Korea - Az anorexia egy életstílus?

Sokan vannak, kik támogatják, tisztelik, gyűlölik, ahogy a koreaiak kinéznek. De egy ponton mind felteszik a kérdést: az ő életstílusuk az anorexia?
Teszi-e anorexiássá, vagy egyéb evés zavarok tulajdonosává a Kpop vagy a kultúra a követőit? Nekem, személyes tapasztalatokkal a hátam mögött azt hiszem, kell ezzel a témával is foglalkoznom. Nem muszáj mindig a csillogó sztárok és hamis mosolyok világát csodálva fülünkre tapasztanunk kezünket, csak, hogy ne halljuk a többiek gyomorkorgását. Igenis fontos, jelentős, és egyre terjedő betegségekről van szó, amit lehet elbagatellizálni, lehet vitatni, vagy akár egyszerű tinihisztériának nevezni, de abban megegyezhetünk, hogy létezik, és sorra - egyre gyakrabban- szedi az áldozatait.

A bejegyzés megírásához egy lány blogját használtam segítségképpen (tehát fordítottam belőle) aki Koreában él, és a barátja is koreai. Így talán egy kicsit közelebb érezhetjük a témát, ha már keleti témákat feszegetek. Ti pedig erre vagytok kíváncsiak.

Mindannyian láttuk, látjuk, hogy a koreai filmekben, klipekben a csodás vékonysággal "megáldott" hölgyek, urak parádéznak. Ekkor többünk magára tekint, és azt gondolja : Túl kövér vagyok. Nem azt mondom, hogy mindenki így gondolja, de tény, mert tény, hogy sokan vannak.

" Ha megkérdezel egy koreait, hogy mi is az anorexia, nem igazán fogják tudni miről is beszélsz. Manapság 40 emberből talán egy ha tudja. De tíz évvel ezelőtt ez a fogalom még csak nem is létezett.( vagy bármely más étkezési zavar)Ez mutatja a különbséget kelet, és nyugat között."

A fényképes önéletrajz Koreában mindig is megkövetelt dolog volt. Ez a kultúra igenis nagyon sokat ad a külső megjelenésre. A kövér gyerekekkel nem barátkoznak, számkivetettek lesznek. A vékonyság a vagyon jele. A nők mindent megtesznek, hogy elérjék a szabványméretet, hogy a legdivatosabb ruhákat viselhessék. Ha egy nő túlsúlyos, nem mehet férjhez, majdhogynem munkanélküli.Sokkoló? Hát nem ennek a társadalomnak.

Nem hiszem, hogy minden sovány nő anorexiás lenne, de tény hogy itt sokkal gyakoribb az éhezés, fogyókúrázás, mint bárhol máshol.

"A barátom, és a családja meghívott engem , hogy tartsak velük a moziba múlt este. Az Avengers-t néztük 4D-ben (nem írtam félre XD) és ettünk egy pizzát. Először is, reggel kaptam egy üzenetet, hogy sportoljak valamit, hisz este pizza lesz. Szóval ezt is tettem, elégettem olyan 700 kalóriát, és nem ettem egész nap. Megfogadtam, hogy maximum két szeletet fogok enni!
Másodszor, mikor elmentem hozzájuk, kaptam egy kis ajándékot: egy gyönyörű zsebtürköt, kagyló díszítéssel. Ez is mutatja, hogy a megjelenés mennyire fontos. Mielőtt elhagytuk volna a mozit, megláttunk egy mondhatni egészséges testfelépítésű nőt. " Wáó! Annyira kövér! És a stílusa is szörnyű". Hallottam a megjegyzést. Ezt aznap este minimum háromszor hallottam a barátomtól, és annak édesanyjától."

" A barátom anyukájával, és nővérével beszélgettem, hogy milyen pizzát rendeljünk. Ekkor elmondták, hogy ők sem ettek semmit egész nap, csak, hogy este ehessenek pizzát! Nos, hát megrendeltük a zöldségeset és a bulgogisat ( bulgogi= BBQ). A normál méretű(családi) pizza Koreában csak egy kicsivel nagyobb mint az átlag egy személyes.( !) Késsel villával ették a saját részüket, apró darabokra vágva, hogy tovább tartson."

