyúlni, mert nem mindenkinek való ám ez sem. Ennek ellenére, (ha különös is), de jelenleg ott tartok, hogy még mindig a My My tetszik jobban (egy hajszálnyival) – ennek persze oka lehet az is, hogy sokkal több időm volt hallgatni az utóbbi számot. Ettől függetlenül, bőven megvan az esély arra is, hogy beleszeretek a számba, mert… ott van az a kis, piszkálódó érzés, ami nem hagy nyugodni, és tény az is, hogy minden alkalommal jobban élvezem a dalt. Az egyetlen gondom talán csak a left & right ismételgetésével van – de lassan ez is eluralkodik rajtam.

De nézzük is a lemezt:

 Na, ez már sokkal jobban tetszett. A kedvencem egyértelműen a Kidult. Ez a szám valami csodálatos! A szövege számomra kiemelkedő, lényege: szeressük még a legeldugottabb, legsötétebb részeinket is. A dallam, a ritmus, a szöveg és a hangok, váó, nekem írták ezt a dalt! 10/10

A Fearless, ami teljességgel tökéletes az album megkezdésére. Tökéletesen reagál a Fear c. dalukra, plusz érdekes ellentéte (hangulatban) az utána következő promós számnak. Ő maga ugyan (a többi „kritikussal” ellentétben), számomra nem elég jó ahhoz, hogy promós legyen, de rettentő élvezetes tud lenni egyes helyeken. 10/8

Az I Wish egy érdekes dal, a furcsa kapcsolatról, ami egy pár szakítását követően alakul ki a két ember között. Valahol, mintha egy régi, romantikus koreai sorozat betétdalát hallanám. Igazán kellemes kis dal lett! 10/7.5

A Together nagyon jó dal, de van valami különös a refrén első pár másodpercében. Nem tudom, hogy ti halljátok-e, de mintha a felvezető rész és a refrén egymásba folyna. Roppant mód piszkál a dolog, és nem tudom, hogy csak én érzem-e így. Talán azért, mert a ritmus egy szívdobbanásnyival később robban, mint ahogy a refrén dalszövege elindulna? Lehet. Hm. A dal egyébként annyira nagyon japán, hogy az valami hihetetlen! Egy anime endingje simán lehetne a szám, én imádnám. Nagyon kellemes, érzelmes és esküszöm, jól esik hallgatni. 10/8

Összességében, meglepően elégedett vagyok a visszatéréssel. Nem gondoltam volna, hogy ilyen kellemes „csalódás” lesz ez. Mondom, továbbra sem a kedvencem tőlük, de az előző megjelenésekhez képest döbbenetesen élvezetes.

A dal: 10/8.5

A lemez: 10/9

I. GOLDEN CHILD

Na most, a Golden Child az a banda, amiről rengeteg ismerősöm áradozott már nekem, játékosan megszidva, amiért nem tudok közelebb kerülni hozzájuk. Ha őszinte akarok lenni, fogalmam sincs, hogy miért állok ilyen távol a srácoktól – még ha az előző lemezeiket nagyra is értékeltem – értve ez a szó minden formájában – valahogy soha nem értem el odáig, hogy vissza is térjek ezekhez az albumokhoz. Hogy ez miért lehet, arról fogalmam sincs. A kritikusok, és a „kritikusok” egyaránt áradoznak a fiúk dalairól, lemezeiről, megdöbbentő tehetségéről. Ki vagyok hát én, hogy kétségbe vonjam konkrétan mindenki szavát? És mégsem tudtam, még évek távlatában beszélve se rajongóvá válni, ami pedig a legbosszantóbb, fogalmam sincs miért. Még most is élesen emlékszem pl. az előző albumukra, és arra is, mennyire tetszett mikor meghallgattam. Erre tessék, bevallom, azóta egyetlen egyszer sem hallgattam meg azt az albumot, és a dalokat is elfelejtettem róla, se cím, se dallamfoszlány nem jut eszembe… Mindez annak ellenére, hogy elméletben és gyakorlatban is kifejezetten szerettem a számokat. Érdekes, valami kisülés lehet az agyamban, vagy nem is tudom... 

Na de, a mostani számra térjünk rá!

A Lucid Dream, hát, nem tom. 

Gyerekek, mikor elkezdődött a dal, még meg is lepődtem, mennyire tetszett ez a torz, éles és „hosszúkás” hang – amíg gyorsan elegem nem lett belőle. Miért? Miért ilyen r*hadt hosszú az a hang? Miért van benne kb. az egész dalban? Legalább a refrén, és a rap alatt halkabb, de amúgy… az idegeimre megy, mintha valaki a agyamban fűrészelne. Nem mondom, hogy vágják ki teljesen (mert tényleg, ez dobja fel a felvezető részt is ennyire), de legalább vették volna halkabbra picit a verzék alatt…

A felvezető rész nagyon tetszik, ahogy mondtam, a torz hangzás után üdítőnek hat, a csendes alap, és a magas hangok. A refrén első fele zseniális – ismét, imádom mikor a férfiak ilyen vékony / magas hangon énekelnek. Fogalmam sincs, mi ilyen rettentő vonzó benne, de nekem ájulhatnékom van tőle.

