Sziasztok! Ime, egy nagyon régóta várt bejegyzés. Egy kis új, de inkább régi áttekintés. Ma foglalkozunk: Dreamcatcher, Itzy, Laboum, Mc Mong, Twice, Everglow, Oneus, Ateez, Stray Kids, stb.
Lássuk!
De még ezek előtt, mesélnek kell kicsit arról, mi az oka a késésemnek. Sajnos az egészségügyi állapotom miatt sokkal kevesebbet tudok foglalkozni az oldallal, és ezt én sajnálom a legjobban higgyétek el. Már elég régen szenvedek ettől a dologtól, amit csak röviden említettem - már tavaly karácsonykor is -, de sajnos továbbra sem gyógyulok, az orvosok pedig nem tudnak mondani semmit sem. Eléggé aggasztó a dolog, és félelmetes is, na meg rengeteg energiám veszi el, elég sok időt töltök az ágyban fekve. Ebből lehet tudni, elég komolynak néz ki a helyzet. Higgyétek el, ha távol vagyok, nem azért teszem, mert meguntam csinálni amit csinálok, de sokszor arra sincs energiám, hogy kinyissam a szemem. Akármennyire drámainak is hangzik, ez így igaz.
Erre nem kell reagálnotok, jobb ha figyelmen kívül is hagyjátok. Pusztán azért osztom meg, mert nebetséges már, hogy ennyiszer nem írok, és a fordításoknál is elég nagy a kihagyás. Csak annyit akarok, tudjátok, nem azért hanyagolom az oldalt, mert nem érdekel.
Na, kezdjünk is bele:
Erre nem kell reagálnotok, jobb ha figyelmen kívül is hagyjátok. Pusztán azért osztom meg, mert nebetséges már, hogy ennyiszer nem írok, és a fordításoknál is elég nagy a kihagyás. Csak annyit akarok, tudjátok, nem azért hanyagolom az oldalt, mert nem érdekel.
Na, kezdjünk is bele:
I. Dreamcatcher
Őszintén megdöbbentem, mikor meghallgattam a dalt. Ilyen mértékű bánatot és fájdalmat elég nehéz egy ehhez hasonló stílusú dalba belesűríteni. Nem tudom ti mit hallotok ki a dalszövegből, de nekem ez gyász. Mármint a szöveg elbeszéli, hogy a szeretett fél meghalt („kihunyt a fény a szeméből”), és neki már csak az emlékek és a fájdalom maradt. Ezeket annak érdekében azonban, hogy így emlékezhessen az elvesztett személyre, folyton újraéli.
Itt megjegyzem (már ha láttátok), hogy az én fordításomban a Deja vu = újraélni. Ennek természetesen oka van. Magában a Deja vu egy olyan érzésre utal, mikor egy bizonyos pillanatról, eseményről úgy érzed, már átélted. De ha összevetjük a szöveg többi részével, jobbanak láttam keresni egy magyar fogalmat, ami nagyjából visszaadja az eredeti jelentést, és bele is illik a szövegbe. A Deja vu-t használni különös lenne, mert magában a Deja vu nem illik bele a szövegbe, és a jelentése is kilóg a teljes üzenetből. De ez csak a bennem élő fordító véleménye, nézzétek el.
Lehet, hogy ti nem ezt hallotátok ki belőle, de én nem tudok másra gondolni. Ez az üzenet pedig szinte összeszorítja az ember torkát. Gyönyörű, és borzasztóan szomorú. Megfogadni, hogy halálod napjáig emlékezni fogsz valakire, még ha nagyon fáj is? Csak, váó. (Ennél alpáribban nem is reagálhatok egy ilyen eszméletlen szövegre.)
A klipről szólva: nem igazán tudom mi történik benne, de baromi szépen néz ki. Láttam sok teóriát, de én a DC esetében feladtam már az elképzeléseket, meg az összeesküvés-elméleteket, mert nem sok értelmet találok bennük az utóbbi időben. (A tipikus, „már nem tudjuk mit csinálunk, de az legyen nagyon bonyolult, hogy okosnak gondoljanak” esete ez, szerintem.) Az élők alatt is nagyon szépen teljesítenek, bár valljuk be, ez nem valami meglepő. De most komolyan, fogalmam sincs mit látok a képen, de teljesen elvarázsol. Ki gondolná, hogy ennek a bandának erre van pénze... Na de, én csak örülök a sikerüknek, hisz debütálás óta a szívemen viselem a sorsukat (meg is védtem őket, ahol lehetett, ha emlékeztek).
Ó, itt nem tudom megállni, meg kell jegyeznem, talán, vagy az is lehet, hogy soha nem láttam Jiunál szebb nőt. Mármint, nem tudok betelni a látványával, fel se foghatom mit érezhetnek a férfiak, vagy azok akik nőkhöz vonzódnak. Jó ég, ez a lány egyszerűen elképesztően gyönyörű. Le se tudom venni róla a szemem. Nagyon, nagyon ritkán említek ilyen ezen az oldalon, mert komolyan, a kinézet nem jelent semmit... de ennek a lánynak a szépsége nem emberi.
Na de, tovább, tovább! Ez a daluk lett talán eddig a legsikeresebb, Koreában. Úgy tudom valami botrány is kitört amiatt, mert az egyik műsorban nem nyertek. Megértem, teljesen. Az átlag embernek ez nevetséges lehet, de egy kpop együttesnek szinte mindent jelent az első győzelem. Megbecsülést és elismerést. Nagyon fontos. Rengeteg együttest mentett ez már meg a feloszlástól.
Viszont. Azt sem értem, hogy lehet sokkal több panaszkodó ember, mint ahány album elkelt. Az egyetlen módja annak, hogy támogassuk a kedvencünket, ha megvesszük a lemezüket, vagy egyes esetekben a yt videójukat nézzük orrba szájba (amihez nem kell pénz). Itt nem csak a koreai közönség a hibás, ezzel ugye tisztában vagyunk? Mert nagyon jól hangzik, hogy „jaj szegény DC annyira alulértékelt, bezzeg közben a Twice meg folyton nyeri a díjakat”. Nem fair, persze. De vegyük figyelembe a körülményeket is, mielőtt fanháborúkat indítunk.
Magáról az albumról:
Nem szeretem annyira, mint az Alone in the City lemezüket – nálam még mindig az viszi a pálmát –, de azért nem áll ez sem messze tőle. Ott van például a tökéletes Silent Night, amitől a lélegzetem is képes elállni. A szöveg és a dallam / ritmus teljes összhangban van, a fokozott nyugtalanság amit kifejeznek, nagy erővel bír. A többi dal is erős lett, de a SN olyan kiemelkedő, hogy még a (szinte) refréntelenségével együtt is el tudom képzelni promóciós dalnak.
Már rendelem is a lemezt, tényleg megérdemlik.
A dal: 10/10
A lemez: 10/9
II. TWICE
Ennek
fényében, mikor láttam, hogy újra visszatérnek, ezúttal
tényleg, nagyon izgatott lettem. Végre, ennyi év után totálisan
izgatottá tettek.
Hogy is
mondjam, különös ez a dal, de nagyon. A Fancy-t jobban szeretem,
de valahogy nem tudom kiverni a fejemből ezt a számot. Folyton azon
kapom magam, hogy visszatérek hozzá, és megdöbbentő módon
karácsony-érzésem van tőle. Nevetségesnek tűnhet, de szó
szerint, karácsony érzésem van. Nézem a videót – ami
kimondhatatlanul gyönyörű –, és mellette hallgatom a dalt
(nyilván), és a karácsony ugrik be. Nem tudom, hogy magyarázzam,
de nagyon kellemes érzésem támad tőle, folyton visszatérek, hogy
hallgassam!
