Élet Koreában 3 - Kultúrsokk?

Tudom, az előző két bejegyzés sokkolt titeket - ez nem lepett meg, s az sem, hogy sokan el sem hittétek amit leírtam. De ez szívetek joga, nem szabhatom meg mit gondoljatok!

Még egyszer el kell mondjam, nem Korea rossz fényben való feltüntetése volt a célom, hanem az, hogy az igazságot is halljátok, ne csak azt ami egy két hetes látogatás alkalmával éreztek a külföldiek Seoul-ban, basic koreai nyelvtudással. Mert az egy kicsit más, mint velük együtt élni, még a kollégiumban is.

Nehéz lehet elhinni, ebben biztos vagyok. Volt is egy kommentelőm, aki azt mondta: "Valljuk be, ekkora különbség nem lehet." Persze, otthoni józan ésszel belegondolva erre jut az ember, ami nyilvánvaló, nincs ezzel semmi baj. De sajnos igen, ekkora különbség van. Gondoljatok csak bele abba, hogy itt miképp fejlődött a kultúra és a szociális berendezkedés, valamint otthon - nem, ne Amerikára, s még csak ne is más európai országra gondoljatok, mert még a magyarok és a lengyelek, németek közt is óriási különbség van. Alapvetően sem lehetnek olyanok mint mi, képtelenség volna.

Sajnálom, higgyétek el, én sajnálom a legjobban, hogy ezzel kellett szembesülnöm, tekintve, hogy nem keveset dolgoztam azért, hogy ösztöndíjat kapjak s ide jöhessek. De ez, nem az a világ amit mi elképzelünk, ebből az egyből nem tudok engedni, akkor sem, ha megfeszültök - vagy én. 

No de, most valami másról akarok beszélni. Ahogy a cím is mutatja, ezúton azokról a dolgokról mesélnék, ami nagyon meglepett, mikor először megérkeztem Koreába. Legyen az jó, rossz, vagy egyszerűen furcsa. Talán ez még titeket is nevettek majd egyet.

1. Papucs

Képzeljétek el azt a pillanatot, mikor nagyokat mosolyogva sétáltam az iskola utcáin, ide-oda pillantva, figyelve az elhaladó, csinos fiúkat és lányokat - aztán a papucsukat. 

Totálisan sokkolt, hogy a tényleg csinosan felöltözött fiúk és lányok ZUHANYPAPUCSBAN járkáltak/nak az utcán, mintha ez teljesen rendben lenne. Persze, itt ez itt normális dolognak számít. Nem akarok semmi rosszat sem mondani erről, de ezt az egyet biztosan nem tudnám megszokni, soha. Még most, november végén is sokan nagykabátban, hosszú nadrágban és ilyen papucsban járkálnak, s az sem zavarja őket, hogy vízben - ami jobb esetben nem sáros - vízben gázolnak, s össze vissza lotyog a lábukon. Nem igazán értem a logikát mindebben, de hát egészségükre! Nincs vele bajom, de elsőként szinte sokkolt. 

2. Ételek

Ez a pont kifejezetten pozitív. A koreai ételek finomak, s a legtöbb esetben könnyűek is. Azt nem állítom, hogy annyira változatosak lennének, mint amennyire azt mi otthonról látjuk - dorama stb. -, de megunni elég sokáig tartott, talán 3-4 hónapig. 

Amikor először kóstoltam meg koreai ételt, emlékszem úgy álltam neki, mintha valami szent dolognak néznék elébe. Finom is volt, ezt meg kell hagyni. A legfurcsább, hogy nem emlékszem, rá mi volt az, túl sok dolog történt azóta - és pont ennyire vált jelentéktelenné azóta. 

Ha megkérdeztek, mi a kedvenc ételem, azt kell mondjam, hogy a Jjimdak:

Ez valami eszméletlenül finom, bármikor, bármennyit megennék belőle! Csirkehús (többnyire aprólék) s csípős szósz, üvegtészta (jjapje szerű) s zöldségek. Ez tényleg, tényleg remek!