Tehát lehet-e betegségnek tekinteni egy olyan jelenséget, ami egy egész kultúrára jellemző? Egy helyen, ahol az anyuka szemmel tartja a lányát, hogy egy fél tál rizsnél többet ne egyen, csak, hogy vékony maradjon.Szeretik az ételeket, amik nagyon egészségesek, és alacsony kalóriájúak, de tudják mikor lehet enni, és mikor nem. Azt hiszem azok az igazán anorexiások, akik szenvednek, rosszul vannak a túlsúlynak még a gondolatától is, és ész-veszejtve koplalnak, sanyargatják magukat. Ám ha valaki belekerül ebbe az ördögi körbe, onnan nehéz kiszállni.

Lehetséges egy apró határvonalat húzni az anorexia és az életmód szó közé ebben az esetben. A Dél-Koreai élet megváltoztathat sokféle nézőpontot.

Koreában olyan szinten van jelen a külsőség, mint talán máshol sehol. Alapjáraton is annyit foglalkoznak a megjelenéssel, hogy néhányunk számára ez betegesnek tűnhet. Persze ez nem azt jelenti, hogy Koreában mindenki esztelenül sanyargatja magát... de ha eltekintünk az egészséges, nem hizlaló ételektől, a genetikai adottságoktól, akkor is megdöbbentő - legalábbis számomra- hogy egész társadalom megvetve nézzen azokra, akik nem rendelkeznek divatmagazinba illő testtel. Az átlag elvárás, hogy 50 kg-ot nem szabad elérni. Mindezt néha 170 cm-es magassággal sem. "Normális" súlynak a 40-45 kg tekintendő, arra való tekintet nélkül, hogy az ember hány cm, vagy épp mivel foglalkozik. Ha ez nincs meg, vagy legalábbis látszatra nincs, akkor már az illető abnormálisnak tekintendő. Túlzásnak vélem, és igen károsnak. Azt nem tudom, hogy a családok zárt ajtója mögött mi folyik, és senki más sem. Mi csak a nyilvános dolgokkal szembesülünk. Akkor lássuk, milyen hatással is lehet egy amúgy is önképzavaros emberre a Kpop klipekben látott hölgyemények "bomba" alakja.

Vannak sztárok, akik éppen a 40 kg-ot érik el...mindezt 165 cm körüli magassággal. Tekinthető ez egészségesnek? Nem hiszem. Mert igen csinosnak néznek ki a villogó fények, a pompásabbnál pompásabb ruhák mögött megbújva, de ez akkor is káros! De az, hogy ez az elvárt norma, az még inkább! Nem, nem azt mondom, hogy kövérnek, túlsúlyosnak kell lenni, mert az épp olyan káros, mint a ló másik oldalára esve csontsoványként leélni az életünket. Én arról beszélek, hogy meg kéne találni a középutat. De ez persze nehéz.

Ha egy súlyproblémákkal küzdő lány, vagy fiú(mert ez is pont olyan gyakori) azt látja, hallja, tapasztalja, hogy az általa annyira tisztelt kultúrában, vagy csak közösségben az a megkövetelt dolog, hogy igenis vékonynak kell lenni, sokkoló, és erős hatással lehet rá.
Nem csak lehet, az is! Nem kell ehhez anorexiásnak lenni, elég ha egy kicsit nem elégedett magával az ember. Lehet ezt hisztinek tekinteni, mert tényleg lehet, de ez a jelenség igenis sokban köszönhető a médiának. A tv, a plakátok, a klipek nagyon nagy hatással vannak a fiatalokra -és idősebbre egyaránt - és befolyásolják őket, még akkor is, ha nem tudnak róla. Ne értsetek félre, nem gyűlölöm, nem vagyok ellene a Koreai felfogásnak, de néha sokaknak tartom. Én magam is rajongó vagyok, és tisztelem is őket. De ez nem azt jelenti, hogy vaknak kell lenni. Azt hiszem ez a fajta felszínesség, hogy a külső megelőzi a belső tulajdonságokat, számomra felfoghatatlan. Lehet, hogy egyszerűen szűk-látókörű vagyok? Előfordulhat...de szerintem, senkit sem lehet megítélni a külseje alapján.
Nem kell velem egyet érteni, ez csak az én személyes véleményem volt.