컴백 시간! 엔시티 드림 | 네이처 | 에이스 | 몬스타엑스

Sziasztok! A mai összefoglalóban szó lesz róluk: HYUNA, NATURE, HINAPIA, BANDIT, GFRIEND, MAMAMOO, MONSTA X, DAWN, NCT DREAM, TXT, A.C.E.

Ezen kívül röviden szót ejtek az MNET-et és a Monsta X-et illető botrányról. + Érkezett két lemezem, ezeket is megkukkantjuk



Előre is elnézést kérek, ha valamit elgépelnék, de kettőig nem tudok elszámolni. Javítom a hibákat!

I. HYUNA

Hm. 

Hm. 

Soha nem voltam Hyuna fan. Mármint, soha. Van egy-két száma a hölgynek, amit szeretek, de a legtöbb esetben túlságosan elrettent a hangja. Egyrészt borzasztó orrhangja van – amire direkt rátesz egy lapáttal a számítógépes effekt, amint állandóan, masszívan használ –, másrészt az énekhangja kicsit gyenge. Ennek ellenére, tagadhatatlan, hogy Hyuna egy zseniális előadó, pontosan tudja mi áll jól neki, hogyan adja el magát és a dalait. Ez pedig talán még lényegesebb az iparban, mint az énektudás – sajnos, vagy nem sajnos. 

Emellett, azt sem szabad elfelejtenünk – amit sokan mégis megtesznek –, Hyuna nagyon sokat tett a női előadók „szabadságáért”, akarva vagy akaratlanul, teljesen mindegy. Tudom, különösnek tűnhet, de így van. A pár éve még felháborítóan kihívónak tűnő táncai és videói mára már átlagosak. Nem tudom vannak-e akik ismerik a t.A.T.u nevű orosz bandát. A 2000-es évek elején robbantak be a köztudatba, mint leszbikus duó. Akkor ez még arcpirítónak számított (bár azért akkora cirkusz nem volt, sikeresek lettek…), mára pedig ott tart a világ, hogy erre szinte senki se kapja fel a fejét. Most teljesen lényegtelen, hogy ki hogy áll a kérdéssel kapcsolatban, amire rá akartam világítani, hogy elég pár kiugró eset, hogy valamit általánossá tegyünk. Hyuna is kivette ebből a részét, bőven. Ráadásul nagyon, de nagyon okosan – nem úgy, ahogy jelenleg más előadók csinálják, erőszakosan lenyomva az emberek torkán. Itt most inkább nem hoznék példát. 

Térjünk rá erre a dalra!

Elsőre nem tetszett, de kicsit sem. Most már nem értem mit nem szerettem rajta. Hyuna hangja itt is kísért kicsit, de sokkal csiszoltabbnak érzem, és jóval kevésbé „csapongónak”. Az a borzasztó effekt is sokkal enyhébben van jelen, hagyja az énekesnő hangját érvényesülni, ami igen friss élményt nyújt számomra. 

A dal maga olyan, mint a legtöbb ebben a (lassan) „stílusban”, szépen építkezik, aztán bumm, a ritmus, a dallam, minden eltűnik, és egy ilyen… letargikus zörejbe csap át. Az egyetlen ami megmenti a középszerűségtől, ez nagyon érdekes, nyári, nyomott, tényleg, szinte letargikus hangulat, és a nagyon jól megválasztott hangzás. Na meg Hyuna, aki még a kutyasz.rt is el tudná adni csomagolva. 

A dal: 10/8.5

II. HINAPIA

Oké, a PRISTIN volt a kedvenc bandám, amit a Produce show kipréselt magából. De látjátok mi történik, ha én kedvelek egy bandát… Na most, a lányok egy része visszatért, köztük Rena és Minkyeung is (akiket imádok). Már csak a hír is totálisan boldoggá tett, mert amit a Pledis művelt velük, nevetséges volt. Tényleg, nevetséges. Az a cég egyszerűen botrányosan inkompetens. 

De, bármennyire is voltam feltüzelve, a dal jóindulattal is egyszerű közepes. Sajnos semmi nincs ami kiemelkedő volna – a szememben. A klip próbál jól kinézni, de nagyon olcsó, a dal próbál menőnek hangzani, de szintén, ide érzem a pénzhiányt. Értem mit szerettek volna, és az öltet tényleg jó – lenne. Sajnos nekem ez totális csalódás, majdnem élvezhetetlen. Mondanám, hogy várni kellett volna még egy kicsit, de… az sem lett volna túl jó ötlet. 

Ezzel persze most még nincs baj, de nagyon, nagyon remélem, hogy többé nem fordul elő, mert az már komolyan bukást fog jelenteni. A lányok így is nagyon sok időt elvesztegettek már az életükből a semmire, még egy ilyen dalt és MV-t nem engedhetnek meg maguknak. Remélem legközelebb sikerrel járnak. 

Erre sajnos nem tudok többet mondani, szívből szorítok nekik. 

A dal: 10/7.5

III. BVNDIT

Egoistic 2.0? Oké, néhány helyen tényleg mintha az Egoistic c. dalt hallanám, némileg átdolgozva. Ez kicsit zavaró, és idejétmúlt hangzást ad a dalnak. Mármint, a tropical ideje lejárt. Pont. Ha szerettük is – vagy ha nem –, akkor is láthatjuk, vége. Ezzel nem tudunk mit kezdeni. Az ember belefárad, ha ugyanazt a hangzást akarják letolni a torkán, éveken keresztül. Egyszerűen nem megy. 

A dal maga nem rossz, olyan közepes, elmegy. A lányok megtesznek mindent, hogy valamivel érdekesebbé tegyék a dalt, a videót, ami értékelendő. Emellett a mély vokál nagyon ritka a kpop iparban, ez legalább kitűnik. 

A hangok rendben vannak, nem mondom, hogy leéneklik a csillagokat, de pl. az album két új dala (Fly, My Error) nagyon erősre sikeredett, segít megmutatni, milyen szépen képesek érzelmek átadására. Egészen meglepődtem, mikor meghallottam őket. Nem is gondoltam, hogy ettől a bandától ilyesmit hallhatok – és ez ad reményt a jövőre nézve. El vagyok ragadtatva ettől a két daltól, és a hangoktól (néhol még harmóniát is hallani vélek). 

A dal: 10/7

A lemez: 10/8

III. NATURE

Rettentően meglepett a tudat – nem ismerem ezt a bandát. Természetesen láttam őket korábban, de még soha nem merültem el a zenéjükben. Arra emlékszek, hogy meghallgattam az Im So Pretty c. dalukat, de semmiféle élményt nem tudnék felidézni vele kapcsolatban.