A következő lenne a Ddeokbokki. Rengeteg filmben, műsorban láthattátok már, s ez nem véletlen. Mindenki szereti, street food, de sok étterem is nyílt, amiben kifejezetten ezt lehet rendelni, nagyon csípős változatban is. Soha nem lesz eleged belőle, mert őszintén megvallom, még ha a normál ételeket meg is untam, s szívesen megennék egy adag pörköltet, ez a finomság bármikor lecsúszna a torkomon - a legcsípősebb verzióban! Alapjában véve a nevéből fakadóan valami ragacsosat jelent. Minden ragacsos süteményt, édességet stb. a ddeok névvel illetnek (hű, ezek a legfinomabb dolgok itt!), s jelenleg a ddeokbokkiban lévő tésztarudacskákra gondolnak. Ez a fő összetevője az életnek, na meg a csípős szósz. De tojás, halsüti, rizssüti s forrongó sajt is kerül bele, ami csak még tökéletesebbé teszi ezt a mennyei - és egészségtelen ételt. 

Ezek után következne a Bibimpab, ami nem egy nagy dolog, otthon is megcsinálhatja bárki. Elsőre hű-de-remek ételnek tűnik, olyasminek, amire más képes sem lehet. De igazából egy kis rizs, mindenféle zöldség + tonhal. (Csak mert a tonhalas a kedvencem.) Kapsz hozzá csípős szósz - aminek erős hányinger szaga van elsőre, de meg lehet szokni. Viszont, ha ez nem fekszik nektek akkor egy kis valamivel...lével meg lehet locsolni (én eleinte a levesemből s a kimchim levéből löttyintettem rá.) s máris össze tudod keverni. Képeken persze csodásan néz ki - de ez ne csapjon be, drága éttermekben adják így maximum, amúgy összehányt dolgok. Nem mintha ettől nem lenne étvágy gerjesztő. 

De a világ végéig lehetne sorolni a finomságokat. Azonban itt volt egy-két dolog, ami meglepett.

A reggeli, ebéd, vacsora mindig főtt étel, s általában ugyanaz. Ez nem fekszik nekem, nem szívesen eszek reggel is levest kimchivel, még ha először el is vette az eszem a hely, és a helyzet. 

Nincsenek külön fogások, melyek egymás után következnek, így teljesen hülyének néztek és néznek is, mikor először mindig  levest eszem meg. Nem tudom és nem is akarom megszokni, hogy egyszerre kell betömni mindent. Emlékszem még mikor anya azt mondta: "úgyis egy helyre megy." Na nem, köszönöm de inkább nézzenek hülyének. 

A képek ellenére amiket posztolnak, az ételek nem olyan változatosak mint otthon. A főételből egy van, s a többi kicsi dolog általában ugyanaz. Rizs, savanyú (kimchi), jjapje, ennyi. Ez általában ugyanaz. A főétel mellé jár leves, amiből hónapok alatt nagyjából 3-4 fajtával találkoztam csak, ebből egyet kifejezetten gyűlöltem - pont olyan mint a japán miso. A legtöbbször hínárlevest adnak, ami meglepően finom, s a húslevesre emlékeztet, még ha ízileg semmi köze sincs hozzá. 

A főételből sem látok akkora választékot mint mondjuk otthon, Hús például szinte soha nincs, az luxus kategóriának minősül - bár még mindig jobb a helyzet ezzel, mint a gyümölcsökkel. Ez rettentően hiányzik! Tudni illik, eddig húst hússal ettem, mert nekem az az étel. Nem az ilyen barátfüle és társai. Apukámat idézve pedig "nem vagyok nyúl, valami rendes ételt akarok." 

Először nagyon elvakított az újdonságok sora, de most már igazán ennék valami magyar ételt - annyira nem tudott lenyűgözni az itteni koszt, hogy el tudjam képzelni, örökre ezt egyem. 

3. Édesség

Nagy szemekkel bámultam a boltban, mikor rájöttem, hogy a legolcsóbb termékek a chips-ek és az édességek. Nem tudom ki találta ki, hogy az ázsiai emberek nem szeretik az édes ételeket, de az iszonyatosan nagyot tévedett. 

Na most. A mignon a kedvenc édességem, amit soha nem éreztem elég édesnek. Ez elárulhat valamit rólam, s az itteni édességekről is, ha azt mondom - hogy vannak dolgok, amiket majdnem hogy túl  édesnek gondolok. 

Ha esetleg ide jöttök, ajánlok pár dolgot, amit mindenképp kóstoljatok meg - ha pedig ide költöztök (amit még mindig nem javaslok), soha ne essetek nekik, mert függők lesztek. 

