컴백시간! 에이오에이 | 보아 | 엑소 | 스트레이키즈 + MAMA 2019 (rövid) vélemény

Sziasztok! Ma egy kis áttekintést hoztam, valamint egy rövidke véleményt a MAMA ideji győzteseiről, műsoráról. Akikkel ma foglalkozni fogunk: AOA, EXO, STRAY KIDS, BOA. Emellett megnézünk pár albumot, amit a héten kaptam kézhez. :)

Lássuk:

*Azt hiszem javítottam minden elírást. De sajnos ez soha nem biztos nálam. :/ Elnézést kérek érte.

I. AOA | 에이오에이


Nagyon szeretem a lányokat, így sajnáltam, hogy jó ideje nem hallottunk felőlük. A Bingle Bangle mini album zseniálisra sikeredett, de előtte ugye ott volt az első albumuk, ami sajnos kevéssé (szerintem). Ennek ellenére, természetesen nagyon is vártam a visszatérésüket! Lássuk hát:

Imádom, mikor próbálok ilyen kis misztikus lenni, de mind tudjátok, hogy már aznap lefordítottam, amint megjelent a dal. Nem lehet hát nagy titok, szeretem. Jaj, ez a retró kpop hangzás megöl. Elsőre kicsit unalmasnak is tűnik, mégis, másodszor-harmadszor már ki se tudja verni az ember a fejéből. Jaj, nagyon, rettentően jól sikerült, komolyan. Szeretem a szöveget, a dallamot, a hangokat pedig talán még annál is sokkal jobban. Ne haragudjon egy Choa rajongó se, de nekem egyáltalán nem hiányzik a hölgy. Gyönyörű hangja van, ezt nem akarom kétségbe vonni, de távozása után sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem a dalokat (vokális szempontból), mint amilyenek előtte voltak (meg személy szerint jobban preferálom, ha emberibb, kicsit mélyebb hangon énekelnek, másképp sikoltozásnak érzem a hangokat – ha nem is azok).

A klip sajnos nem valami esztétikus (számomra), főleg a bágyadtbarna-fekete kombinációk miatt. Ki nem állhatom ezt a barna színt, már a múltkor is említettem a CLC albumom kapcsán. Egyszerűen visszataszítónak látom, ezt a (khaki?) színt, brr. Magában se hordanám soha, de így, mindig egy sötétebb színnek kombinálva még rosszabb, még semmilyenebbnek tűnik számomra. Na de, ez egyéni ízlés dolga, semmi több. Ezt félretéve se tetszett a klip túlzottan, talán azért, mert mondani is akart valamit, meg nem is. Ezek a motoros dolgokpedig halálra idegesítettek, pl. az élők során annyira nevetnem kellett, mikor a lányok az intró alatt ott feszítettek a gépeken. Júúúúj, az nagyon kínos / nevetséges volt számomra.

Ez persze a dal megítélését nem befolyásolja. Mert az zseniális, pont az ízlésemnek való – ütős, erőteljes refrén, fülbemászó electro hangzás – mégis, be kell ismernem, kicsit biztonsági játékosnak tűnik, némi tipikus, európai (svéd) pop beütéssel a háttérben, amit nem igazán lehet elrontani. Ez számomra semmit sem vesz el a dal értékéből, de lehet, hogy sokaknak kissé lapos, vagy unalmas lesz. Nekem minden egyes hallgatással egyre szerethetőbb lett a dal, több órán keresztül vagyok képes hallgatni. Az pedig, hogy ez a tipikus pop dal üdítően hat idén, sok mindent elárul az évről… (Megjegyzem, szerintem zeneileg ez a KPOP egyik leggyérebb esztendeje.) 

A háttérben hallható „gitár” zseniális ötlet volt (némileg idézi Mr. Probz Waves c. dalát), viszi a hátán az egész dalt (még ha észre se veszi az ember), dallamot ad a tüc-tücnek is, refréntelen EDM zörej helyett DUPLA refrén szórakoztat, rengeteg dallammal, amit NEM CSAK A VOKÁL biztosít (ez nagy löketet ad a dalnak).

A koncepcióban tetszett, a nőiesség kihangsúlyozása. A hölgyek nadrág-kosztümben (?), nyakig gombolkozva is eszméletlen csábítóak. A tánc, az egész koncepció, minden keménysége ellenére tökéletes nőiességet kommunikál a néző felé. (A számomra nem túl szimpatikus(bár inkább könyvekben / filmekben)„badass”, „keménynő” klisé ellenére.) Örülök, hogy ilyet is láttam idén.

Na de, lássuk az albumot:

Imádom. Nem volt dal, amit ne szerettem volna. Különösen kedvelem a Ninety Nine c. számot, a maga nagyon (nyugati) retró hangzásával (leginkább a refrén alatt) – még ha ez a stílus elég szokatlan is egy lánybandától. Talán épp ezért annyira csábító? Meglehet. 

De imádom még a My Way-t is, ami a Ninety Nine c. testvérével ellentétben a koreai pop korai éveit idézi, totál megállná a helyét a 2010-es évek elején, vagy bármely korábbi AOA lemezen. 

Tudom, sokan kíváncsiak vagytok a Sorry milyen is lett. Hááát, nem tudom. Egy jó dalról van szó, félre ne értsetek, de nem csodálom, hogy nem nyertek vele, lol. Jó, de csak egy ilyen B-side dalnak tudom elképzelni (annak pedig tökéletes is), nem promós számnak. 

Összességében egy erős lemezt kaptunk. Nem mondom, hogy a legjobbjuk, de nagyon jó lett. 

A dal: 10/10
A lemez: 10/8.5

II. BoA | 보아

Az nem titok, imádom a hölgyet. Az első ázsiai énekes, akibe beleszerettem (nem véletlen, hogy nem koreait mondok, még ha az állítás így is igaz lenne), a Valenti c. japán lemezének köszönhetően. Erről a szépségről van itt szó, még 2003-ban jelent meg:

 

Jaaaj, BoA japán lemezei… áh, megérnek bármennyi pénzt. (Ha lenne annyi pénzem.) Sajnos a BoA gyűjteményem nagyon hiányos, igyekszek dolgozni rajta, de sajnos a japán albumok tényleg nagyon drágák, van amit 15.000-20.000 Ft körül lehet megkapni. Ezt sajnos nem az én pénztárcámhoz szabták, bármennyire is remegek a lemezekért. (Főleg, hogy 9 japán (teljes) albuma, 2 speciális albuma, 2 remix albuma, 7 válogatás lemeze, 13 koncert lemeze, és 40+ kislemeze van… képzeld el, mire azt megveszed mind. :)) 

Ne mindegy, térjünk rá erre a visszatérésre! Háááát, na most… őszintén… ez nem valami jó. Mármint, kis kellemes, karácsonyi dalocska, de ezen kívül nem sokat tudok elmondani róla. BoA hangja gyönyörű (számomra nagyon), szeretem hallgatni, akkor is, ha csak beszél, szóval ezzel nincs gond, de ez a dal… hát, nagyon unalmas. Ugyan a 90-es évek hangzása csendül fel benne, mégse tud elvarázsolni. Egy-egy kávézóban simán elmenne háttérzenének, de többre nem igazán tudom tartani, még ha ez a kijelentés testi fájdalmat is okoz. Lol

Nézzük inkább a lemezt!