Oké, erre az új videóra emlékezni fogok, az biztos.

Én, az 1. hallgatás után:

Őszintén, enyhe sokkot kaptam a feldolgozhatatlan kettősségtől, ami a számot és a vizuális világot illeti. Nagyon meglepődtem. 

Viszont. 

És most ez is kb. a hihetetlen kategóriába fog tartozni, de tetszik a dal. Elsőre – mondom –, totális hitetlenkedést váltott ki belőlem, sokkal nagyobbat, mint pl. a Zimzalabim, vagy a Dalla Dalla. Csak néztem, és néztem értetlenül. De aztán mégsem hagyott nyugodni a szám, és visszatértem hozzá. 

Megértem mit gondoltok most. Megőrültem? Hogy szerethetek egy ilyen számot? Magam sem tudom. Pár órája még én is a ti oldalatokról néztem a klipet – most pedig már szinte kívülről fújom az egész mini albumukat. És ez nem vicc. 

Nem tudom eldönteni, hogy mit érzek. Kedvelem az elképzelést, és a szám az egész hossza alatt a képernyő elé szegez, minden egyes pillanatban fenntartva az érdeklődésem. Egy - majdnem, de mégsem – aranyos dal, ami minden második sor végén szinte – de csak szinte – a girl crushba hajlik, egy nagyon érdekes és addiktív elegyet alkotva.

Nagyon különös.

Fromis_9, Red Velvet, Itzy, Gugudan – mindet hallom és látom egyszerre. Ez nem egy rossz dolog, mert nem egy adott dalról van szó, sokkal inkább egy stílusról. Sőt, ha jobban belegondolok, az alap elképzelés felidézi még bennem (valahol) a Perfume nevű japán bandát is (amit imádok lol). Tőlük kölcsönzött mondjuk sokat debütkor a GWSN is (Puzzle Moon vs. All My Time)! 

Megdöbbentő elegy, és kifejezetten érdekesnek, izgalmasnak találom. A dal felépítését tekintve és a(z egyébként említésre méltó) vokál abszurd alkalmazását említve is. Elsőre – borzalmas, mintha valaki (szó szerint) ordítana az arcomba (ordít is). Most azonban, sokszor azon kapom magam, nem zavar. Ahogy mondtam, egyszerűen vonzódok ehhez a bizarr kavalkádhoz. Érthetetlen.

Teljesen érthető, ha az embernek nem jön be. Ez egy nagyon, nagyon megosztó dal lesz. Nekem mindennek ellenére felkelti az érdeklődésem, és az biztos, most már nem fogom elfelejteni mi is a NATURE.

Lássuk az albumot: 

Imádom. Ennyi. Minden dalt szeretek! Egyikük sem hajaz a promós számra, de a maga módján különleges, és tagadhatatlanul élvezetes. Kár, hogy felvázoltam már a kedvenc albumaimat, ez mehetett volna közéjük (ugyan, még változtathatok). Tényleg, nagyon élvezem hallgatni, már tudom kívülről. LOL 

A kedvencem, hű, hát… nincs, mindegyiket egyformán szeretem! Nagyon, nagyon ajánlom meghallgatásra a lemezt – akkor is, ha a promós számot nem kedvelitek. Ez tényleg egy remek album lett.

Az év egyik meglepetése lesz ez a banda, úgy érzem. Most pedig megyek és belehallgatok az előző megjelenéseikbe.

A dal: 10/8
A lemez: 10/9.5

IV. GFRIEND

Oké, japán visszatérés – tudom, tudom, húzzam le magam a WC-n! （︶^︶）De nem, nem fogom. Mind tudhatjátok, japán szakot végeztem – ami valahogy azt kellene vonja mag után, sokkal jobban tudok japánul, mint koreaiul. Ez teljesen nyilvánvalóan nincs így – ennek elég sok oka van (ironikus, de többek közt pont a szak, amit végeztem), de azért a pop dalok nem okoznak gondot, ebben bízhattok. Maga a nyelv is gyönyörű, ajánlom mindenkinek (ha máshogy nem is), hogy nézzetek bele a zenéikbe, itt is találtok remek számokat, és csodálatos előadókat.

Hogy ezt a hosszú rizsát miért dobtam be? Itt a Gfriend első japán albuma! Ami őszintén mondom, meglepett egy-két helyen. Azt tudni illik, hogy a koreai piaccal ellentétben, a Japánban kidobott lemezek ára valóban egyenlő a zenén végzett munkálatokkal = magas. A legtöbb koreai cég szeretné Japánban debütáltatni a bandáit / énekeseit, mert rengeteg pénzt hozhat a házhoz egy-egy ilyen (sikeres / közepesen sikeres) album. Koreában (tapasztalatom szerint) sokkal többet hoznak házhoz a reklámok / koncertek / prómós számok letöltései.

Őszintén megmondva, ennek tudatában… elég visszatetsző dolog lehet ez a japán közönség szemében. Csak gondoljatok bele. Főleg akkor, ha nem egy olyan énekesről van szó, aki alapjáraton is népszerű az országban. Így érdemes először Koreában megalapozniuk a sikerüket. Nos, így történt ez a Gfriend esetében – és milyen nagyon helyesen tették!

A banda ezúttal a Fallin' Light c. dallal jelentkezett. A szám nagyon szép, én kifejezetten szeretem, hú, de rég is volt már, mikor teljes szívből élveztem egy GF dalt (promós dalt).

A kliphez nem tudok szinte semmit hozzáfűzni. A végtelenségig leegyszerűsített képi világ, szinte csak táncolnak benne a lányok, semmi több. Na meg a csillárok. Komolyan a koreai kliprendezők bele vannak buzulva a csillárokba (de a japánok is). Nem értem. Már herótom van tőlük, komolyan. Észrevettétek ti is? Minden egyes tetves klipben, de még az élőkben is, folyton ott vannak ezek a csillárok. ಠಿ_ಠ

De na, a dal maga remek lett. Érzelmes, szomorú, teljesen átérezhető. Nem mondanám egy koreai promóciós dalnak, de azért közel van. Nekem kifejezetten tetszett a maga lágy hangzásával, és érzelemdús világával! (És a szöveg is jó!)

Na de!