Először is legyen a "virág". Nem tudtam, mi a neve ennek a roppant különös és finom édességnek, szóval a formája miatt egyszerűen virág névvel illettem, s már pár barátom is így hívja - még ha tisztes neve yakgwa is. 

A következő a mochi-hoz hasonló édesség, roppant ragacsos, rizsből készül s édes bab töltelékkel nyomják tele, mint az összes többi ddeok-féleséget, ahogy azt említettem is.  A kedvencem, imádom: Chapssalddeok (찹쌀떡)!

Ezek után jöjjenek a chips-ek. Meglepő, de talán több ízfokozó van bennük, mint az otthoniban. Nagyobb üzletekben lehet találni Cheetos, Lay's burgonyaszirmot, s néhány amerikai márkát, de nem annyira népszerűek itt. 

Először is, mind tudjuk, hogy a mézes chipsnek itt nagy hagyománya van. Természetesen én is kipróbáltam többet, de nem mind nyerte el a tetszésem. Mégis melyek azok, miket ajánlok s melyek nem?

Ezek közül mi lenne az, mely nagyon finom? Sajnos nem mindegyik, mert a legtöbbnek túlzottan ízfokozó íze van, ami már majdnem gusztustalan, főleg a legfelső sorban, bal oldalról az első. 

Amik pedig finomak...

Nem túl erősek, éppen jók, s függést okoznak. Tényleg nagyon-nagyon finomak (főleg a jobb oldali!), ehhez hasonlót még nem kóstoltam. Elsőre be fogtok ájulni tőle! 

Ezek mellett a nagy slágerek...

Sima, hagymás

Hagyma karika

Édesburgonya chips

Pepero

Garnéla ízű chips. Nagyon-nagyon finom! Feketében pedig még roppant erős is, s pont ez az amit imádok benne! 

Végül pedig mutatnék pár "ramyeon-t", melyek szintén a nem túl egészséges ételek közé sorolódnak. Nagyon olcsóak s nagyon egészségtelenek. 

Először is, minden ramyeon kapható "poharas" és csomagolt formában. Ha tehetjük, akkor mindig a csomagolt, lapos darabokat vegyük meg, mert az a kis idő, mit a főzésbe fektetünk vissza fog köszönni - így sokkalta finomabb eredményt tudunk elérni. A "poharas" kiszerelés nagyon lustáknak - nekem -, és olyan embereknek lett kitalálva, akik sietnek, s soha nincs idejük. 

Mutatok párat, amit biztosan ti is szeretnétek!

A "szuper erős"!

A "sajtos"!

A "fekete"!

A "ddokbokki"!

A fekete, főznivaló verziója

Ez pedig a csípősé

4.

 A koreai emberek valahogy bizarr módon vonzódnak az általuk kialakított képhez, miszerint csak ők bírják a csípős ételeket. 

Az egyik legjobb pontja az ittlétemnek az volt, mikor elhívtak koreaiak csípős ételt enni, mert annyit mondtam, hogy "képes vagyok rá". Meg akartak hát viccelni, miszerint bevisznek a legcsípősebb ddokbokki helyre (nem tudták, hogy jártam már ott másokkal), mert látni óhajtották, hogy elbukok a próbán. Hogy ez miképp végződött? Ők könnyeztek, én pedig marha jól szórakoztam. Édesek voltak! 

5.

Nem használnak hajszárítót, gyakran még ebben a hidegben sem. Hajat mosnak, majd vizes hajjal mászkálnak az utcán, hagyják megszáradni. Ha pedig túlontúl hideg van, akkor a szobában várnak míg megszárad. Nem nagyon láttam még koreait hajszárítóval. 

6. 

Nem igazán fújnak orrot, helyette visszaszívják, bármi is legyen az orrukban. Hangosan.

7. 

Az előző pontból fakadóan (talán) iszonyatosan hangosan köpdösnek a fürdőkben, sőt az utcákon is, először azt hittem, hogy hánynak. 

8. 

Azt mondják, hogy a fehér emberek hangosak - ami udvariatlan -, de ilyen hangos emberekkel nem nagyon találkoztam még. A lányok szeretnek sikoltozni, a fiúk meg ordítani. Ez az alap stílus itt.

9. 