Oké, ez azért sokkal, mérföldekkel jobb. A dalok nem csak teljesen rendben vannak, de imádom őket. A szokásos BoA minőséget - ahpogy azt nagyon is reméltem - kihallani belőlük. Ezekhez szívesen visszatérek majd, nagyon kellemesek. 

A Think About You (a játékos pop, edm hangzás!) a kedvencem, azt hiszem… bár, a Dry Flower is zseniális! Jaj várjunk, a Black (az a sötétség, és mélység!) és az I Dont Mind (jaj azok a hangszerek, az azinstrumentál!) is. El se tudom dönteni, tényleg... 

Ebben az időszakban meg pláne jól esik hallgatni ezeket a dalokat - mert különleges hangulatuk van, plusz tehetségük ahhoz, hogy lassan vonjanak uralmuk alá, hogy aztán ne eresszenek soha. Azt megértem persze, hogy sokak számára ezek a számok is baromi unalmasak lehetnek – de mint BoA rajongó, a véremben van az ilyen középtempós számok szeretete (maga BoA szerettette meg velünk). Kár, hogy a promós dal ennyire gyengére sikerült… nem csoda, hogy alig van nézettsége – ezúttal el kell ismernem, én se szívesen térek vissza hozzá (bár, még él a remény, hogy megszeretem), még rajongóként sem. Pedig tudjátok, BoA a mindenem, zeneileg. Imádom a nőt. 

De na, a lemezt imádom, nagyon-nagyon minőséginek hallok minden egyes számot. Nem egy hiper-pörgős album, de az év ezen szakaszában ez rendben is van – mégis egy karácsonyi megjelenés ez! Jaj, a szövegek pedig zseniálisak (nem mintha mást vártam volna BoA tehetségétől), én tényleg ajánlom őket meghallgatásra. Teljes szívből remélem, ti is olyannak halljátok majd őket, mint én, de megértem azt is, ha nektek unalmasak (mert megeshet). 

Amint tudom le fogom fordítani a lemezt – de sajnos mostanában nem csak időm nincs, de a cégek olyan megszállottsággal tiltják le a videóim (bár ez nem csak rám igaz, természetesen), hogy kb. nincs kedvem órákat dolgozni a videókkal, csak hogy a megosztás pillanatában le is töröljék… Úh, felcsesznek nagyon. Mármint, értem, és jogos is, csak a beleölt energiám és időm miatt dühít fel. 

A dal maga: 10/6 (ez fájt) 

A lemez: 10/9 

Mivel nincs más hölgy, akiről beszélni tudnék, jöjjenek az urak!

I. EXO | 엑소

Oké, ezen nagyon sokat gondolkodtam. Egyrészt azért, mert a kedvenc bandám, az első koreai, fiúkból álló banda, amit képes voltam megszeretni (és szerintem az utolsó is, amit ennyire szeretni tudtam). Annak ellenére se tudtam magam mögött hagyni őket, hogy hosszú évek óta nem készítettek egyetlen rendes albumot sem, amit szerethettem volna – de kárpótlásként kapam pl. a Universe c. téli lemezt, ami szerintem az egyik legjobbjuk (ha nem a legjobbjuk), valaha (így összességében, nem csak téli albumok között). De az is 2017-ben volt ugye… 

Magamban eldöntöttem hát, ha idén se képesek egy normális albumot összehozni (értsd ezt úgy; ami nekem is tetszik), akkor búcsút intek nekik. Mi értelme van szeretni egy bandát, ami majd öt éve nem adott ki semmit, ami tetszene? Még így is bőven kimaxoltam az átlagos rajongók lojalitását… bőven. 

Az persze igaz, hogy a Love Me Right album után megjelenő lemezeiket is akadt 1-2 dal, amit szerettem, de ez… ez nem elég. Egyszerűen nem elég! Mégis, ott a remény, mert a Universe c. lemezük is a semmiből pottyant elő, és egyszerűen annyira jó, hogy a mai napig összeszorul a mellkasom, ha a dalokat hallom róla. Egyértelműen a kedvenc EXO albumom. Szóval, lassan rászoktam a téli albumokra – de idén persze azt se kapunk, ugye. 

Na mindegy, ennyit felvezetőnek, lássuk mivel álltak elő a fiúk: 

Sajnálom, de nem. Én… egyszerűen semmit sem érzek ezzel a dallal kapcsolatban. Semmit. Nem gyűlölöm, nem mondom, hogy „nem kedvelem”, de azt sem, hogy „tetszik”, vagy „szeretem”. Egyszerűen, semmit sem érzek, vagy gondolok. Amióta kijött, próbáltam kényszeríteni magam, hogy megszeressem, mert úgy éreztem, hogy „van benne valami, amit később képes leszek megszeretni”. Azóta se megy. Pedig nem egy-két nap telt már el azóta. Egyszerűen… semmi. Ez pedig talán nagyobb baj, mintha utálnám (mint a KKB esetében tettem). 

Na most, haladjunk sorban. Maga a dal alapja nem rossz, sőt, az első „refrénig” még tetszett is – az „I want you” robot hang ezzel a szexi, de nagyon sötét „dallammal” még a valós refrén helyét is pótolhatta volna a szememben (ami ritka). Ez sajnos másodszor már Sehun „gügyögésével” párosulva a háttérbe került, és nagyon nem jött be. A probléma azonban az, hogy az „I dont think so” rész, ami egy idő után (sajnos) nagyon unalmassá válik. Így kétszeresen rossz, hogy nincs refrén (ami ritka kivételektől eltekintve, számomra mindig gond, ismertek már) – mert…

Van egy intró, rendben – fülbemászó, és érdekes is. 

Van egy verze (versszak) Baekhyun és Kai által előadva – ez is teljesen rendben van. 