Ahogy
említettem, a klip zseniálisan gyönyörű. Szinte elakad a szavam
tőle. Főleg ezek a részek:
Na de, nézzük az albumot:
Na de, nézzük az albumot:
Ó, te jó ég. Én tényleg szerelmes vagyok.
Ettől a perctől hivatalosan is TWICE rajongó lettem, kérlek fogadjatok nagy szeretettel!
Nagyon jól ismeritek a kapcsolatom a bandával, és azt is, hogy minden alkalommal igyekeztem esélyt adni nekik. Így teszek minden másik együttessel is, soha nem diszkriminálok senkit – ezért vagyok hálás, hogy minden egyes stílust képes vagyok élvezni, a cukitól a girl crush-on át a kemény rockig –, és most végre úgy érzem, teljes szívvel beleszerettem a lányokba, a hangjukba, ahogy előadnak, és magába a zenébe is, amit hoznak nekünk. De félre ne értsetek. Eddig sem azzal volt baj, hogy cuki dalokat készítettek. A probléma a felismerhetetlenségig összemosott számok, és azok abszurd módon leegyszerűsített szövege volt.
Magában az, hogy egy banda cuki, azzal nincs gond, de az kicsit unalmas lehet, mikor már összefolyik az összes album – ott a Black Pink aki debüt óta a girl crush stílust nyomja, mégsem hallottam (magamon kívül) senkit, aki ezt felrótta volna nekik. Mert volt sok zseniális daluk a legcsöpögősebben édes korszakukból is; TT és Likey például, de ott a Knock Knock is. Ezekért a dalokért ölni tudnék (még ha a KK szövege meg is öl). De most, mikor kifejezetten nekem gyártanak zenét, hogy akadályozzam meg, hogy belopják magukat a szívembe?
Na de, az album! Tökéletes. Uram Isten, tökéletes. Minden egyes dal eszméletlenül jó lett rajta. Bár éreznék elég energiát, hogy lefordítsam mindegyiket! (Rajta vagyok azért.) Itt is a retro hangulat uralkodik, de sokkal inkább az ázsiai retro, nem a nyugati (de azért az is megjelenik). Ezzel sincs semmi baj, ugyanúgy imádom ezt a hangzást, mint a miénket.
Példának okáért ott a 21:29 ami nagyon erősen idézi (pl. de nem kizárólag) BoA japán lemezeinek hangulatát a 2010-es évek környékén.
Aztán Rainbow és a Trick It felidézi számomra az SNSD-t, a Get Loud egy modernebb verziója a szintén a 2010-es évek dalainak (itt erősen érzek egy kis 4Minute hangzást).
A Love Foolish szintén az utóbbi kategóriába sorolható, erősen nyugati hatást mutat – főleg a nyugtalan alapdallammal, ami tökéletesen illik a szöveghez!
Az utolsó szám pedig, a Breakthrough (koreai verzió) pedig az After School PLAYGIRLZ albumát idézi számomra. (pl. Broken Heart, Just in Time). Áh, le vagyok nyűgözve teljesen.
Az összes szám zseniális. Már rendelem is az albumot, mert ezt tényleg nagyon szeretném. Kérlek szorítsatok, hogy az A verziót kapjam (random küldik ki a verziókat).
A dal: 10/9.5
A lemez: 10/10
III. Laboum
Na most. Erről a visszatérésről egészen röviden tudok csak írni. Kizárólag azért említem meg, mert nagyon szeretem ezt a bandát.
Maga a szám jól sikerült. Tökéletesen illeszkedik az utóbbi időben felvonultatott dalok hangulatához. Közel nincs olyan jó, mint az utóbbi két visszatérés (szerintem), kicsit olcsónak is érzem, meg unalmasnak. Egy kicsit csalódtam, mert rég volt ilyen feledhető daluk. Ennél még a debütáló klipjük / daluk is többet ígért és adott. Oké, kimondom. Csalódott vagyok. Nem azt mondom, hogy nem élvezhető, mert az, de mióta először meghallgattam, soha nem tértem vissza hozzá. Ez nem lehet véletlen, főleg hogy amúgy is szeretem a bandát.
Aztán az album. Itt ért a legnagyobb pofon. Számomra – és kihangsúlyozom, számomra –, durván unalmas lett a lemez, egy dalt nem tudok mondani, amire emlékszek. Az egész lagymatag nyunyorgásnak (apu kedvenc szava) hangzik, sehol egy dallam, vagy egy rendes szöveg. Az egész össze van dobálva, mintha senki egy csepp odafigyelést se mutatott volna, mikor összerakták. Komolyan, dühös vagyok. Nem akarok csúnyát mondani, de ezek a lányok ennél ezerszer többre képesek, nevetséges, hogy nem használják ki a képességeiket, de egyáltalán. Áh, hagyjuk is. Az biztos, hogy hallgatni nem fogom, pénzt meg annál inkább nem adok ki érte. Jött volna inkább egy mini album, vagy egy kislemez pár jó dallal. Több értelme lett volna. Így is, nézzétek meg a klipet, nevetségesen olcsónak tűnik (bár legalább igyekeznek leplezni, az is valami).
A dal: 10/ 7
A lemez: 10/6
IV. Red Velvet
Azok után, hogy nagyon sokat negatívan fogadták (ami persze érthető) a Zimzalabim című dalukat, egészen természetes volt, hogy a lányok valami nagyon „normális” és „egyszerű” számmal fognak visszatérni. Ilyen ugyanis az Umpah Umpah, egy tipikus pop dal. Én pedig nem tudom mit gondolok róla. A legtöbbekkel ellentétben pl. a Power Up az egyik kedvenc RV dalom, engem azonnal elkapott a szám varázsa, és azóta se enged. Személy szerint nagyon szeretem a lányok Red oldalát, ezt az üdítő és aranyos oldalt (kivétel a Rookie, az a dal még mindig a gyenge pontom, képtelen vagyok végighallgatni). Ezzel szemben, az Umpah Umpah valljuk be, egy nem túl népszerű banda kezében totálisan feledhető lenne. Az egyetlen ami érdekessé teszi számomra, az a Grease hangulat (ha nem tudtátok, az egyik kedvenc filmem), ez a tipikus hetvenes évekbe illő hangzás. Ami a gyengém ugye. Ez az egész, ultra retro hangzás az, ami nem csak ezt a dalt, de az egész mini albumot átjárja. (Nézzetek csak rá az album borítójára!) Képtelen vagyok hát nem szeretni. Nevetséges vagyok, tényleg.
A dal élvezhető, teljes mértékben. Mégis, kicsit… nos, unalmas. Ha hallgatom, jól érzem magam, tényleg élvezem a számot, a hangulatát. Nagyon szórakoztató, kis könnyed, egy nagyon jó refrénnel. Mégis, valami mintha hiányozna. Minden bizonnyal tényleg az okozza ezt a csökönyös átlagossághoz való ragaszkodást, hogy a ZZB dalukat annyi kritika érte. Én szerettem a számot, a klip mögött felfedezett teóriát (ha igaz, ha nem), és a kísérletezést is. Az is lehet, hogy én vagyok fura, de pl. én a mai napig nem vagyok oda a Bad Boy c. dalukért, amit rajtam kívül mindenki imád. Alapvetően nem szeretem az RnB számokat, főleg a „lagymatagabb” végletüket, így elég nehezen békültem ki a BB c. dalukkal is – de a megjelenés óta nem hallgattam újra. Ebből kiindulva, minden bizonnyal van egy kis ízlésficamom nekem is.