A refrén második része (ami egyesek szerint a levezető, én meg csak… maf) szépen reagál az elődje finomságára – de nagyon jól is illeszkedik hozzá. Amit pedig végképp imádok, az a szimpla zenei rész az utolsó refrén után (bár a klip ezen része kb. epilepsziás görcsöt okoz), ezzel a basszustól masszív, neo-diszkó hangzás – még ha a vége felé már egy kis sötét, elektronikus zörej is keveredik bele.

A bajom leginkább a fűrészeléssel van, de annak is csak a hosszával. Egy picit mintha tényleg darabos lenne a szám egyébként, de ennek ellenére is értékelem az igyekezetet. Egy nagyon érdekes darabot akartak összehozni, és végül is ez sikerült. A kérdés csak, honnan nézzük a dolgot.

Na most, előre mondom, nekem ez biztosan nem lesz kedvenc. Saját érzéseimtől elvonatkoztatva, igen, egy jó számról van szó, de biztosan nem fogom hallgatni ezek után. Sajnos.

Lássuk inkább az albumot!

OMG: A nyolcvanas évek szintetikus pop számait idézi, extrém szinten nosztalgikus dallammal, és retró hangulattal. Egyértelmű nem? Kedvenc! 10/10

혼잣말 | Monológ: Tipikus középtempós ballada(szerű) dal. Begyakorlott struktúrájának köszönhetően minden fennakadás nélkül hömpölyög a dal, a rég kiszabott, és kipróbált medrében. Kellemes ugyan, de megvan ennek a megszokott felosztásnak is a hátránya: picit unalmas. 10/7

Make Me Love: Gyerekek, az az intró. A hasam tudnám fogni a röhögéstől, mikor meghallom. Majdnem olyan jó, mint anno az EXO sajtos, és a Got7 bevásárlóközpontos hasonlata. Most mindenféle gúnyt félretéve, tényleg hangosan nevettem rajta. Ezek a romantikus srácok, komolyan! Na de a dal; kb. ugyanazt tudom elmondani róla, mint az előzőről. Kellemes, aranyos, de mintha már 10 másik lemezen hallottam volna. 10/7

HER: Ó, ez már sokkal jobban hangzik. Nem csoda, hogy a Lovelyz több sikerdalának szerzőit látom mögötte. Akár a lányoknak is adhatták volna – őszintén, simán látom őket ezzel a dallal visszatérni. Megvan benne még talán a WJSN misztikus hangzása is valahol. 10/8

Pass Me By: Szintén, totál tipikus, majdnem elcsépelt. Nagyon kellemes, félreértés ne essék. Jólesik hallgatni, de nem vagyok biztos benne, hogy magamtól visszatérnék hozzá. Ami igazán megmenti, az a vokál, és az általa keltett dallam. 10/7

Összességében? Erős visszatérés, csak nem az én ízlésemhez szabva. 

A dal: 10/8

A lemez: 10/8

Most pedig, jöjjön amit szereztem! Váó, rettegek.
Okké. Többen kértetek már, és elég hosszú ideje, hogy a szokásos fényképezgetés helyett, nem csinálnék-e esetleg én is ilyen, nos, "unboxing" videókat. Ennek a kérésnek sokáig ellenálltam, és nem is tudom miért. Talán kínosnak tartottam (magam), ahhoz túlságosan is, hogy felvegyem magam videóra -- még a hangomat is. (Ami olyan, mint egy öregasszonyé, lol.)
Most végre rávett egy olvasóm, hogy mégis megtegyem ezt. A nemrég (pénteken) érkezett 4 albumom nézegetem végig, sokszor túl sok kommentárt is fűzve a képekhez (úgy szerettem volna mindig is fotós lenni!). Ha ez érdekel titeket, akkor íme, lessétek meg, mit hoztam ki az első, és rettentő kínos "kicsomagolós" videókból. Igazából egy videó ez, de még soha nem fordult meg a fejemben a telószámommal "hivatalosan" igazolni a yt. csatornámat, így 15 percnél hosszabb videót nem tudok feltölteni - és eddig nem is volt szükségem rá. Sajnos, emiatt ketté kellett szednem a videót, remélem nem jelent nagy gondot. 
Azt előre meg kell mondjam, sok dolog teljesen máshogy néz ki kamerán keresztül, mint ahogy élőben. Sok helyen pl. sokkal, de sokkal sötétebbek egyes képek (mielőtt tök hülyének néztek egy-két komment miatt). A másik - az asztal nem koszos (!), de már nagyon régi, és sajnos abban a pillanatban, mikor végre jutott időm felvenni az egészet, ez a hely volt csak szabad. (Mindegy, hosszú, építkezünk. :')) Ó, és az ujjamon lévő gusztustalan sebbel ne is foglalkozzatok, ez maradt abból, hogy kivágtam egy darabot onnan. (Mert amilyen gy*kér vagyok, hagymát pucolni se tudok. :D)
Ajánlom mind a két videót megnézni - érdekes amúgy, milyen gyorsan felengedek, mikor már a zenéről és a képekről van szó, nem arról, hogy miért kezdtem bele az egész videóba. (Elég hamis ott még a hangom, mintha attól tartanék, megszólnak-e az emberek. LOL.)
Nos akkor: 

Ennyi lettem volna mára, sajnos... komolyan nem jutott időm másra. (Bár... szerintem nem is volt más visszatérés a héten.)
Nektek mi a véleményetek ezekről? :)