Aztán jön ez a „I dont think so”… valami. Nem tudnám megmondani, hogy egy újabb verze, vagy egy felvezető rész akar lenni a „refrénhez”. Őszintén, ötletem sincs, hogy mit akartak – a dallam és a ritmus totálisan ugyanaz, mint az első verze alatt, tehát úgy érzem annak a folytatása akar lenni, de mégis totálisan elüt tőle az „ének dallam (pontosabban, ez a robotikus suttogás)”. Nem… nem tudom.

Ez után megint jön valami… „Thousand nights…” kezdéssel. Ha jól sejtem, akkor ez akar az átvezető lenni a refrén előtt, amit a sötét edm dallam képvisel. Vagy a „második verze” (I dont think so rész) az átkötő, és ez a refrén (a „Thousand nights" rész), az edm dallam pedig csak levezető? 

Most komolyan, egyáltalán nem értem a dal szerkezetét. Egyedül a bridge / áthidaló (Suho és Chen) van meg, más nem. 

Ez persze nem kell, hogy mindenkinek baj legyen. Látom én, hogy mások szeretik, tényleg. De egyszerűen képtelen vagyok kedvelni, még ha próbáltam is magamra erőszakolni. Jó ég, mennyi napon keresztül! De nem megy, egyszerűen nem… megy.

Pár szót a videóról... Egy-két helyen nagyon jól néz ki, tényleg, zseniális képeket lehet elkapni. Pl:

De néha botrányosan csúnyának találom. Pl: 

Könyörgök, mondjátok már meg nekem; hogy lehetséges, hogy egy több millióért forgatott klipben benne marad az operatőr?! 

Másrészt, Kai haspólóját már meg se kell említeni. Gyűlölöm. De mivel már kétszer kiakadtam rajta, nem érzem úgy, hogy ismét háborognom kellene miatta. Zavar ugyan, mert úgy érzem, a srácot csak szexuális célokra használják lassan (ami azért eléggé nyugtalanít), másrészt aapvetően se jön be ez az öltözet, nekem nem szexis. Tudjátok, más az ízlésem. (Hála Istennek, SEHUN ruháit sikerült időben kimenteni a mosásból, és nem mentek össze. Az lett volna a gyásznapom.) Ha nektek ez tetszik (mert tudom, hogy vannak, akiknek tetszik) rendben van. Mások vagyunk, más jön be, más tetszik, ez így normális. Ettől sajnos nekem még nem lesz jobb véleményem róla - de ez a vélemény nem minősít titeket, vagy az ízléseteket. (Az ember véleménye kizárólag saját magát minősíti, ezt ne feledjük.)

Ezt ki gondolta komolyan? Mit akar ez képviselni? 

Chen "gonosz oldala" egy transzvesztita, vagy micsoda?  Nem értem, mit akartak itt kifejezni, de remélem nem... ezt. A többieknek egész jól eltalálták a fordított énjét, főleg Kainak, akinek felvételei alatt még a "kifordított effektet" használják (nem tudom mi a neve, de tudjátok mire gondolok). Itt meg... szerencsétlen kapott egy kis szemtust, és nesze, gonosz vagy no. (Lehet, hogy ellopta a húga tusát, na, én is elverném érte.)

Ez már saját vélemény, nem tartozik az értékeléshez, meg semmi, de 

MI EZ A CSICSKAFAROK?

Az igaz, hogy még mindig jobb, mint a mullet (ami a halálom), de... érdekesen fejezi ki a benső én torzulását az SM, az is biztos... 

Naaa mindegy. A klip így egészében nézve jó, a szövegnek is van (végre) üzenete. Tényleg, zseniális az egész koncepció, csak a dal… annyira sajnálom, lehet, hogy én vagyok a hibás, lol. 

Nézzük is inkább a lemezt: 

Sajnos itt is teljesen ugyanazt tudom elmondani. Hallgattam, hallgattam, de nagyjából semmi. Egy-két érdekes dallam és szöveg felbukkan, de nem találtam olyan dalt, amit magamtól hallgattam volna, bármikor. Amint befejeztem a lemez magamra erőszakolását, soha nem jut eszembe élvezetből újra rákattintani a salokra – az albumot pedig megvenni biztosan nem fogom, ha csak valami csoda nem történik, és meg nem szeretem. 

Vegyük sorban a számokat! 

Trouble: Trap és raggie elemek, eddig rendben is van (bár a trap nekem valahol a no-no kategóriába esik). A dalt magát rettentő unalmasnak találom, a refrént pedig különösen vontatottnak. Ha nem lenne ez a szexi szövege, semmi érdekest nem találnék benne – talán egyedül a refrén előtti felvezetőt. 10/7 

Kekyll: Ó, na ez a dal nagyon jó – lehetett volna. Minden tetszett benne, amíg el nem értünk a refrénig. Az valami borzasztó! Mi ez a szaggatott kiabálás? Nem tudom hová tenni, akkor sem, ha már vagy nyolcvanszor hallottam is. Jaj, nagyon nem nekem való… A dal többi része jó, csak hát… hallgatni nem hallgatom, mert az agyamra meg az üvöltözés. (pedig még Kai és Sehun része se lett rossz benne…!) A szövege viszont nagyon felhúzza. 10/8 

Groove: Nem mondanám, hogy szeretem, de legalább valami dallama van. Elmegy. 10/6 

Yayaya: A dal elején az 1996-os sláger, a You're The One c. SWV dal csendül fel, valamint annak ritmusát is magáévá tette a szám. Nekem sajnos ez is unalmas, de nagyon. 10/6 

Baby You Are: Ezt a dalt mondhatni szeretem. Tipikus pop dal, talán ezért. Van refrénje, van dallama és rendes ritmusa (bár, a szövege elég egyszerű…) – szomorú, hogy lassan már imádkozni kell ezekért. Nem egy nagy durranás, de még mindig jobb, mint az összes dal a lemezen, együttvéve. Persze ez csak saját vélemény, nem kell egyetérteni vele. 10/8 

Non Stop: Funky és egy kis diszkó, ez is egész okés lett. Nem igazán tudok nyilatkozni, elmegy. 10/7 

Day After Day: Úr Isten, még egy ilyen vontatott dalt! Jó Ég, komolyan. Az énekhangok csodásak, persze (nem is vonta kétségbe senki), de ezen én elalszok… 10/6 

Butterfly Effect: Ezt szeretem, nagyon jól sikerült. A BYA mellett a legjobb (szerintem) a lemezen. Nagyon érdekes + van rendes dallama, ritmusa, és nem mellesleg, felépítése… 10/9 

Hááát, így összességében… nem néz ki valami jól a statisztika… De nem tehetek róla, egyszerűen nem bírom hallgatni őket, mintha mindenhol félrecsúszott volna valami, mintha nem lennének készen a dalok. Tényleg, úgy érzem, mintha a félkész dalokat feldobálták volna a lemezre, aztán eladnák 10.000 forintért, csak mert. 