Na de. Az Umpah Umpah (komolyan, mi ez a cím, mint valami elmeroggyant dadogás) okés szám. Nem emelkedik ki, de talán épp ez kellett most a lányoknak. Ki tudja.
Lássuk a lemezt:
Nekem ez tetszik. Sokkal jobban tetszik minden szám, mint az előző lemezen (kivéve SSU). Itt van a Love is The Way, ami szintén a hetvenes éveket idézi, így a kedvencem.
Aztán a Jumpin, ahol szintén felismerhető ez a hatás, bár jóval modernebb köntösben (csak figyeljünk a refrénre). Igen, itt a refrén a legjobb rész, igazán üdítő.
A Ladies Night és a Locked Eyes, Locked Hands lassabbra fogja az egészet, de olyan kellemes módon, hogy az ember képtelen átugrani ezeket a dalokat. Bár a legtöbben nem szeretik a lassabb számokat, itt szó sincs lagymatagságról, annyira gyönyörű az összhang a lányok közt (főleg a Ladies Night esetében), szinte szóhoz sem jutok.
A Locked Eyes, Locked Hands esetében szintén, a refrén annyira jó, hogy szívem szerint éjt nappallá téve hallgatnám.
Az egyetlen dal, ami számomra picit kiesik innen, a Carpool. Annyira kis egyszerű, hogy nem tudok mit kezdeni vele…
Összességében, csak ajánlani tudom ezt a lemezt, engem elvarázsolt. Legyen szó lassú dalokról, vagy tempósabbakról, a Red Velvet tényleg mindig száz százalékot ad bele mindenbe amit csinál. Ez itt is teljesen igaz.
A dal: 10/8
A lemez: 10/9
V. TAEYEON
Na itt leszek bajban, már most érzem. Mikor meghallottam, hogy a hölgy ismét egy teljes albummal készül, a szívem máris hevesebben kezdett verni. A My Voice az egyik legjobb album, amit életemben hallottam, így elég magasra tettem a lécet. Emellett azt is el kell ismernünk, hogy szinte minden alkalommal valami zseniálissal tért vissza, album ide vagy oda.
Most azonban, nem érzem teljesen elvarázsolva magam. Félreértés ne essék, nagyon szeretem a Spark című dalát. Nagyban emlékeztet Adele Rolling in the Deep számára, mind hangulatában, mind ritmusát tekintve, plusz láthatjuk, Taeyeon ismét hajlandó volt valami újba kezdeni, egy igazán új oldalát felfedezni, és megmutatni nekünk. Viszont. Azt hiszem, itt felépítésbeli problémáról kell beszélnem egy kicsit. A második refrénig teljesen elégedett vagyok a számmal, mert szép lassan építkezik, és elég sokat ígér. Csak aztán, sajnos nem adja meg azt, amit ígér. Ha csak egy kicsit erőteljesebb lenne az utolsó két refrén, tökéletes lehetne a szám – de megmondom őszintén, így egy picit cserben hagy. Nem kellett hozzá sok, hogy tökéletes legyen, de valahogy mégsem sikerült.
A klip rendben van, bár egy-két helyen erősen látszik, hogy dolgozhattak volna még kicsit a számítógépes effekteken, de egyébiránt egy teljesen okés videót kaptunk. Semmi extra – de nem is ezt várjuk Taeyeontól.
A lemez viszont. A kedvenc dalom egyértelműen a Here I Am, de kérdés nélkül. Különös, hogy ezzel a számmal nyitott az énekesnő, én a legerősebbnek érezem, főleg szövegileg.
csillagok táncolnak ugyan rajta
de épp ahogy engem is
egyetlen apró rezzenés elárulja
mert hamis a tó, ami az égbolt fényét énekli
Mármint, ez azért erős. Nem elég, hogy zseniális hasonlat, de eszméletlen mély is. Talán a legjobb szöveg, amivel az utóbbi időben találkoztam. Ide sorolható persze a Shadow (Taemin), de amúgy, megdöbbentően szép munka. E mellé jön még, hogy maga a dal is gyönyörű, a dallam, ahogy Taeyeon énekel, és átadja az érzéseket, fenomenális.
Aztán, itt a LOL. Nem gondoltam volna, hogy pont ez a szám fog ekkora örömet okozni, és lám, mégis. Nem hallottam még szebben összemosott, fúziós számot a hölgytől, mint amilyen ez is. Különös ezt mondani, de akár egy f(x) dal is lehetne. Totálisan f(x) hatást kelt bennem, a refrént kivéve. Érdekes, ahogy a jazz és a modern pop hangzás. Emellett, ha jól megfigyeljük, a szám tele van nyugtalansággal és gyanakvással, de némi szexualitással is – még a csendet is gyönyörűen használja az énekesnő. Furcsa, de még egy James Bond filmben is el tudnám képzelni a dalt. Remek.
Love you like crazy: Egészen meglepett, annak ellenére, hogy egy egészen megszokott Taeyeon számnak tűnik egy kis érdekességet csempésztek bele a készítés során. Szintén csempésztek bele egy kis jazzt, ami nagyon jót tett neki.
Do you love me: Érdekes ez is, szinte mindenhol jazz hangzás üldöz – itt szinte az álmosságig támadva a hallgatóságot. Tényleg, szinte álomszerű, de mégis, karácsonyi meghittséggel nyugtatja a rajongókat. Nagyon kellemes dal.
Essék szó a Wine-ról is (ami minden bizonnyal kedvence lesz a legtöbb rajongónak). A tipikus Taeyeon ballada, amit minden albumon megtalálunk. Ettől persze még nem rossz, az egyik kedvencem a lemezről. De ettől még be kell valljam, tényleg átlagos.
Jóval szórakoztatóbb viszont a Gravity, itt az album végén. Ugyanúgy megszokott Taeyeon ballada – de ezzel semmi baj sincs. A szöveg nagyon jó, a számot pedig könnyű szeretni.
Összességében, az összes dal jó. Mint album, nem szeretem jobban, mint az előző lemezt. A My Voice nálam mindent vitt, az összes szám kiemelkedő volt, kivétel nélkül. Itt azt mondom, hogy átlag felett teljesít a hölgy, de mégsem éri el az előző album szintjét. Nehéz lehet felérni mindenidők egyik legjobb lemezéhez, ez igaz. Ez az album se rossz, egyáltalán. De számomra (SZÁMOMRA) hiányzik belőle valami, sőt, egy picit mintha túl sok nyugati (jelenlegi, modern) pop hatást észlelnék. Taylor Swift, Adele, Arina… (Őszintén, nézzünk a lemez borítójára, elsőre azt hittem Taylor Swift került rá valahogy.) Ezzel nincs semmi baj, így általánosságban véve, mégis, különösnek hat – az okát azonban nem tudnám megmondani. Az első albumon sokkal több érzést éreztem, élő volt minden dal, több meghatott, és igazi zsenialitást sugallt sok szám. Itt egy-két helyen tapasztalok hasonlót + a szövegek se nyűgöztek le túlzottan. (Kivétel a Here I Am, nyilván.)
Nem is tudom.
A dal: 10/9
A lemez: 10/8.5
VI. ITZY
Viszont, egy dolgot nem tagadhatok; az ICY végre, annyi panaszkodás után egy vérbeli KPOP számot hozott nekünk. Egy olyan dalt, amit a 2010-es évek elején dobtak volna piacra – mikor még annyira „más” volt a koreai zene, és nem próbált beolvadni a nyugati elvárások között született dalok közé. Persze azon vitatkozhatunk, hogy mennyire egyedi is a KPOP, de abban meg kell egyeznünk, igenis nagyon sok egyedi, majdnem provokatív elemet épített magába (színes, hangos, figyelemfelkeltő, érdekes), és épp ez volt, ami miatt annyian választották inkább a koreai zenét – mert már unták a megszokott stílust.