A lányok végre megjöttek, kiadták az első japán lemezüket! Hallgassuk meg: 

Hű, hát… nagyon jó lett! Teljesen meglepett. Mármint, ilyenkor sokan elkövetik azt a hibát, hogy totál átveszik a japán olvadozóan cuki stílust – de itt erről szó sincs! Sőt, mintha jó két éve most először hallottam volna viszont a Gfriend eredeti hangzását. Pl.: The Beginning of Love – tipikusan GF, akármelyik régebbi lemezükön felbukkanhatott volna. Így a My My My is! Jaj, nagyon élveztem – pl. az Awakening lemezen simán elfért volna.

Amiért nem rajongok, azok a „jap.ver” jelzővel ellátott dalok. Mikor van egy szám, aminek adnak egy új, japán szöveget (ez természetesen ritkán takar fordítást), majd odavágják a rajongók elé, amolyan… „nesze, légy boldog a használt számunkkal” alapon. Ezt persze minden cég bejátssza, megkerülhetetlen probléma… hiszen ki ne akarna spórolni még a rajongókon is? Naaa, mindegy, ez már csak ilyen.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bár nem rajongok a koreai dalok újrahasználásáért (kivéve, ha tényleg nagyon jó szöveget kap a dal – mint pl. az Ateez Utopia c. száma!), de ettől eltekintek, az albumot mindig ennek figyelembe vétele nélkül értékelem.

Ez a lemez pedig kifejezetten jó lett! A zene és a szövegek is nagyon jók, plusz nem is domináltak annyira az újradolgozott számok – ebben mondjuk a T-ara ver mindenkit, a TTL ezerszeres remix verzióival. LOL Imádom őket, de na…

Kedvencem van-e? Nem tudnám megmondani, tényleg. Minden dal felüdülés volt a fülemnek.

Hallgassátok csak meg! Nem fogtok csalódni benne.

A dal: 10/9

A lemez: 10/10

V. MAMAMOO

A Queendom még véget sem ért, máris itt van a lányok visszatérése! Hihetetlen, mennyit bírnak. Lássuk is, ne húzzuk az időt!

Olyan nagyon érdekes látni, milyen erőteljesek és eredetiek ezek a lányok – mindenféle erőlködés nélkül. Mármint, egymás után hozzák a tökéletesen eltérő stílusú számokat, mégis érezni rajtuk azt a nagyon MM hatást! Ráadásnak, ez a klipekben is tökéletesen látszik. Megdöbbentő ez az együttes, és itt most nem csak a vokál terén nyújtott tehetségükről beszélek. (Jaj, bár a SPICA is lett volna ennyire sikeres! Halálom napjáig nem heverem ki, hogy feloszlottak.) De van bennük valami nagyon-nagyon eredeti, amit megfogalmazni se tudnék – annyi biztos, mindig az adott divat előtt járnak, és soha nem mögötte. 

Itt is ezt láthatjuk. 

A klip nagyon jó, remek munka. Ez a sok párhuzamos világ roppant szórakoztató, ahogy a világra, és a saját bandájukra érkezett kritikákra való válasz is. Ó, a HIP nem (csak) a csípőre utal, de itt (koreaiul) arra, ha valami marha trendi, nagyon divatos. (Ami a MAMAMOO, valljuk be!)

A dal ezzel szemben nagyon jó! Játékos; anélkül, hogy ostobának tűnne (khm, Momoland – Im So Hot), megnyugtató, a ritmusa ragadós, a melódia fülbemászó. Nagyon szép munka. 

Viszont, egy picit könnyen megunható. Folyton, újra és újra visszatér ugyanahhoz a mintához, amit csak némi rap tud feloldani. Ez nem kifejezetten baj, de lesznek akiket egy idő után kizökkenthet. 

Na de, itt van nekünk a második nagylemez is! Lássuk:

Oké, ez nagyon jó lett! Nem született még olyan MM lemez, ami teljes mértékben elbűvölt volna. Viszont, ez a lemez borzasztóan jól sikerült. Hát mi ez kérem? Hallottátok már az albumot? Nem? Akkor rajta, mire vártok!? Hogy itt miket nem találni…!

Az első dal, a Destiny (A sors akarta, hogy újra találkozzunk) egy mestermű. Bármit megadtam volna érte, hogy ez legyen a promós szám. Komolyan, az állam még mindig a padlót veri, libabőr fut a karjaimon. Az a dallam, a hangok, a szöveg, a stílusok keveredése. Komolyan, tökéletes promós dal lett volna – szerintem. ÚR ISTEN!

Aztán, itt harmadik, a Ten Nights. Ó, Te Jó Ég! Hát szóhoz sem jutok. Azok a hangok, az a szöveg!

Az ötödik, a 4x4ever… szintén, 10/10. MINDEN a helyén van. Szöveg, dallam, ritmus, hangok. MINDEN. Komolyan, hihetetlen.

A hatodik (a lemezen már a második Groovy Room által készített) dal, a Better: a második kedvencem. Egyszerűen zseniális!

De itt van még a ZZZZ, a Reality és a High Tention. Mindegyikük zseniális. Komolyan, nem jutok szóhoz! Annyi stílus, annyi hangzás, és mind tökéletesen MAMAMOO.

Az év egyik legjobb albuma ez, nem vitás.

A dal: 10/8.5
A lemez: 10/10






És akkor jöjjenek a fiúk!

I. MONSTA X

Hát, Follow. Én nem tudom. Hallgatom egy ideje, és egyre jobban megszeretem, de elsőre… Nagyon nem jött be. Imádtam, hogy (végre) továbbléptünk, és magunk mögött hagytunk a latin hangzást. Ezerszer szívesebben hallgatok valami közel-keleti inspirációt rejtő dalt, mint egy olyat, mit latin befolyásolt. Nem tudom honnan jött ez nekem, miért él bennem, de nagyon – ismét –, nagyon ritkán vagyok képes megszeretni egy „spanyolos” dalt. Már sokszor mondtam, próbálkoztam ezerszer, a (lány) testvéreim is szeretik (a kisebbik bele volt zavarodva a spanyol dalokba), de nekem nem megy. Szóval hála a jó égnek, ennek is vége. (Bocsi, ha ti szeretitek.)

Ennek fényében a srácok is egy arab beütésű számmal tértek vissza – ami ugye az amcsiknak is egzotikusnak számít, nem úgy mint a „spanyol”. Ez tetszik. A hangzás végig okés, de a refrén kicsit kizökkent mindig, ezzel a „Follolllolllloooooooooow” ordítással. Megszokható (már nincs vele különösebb bajom), de elsőre nagyon idegen volt. A Lets go rész viszont nagyon jól van elhelyezve, ahogy a felvezető is remekül végzi a munkáját, nagyot dob a refrén ürességén. 