Nincs skinship? Az öreg nénik azt hiszik, hogy több joguk van a testedhez, mint neked. Nem viccelek, annak ellenére, hogy elviekben mi vagyunk azok, akik udvariatlanul megérintjük a koreai embereket, inkább ők azok, akik ezt teszik - még soha, egy embert sem érintettem meg csak úgy. Az öreg nénik megfognak, még a fenekemen is, és hangosan üvöltöznek, hogy "milyen csinos" vagyok. Nagyon kínos, mert akár zsúfolt helyen is megteszik, te pedig azt se tudod, hogy mit tehetnél.

Ezen kívül pedig, igenis van skinship! Mindenhol látom az utcán is, a fiúk és lányok egymásba gabalyodva, s ők maguk előbb érintenek meg engem, mint én őket - egymást meg folyamatosan tapogják, mintha össze lennének nőve. Ki nem állhatom, ha idegenek megérintenek, és amúgy sem vagyok az a tapicskolós fajta, szóval szinte sokkolt, mikor rájöttem, hogy annak ellenére, hogy mit vártam - nyugalmat -, többször próbáltak meg a közelembe jutni, mint otthon!

10. 

Nem tudják elképzelni, hogy beszélheted a nyelvüket. Úgy érzik, hogy a koreai a világon a legnehezebb, legbonyolultabb nyelv, a "fehér ember" pedig erre képtelen. Ha megpróbálsz koreaiul beszélni, sokszor szembenézhetsz azzal, hogy tört angolsággal válaszolnak (összefüggéstelen szavakkal), mert nem hiszik el, hogy te tényleg érted azt amit beszélsz. 

11. 

Nyugodtan "viccelődhetnek" a másik kinézetével. Egy barátom mesélte, hogy mikor Amerikában volt, erőteljesen rászóltak, hogy mekkora bunkó már amiért "viccesen" megjegyezte, hogy milyen kövér valaki. A koreai emberek szerint normális a külsővel viccelődni, mert hogy "itt nem olyan érzékenyek az emberek a külsejükre". (Na, itt majdnem felnevettem!)

12.  

Amerikai vagyok. Nincs más választás, csak amerikai lehetek, esetleg kanadai. Múlt héten kipróbáltam milyen lehet a koreai Mcdonald's, s mikor kész lett a rendelésem, a hölgy ezt kiabálta: 

"Amerikai! Kész a hamburger!" - a hajam égnek áll már ettől.

Ó, igen. Az összes gyorsétkezdében várni kell, míg elkészül az étel. Akár 20-25 percet. Nem vicc.

13.  

Mindenki osztozik az ételen, együtt eszünk egy nagy tálból, még étteremben is. Ez engem nem zavar, sőt, nagyon közelinek érzem őket emiatt! Teljesen meglepődnek, mikor ezt megtudják, mert szerintük a nyugati emberek csak a filmekbe illően viselkednek. Például mindenki megkínál az ételéből mikor még bele sem haraptak, s itt ez teljesen normális. Nálam is. Ha a családommal vagy a barátimmal vagyok, nyugodtan leehetnek az ételembe, beleihatnak az italomba. Mindenki szokott fogat mosni...

14. 

A koreai emberek sokat mosolyognak, ám ez a mosoly legtöbbször hamis. Nem örülnek annak, hogy ott vagy, de ugyan már! Udvariatlanok nem akarnak lenni, így kedvesen mosolyognak egyet, hátha arrébb állsz - kivételt képeznek a boltosok, hisz szeretnének eladni valamit. De nem mondom, hogy rossz emberek, ezt teljesen meg lehet érteni, még ha ettől nem is lesz kedvesebb dolog. Ha megismernek, akkor már melegszívűbbek tudnak lenni. De őszintének lenni? Nem nagy divat. Őszinte lehetsz, ha semmi negatívat nem mondasz, de ha mégis...az pöszén esik az embereknek, mert nem szoktak hozzá. Valahol kulturális dolog mindez, pont ahogy a panaszok magunkba folytása. 

15. 

Sokat isznak, s azt képzelik hogy a Soju valami eszelősen erős ital, holott... VÍZ. Körülbelül 90 százalékban víz, de természetesen udvariasan helyeselek, mikor áradozni kezdenek róla. Nem azért jöttem ide, hogy sértegessem őket! De azt garantálom, hogy kupica pálinkától fejre állnának.

BÓNUSZ

A koreaiak nem húzzák le a WC papírt, kukába dobják. Képzeld el a mosdók szagát a nap végére, majd élj együtt ezzel a tudattal.