Az eddigi lemezekkel kapcsolatban legalább megértettem, miért van a baromi nagy felhajtás. Itt, háááát, egyáltalán. Nekem ez egy borzasztó lemez, még egy kezdő bandától is többet várnék. Esküszöm; nagyon sajnálom, nem akarok megsérteni senkit sem (tényleg). Ha ti szeretitek, én annak csak örülök, kérlek hallgassátok sokat a dalokat. De nekem ez egy hatalmas bukás, biztos hogy egy garast nem költök rá. Komolyan, nem térek magamhoz a csalódásból, ilyet én még nem értem. Nagyon-nagyon gyengének hallom… Felében ordítanak, vontatottan motyognak, elaltatnak, vagy össze-vissza igazgatják a ritmust… Én nem, nem is tudom ezt hogy gondolták komolyan. Az égegyadta világon nem értem, mit szeretnek benne mások, hiába igyekeztem átérezni. A lelkem ki akar kelni a testemből, mikor azt látom, hogy a fél világ kántálja: „az év albuma”. 

Még egyszer! Ha ti szeretitek, én örülök. Hallgassátok minél többet, helyettem is! 

Na és akkor… feladom-e a bandát? Hát nem is tudom… szeretni fogom őket mindig, és ha jön egy jó daluk, akkor azt is imádni fogom. De nem igazán vetek több bizalmat beléjük, ennyit tudok csak mondani. 

A dal: 10/7 

A lemez: 10/7 

II. STRAY KIDS | 스트레이키즈 

Oké, már megint itt vannak a fiúk! Már megint… csoda, hogy idegösszeomlást nem kapnak… Na mindegy, erről már elmondtam a véleményem, beszéljünk inkább a dalról!

Megmondom őszintén, nekem nem hiányzik Woojin hangja. Észre se vettem a hiányát. Ez talán amiatt is lehet, hogy a hangszíne eleve nem volt a kedvencem (jobb szeretem Han, Seungmin, vagy Chan hangSZÍNÉT), vagy mert amúgy se kapott részeket mostanában, nem tudom. Egyébként, teljesen meglepett, de Minho hangja gyönyörű ebben a dalban – egyébként nem rajongok érte túlzottan. 

Bár nem egy „ütős” dal, nekem tetszik. Tetszik a dallama, a ritmusa, és az üzenete is. Egészen meglepett, mennyire kellemes kis szám lett. 

A dal hasonlít ugyan a Side Effecthez bizonyos szinten (de inkább csak részletezésében, ezzel az elektronikus háttérrel), de a többi tényleg nagy promós dal mellett ez inkább csak egy kis B-side. Nem is állítottak mást a dalról soha, épp olyan mint az Astronaut. (+ Megmondom őszintén, nem hittem volna, de miközben az új lemezt hallgattam, a Double Knot szép lassan túlnőtt rajtam – megszerettem. Tetszik a mélysége, amit addig észre se vettem,hagytam, hogy a refréntelenség elbizonytalanítson, ezzel a hideg, majdnem fémes hangzással.  De most, ezzel a dallal, ezzel a lemezzel, teljesen megszerettem. Furcsa lény az ember…!)

Na de, erre a dalra kitérve. A szöveg fordítása után kérdezte valaki, hogy nem lehetséges-e, hogy a dal Woojinhoz szólt – ezt pedig nem hinném. Eleve gondot okozott a srác távozása, amiatt, hogy a hangját valakijével le kellett cserélni a már kész lemezeken (sokkal hamarabb megjelent volna az album, csak eltolták a dátumot, tehát már kész kellett legyen), nem hiszem, hogy lett volna idő még egy dalt is írni hozzá. Szerintem csak egybeesésről lehet szó, ha meglepő, ha nem. Örülhettek, hogy azt ki tudták cserélni, amit nagyon muszáj volt. 

Az viszont lehet, hogy direkt EZT a dalt promózzák, és ehhez készítettek videót (ha megfigyelitek, az effektek sok helyen nagyon elnagyoltak (khm, bénák), olcsónak tűnnek, mint amivel nagyon siettek). 

Mi ez, Birdemic 2.0? 

Komolyan, olyan felszerelésre van pénz, amivel a videó minősége 2160p (4k), de az közben kb. gifeket szúrnak be a videóba? Tényleg úgy érzem, ezt elsiették (de legalább nem az ő hibájuk, a helyzet hozta így, még szerencse, hogy ennyit is ki tudtak hozni belőle). A végén pedig, ahogy I.N hátrafordul, egyértelmű, hogy Woojin miatt teszi. (És ezt ugye nem forgathatták akkor, mikor a fiú tag volt (egyértelműen) - de mivel a lemezek már készen voltak, egy másik klip is kész kellett, hogy legyen) Biztos vagyok benne, hogy csak a helyzet kedvéért választották ezt a dalt, és gyorsan forgattak hozzá egy videót. Mert egyébként, a nyakam tenném rá, hogy a Booster c. dal illett a legjobban a sorba, és azt akarták futtatni helyette. Fogadni mernék, hogy ez lett volna a promós szám. De aztán, ezt se tudjuk meg soha. 

Na de, nézzük a lemezt!

Nekem ez… tetszik! Alig várom, hogy megjöjjön végre a lemezem, jaj. (És Isten adja, hogy végre Hant húzzam!) 

És az évszázad kérdésére végre választ kaptam; íme, itt a Roads Not Taken teljes verziója, a STOP. Ó, Te Jó Ég, teljesen ledöbbentem, mikor meghallottam a számot, hirtelen azt hittem, valami véletlen folytán ismét ugyanazt az intrót kaptuk – de nem, a legnagyobb kívánságom teljesült. A Stop egy zseniális dal, épp ahogy azt előre érezni lehetett, még intró korában. Egyszerűen remek. Egyszerre sötét, de mégis dallamos… jaj, szeretem nagyon! 10 / 10 

A következő dal a Booster; tökéletes elegye a jelenleg nagyon is jellemző „zajnak” és a pop számoknak. Megdöbbentően jól működik, mikor nem a hip-hop vonalat akarják párosítani ezzel az electro hangzással – és milyen jól áll nekik! 10/10 