A klipről nem igazán tudok mit mondani. Jól néz ki? Talán. Jobban szeretem, mikor valamiféle története van a videóknak, vagy esetleg szimbólumokkal operál (még ha igazi jelentése nincs is pl. Lovelyz). Wonho tagadhatatlanul hozza a legjobb formáját, brutálisan vonzó – bár engem azért némileg zavar, hogy félpucér. Itt most egyedi vélemény következik: Nem érdekel se a lányok, se a fiúk teste. Ez nem a kifutó és nem is egy szépségverseny. Nem kell ahhoz mellbimbót csavargatni, hogy valaki szexi legyen. Igazából azért is van ezzel problémám, mert a kpop leginkább általános iskolásokat és gimiseket vonz. Ezért nem biztos, hogy árt egy kis visszafogottság. Na mindegy. A lényeg, hogy Wonho tűnt fel nagyon, tényleg, egy pillantása elég volt ehhez. 

De lássuk az albumot: 

Ó, te jó ég. Ez a lemez zseniális. Komolyan, ez a lemez egy csoda, talán a legjobb anyaguk, valaha! Annak ellenére, hogy nem rajongok túlságosan a promós dalért – bár lassan a fülembe fog mászni –, az összes többi 10/10, kivétel nélkül. Van itt minden. Rengeteg játékosság, szexi, kemény, vidám vagy épp sötét hangzás. Kifejezetten élénk szövegekkel játszanak, ezzel csak fűszerezve a számok érdekességi fokát. 

A kedvencem minden kétséget kizárólag a Burn It Up. Ez a dal zseniális! Olyan ez, mint anno Taeyeon Time Lapse c. dala volt – ezernyi hangzást olvaszt magába, tökéletesen. Nincs törés, nincs zavar, nem érzem úgy, mintha vagy hat számot vágtak volna egybe. Profi munka. HALLGASSÁTOK!

Ettől függetlenül minden dalt kivételesen jónak tartok. Egy közepes szám sincs a lemezen, teljesen őszintén. Ha időben jött volna ki, talán még MAMA jelölést is kapott volna – nálam biztosan cserélte az előző lemezüket, mert még azt is fölözi, bőven. Ez a rengeteg stílus, számtalan hangzás! Elképesztő, hogy mennyire sokat dolgozhattak ezzel a lemezzel. Annak fényében pedig, hogy közben más elfoglaltságaik is voltak, megdöbbentő ez az eredmény. A másik pedig, itt még gyorsan meg kell említenem, a Monsta X angol számai azok, amik az összes KPOP előadó közül egyedül megfogtak. A Play It Cool és a Who Do You Love, a maguk rentró hangzásával (de sokszor használom ezt a kifogást) teljesen levettek a lábamról, az év legjobb dalai között vannak. Bár nem tehetem be a koreai nyelvű videómba, szeretném ha tudnátok. Bár M.AF.?! Azt teszek a videómba, amit akarok. LOL. A Someones Someone már nem tetszett annyira, egy picivel kevesebb eredetiséget éreztem mögötte – de minőségileg nem maradt le a WDYL mögött, szóval nem panaszkodok. Szerintem (de ez csak az én véleményem), a Monsta X produkálta a legjobb angol nyelvű dalokat – eddig. 

Jooheon énekhangja pedig, nos, mennyei.

A dal: 10/8.5

A lemez: 10/10

 Itt szót kell persze ejteni Wonho távozásáról, és így az egész céget érintő botrányról is.

Na most. Bár szerintem mind tudjátok jól mi történt, egy rövidke összegzést a történtekről:

Egy volt YG gyakornok, Han Seohee, aki azóta híres „internetes személyiség”, és kpop „leleplező”, aki egyesek szerint ebben éli ki figyelemhiányát, újabb pletykát robbantott. Állítása szerint Wonho pénzzel tartozik egy régi barátjának – aki most Han Seohee párja. A tartozás majd nyolc millió forintra rúg, ez kölcsönöket, és lakbért is takar – együtt lakott ezzel a régi barátjával. Ebből kb. 600.000 került visszafizetésre. Emellett megemlítette, hogy Wonho ellopta majd eladta a személyes tárgyait, plusz több „balhéban” is benne volt (szerencséjére még kiskorúként), az egyik miatt büntetést is kapott, plusz marihuána használatról számolt be. Aztán, a legnyugtalanítóbb, hogy kapcsolatba hozható Burning Sun egyik dolgozójával. A Starship tagadta a vádat, és nyilatkozatuk szerint „jogi lépéseket fognak tenni”.

Mégis, másnap Wonho írt egy bocsánatkérő levelet, amiben elismeri, hogy követett el hibákat (ez így kényelmes megfogalmazás, amiben a cég keze is benne lehet) régebben, és a jelenlegi problémák miatt elhagyja az együttest.

A tegnapi napon a Starship hivatalosan is eltávolította a képeit a honlapjáról.

Ez sokként érte a rajongókat. Többetek már a hónap elején kérte a véleményem – ez azonban nem biztos, hogy tetszeni fog. Előre is elnézést kérek, ha valakit érzékenyen fog érinteni amit most mondok. 

Ezek a vádak nagyon súlyosak. Nagyon. 

Először is, tudnunk kell, hogy a drogügyleteket extra komolyan veszik Koreában. Amit én személy szerint helyeslek – de erről lehetne vitát nyitni hosszasan. A drogbotrányok / perek / gyanú elévülési ideje 7 év (és hosszabbítható, ha jól tudom). Ha pedig egy idol keveredik drogbotrányba, azt még szigorúbban veszik. Miért? Erre meglep, hogy felelnem kell. 

Tényleg. A koreai idolok gyerekek / tinédzserek példaképei. Nem csak énekesek! Nem „egyszerű emberek” (még ha azok is), nem csak „fiatalok, akik hibáznak”. Soha nem fognak rájuk így nézni – vagy ha mégis, megkapjuk azt, amit az amerikai pop (stb.) iparban látunk. Amit elvileg annyira utálunk, ami miatt szeretjük sokkal jobban a koreai ipart. Mert itt (elvileg) nem a drog és a „kurvák” körül forog minden. Mert ezt mondogatjuk magunknak, nem? 