Nos, nekem ilyen az ICY, de teljesen. Egy vérbeli KPOP dal. Figyelemfelkeltő, furcsa és van benne valami egészen különleges.
Ez volt az egyetlen oka annak, hogy folyamatosan visszajártam a kliphez, újra és újra megtekintve azt, hallgatva a zenét – és végül megszeretve azt.
A klip nagyon, nagyon jó. Tökéletesen illik a számhoz, és emellett – bár erről még nem beszéltem soha –, a lányok annyira brutálisan elkülöníthetőek, azonnal felismerhetőek, és érdekesek, hogy nem jutok szóhoz. Sokkal előbb felkeltették a figyelmem, mint például a Black Pink lányok (ez nem sértés, csak szimpla kijelentés – ők még kevesebben is vannak, ezért hoztam fel őket). Különös, de Wonder Girls érzésem támad tőlük (az egyik kedvenc bandám, valaha).
Ezzel a visszatéréssel totálisan átértékeltem a lányokat – megszerettem őket.
Nos, nekem ilyen az ICY, de teljesen. Egy vérbeli KPOP dal. Figyelemfelkeltő, furcsa és van benne valami egészen különleges.
Ez volt az egyetlen oka annak, hogy folyamatosan visszajártam a kliphez, újra és újra megtekintve azt, hallgatva a zenét – és végül megszeretve azt.
A klip nagyon, nagyon jó. Tökéletesen illik a számhoz, és emellett – bár erről még nem beszéltem soha –, a lányok annyira brutálisan elkülöníthetőek, azonnal felismerhetőek, és érdekesek, hogy nem jutok szóhoz. Sokkal előbb felkeltették a figyelmem, mint például a Black Pink lányok (ez nem sértés, csak szimpla kijelentés – ők még kevesebben is vannak, ezért hoztam fel őket). Különös, de Wonder Girls érzésem támad tőlük (az egyik kedvenc bandám, valaha).
Ezzel a visszatéréssel totálisan átértékeltem a lányokat – megszerettem őket.
Nem girl crush stílusban tolják, vagy szenvedő romantikus hősök után áhítoznak, szimplán a koruknak megfelelően viselkednek.
Plusz, a színpadi jelenlétük fenomenális. Komolyan, annyit néztem őket, most már a Dalla Dalla is teljesen a fülembe mászott. Hihetetlen micsoda erővel bírnak. Már rendelem is az albumot. Nevetséges vagyok, tényleg.
A dal: 10/9.5
A lemez: 10/10
VI. EVERGLOW
Nos, azt hiszem ezzel át is
néztük a lányokat. Jöjjenek a fiúk!
I. STRAY KIDS
Ez a mostani visszatérés (szerintem) jobb lett ugyan, mint az utóbbi, de picit kezdek belefáradni ebbe a brutális elektronikus hangzásba. A Miroh esetében legalább némi dallam is szorult bele, plusz ez az egzotikus afrikai hangzás feldobta az egészet. De az utóbbi két dal (ezt is beleértve) kicsit hidegnek és távolságtartónak tűnik, az ízlésemhez képest. A szövegekkel természetesen nincs gond, a fiúk zseniálisak, a legjobbak között vannak az iparban, de maga a zene kezd távolodni tőlem.
Azonban, azt meg kell említenem, hogy... Han. Hát, ennyi. Csak Han.
......
...
..
.
Ó, és itt van még nekünk Woojin távozásának ügye is. Pár napja értesültünk róla, hogy a fiú elhagyja az együttest, személyes okok miatt. Nehéz erre bármit is mondani. Főleg anélkül, hogy vasvillákkal ne kergessetek a világ végére.
Woojin volt talán a legkevésbé ismert tag – értve ezt úgy, hogy soha nem nyílt meg igazán a rajongóknak, nem tette magát közönségkedvenccé. Ez szomorú persze, de talán így volt neki kényelmes. Viszont, ezért lesz az, hogy a legtöbben nem fogják hiányolni, mert nem egy olyan szerepet töltött be, amit a többi tag ne tudna pótolni. Őszintén, ő volt a legnépszerűtlenebb tag, ha szép ezt kimondani, ha nem – és tudjuk mind. A hangja több mint csodálatos, de Han és Chan képesek száz százalékban pótolni a hiányát. Könyörgöm, mostanában szinte egy sora sincs a dalokban! Most biztosan érzéketlennek gondoltok, pedig mindössze reálisan próbálok gondolkodni.
Ha valaki menni akar, akkor hagyni kell – jobb lenne, ha a régi rabszolga szerződések értelmében tovább dolgoztatnák a fiút, akarata ellenére? Essen depresszoóba, és tegyen valami ostobaságot? Nem tudjuk, hogy mi oka volt a távozásra, de kívánjuk a legjobbakat. Viszont, mivel Chan az utolsó vlive adásában különösen sokszor ismételte, hogy „ő nem fog elhagyni minket”, nem tudok pusztán annyira gondolni, hogy „beteg lett”, meg hasonló jól hangzó kifogásokra.(Ha így van, elnézést kérek – de érdekes, hogy mindenki debütálás után lesz olyan beteg, hogy ki kelljen lépnie a bandákból. Nagy részük persze kamu, csak azt nem értem miért nem lehet őszintén megmondani az okot. Vagy ha az idol élet nem azt adta amit akartak, van ilyen, nem dől össze a világ.) Sajnálom (őszintén!), hogy Woojin távozik, de örülök, hogy nagy kárt ezzel nem okoz a fiúknak – Koreában ez egy (szégyen, vagy nem szégyen) kifejezetten fontos szempont. Egyetlen ember távozása is romokba dönthet egy bandát, emlékezzünk mi volt az EXO-val is! Nagyon sok jót kívánok a fiúnak, de (szemétség vagy sem) tényleg örülök, hogy nem egy központi tag hagyja el az együttest. Itt most nem úgy értem, hogy alig várom, menjen már, mert a fiúknak ez is nagy veszteség lesz. De ha már mennie kellett, járjon a lehető "legjobban" mind a két fél!
Most pedig utálhattok teljesen nyugodtan.
Woojin volt talán a legkevésbé ismert tag – értve ezt úgy, hogy soha nem nyílt meg igazán a rajongóknak, nem tette magát közönségkedvenccé. Ez szomorú persze, de talán így volt neki kényelmes. Viszont, ezért lesz az, hogy a legtöbben nem fogják hiányolni, mert nem egy olyan szerepet töltött be, amit a többi tag ne tudna pótolni. Őszintén, ő volt a legnépszerűtlenebb tag, ha szép ezt kimondani, ha nem – és tudjuk mind. A hangja több mint csodálatos, de Han és Chan képesek száz százalékban pótolni a hiányát. Könyörgöm, mostanában szinte egy sora sincs a dalokban! Most biztosan érzéketlennek gondoltok, pedig mindössze reálisan próbálok gondolkodni.
Ha valaki menni akar, akkor hagyni kell – jobb lenne, ha a régi rabszolga szerződések értelmében tovább dolgoztatnák a fiút, akarata ellenére? Essen depresszoóba, és tegyen valami ostobaságot? Nem tudjuk, hogy mi oka volt a távozásra, de kívánjuk a legjobbakat. Viszont, mivel Chan az utolsó vlive adásában különösen sokszor ismételte, hogy „ő nem fog elhagyni minket”, nem tudok pusztán annyira gondolni, hogy „beteg lett”, meg hasonló jól hangzó kifogásokra.
Most pedig utálhattok teljesen nyugodtan.