Aztán, jöjjön a You Can Stay! Aranyos dal, nagyon kellemes ritmussal. Nem tudnám megmondani mire, de valamire nagyon emlékeztet – végig az az érzésem, hallottam már valahol, kifejezetten az ismétlődő részeket. Nem tudom, tényleg… De szeretem, nagyon édes lett. (Ehhez tök el tudok képzelni egy videót, ilyen köszönetképp a rajongóknak.) 10/9 

Aztán a Sunshine. Ez is épp olyan, mint az előző dal, ugyanazt a jellemzést tudnám adni rá. Kellemes nagyon, még ha kicsit laposabb is, mint a CYS. 10/8 

Végül pedig a Mixtape 5: Úúúú, hát az ennyira nem. Érzem a karácsonyi hangulatot mögötte, de nem vagyok biztos benne, ez mennyire tett jót a dalnak. Kellemes, meg minden, de semmi extrát nem érzek vele kapcsoaltban. Ez is egy kávézóba illő dal, ha őszinte akarok lenni. A minősége nagyon jó, ahogy azt (nagyjából) megszokhattuk, de mégsem tudom, van-e olyan jó, mint a többi Mixtape. Hm, 10/7

A dal: 10/8

A lemez: 10/9

Az értékelési ráta:

10  ⭐ KIEMELKEDŐ

9    ⭐ NAGYON JÓ

8    ⭐JÓ

7    ⭐RENDBEN VAN

6    ⭐ ELMEGY (határeset)

5    ⭐ NEM TÚL JÓ

4    ⭐GYENGE

3    ⭐ NAGYON GYENGE

2-0 ⭐M.A.F

Akkor most jöjjön a MAMA (csak röviden, mert agyérgörcsöm lesz).

Először is, magáról az eseményről, később pedig a díjakról! 

A műsor… nem tudom, nekem minden egyes évvel egyre rosszabbnak tűnik. Idén persze ez valahol érthető, hiszen 2019 a KPOP talán legsötétebb éve. Így a résztvevők (sokak szerint) unott, érdektelen viselkedése teljes mértékben jogos. Nem csak rettentő hosszú (de még mindig jobb, mint tavaly, amikor 2-3 esemény is volt), de szerintem unalmas is – a színpad, az együttműködések hiánya… Nem csoda, hogy x óra munka után senkinek se volt kedve tombolni az idolok között ücsörögve. 

Emellett az Mnet p101-hez kötődő botránya is nagy port kavart, így cseppet se csodáltam, hogy semmi se ment gördülékenyen. 

Problémák:

• A mikrofonok. Egyrészt, ez vagy egy technikai hiba volt, vagy valamiféle közös megegyezés idolok (vagyis a cégük), na meg a szervezők között (mind a kettő előfordult, szerintem). Az énekesek nagyon-nagyon nagy része playbackelt. NAGYON nagy része. Kivétel talán csak a Monsta X, JYP, BTS és Dua Lipa volt. Még a Mamamoo lányok is fél-playbackben nyomták – amit nem tudok hová tenni, tekintve, hogy az ipar talán legtehetségesebb előadó közé tartoznak. A Twice pedig, mikor állva-ülve is csak tátog, az kissé felháborító. És itt félreértés ne essék, ezzel nem az adott idolok hangját minősítem (mert nem!), de egy ilyen kaliberű show műsornál azért legyen már egy kis szintugrás. Mi ez, az x heti Music Bank? Tehát a mikrofonok – egy részük totálisan ki volt kapcsolva, teljesen eredetiben ment a dal, némi tátogással, máshol pedig olyan hangos volt az alap ének, hogy ha énekeltek is rá, nem hallatszott semmi. Most ne haragudjatok meg, de ha én elmegyek egy ilyen (baromi drága) helyre, nem táncosokat akarok látni – ha így lenne, csak dance cover csapatokat nézegetnék a yt-on, ingyen. Nekem ez felháborító. (Nem azt mondom, hogy ez csak idén esett meg, de itt nagyon, nagyon feltűnő volt.) 
• A színpadok. Brutálisan semmilyenek voltak. Ennél még egy MB, Inkigayo (stb.) is jobb díszítéssel áll elő (persze a cégekkel együtt döntenek a szervezők, de akkor is)! Nevetséges. Egy totálisan üres színpad + háttér. Ezt kb. még a Pecsa is tudja. (Na ez erős túlzás, a Pecsa három összeszögelt pallójával, de…) Ehhez képest a MMA egy csodaország volt, komolyan.
• A fellépések. Hááááát, nem tudom. Azok után, amit a MMA alatt láttam, nekem a legtöbb iszonyú lapos volt. Emiatt persze… nem sokat élveztem igazán. Néztem, néztem, de nem éreztem szinte semmit sem. Egyrészt azért, mert tényleg, akár egy szegényes MB színpadot láttam volna, másrészt azért, mert hiányoztak az együttműködések. Oké, itt volt a Mamamoo és JYP (ami egész aranyos volt, főleg Jackson feje. :D), de nagyjából ennyi. Semmi több. 

Érdekes fellépés volt még az Ateezé – látszik, hogy arra a kis időre ami megadatott nekik, szerették volna teljes mértékben magukra vonni, a lehető legtöbb figyelmet. Ez (szerintem) sikerült is. Emellett a Monsta X tényleg beleadott mindent (nem is hiába, ez volt a minimum azok után, amit a rajongóik elszenvedtek + a saját hírnevüknek se ártott ez, valljuk be). 

+ Nagyon tetszett, hogy a BTS előadta régi dalait! Rettentően megleptek vele, és kimondhatatlanul örültem nekik, még ha a NO a legkevésbé szeretett számom is tőlük. A mai napig nem érzem / értem azt a dalt – és nem szövegileg, de zeneileg. (És mennyivel jobb színpad jutott nekik, lol.) 

Ami talán a legnagyobb csalódás volt számomra: 

• Ruházat, lelkesedés, díszlet, színpad, összeszedettség, minden. Pl. azok után, amit az ITZY vagy Chungha MMA alatt nyújtottak (a kedvenc fellépésem volt onnan), ez itt szinte semmilyennek tűnt minden. JYP kérlek, saját magadnak jobb színpadot készítettél, mint a lányaidnak. 
• A totál playback. Csak figyeljétek meg, sokan előre felvett élőt nyomtak, végig. (Mert nyaktekergető koreó közben ne mondja senki, hogy ilyen tökéletesen énekelnek.) És tudom, hogy itt mindig jön a kifogás, miszerint „nehéz a tánc, hát hogyan énekeljenek”? Úgy, hogy ez a munkájuk? Mi a fenének tréningelik őket évekig, ha az egyetlen munkát nem tudják elvégezni, amit kellene? Akkor kérem, lehet vokális bandában debütálni, és mint a Davichi (ami ugye egy nagyon, nagyon népszerű duó), ácsorogva énekelni. Ez most drasztikusnak hangzik, de nem hiszem, hogy az lenne. Néha rendben van, fáradtak, betegek, valami nyűgjük van, emberek ők is. De azért legalább az év egyik legjelentősebb eseményén ne legyen már mindenki náthás, meg torokkaparásos, mert sokkot kapok. 