Akkor lassan döntsük el, melyiket akarjuk. Tegyen minden kpop sztár azt, amit akar, mint Amerikában (meg nyugaton), vagy viselkedjen tényleg idolként? Tudom, majdnem lehetetlen döntés. Mert a koreai sztárok is csak emberek (!), csinálnak hülyeségeket. Na de, a drogozás, a lopás, a visszaeső bűnözés, a súlyos pénztartozás tényleg belefér? Őszintén. Te akarnád, hogy a gyerekednek egy ilyen példaképe legyen? Most csak abba gondolj bele, hogy mint szülő, aki veszed a gyerekednek a koncertjegyet és albumot, meghallva ezt a történetet… mit gondolnál? „Jaj szegény férfi, hát nem lesz ugyanaz az együttes nélküle!” Valószínűleg nem. Pláne konzervatív, koreai anyaként.

Nem hiszem, hogy van remény arra, hogy Wonho valaha visszatérjen a bandába. Konkrétan „elismerte” a vádakat. Sajnos ezt nem lehet visszacsinálni – és ezt még elrettentő példának is fel lehet használni. 

Itt mondhatjuk azt (és sok esetben teljesen jogosan), hogy gyerek volt (bár egy részénél már bőven gyakornok). Elkövette a maga hibáit, és nevetséges emiatt büntetni. Igaz! A probléma az, hogy már szeptemberben rendőrök várták a reptéren, hogy drogvizsgálatnak tegyék ki. Ez az ügy nem csak úgy kirobbant, volt előzménye bőven (amiről mi nem tudunk). Ráadásul a drogügylet miatt még büntetést sem kapott, folyik a nyomozás. Így a bandában nem maradhatott. Lehetetlen volt.

A másik pedig, tényleg, a drogügylet mellett említésre került itt egy a Burning Sunban dolgozó férfi is. Ez már magában botrány. Ha csak megemlíti valaki ezt a nevet, a koreai emberek szeme vérben forog. (Már, látszat szintjén biztosan.)

A legtöbb rajongótól azt láttam, fájlalják, hogy ki lettek ásva Wonho kiskorú „ostobaságai”. Mert, hogy miért. Hát, nem tudom. Egy fiatalokat szórakoztató férfi fiatalkori bűncselekményei? Ez a világ. Ez az újságírás, ez a pletyka. Szép vagy nem szép, azért lopni, drogozni, visszaeső bűnözőnek lenni se szép. Igen, mindenki megcsinálja a maga hülyeségét (bár a legtöbben csak lázadnak), de ez az idol élettel jár, ez a veszély. A lebukás veszélye. Tudnia kellett, hogy ez üldözni fogja. Tudta is. Tudta a cége is. Mindenki. Lehet, hogy már egy másik ember, lehet, hogy soha többé nem nyúlt droghoz, és egy hibátlan férfivé lett. Én nem tagadom ezt. Nem is ítélem el azért, amit gyerekként csinált. De teljesen érthetőnek tartom, hogy a cég „megszabadult tőle”.

Jaj, a másik. Shownu és a házas nő. Ez is ugyanaz a felállás. Jön a vád, majd egy gyors mentés a cégtől. Hála Istennek, ezt nem tudták (még) bizonyítani. Bár kicsit érdekesen hangzik a „találkoztak, de S. nem tudta, hogy házas a hölgy” kifogás, de legalább elfogadható.

Röviden annyit tudok mondani – ne higgyétek, hogy ezek a leleplezések véletlenül történtek akkor, amikor. Valakinek valakik nagyon keresztbe tettek – évek óta tudni sok botrányról, főleg a YG (de nem csak) háza táján, de ezek folyton el lettek hallgatva. Mindenhol vannak ilyenek, csak mások jobbak a titoktartásban. Gyanús persze a sok „drogbotrány” is – hm. Na mindegy… 

Egyszer majd csak kiderül, hogy mi történt… Vagy nem. 

A lényeg: szomorú ami történt, de esélyt se látok, hogy Wonho valaha visszatérjen a bandához. Szerintem az ipart is elfelejtheti, örökre. De megmondom őszintén, kicsit gyanús a távozása. Nem merném állítani, hogy bármi rosszat követett volna el mióta idol, de azért elég gyorsan megszabadultak tőle. Nem mondom azt sem (ezzel szemben), hogy csak felhasználták, és teljesen ártatlanul hajították ki a bandából. Egyelőre nem tudunk semmit – de amint lesz bármiféle információ, fogunk tudni. Ebben biztos vagyok.

II. Dawn 

Megmondom őszintén, ez nagyon jó lett. Komolyan, teljesen megdöbbentem, már első hallgatásra is. Egy kicsit a Highlight (régen Beast) hangzást idézte fel bennem – ami kifejezetten jó dolog –, és tényleg, már a legelső percben tudtam, ezt szeretni fogom. (Azonnal vissza is tekertem – jesszus, mintha egy kazettáról beszélnék –, mert ez nem egyszer hallgatós dal.) 

Maga a zene nagyon jól átgondolt szerkezettel rendelkezik, egyre csak építkezik és építkezik, így aztán elég nagyot üt még ez a lagymatag hangulatú refrén is. Kifejezetten jól illik a férfi stílusához, minden értelemben (!). Komolyan, minden része a helyén van, ritmus, „ének”, rap. Le a kalappal, nem számítottam ilyen jó visszatérésre. 

A klipre térve. A legtöbb képsor itt is nagyon jó, de pl. a Latata esetében is ingerelt, azt itt is megtaláltam pár helyen. Mikor egy adott helyszínbe belóg az előző / következő. Ez, még ha direkt is van, nekem igénytelenséget sugall. Nem tudnám megmagyarázni, de iszonyatosan felidegesít az ilyesmi. 

Emellett megdöbbentett pl. az, milyen mértékben megőrizte ezt a „zaklatott” és zavarba ejtően vonzó stílusát a férfi. De tényleg, mintha a teljesen ugyanazt az előadót látnánk – na jó, ez hülyén hangzik –, mintha céget se váltott volna, csak kidobott volna egy sima szóló számot. Nekem ez nagyon különös, ilyet nem igazán láttam még, ilyen mértékben legalábbis. Nem tudom, lehet, hogy ez csak engem lep meg. Talán hagyjuk is. 

A szöveg: elég egyértelmű, hogy az alapvető jelentés mögött beszólás ez a volt cégnek. Nagyon jól tudjátok mi a véleményem a történtekről, nem akarom állandóan ismételni magam. Ennek ellenére érdekes látni, hogy a férfi mit is gondol a dolgokról. (Bár ez nem lehet túl nagy meglepetés.) Bármi is volt, bárhogy is volt; nagyon örülök, hogy a pár még mindig együtt van, és boldognak tűnik. Soha, de soha nem a kapcsolatuk volt a probléma, ahogy azt mindig is igyekeztem világossá tenni. Tényleg, sok boldogságot és sikert nekik, komolyan. 