A dal: 10/8
II. ONEUS
Most pedig, hogy megaptam, hát, nem is tudom. Remek, majdnem zseniális ötlet lenne a koreai népzenei hangzás keverése az EDM / pop elemekkel – ha tényleg kezdtek volna vele valamit.
Hadd mutassak valamit:
Az Arario c. dal a tökéletes példa arra, hogy kell ezt tökéletesen csinálni, még ha itt sokkal inkább a hiphop oldallal próbálták összhangba hozni a népzenét. Mégis, zseniálisan sikerült, az egyik legjobb dal, amit valaha hallottam.
A különbség a két próbálkozás között az, hogy míg a TOPPDOGG a modern vonalra támaszkodik, és csak ízesítésként használja a népi elemeket, a ONEUS igyekszik 50-50 százalékban vegyíteni (nincs pillanat, ahol nem hallom) – azonban ez nem megy, és soha nem is fog soha, főleg ha egy népszerű pop dalt akarnak eladni, ilyen erőteljes rap részekkel fűszerezve. Egyedül a 2.45-től kezdődő modernebb rész emelkedik ki, de aztán minden visszatér a régibe.
Itt pedig valóban elcsúszott valami. Nem lett rossz a dal, de kiemelkedőnek se mondanám. Mintha, nem is tudom, valami nem lenne rendben. A szerkesztés átlagos, a dal átlagos, a hangulat átlagos. Szintekkel lejjebb engedtek, mint amire az első két album alapján számítani lehetett. Semmi izgalom, semmi meglepetés. Vagyis de, ez volt a legnagyobb meglepetés, csak hát, nem a jó fajtából.
A képi világ szép, a klip nagyon jól meg van szerkesztve, de szintén, semmi érdekes. Egy átlagos, de jó minőségű videó.
Jaj furcsa ezt írni, mikor odáig voltam az előző két lemezért.
Na mindegy… lássuk az albumot:
Nos, a lemez jól sikerült. Minden egyes dal meglepően kellemes, még a Blue Sky is, ahol egy kicsit zavart a refrén helyén felcsendülő zörej (és abból is a rosszabb fajta), de valahol értem a választást. Nem mondom, hogy valami kiemelkedőt hallhatunk az albumon, de igen, nem kell átugrani egy dalt sem, mindegyik könnyen az ember fülébe mászik, élvezni mindet. A kedvencem talán a Plastic Flower, de tényleg mind nagyon kellemes.
Minden esetre, remélem, hogy a következő album sikeresebb lesz.
A dal: 10/8
A lemez: 10/8.5
III. ATEEZ
Oké, ez jó lett. Eddig a legprofibb klipjük, ez biztos + a dal is nagyon jó. Nem szimpla pop és hiphop, de valami nagyon érdekes folyik itt. A vokál egyszerűen zseniális, a dal maga (ahogy épp most mondtam) nagyon érdekes, megdöbbentően sok eltérő hangzást ötvöz és foglal magába. Izgalmas, friss és nagyon, nagyon KPOP. Nem lesz a kedvenc dalom (mármint, inkább valami harci indulónak tűnik, mint egy dalnak), de tényleg kifejezetten igényes!
Meglepő, de nagyon a korai B.A.P-re emlékeztet ez a banda, azzal az egy kivétellel, hogy bennük több potenciált érzek. Ahogy anno előre megjósoltam, a B.A.P láz hamar alább is hagyott, azonban itt más véleményen vagyok, mert befigyel egy kis BTS hatás is. Amennyiben képesek lesznek a srácok továbbra is 100 százalékon égni, a végén még bemutathatnak egy BTS ugrást. A vak is láthatja (ha szeretjük a bandát, ha nem), hogy nagyon, nagyon jó úton haladnak. Ha ezt így folytatják, még nagyon sokra vihetik, és a végén a top együttesek közt találhatják magukat.
Lássuk a
lemezt:
Nos, így kell megalkotni egy 10/10-es albumot!
Annak ellenére, hogy nem sikerült minden dalt az ízlésem szerint elkészíteni, ez egy majdnem teljesen tökéletes, kerek album. Nem csak egy stílus jelenik meg rajta, de szinte az összes, tökéletes összhangban egymással. Az biztos, hogy egy picit még mindig olcsónak tűnnek a dalválasztások, valamint mindegyiken lehetne még némileg csiszolni, hogy ezt a tipikus „kicsi cégtől jövünk, bocsássatok meg” hangzást elhagyjuk. De ennek ellenére, szinte tökéletes az egész. A szövegek rendben vannak, a vokál tökéletes, a hangok illeszkednek a dalhoz.
A kedvencem talán Dazzling Night és a Sunrise. Mesterművek, tele érzésekkel. A többi se marad le tőlük sokkal, de ez a kettő a szívem csücske.
Tényleg, így tovább! Ha nem vesznek vissza a lendületből, nagyon sokra vihetik még a srácok.
A dal: 10/9
A lemez: 10/10
IV. SUPER M
Azt nem értem, miért szeretné az SM is ilyen erőszakosan az amerikai piacra betörni. Ez így, ilyen formában nem fog sikerrel járni, hagyjuk inkább, hogy természetes folyamatként történjen az egész – ha van rá igény (de szerintem nincs). Ha annyira a kpop érdekelné az amcsi hallgatóságot, nem kellene nyugatiasra venni az ott debütáló dalokat. Amúgy is, ki nem állhatom, hogy bármilyen fellépésre vannak is meghívva a kpop előadók, úgy viselkednek velük, mint cirkuszi majmokkal. Nevetséges.
Na, amint látjátok… nem azon rajongók közé tartozok, akik kifejezetten pozitív dolognak tartják a nyugati debütálást – pontosabban, ezt az erőszakolt debütálást. Ez volt az oka, mikor már húztam a szám a hírre, az SM még egy bandát akar nyugatra erőszakolni. Aztán az összetétel is… különös, ha engem kérdeztek. Fele NCT – akik egyrészt rookie banda, másrészt pont ezek a tagok totál ismeretlenek a közönség nagy részének. Taemin, Baekhyun és Kai még oké, ők tényleg régóta idolok, kiérdemlik az „úttörő” címet, amivel a cég jellemzi ezt a bandát. De a többiek… hát, várjunk még ezzel kicsit.
De lássuk a dalt:
Meglepő, de tetszik. Nem amcsi pop, hanem igazi SM dal, idézi a 2010-es évek elejét, sőt még a Maxstep időszakot is. Most hogy belegondolok, kár, hogy egy lány se vesz részt ebben. Különös, de ez a furcsa instrumental olyan nagyon sötét, hogy szinte azonnal a szívembe lopta magát. Érdekes, és frissnek hat a sok, fullasztó tropical / szinte csak EDM dal között. A szöveg is tipikusan SM, egy nevetséges szó köré csoportosul az egész. Nem mondom, hogy a kedvenc dalom lesz, de elégedett vagyok vele.
A klip szintén rendben van. Azt a nagyon mű, színpados részt kivéve tényleg okés. Mondjuk, mikor Kai az elején teleportál, olyan hangosan felnevettem, a vesém is elfelejtett görcsölni. Ha EXO rajongók is vannak köztetek, most tudjátok mennyire nagyon gáznak gondolják a srácok a debütkor rájuk aggatott szupererejüket. Jaaaj, de jót nevettem rajta.
Az albumról szólva, nekem nagyon tetszik. Kísérleti hangzása van, semmi megszokott, kifejezetten frissnek hat. Nem volt olyan dal, amit ne élveztem volna. Az I cant stand the rain nem hiába közönségkedvenc, még a promóciós számnál is jobban sikerült. De a többi sem marad le tőle.