De most komolyan, cseppet sem érdekel, mennyire jól táncolnak. Láttam már, tudom. Legközelebb inkább beülök egy balettelőadásra, ott azt is kapom, amiért fizetek. Lehet, hogy drámainak hangzik amit mondok, de én egyáltalán nem érzem annak. Nem azt vonom kétségbe, hogy a srácok / lányok tudnak-e énekelni, mert tudjuk, hogy nagyon nagy részük tehtetséges. Egyszerűen a műsor színvonalát húzom le ezzel. 

Na de akkor, jöjjenek a nyertesek. Vagyis, a nyertes.

Gyerekek… gyerekek… Most komolyan? Ne haragudjatok, de ez nevetséges volt. 

A BTS (és cége) 12 – ismétlem, 12 díjat zsebelt be idén. Most komolyan, de nagyon komolyan (hej, Győzike visszaköszön gyerekkoromból) van itt olyan, aki ezt tényleg reálisnak látja? Mert nekem nem megy. Aludtam rá eleget, de képtelen vagyok megérteni, hogy ezt a rátát még védik is sokan. Miért? Hogyan? 

Oké, lássuk: 

1. legjobb videó 
2. legjobb album 
3. legjobb (fiú) együttes 
4. az év dala 
5. az év művésze
6. nemzetközi ikon 
7. nemzetközi rajongók választása 
8. legjobb táncos előadás 
9. top10 kedvenc előadó 
10. + legjobb zeneszerző: PDOGG 
11. + legjobb rendező: Lumpens (a Boy with Luv miatt) 
12. + legjobb exkluzív producer: Bang Si Hyuk ( szintén a BWL miatt) 

EZ VALAMI VICC? 

Komolyan, az egész műsor olyan volt, mintha nem csak egy BTS koncertet néztem volna meg (amit néha megszakítottak reklámértékű előadók vendégszereplésével) de nagyjából az összes értelmes díjat be is zsebelték. Ez egyszerűen nevetséges – csak nevetni nem tudok. És ki kell emeljem, NEM a srácokkal van bajom. Szeretem őket.

Mikor ezt a véleményem kifejtettem, megkaptam a(z elég kellemetlen hangvételben érkezett) választ: „mert megérdemlik” + „szavazni kellett volna a kedvencedre, nem nyávogni”+ „máskor bezzeg nem zavart senkit, hogy egy banda nyert minden díjat”. Erre csak annyit tudok mondani: 

(Érintett) Army-k, figyeljetek… megértem, amit mondotok. „A BTS kemény munkával küzdötte fel ide magát.” Ezt nem is vonja kétségbe senki (én aztán pláne). De ez nem indok arra, hogy EBBEN AZ ÉVBEN ennyi díjat nyerjenek! Az év legjobb bandája? Legyen. De ennek az indoknak MI KÖZE VAN AZ ÉV ALBUMA DÍJHOZ? VAGY AZ ÉV LEGJOBB KLIPJÉHEZ? VAGY AZ ÉV LEGJOBB TÁNCÁHOZ? Elnézést a felindulásért, de ez nem magyarázat. Nem értem a logikát az érv mögött. Szóval azt mondjátok (akinek nem inge, ne vegye magára!), hogy ha valaki keményen dolgozik, és kis cégtől jön, akkor megérdemel minden díjat? Mert konkrétan ezt mondjátok.

„Máskor bezzeg nem zavart senkit, hogy egy banda nyert minden díjat.” Pontos forrásmegjelölést kérek! Mikor? Kérlek, világosítsatok fel, mikor nyert egy banda 12 (!) díjat, és ennek mikor örültünk? 

„Szavazni kellett volna, nem most nyávogni.” Szintén, nem értem a kijelentést. Szóval, ha a legtöbben az EXO-ra szavaznak, annak ellenére, hogy egy dalt se adtak ki idén (ami alapján jelölték volna őket), és emiatt megnyerik a díjat, tapsolnunk kellett volna? Komolyan? Plusz, ne essünk tévedésbe, a szavazatok maximum a döntés 20 százalékát teszik ki (plusz több kategóriában szavazni se lehetett!). A koreai díjátadók t*jnak a külföldi rajongókra. A szavazatok segíthetnek, természetesen ez igaz. De ne higgyük, hogy ha a kritikus zsűri (nevetnem kell – leginkább a saját naivitásomon) egy adott előadónak ítéli a díjat, a mi szavazatunk majd egy másik együttest juttat a csúcsra. Ez szimplán lehetetlen, ezzel ne dobálózzunk inkább. (Jaj. Nézzétek el, hogy indulatos vagyok, kérlek. Pedig jó néhány nap eltelt már…) A másik pedig, ez nem valami olyasmi, amire tényleg büszkének kellene lenni – mármint, ne értsetek félre, csodás dolog, hogy a rajongók segíteni tudnak a kedvenceiknek (pls, ne próbáljatok direkt belemagyarázni valami negatívat a szavaimba), de ha már a díjátadókról beszélünk, akkor a legjobb (pl.) album díját ne azért nyerje el valaki, mert a hatodik twitter profilomról is leadom a napi szavazatot, hanem azért, mert tényleg az az év albuma. (Ezért hát, nekem kicsit visszatetsző, ha valaki ezzel „mentegeti” a fiúkat – nem túl kedvesen, jegyzem meg halkan.) 

Emellett, biztosan tudjátok, hogy a DAY6 megkapta a saját kategóriájában a szavazatok 61 százalékát… mégsem ők nyertek… (pedig az eladási számaik is magasak). Ennyit erről az érvről is. 

Amit a BTS-nek adnék, többé-kevéssé jogosan: a legjobb banda. Pont. Na jó, ahogy írtam a jelölteket taglaló bejegyzésemben, a legjobb táncot is megadtam volna, de többet biztosan nem (mármint a nagy díjak közül, nem ezekről a "minenki kedvence, meg divatos idol" címekről). De a többit, biztosan nem. Meg vagyok döbbenve.