Nagyon sok értékelést olvastam a dalról, és totálisan megdöbbentett, mennyire kevesen szeretik. Nekem kifejezetten tetszik a szám, nagyon fülbemászó. Nem azt mondom, hogy a világ legjobb promós dala, de szerintem tényleg jó. Az igaz, hogy enyhén emlékeztet egy tökéletesen átlagos, közepes tempójú YG dalra (teszem azt, BB dalra), mégis van benne valami felettébb vonzó. Hm, nem tudom, talán egyedül én érzem így. 

10/8.5 

III. NCT DREAM

Oké, ez sem most volt. Mégis, nemrég jutottam el odáig, hogy alaposabban megvizsgáljamezt a visszatérést. 
Egy dolgot már most világossá tennék, így előre. Látjátok ti is, itt a kezdőképen Chenle haját? Hát jobb lenne ha nem látnánk, soha többé. Köszönöm. 
Imádom az NCT-t. Nagyon. A DREAM pedig a szívem csücske. Komolyan, fájdalmat okoz, hogy a tagok lassan távoznak a bandából. Nagy kár, hogy nem maradandó együttest alkotnak, tényleg. Megértem az üzleti motivációt a háttérben - de arra ne fogjuk, hogy a fiúk így minden stílusban képviseltethetik magukat -, hé, az DREAM már elég rég kísérletezik a különböző hangzásvilágokkal.  Ez is egy egészen új! Nyomokban azért még ragaszkodik a We Go Up-hoz, és a Go-hoz, de már egy tökéletesen egyedi úton halad. Ezt az utat pedig, nos, szexi szövegek és sokat sejtető dallamok kísérik. Jól értetek. Ez a dal (bár a lemezről nem csak ez) olyan szinten bújtat maga mögé szexi hangulatot (szavak és dallam szintjén is), hogy csak na. Nem mintha ezzel így baj lenne. Mégsem egy Drippin-ről van szó. Bár megmondom őszintén, míg nem kell lefordítanom ezeket a fél (teljesen) pornó dalokat, nem érzem különösebben kényeletlenül magam tőlük. Persze azért nem árt, ha elég idősek hozzá a fiúk. 

De na, ez a szám tökéletesen érthető ártatlan formában, a banda fejlődésére (stb.). Maradjunk akkor ebben inkább. (Csak tudjátok, van itt mélyen egy kis szexi utalás. De legalább moderálták magukat, mégis egy promós dalról van szó, amit a tv is vetít!) Ó, ez a szám egy mestermű! 

Láttam, nagyon sokan úgy voltak vele (röviden): 

Olvastam egy-két értékelésben, hogy "nem értették" merre tart a dal. Ez valahol logikus válasz a szám feltételezett "töredezettségére", mégsem értek vele egyet. Kicsit sem. Ismétlem, ez egy mestermű. 
Hadd magyarázzam el, én mit hallok: 
Először is, elkezdődik a dal. (Én itt elájulok, mert megjelenik Jaemin a képernyőn.) Kapunk egy nagyon zaklatott, és bizarr módon szexuális intrót, egy ütemes, de nem túl erőteljes ritmussal. Ez az intró még mindig zajlik, mikor a fiúk elkezdik a "rap" részüket, erre a feszült ritmusra. 
Ezek után a zene és a fiúk szerepet cserélnek. A dal maga ritmusossá és lüktetővé válik, a fiúk hangja pedig szinte folyóként áramlik a dalban. Amikor pedig a kettő találkozik, megkapjuk a refrént. 
Jaj tökre érthetetlen amit mondok, igaz? Fogalmam sincs hogyan magyarázzam. A lényeg: fordítva építkezik a dal, ettől pedig nem megy ugyan be első körben az ember fejébe, de szinte felejthetetlen lesz. Mert az eredmény ugyanaz, mintha egy szokásos, de nagyon fülbemászó dalt kapnánk. Csak a szerkesztése változatosabb. 
De ha csak szimplán nézzük is, a ritmus maga egyre csak erősödik (ami nagyon jó módszer a figyelem felkeltésére), de néhol ez a zaklatott dallam átcsap sötétbe, vagy épp romantikusba, de végül a refrén tökéletesen ötvözi az összes érzést, ami végigkíséri a dalt. Ez tényleg egy mestermű. Nekem mindenképp. 

A videó maga... hát, most mit mondjak. Hogy mit éltem át, miközben megnéztem? 

Többfrontos támadást.

Mármint, most komolyan. Ezt nem lehet minimum zavartság nélkül nézni, de tényleg.

✪ ω ✪


Aztán eszedbe jut, hogy a való életben mekkora nyomorult mindegyik.

Hát igen, van az a kínos pillanat. 

De a viccet félretéve... Ne mondja senki, hogy ezek a fiúk nem az ipar legvonzóbb fiataljai között kapnak helyet. Minden perverz és mocskos gondolatot félretéve (megköszönném, ha Jaemin nem kacsintgatna rám). Komolyan, az SM válogatói tényleg tudnak valamit. Ha ettől nem vörösödött el a rajongó lányok arca, akkor semmitől. De tényleg... 

Lehet, hogy csak én vagyok így vele, de engem kifejezetten hidegen hagy, ha egy férfi félmeztelen, a le akarja nyomni a szexi kifejezéseit a torkomon. Ez a sokkal finomabb, utalagtós csábereje az a fiúknak (nem kifejezetten nekik), ami képes szégyellős, zavart mosolyt csalni az arcomta. Ahogy ezt mondtam anno Kai és Sehun példáját felhozva, a Tempo - Love Shot kapcsán. Ez persze személyes ízlés kérdése, semmi több. De akkor is, el kell ismerni, hű, nagyon értik a dolgukat az SM-nél. 


Na de, nézzük az albumot: 



Ó, hogy ezt is csak lejátszási listaként tudom megosztani? Remek. Na KATT.

Hogy mit gondolok? Elég válasz az, hogy már úton van felém a lemez? (Szorítsatok, hogy a Boom verziót kapjam pls!)