Azt ugyan nem hiszem, hogy ezzel bármiféle sikert elérnek Amerikában, de annyi biztos, hogy én még visszatérek ehhez a lemezhez.
A dal: 10/ 9
A lemez: 10/9.5
V. MC MONG
Nem hiszem, hogy sokan tudjátok, vagy voltakok olvasók, mikor MC Mong utoljára visszatért, de akkor elmondom még egyszer. Ez a férfi a kedvenc rapperem, valaha. Amire MC Mong képes, arra talán senki más.
Mesélek valamit, ami segíthet elképzelni a dolgot. A férfi elkövetett egy hatalmas baklövést, ami annak ellenére, hogy a legnépszerűbb előadók, nem, nem is előadók, de művészek (mert annak tartják, nem egy idolnak) közt tartották számon; kihúzatta a fogait, elérve, hogy hamisan felmentsék a katonai szolgálat alól. Persze lebukott.
Ez nekünk nevetségesnek hangozhat, de Koreában akkora botrányt kavart az ügy, hogy a férfi hosszú évekig szörnyű megaláztatásoknak volt kitéve, a családját is zaklatták folyamatosan. Nem térhetett vissza a zenéhez, pedig nem sokan vannak tőle jobbak.
De, a lényeg, hogy annak ellenére amit tett, annak ellenére mennyire erős, és durva közgyűlölet övezte, a népesség döntő többsége elismerte a tehetségét. Ilyennel nem sokszor találkoztam még, egész életem során. Hosszú évek után megjelentetett egy albumot (a kpop világa nem látott sok jobb albumot annál), amiben letisztázza mi történt, mindenféle szégyenlősség nélkül (de nagyon is szégyenkezve). Még ekkor is, bár a gyűlölet hevesen tombolt továbbra is, a kpop világának legnagyobb sztárjai énekeltek fel vele dalokat. Ez elismerés, tényleg.
És most, ismét itt a férfi, és elhozta talán az év legjobb dalát, valamint albumát. Tudom, nem egy népszerű férfi nemzetközileg, mert nem egy szépség, és nem is idol - de a tehetsége és az őszintesége ver szinte mindenkit.
Ez a dal borzasztó finomsággal mesél az elmúlt év/ek mocskos eseményeiről - nyitva hagyva egy kis kaput, tegyen-e hozzá a férfi is, mert tud nagyon sok dolgot.
Van itt szó Taeyang botrányáról, a cégek korrupciójáról, arról ahogy az idősebb előadók gusztustalan módon bánnak a kezdőkkel (rájuk kényszerítik pl. a droghasználatot, nem lehet nemet mondani nekik - nem mondja ki szó szerint, de nagyon erősen utal rá), a nők (vagy női előadók, ez nem tiszta, és talán nem véletlenül) kihasználásáról. De ezek mellett megemlíti a pénzéhséget, a rajongókat, akik alig várják, hogy valami botrány törjön ki, mert olyan jó dolog mások szenvedése + egy érdekes beszólás is érkezik, miszerint a "a koreai élet nem hiphop, inkább egy népdal". Hallottam már nagyon sok helyen, hogy ezek a komoly hiphop előadók sokszor azért nevetség tárgyai (ahogy volt a BTS is, a korai években), mert míg teszem azt, Amerikában pl. a feketék (többek közt, de nem kizárólag) élete valóban ad is okot az olyan szövegekhez, hogy "engem az utca nevelt", meg hasonlók, Koreában ez sokszor abszurd. Ha pedig még szerelmes szövegekkel is vegyítik, hát, tényleg érdekes. Ezt képzeljük el itthon, tizenöt-tizenhat évesek panaszkodnak panaszkodva, hogy az ellentétes bandák golyói süvítenek a fejük felett, míg lemennek a boltba kenyérért anyunak. Egészen hasonló a helyzet.
A beszólást nem kell teljesen komolyan venni (de van benne igazság, valljuk be), hisz a lényeg épp az akar lenni (az utána lévő sorral együtt), hogy nem kellene mindezt ennyire nagyon komolyan venni, a fontos az lenne, hogy élvezzék, ha zenét csinálhatnak. Semmi több. Nem a díjak meg a trófeák, meg a nyugati piacra való betörés, előbb értékelni kelle a saját nemzetük zenéjét is, példának okáért.
Nagyon érdekes, és nagyon mély gondolatok vannak ám itt.
A klipet is ajánlom, kockáról kockára lehetne elemezni. És még YG is megjelenik benne, ha nagyon jól figyelünk... Csodálom, hogy nem tiltották be. Tényleg erős kritika ez.
De ez totálisan igaz az egész lemezre. És jobbat idén még nem hallottam. Hallgassátok csak meg, Mc Mong tényleg, tényleg zseniális zenész, dalszövegíró és rapper.
Sajnos csak listaként tudom megosztani, mert még senki sem készített egy videót belőle (igen, nem népszerű külföldön a férfi...) ITT meg tudjátok hallgatni - és nagyon, nagyon erősen ajánlom, mert őszintén, jobb lemezt idén nem hallottam még.
Ezúttal pl. Park Bom, Suran, Channel, Moon társaságában készített dalokat. Íme az egyik kedvencem, hátha nem lesz kedvetek az egész lemezt végighallgatni (de erősen ajánlom):
Sajnos csak listaként tudom megosztani, mert még senki sem készített egy videót belőle (igen, nem népszerű külföldön a férfi...) ITT meg tudjátok hallgatni - és nagyon, nagyon erősen ajánlom, mert őszintén, jobb lemezt idén nem hallottam még.
Ezúttal pl. Park Bom, Suran, Channel, Moon társaságában készített dalokat. Íme az egyik kedvencem, hátha nem lesz kedvetek az egész lemezt végighallgatni (de erősen ajánlom):
Értékelési ráta:
10 ⭐ KIEMELKEDŐ
9 ⭐ NAGYON JÓ
8 ⭐JÓ
7 ⭐RENDBEN VAN
6 ⭐ ELMEGY (határeset)
5 ⭐ NEM TÚL JÓ
4 ⭐GYENGE
3 ⭐ NAGYON GYENGE
2-0 ⭐M.A.F
Aaaa ha tudnád hogy mennyire örülök ennek a posztnak. Már régóta ezt vártam. Jelenleg nem tudom minden egyes dalról leirni a véleményemet (de mindenképp lefogom). Igaz nem vagyok Skz fan, sőt akármennyire próbálom megszeretni őket nem megy de mégis rosszul érzem magam amiatt hogy kilépett egy tag. De inkább ez legyen minthogy olyan történjen vele mint Sullival vagy Jonghyunnal. Amivel kapcsolatban nagyon érdekel a véleményed az az X1 debütje.
VálaszTörlésÓ, én örülök, hogy elolvastad! <3 Ráérsz bőven, de az se baj, ha nem lesz időd leírni, már annak is örülök, hogy itt jártál! Igen, nagyon szomorú, hogy Woojin távozik, de reméljük, hogy ez lesz a legjobb neki! Tényleg sokkal jobb ez, mintha akarata ellenére tartanák a bandában, és a végén valami ostobaságot követne el! Remélem a banda és ő is a legjobban járt így!
TörlésÓ jaj, és írni fogok az x1 debütálásáról, mindenképp! (Nem fért már bele ide minden amit akartam, lesz még egy rész.) :D
TörlésSzia!
VálaszTörlésKicsit bugyután hangzik, de nem tudok értelmesebben reagálni... (khm) Jobbulást! Tudom, hogy szereted a blogot, és mi is mindig izgatottan várjuk a bejegyzéseket, viszont akkor is az egészséged az első, koncentrálj arra! (s itt van az a kínos pillanat, hogy ezer dolog van a fejemben, amit mondhatnék, de nem tudom megfogalmazni normálisan egyiket sem. mindenesetre az előző mondatom nagyjából szalonképes és teljesen komolyan is gondoltam.)