Oké, nézzük a pontot ami még sokakat kiakaszt! Hogy jött ki az, hogy ők nyerték az év dala díjat? Többen nézték a klipet, több albumot adtak el, többen töltötték le a számukat. Hiába volt népszerűbb az emberek körében a Fancy, nem vették annyian, és ez lett a vége. Itt a kritériumokat kellene megváltoztatni… 

Még most se hiszem el, hogy ez megtörtént… 

Ó te jó ég… Teljesen elveszítettem a maradék hitem is a MAMA-ban. Sajnos az élmény számomra minden évvel egyre rosszabb, mind jobban kiakadok… De ez… ez vitt mindent. Lehetséges, hogy ha nem lesz semmiéle változás, át kell szoknom az MMA-ra. Most ráadásul tényleg nagyon hiányoztak az SM és a YG előadók, de csak azért, mert kisebb (de népszerű) együttesek jelentek meg. Alig volt előadó, könyörgök! Az pedig, hogy a csúcspont egy lassan nyugdíjas papi (nem megsérteni akarom) legyen… elárul valamit. 

Hihetetlen, de még mindig teljesen ki vagyok akadva. Arról nem is beszélve, hogy a MAMA szervezői évekkel ezelőtt direkt kijelentették, egy daesang jár minden csapatnak, többet nem adnak egy darab banda kezébe, mert akkor semmi értelme az egésznek. Hát, nincs is. 

Egyébként meg, ha „eredetileg” az X1 és az IZONE nyert volna valamelyik kategóriában (a legjobb újonc sztem az X1 kezében landolt volna), meg kellett volna nekik adni a díjakat. Ha tényleg, számítás szerint (megint röhögnöm kell) az jött ki, akkor ne vegyük semmibe azt, amiért annyit dolgozott minden tag – attól függetlenül, hogy került a bandába. A probléma nem a debütálásuk utáni munkájukkal van. 

Hah, azt hiszem erről ennyit. Nem vagyok biztos benne, hogy még egy MAMA díjátadót megnézek. Ez szuper unalmas és kiszámítható volt, de még a színpadok, előadások is alúlmúltak mindent, amit elképzelni mertem. Áh, igazából a BTS rajongók (velem szembeni) viselkedése bosszantott fel a legjobban. Mikor szimplán csak beszélni akartam a dologról, és letámadtak, hogy "kussoljak, mert a BTS egy kis cégtől jött, és ie küzdötte fel magát, szóval megérdemelnek mindent". A bandával semmi bajom nincs, erről nem ők tehetnek (ők egyedül annyit tettek, hogy kiadtak egy lemezt, aztán átvették a díjakat lol). De a rajongók egy jó hétig forralták a vérem, azt meg kell hagynom.

Na... azt hiszem ez lenne a véleményem, semmi más... Lehet, hogy később teszek még hozzá valamit, de jelenleg csak mérges vagyok, semmi több. 

Most pedig lássuk, miket szereztem! 

Elvileg három albumnak kellett volna érkeznie, de nemsokára elmesélem miért csak 2 kpop lemezem érkezett meg. Lássuk az elsőt: 

A Dreamcatcher legújabb, speciális lemeze, a Raid of Dream!

Jaj. nagyon szépen néz ki. A piros szín tele van csillogó kis pöttyökkel, tényleg nagyon szép.

Itt nyílik a kis cseles - a lehető legrosszabb, de legolcsóbb csomagolási megoldás. 

Ha ezt egyszer kinyitod, imádkozz, hogyne tépd el, mert soha többé nem zárod be.

Na akkor, balra a fotóalbum - igen, az a hírhedt fotóalbum, amire a rajongóktól kellett adományokat elfogadni, hogy el lehessen készíteni (valószínűleg az albummal / videóval együtt), jobbra pedig a cd.

Gyönyörű!

Na, akkor a fotókönyv: 

Már megint, mint négy koktélvirsli. Miért tűnik ilyennek az ujjam?

Igazából kb. ugyanazokat a képeket láthatjuk, amiket a klipben. 

Gyönyörűek, tényeg. Zseniálisan fotózták őket, a lányok is nagyon szépek, a ruhák és a háttér is lenyűgöző. Jobbat nem is biztos, hogy kérhettem volna. Emellett pedig, az év egyik legjobb kislemeze a Raid of  Dream (számomra). A szövegei minden egyes dalban kiemelkedőek, áh, imádtam az egész visszatérést!

Jaj, majdnem elfelejtettem a fotókártyákat!

Jiu, annyira szép, el se hiszem. Komolyan, elképzelni se tudom, mit érezhetnek a fériak, vagy azok, akik nőkhöz (is) vonzódnak. Le se tudom venni róla a szemem. 

Komolyan, mindenkinek csak ajánlani tudom a lemezt, ha nem is a lányok legjobbja (nekem az az End of Nightmare), de nagyon, nagyon erős. 

⭐

A következő lemezem pedig: 

Így van, a Fancy U! 

Persze a legcsúnyább kiadás jutott nekem, mert miért ne. Most komolyan, úgy néz ki, mintha egy csillámpóni telibehányta volna a lányok mögötti hátteret! Brr, jó ég.

Na de nem ez a legfontosabb, lépjünk túl rajta... lassan... nagyon lassan. 

A csomagolás meglepően óriási. Még a nagy méretű Stray Kids lemezektől is mlretesebb, sőt még az óriási Wonder Girls albumomnál is nagyobb: 

Na itt pont kisebbnek látszik, mert túl magas a WG doboz... 

Jaj, ezt még meg sem mutattam! Gyorsan belekukkantunk, mert a WG lemezeim talán a legféltettebb kincseim, valaha. Semmi pénzért el nem adnám őket, pedig higgyétek el, ezért kapnék is pénzt. 

Amit fenn láthattok, a lányok második lemeze, plusza Wonder Party c. mini albumuk ajándék volt, méghozzá Yeun anyukájától - mármint, igen, a Wonder Girls tag, Yeun anyukájától. Biztosan meséltem már róla, de mikor kinn tanultam Koreában, én és három társam (mert keresztény iskolába jártunk) meghívást kapott (bár nekem ez már a harmadik alkalom volt) Söulba, a magyar iskolánkban oktató koreai tanár barátaihoz, hogy az utolsó kinn töltött hetünk alatt "szórakoztassanak", "körbevezessenek" a városban. Na most, a tanárom barátja, nem olyan régen vette el feleségül Yeun anyukáját (mind a hárman, mármint a tanárom, a tanárom barátja, és Yeun anyukája... ilyen, "pásztorok", nem agyok biztos benne, pontosan mit is takar ez náluk, elég kusza a vallási felfogás). És itt találkoztunk először a hölggyel. Mikor megtudta, hogy szeretem a lányát, és a bandájukat, na meg megmutattam neki, hogy mit szereztem először amint Koreába tettem a lábam: 

...az anyukája megígérte, hogy aláíratja a lemezt. Sajnos találkozóra nem volt lehetőség, de helyette megkaptam a fenn látott, fekete dobozos lemezt, amiben benne volt ez: 

A lányok aláírása! Szipp-szipp, nem tudjátok mit éreztem, mikor megláttam.