El vagyok ájulva, mikről nem maradtam le! Jó ég, ezek a hangszerek, ezek a vad érzések! Komolyan, mintha egy zabolázatlan hangulathullámon mozogna az egész lemez, hol ide-hol oda kapva. Tipikus SM hangzások, nagyon friss, mégis ismerős, érzelmes mégis nagyon sötét és csábító. 
Szerintem beteg vagyok, amiért így jellemzek néhány zeneszámot. És mégis, ez van, túlságosan szeretem a zenét. (¬‿¬) 
A legtöbb számban hallani régebbi SM előadók stílusát, így megjelenik pl. Shinee (Stronger), Super Junior (119) is. Nem mondom, hogy hosszasan és jelentőségteljesen, mégis azért érezni a klasszikus, kísérletezgetős SM hatást, megcsavarva egy kis hangulatos, nosztalgikus hangzással. Zseniális. Megkockáztatom, Taemin lemeze után, idén ez a kedvenc SM lemezem. Összerett, nagyon szépen szerkesztett, szövegileg remek, áh, le vagyok nyűgözve. 

Hihetetlen, hogy nem tudtam erről a visszatérésről. Nyilván volt (sajnos) jobb dolgom, de akkor is. Mi a fene! Az év egyik legjobb visszatérése ez! A tánc pedig, hát komolyan, zseniális!

A dal: 10/10 A lemez: 10/10 + ezer


IV. A.C.E



Oké, oké. Úgy tűnik, az ACE megtalálta az útját. Megmondom őszintén, az előző számuk volt az, ami igazán felkeltette az érdeklődésem. A dal stílusa pont az ízlésemnek megfelelő volt. Meg őszintén, nagyon sok rajongót szereztek vele, nem is véletlenül. 

Emiatt persze nagyon sokan várták már a visszatérésüket. Köztük én is. 

Nos. Akkor először a klipről szólva; az előzőhöz hasonló, bár kicsit érettebbnek néz ki. Valamivel több pénzt tudtak rá költeni, ez elég nyilvánvaló. Így se mondanám figyelemfelkeltőnek, de tökéletesen megfelel a célnak, és ez elég. 

A zenét tekintve, hm. Jó lett, erős. Nem sikerült (szerintem) überelni az előző dalt, de nem is maradt le sokkal tőle. Legnagyobb bánatom, hogy nem kaptunk refrént. Ami az Under Coverben annyira tetszett, a kirobbanó energiájú refrén, itt szinte teljesen hiányzott. Persze kárpótolt érte a többi rész, de mégis, picit hiányérzetem maradt. Nem baj, majd legközelebb!

Lássuk az albumot!



Ja ne már, ezt is csak listában tudom linkelni. Naaa, mindegy. KATT.

Ó, TE JÓ ÉG! Hát ez megdöbbentett, és nem kicsit. A lemezen helyet kapott dalok, lélegzetelállítóan jók. Mármint, teljesen megleptek. Nem csak ezek a töltelékszámok, de egyáltalán nem. Teljesen le vagyok döbbenve. Mármint, egy ilyen szegény cégtől egyáltalán nem erre számítottam. Hű, oké. 

Na, ezért megéri fizetni. Tényleg, mintha csak egy korai B.A.P lemezt hallottam volna - kicsit lágyabb verzióban. Még mindig nem találok szavakat, alig várom, hogy ismét hallhassam!

Csak ajánlatni tudom, mert borzasztóan jó lett!

A dal: 10/9 A lemez: 10/10



V. TXT




Különös, nagyon különös. Természetesen azonnal lefordítottam a dalt, amint megjelent, mert épp élőnek éreztem magam, és mert nagyon tetszett. Azóta is kedvelem a számot, viszont valami nagyon furcsa dolog történt. Úgy egy hónappal a megjelenés után kezdett el baromira zavarni a refrénkor hallható effekt, ami eltorzítja a fiúk hangját. 
Ez a dal többi részénél is jelen van, mégis, a refrén zavar a legjobban - őszintén, nagyon, nagyon zavar. Nem értem miért, de az idegeimen táncolnak, főleg mikor a "malhaejwo yes ‘ani’neun no don’t wanna stay ja ije go" rész jön, szinte mintha a hupikék törpikék között találnám magam. Fogalmam sincs honnan jött ez az érzés, miért sokkal később vettem ezt észre, vagy miért kezdett el zavarni... de nagyon, nagyon irritál. 
Ettől függetlenül a szöveg, és a dal többi része továbbra is nagyon jó! Ez a sok Harry Potter utalás megmelengeti az ember szívét, összeköttetést jelent ez a rajongókkal is. Remek ötlet volt bevonni a szövegbe őket! (Meg persze így könnyebb is átéreznie az embernek miről beszélnek.) Annak örülök, hogy ismét valami értelmes üzenete van a dalnak, nem csak szerelmes szenvelgés (annak is megvan a maga értéke, ne értsetek félre). 
Azt meg kell valljam, a debütálásukat jobban szerettem (de arra minden bizonnyal sokkal többet is készültek / dolgoztak). Ezzel nincs semmi baj, mert nem lett rossz a visszatérés sem. 

Lássuk a lemezt:  Hű, most lehet, hogy elevenen megnyúztok, de nekem ez... nem jött be annnyira, mint az első albumuk. Jó lemez lett, tényleg, csak valamit hiányoltam belőle - még ha meg se tudnám fogalmazni mi is az. Erről a tetves torzító effektről nem is beszélve. Szinte minden egyes dalban használják, de állandóan. Nem is hallom rendesen a srácok hangját! Nevetséges, ki találta ki? Vagy csak megőrültem, és kizárólag én hallom?! A dal ami igazán tetszik, a Magic Island. A maga lágy, mégis magával ragadó dallamossága elrabolta a szívem. Milyen aranyos, de melankolikus szám! Kedvenc, ez biztos.  Az Angel or Devil is jól sikerült, egy kicsit visszakaptunk az első lemez hangulatából. Játékos, mégis van rengeteg hely a rap számára is - de ez a szemét effekt itt is beköszön nekem.  De azt hiszem ennyi lenne. Még a Can't e just leave the monster alive az, ahol érzek valamit, de sajos a többi most nem jött be túlzottan. Nem, nem rosszak. Egyáltalán. Az ember szívesen hallgatja őket. De semmit - semmit sem érzek irántuk. Magamtól nem kattintok rá, nem keresek rá a lemezre, de így egyáltalán. Nem.. nem tudom, nem élvezem hallgatni. Nem érzem rossznak, nem érzem jónak a lemezt... Ez azonban baj, azt hiszem. Lehet, hogy ízlésficamom van, ki tudja. (Van, nyugi.) A dal: 10/9 A lemez: 10/8

Nos, azt hiszem mára ennyi fért bele az értékelésbe! Íme a ráta: 

10 ⭐ KIEMELKEDŐ

9 ⭐ NAGYON JÓ

8 ⭐JÓ

7 ⭐RENDBEN VAN

6 ⭐ ELMEGY (határeset)

5 ⭐ NEM TÚL JÓ

4 ⭐GYENGE

3 ⭐ NAGYON GYENGE

2-0 ⭐M.A.F

Jaj, az MNET botrány! Majdnem elfelejtettem. 