Dreamcatcher: Az az igazság, hogy én ezt ugyanolyannak érzem mint a többit dalukat. Pedig nagyon az üzenete is szép, de valamiért semmi újat nem hoz számomra. Talán legközelebb. Tényleg nyerésre álltak? Erről nem hallottam. Az albumot meg lehet újrahallgatom, mert semmi nem rémlik belőle, s hátha csak nem figyeltem oda eléggé.
Twice: Ezek a lányok... Mintha újjászülettek volna ebben az évben. Eddig is nagyon szerettem őket, de most meg pláne! Talán a Fancy hozzám is kicsit közelebb áll, de a szövege és a képi világa a Feel specialnek szerintem különlegesebb. (huhu, micsoda fordulat) Neked a karácsony jut eszembe, én meg az elegáns szóval illetem a dalt, mert szerintem nagyon az. (bár volt aki csodálkozott ezen a jelzőn) Azon picit csodálkoztam, hogy Mina bevállalta a videó forgatását, meg aggódtam is, nem-e lesz sok neki, de remélhetőleg tévedtem, s hamarosan meggyógyul. Az albumnál viszont nem tudnék dönteni melyik sikerült jobban. A Breakthrough talán az egyetlen szám ami kicsit le van maradva, de tényleg csak cseppnyit. Imádok mindent ebben a visszatérésben. S tényleg, olyan boldogsággal tölt el, hogy láthatom őket végre egy hozzájuk jobban illő koncepcióban, hogy arra szavak nincsenek.
Laboum: Őszinte leszek, nagyon régen lepődtem meg ennyire a véleményeden. Nekem nagyon bejött a dal és az album is, s azt hittem te is így leszel ezzel. Sebaj, talán legközelebb. Nekem a Satellite az abszolút kedvencem, pedig az elején csak egy lagymatag balladának tűnt. Azzal mondjuk egyetértek, hogy a klip nevetségesen olcsó.
Red Velvet: Ugyanazt érzem, amit te. Szeretem, szeretem, de magamtól nem igazán kapcsolom be. A Zimzalabim sokkal furább, de annyival többet is hallgattam. (engem is a Rookieval lehet kikergetni a világból - bár én a Power upot se bírom - ennek ellenére a Bad boy az egyik kedvencem tőlük) S igen, a cím- no comment. A Love is the way, Jumpin' és Locked Eyes, Locked Hands hatalmas szerelmeim, de én az előző albumot jobban élveztem. Nem is kérdés, az az utolsó szám a kedvencem.
Taeyeon: Mintha a számból vetted volna ki a szavakat. Imádom ezt a nőt, a szólóit, a My voicet... de az most kicsit lemaradt. A videó annyira nem különös, (bár neki nem is szoktak olyan nagy bravúrok benne lenni) s még valami hiányzott volna nem csak a Sparkból, hanem az albumból is. Nekem is a Here I am a befutó. (eddig)
Itzy: Én szeretem az Icyt, de a másik két dal nem igazán jön be. Igazság szerint nekem a lányok még minidg kicsit semlegesek, vannak, hallgatom őket, s kábé ennyi.
Everglow: A vádakkal egyáltalán nem értek egyet, viszont ebben a visszatérésben hatalmasat csalódtam. Valahogy ez nagyon nem... Főleg a refrén előtti suttogás, amikor összefolynak a szavak, s csak byeavöraios-nak tűnik az egész. De a debütjük imádtam, szóval bízok benne, hogy lesz még majd később más is, ami nekem való.
Stray Kids: Na igen. Eléggé rájuk férne egy kis (vagy nagy, azt se bánnám) pihenés. Én valahogy elképzelhetetlennek tartom, hogy azt ők tényleg bírják. Viszont valamiért úgy érzem ez vagy jövő év vége körül fog megtörténni, vagy ameddig tényleg nem történik valami komolyabb. Nekem elsőre nagyon hideg volt, (mondjuk ezt a szót, talán még most is lehetne rá használni) de pár hallgatás után teljesen a fülembe mászott, s amikor ez a zene következik a lejátszási listámon, kész maffiafőnöknek érzem magam. (amúgy neeeem. vagy ki tudja.) S én se szerettem annyira ezt a sok zajt, de most megvettek. Han talán ebben a videóban, emelkedik ki a legjobban valaha. Nos, leírtad amit én eddig sehová sem mertem. Hiányozni fog Woojin, de nem hiszem, hogy ez az ő útja lenne. Az viszont több mint szomorú, hogy úgy tűnik, Chan teljes mértékben magát hibáztatja.
TörlésOneus: Egy gyors, költői kérdés; szerintem te ezt még nem láttad: a Oneust mégis miért nem jelölték a Mamán? (ó, egyébként a Skz-t sem...) Mert nekem ők a kedvenc rookie bandám ebben az évben. Na, az mondjuk igaz, hogy ez most nem kapott el annyira, nem rossz, de szerintem olyan gyakran nem is fogom hallgatni. Nekem is a Plastic flower a kedvencem, s bízok a fiúkban, szerintem legközelebb majd újra hozzák a formájuk.
Ateez: Fura, mert annyira nem kedvelem a fiúkat, de azt nem tagadhatom, hogy tehetségesek, s elég nagy rajongótáborral rendelkeznek. (már most) Ráadásul most megalkották az első olyan promós számuk, amit már én is rendszeres hallgatok. Még mindig az állam szedem fel a csodálkozástól, de egyáltalán nem panaszkodom a kellemes csalódás miatt. Nekem az abszolút szerelmem a Mist, (nem vagyok biztos a fordításban. mindenesetre a negyedik dal.) s még mindig amiatt szomorkodom, hogy a Precious nem egy egész dal. Mert, hogy nálam az is rendesen ütött, az biztos.
Super M: Hülyeség. Jobb szavam nincs erre a debütre. Nem akarok gonosz lenni, hisz mindegyik tagot bírom, de van egy olyan érzésem, hogy ebből nem lesz sok minden. Meg amúgy az SM normális? Nem akarja még minden előadóját beletenni vagy nyolc bandába? A másik, itt egy dal, aminek kilencven százaléka angol, aztán random beledob pár koreai szót, hogy egzotikusnak tűnjön az egész továbbra is? Na mindegy. A fiúk ügyesek, de se a title se a b-sideok nem fogtak meg. (kivéve valahol az első refrén előtt Baekhyun és Taemin része. na, abból szívesen hallanék órás verziókat is.)
Mc Mong: Ismerem már egy ideje ezt a férfit, de valahogy még sose vettem rá magam, hogy jobban utána nézzek. Viszont ezután... muszáj lesz. A Fame nagyon erős, zeneileg, szövegileg, mindenhogy, á, nagyon tetszik. Már le is mentettem az albumját.
Szép napot és gyógyulgass nekem gőzerővel!
Szia! Köszönöm, igyekezni fogok. :) Ugyan, nem hangzik bugyután, igazán nem is kell foglalkozni vele. :)
TörlésDreamcathcer: Megértem, teljesen. Én ezelőtt a megjelenés előtt éreztem teljesen összefolyni a dalaikat. :D Nincs baj ezzel.