De maga a lemez is nagyon limitált volt, tartalmazta ezeket is: 

(egy csomó, óriási fotókártya, szépen becsomagolva ezek is, mint az, amire az aláírásuk került)

És igen, jól látjátok, egy póló. ❤

(Természetesen nem hordtam, és nem is tervezem soha.)

A másik ajándék pedig: 

A leggusztustalanabb JYP csomagolás valaha...

De nem is ez számít, hanem hogy Wonder Girls, és júj, imádtam a lányokat.

Szóval, nem csak a lemez a lényeg, de ez:

A lányok aláírása... ಥ_ಥ

Na szóval ennyi lenne a kis közjáték. Most végre láthattátok a kis kincseimet is. ❤

WONDER GIRLS A LEGJOBB. MÉG MINDIG. 

ಥ_ಥ

...

..

.

Na de, vissza a lemezhez!

Na bal oldalon a tok található, jobb oldalon pedig maga a lemez - ilyen kicsúsztatós dologról van szó.

A tok belsejse.

A lemez hátulja.

Most pedig a könyv: 

A legkevésbé tetszetős képek... de tényleg. A többinek a külseje és a belseje is sokkal jobban tetszik, nem értem, miért van olyan szerencsém, hogy ezt kellett húznom. (Random küldik a verziókat.) Ah, annyira szerettem volna az A verziót!

Na mindegy, tényleg. A lényeg, hogy maga a lemez itt van a kezemben. A lányok nagyon, nagyon megérdemelték, hogy kapjanak tőlem egy fél gombóc fagyira való aprót. (Ha láttak  egyáltalán ennyit a bevételből.)

Random tagos lemez, Chaeyoung verzió.

Egy CSOMÓ kártya! WOW, teljesen meglepődtem, és nagyon pozitívan.

Valamint, ez a hologrammos kártya, ami változtatja a képét. Jihyot kaptam. :) 

Ezek mellé pedig jutott még egy csomó matrica is.

Összességében nagyon is elégedett vagyok ezekkel a lemezekkel. Teljesen meglepett a minőségük, és főképp a DC lányok esztétikus csomagolásával (pedig tényleg nagyon olcsó a dolog). 

Na de, ahogy említettem, három lemeznek kellett volna érzeknie. Lássuk mi történt: 

Az első két lemez kb. egy hét alatt megjött, és október óta várok a harmadikra - emiatt visszatartották a másik két albumot is, és csak pénteken kaptam meg őket. Imádom a Magyar Postát. (Hé, lehet, hogy a kinyitották a lemezem, és ott partiznak a lányok dalaira. :D) Ez azért nevetséges. Nem, nem a céget hibáztatom, akiktől rendeltem, mert kajak, egy hét alatt kb. megjön minden, ahogy látjátok, rendeltem már tőlük többször (és újabb lemezek is várnak a beérkezésre, majd megmutatom őket.), csak szimplán poénszámba megy már lassan ez a cirkusz a beérkezéssel.

Plusz, ezek mellé hadd mutassam meg, mit szereztem. Nem kpop, de élek-halok a hölgyért, íme Marina (and the Diamonds) három utóbbi lemeze. Jaj, én annyira, de annyira szeretem ezt a nőt! Az egyik legtehetségesebb előadónak, zeneszerzőnek, dalszövegírónak tartom, aki mikrofont ragadott. Az egyetlen előadó, akinek "megbocsátottam" (lol) a spanyol beütésű visszatérést, sőt... még szeretem is... A három lemezt black frieday alkalmából szereztem, pofátlanul olcsón (kb. 2000 volt darabja, lol).

Az első lemez, amit megszerettem tőle, a 2012-ben megjelent Electra Heart. Ez az album a mai napig ugyaolyan jó, mint az első pillanatban volt. Még mindig hallgatom rendszeresen, a dalszövegek zseniálisan, brutálisan őszinték, és igazak. Imádom.

Erről a lemezről a kedvencem (bár mindet szinte egyformán szeretem):

Teen Idle

⭐

Aztán, a második lemez, a Froot, ami 2015-ben jelent meg:

Sokkal felnőttesebb, érttebb hangzás, de ugyanolyan őszinte és bátor szöveggel tarkítva. IMÁDOM.

Emlékszem, elsőre nem értettem, különösnek találtam... de csak 2 hallgatás kellett, és azóta ezt is rendszeresen hallgatom. Nem tudnám megmondani, hogy ezt, vagy az előző albumot szeretem jobban.

Kedvenc dalom innen (bár itt is egyformán szeretem mindet): 

Savages

⭐

A harmadik lemez pedig, amit idén adott ki, Love + Fear címmel.

Megmondom őszintén, nem ez a kedvenc lemezem tőle, de nagyon, nagyon erősnek tartom. A Superstrar, a Homemade Heaven zseniális promós dalok, de még a BABY (bár a spanyol részeket kivágnám belőle) is, annak ellenére, hogy alapvetően nem csípem a latinos számokat. Bááár, szerintem ti is hallottátok már ezt a számot, eléggé híres lett. A szövegei emellett itt is zseniálisak!

Tudom, nem kpop, de ha van kedvetek, hallgassatok bele, főleg az első két lemezt ajánlom. Ne legyünk olyanok, mint azok, aki "csak azért nem hallgatnak kpop számokat, mert koreaiak", csak mi azért nem hallgatunk mást, mert nem koreaiak. Hátha megtetszik valami más is. Attól, h én is masszív kpop rajongó vagyok, szeretek sok más előadót is, nincs ezzel semmi baj. :) ❤ (És ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy szeressétek amit én, mert naaaaagyon nem ezt akarom. Csak hátha érdekelt valakit egy kis ajánlás, ennyi. :))

Hm, azt hiszem ennyi lenne mára a bejegyzés. Nem túl hosszú, de nem is volt kb. visszatérés, meg semmi. Várni akartam a RV visszatérésére, de mikor rájöttem, hogy csak összecsapják a két előző lemezt, meg egy angol áttolgozást készítenek, elment a kedvem. Mármint, ezzel nincs baj, csak értékelni nem nagyon akarom kétszer ugyanazt. 

Értékelés idén nem tudom lesz-e még, de évzáró mindenképp, már készítem a videókat (csak ne tiltana állandóan mindenki...). 

Nektek mi a véleményetek? :)