Tudom, az előző két bejegyzés sokkolt titeket - ez nem lepett meg, s az sem, hogy sokan el sem hittétek amit leírtam. De ez szívetek joga, nem szabhatom meg mit gondoljatok!
Még egyszer el kell mondjam, nem Korea rossz fényben való feltüntetése volt a célom, hanem az, hogy az igazságot is halljátok, ne csak azt ami egy két hetes látogatás alkalmával éreztek a külföldiek Seoul-ban, basic koreai nyelvtudással. Mert az egy kicsit más, mint velük együtt élni, még a kollégiumban is.
Nehéz lehet elhinni, ebben biztos vagyok. Volt is egy kommentelőm, aki azt mondta: "Valljuk be, ekkora különbség nem lehet." Persze, otthoni józan ésszel belegondolva erre jut az ember, ami nyilvánvaló, nincs ezzel semmi baj. De sajnos igen, ekkora különbség van. Gondoljatok csak bele abba, hogy itt miképp fejlődött a kultúra és a szociális berendezkedés, valamint otthon - nem, ne Amerikára, s még csak ne is más európai országra gondoljatok, mert még a magyarok és a lengyelek, németek közt is óriási különbség van. Alapvetően sem lehetnek olyanok mint mi, képtelenség volna.
Sajnálom, higgyétek el, én sajnálom a legjobban, hogy ezzel kellett szembesülnöm, tekintve, hogy nem keveset dolgoztam azért, hogy ösztöndíjat kapjak s ide jöhessek. De ez, nem az a világ amit mi elképzelünk, ebből az egyből nem tudok engedni, akkor sem, ha megfeszültök - vagy én.
No de, most valami másról akarok beszélni. Ahogy a cím is mutatja, ezúton azokról a dolgokról mesélnék, ami nagyon meglepett, mikor először megérkeztem Koreába. Legyen az jó, rossz, vagy egyszerűen furcsa. Talán ez még titeket is nevettek majd egyet.