Hhh, nem hiszem el egyébként, hogy ebből ekkora botrány lett. Mármint, ez nem egy ilyen... köztudott dolog volt? 

A lényeg annyi volna, hogy az MNET családi vádakkal kellett szembenézzen. Azt állították, hogy a Produce 101 utolsó két szériájának szavazatait elcsalták. 

Az MNET nemrég egy bocsánatkérő levelet tett nyilvánosságra, miszerint önmaguk kérték a hivatalos vizsgálatot, hogy kiderülhessen igazak-e a vádak. Letartóztatásra kerül 4 felelős, ezek közül az egyikük a műsor producere. A férfi bevallotta, hogy az utolsó két másorban manipulálta a szavazatokat. Ezért cserébe pénz, és egyéb, nos, szolgáltatásokat élvezett (hölgyek társaságát). 

Kérdéses hát, mi lesz a két együttes sorsa. Feloszlanak? Kirúgják a tagokat, akik jogtalanul kerültek be? Vannak akik jogosan állnak most a színpadon? Mely cégek kenték meg a producert? 

Őszintén? Nekem ez nem volt meglepő, és nem is értettem miért döbbentek meg az emberek. Az a pár rész, amit a barátaim mellett láttam, eleve úgy volt megvágva, hogy egyes tagokat sokkal többet mutattak, másokat nem (végül persze ezek a tagok kerültek be). Itthon is, a tehetségkutatókban előre megmondják kb. azt is, hogy mit mondj, hogyan viselkedj a kamera előtt, milyen dalt énekelj (aztán meg leb.sznak érte és kiröhögnek). Ezt nem viccből mondom, két barátom is indult. (És ez a koncepció Koreában se idegen...) Egy ilyen műsorban borzasztó sok a színészkedés, főképp a műsorvezetők és a rendezők részéről. Úgy alakíthatják a műsort, ahogy csak akarják. Ez eleve egy intő jel, sok sunyiság megy itt. 

A csalásról meg nem hiszem el, hogy nem tudtak az adott tagok. Komolyan? A cég nem beszélt velük? Elkezdte szervezni a további tréninget, vagy a bandát már szervezte előre, ahová berakja majd az adott tagot, "abban az esetben, ha nem jut tovább"? - miközben tudta, hogy évekig nem tér vissza a céghez?  Esélytelen. Szerintem. 

Megértem a felháborodást, de engem ez tényleg nem lepett meg. Azt nem tudom mi lenne a legjobb megoldás erre, de elég valószínű, hogy több p101 műsorban nem lesz részünk. (Ilyen néven.)

Érdekes egyébként, hogy ez a botrány is most kapott szárnyra. Micsoda véletlen... Kik lehettek a cégek, akik kenőpénzt adtak a férfinak...? Igen kiváncsi vagyok. 

Ti mit gondoltok? Mi lenne a megfelelő megoldás? 

Őszintén? Talán az lenne a megoldás. Vagy az adott tagokat kirúgni? Akkor is megtörik a banda varázsa, és elég nagy kárt szenvedne az egész. Az emberek már megszerették a bandákat, ahogy voltak, ezen nem igazán lehet segíteni. Ha voltak olyan tagok, akik jogosan kerültek be (értem ezt úgy, ha nem volt az egész show megjátszva - ami elég gyakori az ilyen műsorok esetén - valljuk be), velük mi történjen? Menjen pocsékba az ő erőfeszítésük is? 

Nehéz kérdés. De sajnos valószínűleg feloszlanak az együttesek. Ha elég kevés tag van, akkor őket csendesen el lehet távolítani, de ha nem... Hát, akkor sajnos valóban, nincs más megoldás.

Ti mit gondoltok? 

⭐

Na akkor, most jöjjön a két friss lemezem! Ma érkeztek, frissek és ropogósak!

Az első: 

CLC - No.1 ❤

Hű, hát nem gondoltam hogy élőben tényleg ennyire gyönyörű lesz!

Komolyan, olyan a lemez, mintha egy magazin lenne. De abból is nagyon jó minőségű! A borító és a lapok minősége is teljesen elsőosztályú - ilyen fényes anyagból vannak. Mint egy valóban, nagyon drága magaziné. Teljesen megdöbbentem rajta. 

Ha kinyitjuk az első oldalt (ahogy a Stray Kids lemezeknél is) egy posztert találuk. 

Nagyon, nagyon nagyon minőségi csomagolást kapott a lemez! Komolyan, nem láttam még ilyet, soha. Tényleg megéri az árát. Bár, ez a barna ruhás fotósorozat nem a kedvencem, de a virágos nagyon jól néz ki. 

A lemez: 

És a fotókártya: 

Emellé kaptunk egy elég nagy (random) posztert (a lemez négyszerese kb): 

❤❤❤

⭐

A második lemezem pedig...

Tádá, az Itzy első mini albuma!

Hála Istennek az Itz verziót kaptam, ezt sokkal jobban szeretem. 

Na de, lássuk is!

Íme a lemez, és a random tagot ábrázoló oldal. Nekem Yuna jutott. 

Ó, és a két fotókártya: 

Yeji és Lia

⭐

Nos, azt hiszem ennyi voltam mára!

Jaj nem, várjatok! Láttátok az EXO bemutatóját? 

Hát, megmondom őszintén... ez egyszerre ad reményt, és borzaszt el.

Mármint...



Ez milyen zseniálisan néz ki!



Mikor ezt megláttam, majdnem elaléltam.

VISSZA A GYÖKEREKHEZ!

Aztán.

Aztán.

...
..
.

EZ MEG MI A...



És már nem csak KAI, de...




Neeee, nem. Ezt nem. Sehun, neeeee!

Ezt nem élem túl.

Ugye a klipben ilyen nem lesz?

Neeee!



TOP, te vagy az? 

Hát nem tudom gyerekek, eléggé félek. Arra magasan teszek, hogy a tagok fele nincs jelen, nem számít. A rajongók így is támogatják őket. De kérek minden felső hatalmat, hadd kapjak valamit, amitől nem érzem úgy, mintha egy agyérgörcs simogatna. 

Könyörgök.