Twice: Minden nappal, minden hallgatással jobban megszeretem a lányokat, és a dalaikat. Nagyon furcsa, tényeg, nem hittem (bár nem tudom miért) hogy eljön ez a nap, de tényleg, imádom az egészet. Remélem ezt folytatják majd a továbbiakban is, mert totálisan elcsavarták az eszem. Ó igen, Mina. Remélem tényleg odafigyelnek rá, nem csak duma ez is (mint sajnos sok más). Bár nem lepne meg, ha a többiek is éreztek volna már hasonló dolgokat, az a hajtás amit el kellett viselniük embertelen volt. Érzelmileg durván kimerültek lehettek. Remélem most már megmarad ez az évi 2 visszatérés, és ennyi. Én ezzel totálisan elégedett vagyok.
Laboum: Nagyon örülök, hogy neked tetszett a visszatérés! Szeretem a lányokat, szóval jó hallani, hogy ha nekem nem is, neked tetszett a dal / album. Nem tudom miért, de nekem sajnos nem jött be, de még engem is meglepett. Talán nem is volt soha olyan daluk, ami ne tetszett volna! Hát, talán majd legközelebb. :/
Red Velvet: Nekem a Bad Boy iszonyatosan semleges. Nem tudom mi a baj vele, mert étem, mit szeretnek rajta a többiek, de egyszerűen... nem nem megy. Mikor hallgatom oké (de rég volt), de amúgy soha eszembe nem jut hallgatni. Még ezt az Umpah Umpah-t is sokkal többszöt kapcsolom be. Nem baj, ahogy mondani szoktam (mert olyan bölcs vagyok): unalmas is lenne, ha mindenki ugyanazt szeretné. :D Nekem ez az album tetszik jobban, de csak kivel (?). Itt szeretek szinte minden dalt, az előzőn olyan fele-fele arányról számolhatok csak be (főleg hosszú távon).
Taeyeon: Egyetértünk!
Itzy: Én totálisan beleszerettem ebbe a bandába. Megértem, mit érzel, én is így voltam vele (sőt, hallgatni se nagyon tudtam őket), aztán bumm, valami kattant az agyamban, és itt vagyok. :D
Everglow: Örülök, hogy a BP "vádakkal" kapcsolatban egyetértünk. A dalt személy szerint szerettem, főleg h ez a "zaj" kap egy kis dallamosságot is, amit még fokoznak is a végén. De az előző dal szerintem is sokkal jobban sikerült!
Stray Kids: Pihenni, de nagyon gyorsan. Mielőtt Chan összeomlik idegileg - tavaly is hogy sírva fakadt, mikor mesélte (nem is tudom milyen interjú volt), hogy mennyire nehéz három mini albumot csinálni... Ez nem normális. A jelenlegi dal okés, és imádom, hogy Han ennyire előtérbe került, de jobb szeretném, ha összeszednék magukat, és visszavonulnának egy kicsit. Évi két visszatérés totálisa, bőven elég. Nem kell nyolc videó, meg közben tizenhatezer koncert. Nem csoda, hogy debüt után pár évvel nagy részük kiég, és érzelmileg megnyomorodik. És felük kiskorú, gyerekként kezdi az egészet. Na ezért nem engedném 18 alatt, hogy idol legyen valaki (hogy írnak egyáltalán alá szerződéseket...). De ez tényleg csak az én véleményem! :D
TörlésWoojin: szomorú, hogy elmegy, de ha már így alakult, és bármennyire szemét ezt mondani, a banda így járt a legjobban. Akármilyen tehetséges, ha egyszerűen nincs kb. egy sora, és ő maga se igyekszik megszerettetni magát (nincs azzal baj, hogy visszahúzódó, meg ilyenek, de... ez egy üzlet, itt sajnos teljesíteni kell minden oldalról), könnyen feledhetővé teszi a jelenlétét. Ez szomorú, de igaz. Minden jót neki, tényleg! Mégis, így járt a legjobban mind a két fél, a banda nem veszít a népszerűségéből (túl sokat), a fiú pedig szabad lehet.
Oneus: Épp most írok a mama jelöltekről egy bejegyzést. Ott hosszabban is kifejtem mit gondolok! :D Itt egyébként teljesen egyetértünk.
Ateez: A húgom imádja őket. Nagyon. Pár hónapja 0/24-ben énekelte (hangosan) a Say My Name c. dalt. Hah. :'D Nagyon tehetségesek. Engem se vettem még meg teljesen, de nagy potenciált látok bennük.
Super M: Pénz. Ennyit tudok csak mondani. Remélik, hogy minden banra rajongói megveszik a lemezt. Nevetséges, ezt jól megfogalmaztad. Magát a zenét szeretem, de az ötlet abszurd.
Mc Mong: Örülök, ha tetszett a dal! A férfi tényleg zseniális. Nincs sok száma (mostanában), de remélem ezen hamarosan változtatni fog! :D
Szép napot neked is! :D Ó jaj, és köszönöm a kommentet, élvezet volt olvasni, mint mindig! :D <3
(De gyűlölöm, hogy csak bizonyos mennyiségű karaktert lehet írni... Ki találta ezt ki?)
Húú, nagyon vártam már egy ilyen bejegyzésre, de sajnos csam most jutottam ide, hogy elolvassam. Lehet kicsit hosszú lesz a véleményem ezért lehet két hozzászolásban kell majd leírnom a dolgokat, előre is bocsi ��
VálaszTörlésTWICE : Úristen, a Fancy-t én is egyszerűen imádom, a megjelenése óta minden nap meghallgattam, és én is csak onnantól kezdve számítottam magam hivatalosan is Twice fannak. Épp ezért voltak elvárásaim a következő dalukkal szemben. Hogy őszinte legyek, mikor elsőre meghallgattam még nem nagyon rajongtam érte, de éreztem, hogy később nagyon meg fogom szeretni, és így is lett. A klipp JYP-hez hűen gyönyörű és kreatív, ráadásul a dal szövege is kifejezetten tetszik. Az egyedüli problémám az, hogy Sana (drága biasom��) kicsit kevesebb sort kapott, de mondjuk aztán rájöttem, hogy ez így jó, nem lehet mindnekinek ugyanannyi sora.
RED VELVET: Nagyon meglepődtem mikor azt mondtad, hogy imádod a retrot mármint mindenért élek halok ami retro hangzású, olyan hangulata van, az hihetetlen. Na de ugorva a dalra, nekem nem jött be�� ahogy mondtad valami hiányzik, nem rossz egyáltalán számomra szimplán unalmas. A Zimzalabim pedig hiszed vagy nem, de a ledvenc RV számom valaha, elsőre imádtam, viszont én sem vagyok nagy BB. fan.
ITZY: A debütjük nekem sem tetszett túlságosan, de momdhatom az ICY ellopta a szívem. A videó annyira egyszerű, mgéis szórakoztató, és nagyon örülök, hogy a lányoknak megvan a saját stílusuk, bárhol felismerem a dalaikat. És nem tudom kihagyni mennyire jól táncolnak, tényleg nem tudtam megmondani ki a fő táncos, mert annyira energikusak mindannyian annak ellenére milyen fárasztó a tánc, imádom őket.
EVERGLOW: Én szerettem a BBC. dalukat, csak nem annyira mint a nagyközönség éppen ezért nem hallgattam meg azonnal a dalt, de mondhatom jobban tetszett mint ahogy vártam. A videó nagyon bejött,viszont ahogy mondtad legközelebb én is valami mást várok tőlük.
STRAY KIDS: Öhmm, nekem tetszik a dal. De, kellene egy kicsit változtatni. És az a baj, hogy ezt nem csak én gondolom így, a die hard fanokon kívül mindenki várna már valami másra, és biztos, hogy a fiúk is képesek ezen a stíluson kívül is alkotni. Woojin távozása hirtelen jött, de őszintén azt mondom igazad van. Nem is érintett annyira rosszul mint ahogy pl "kellett volna" de ez van, sajnálom, így biztos jobb lesz majd neki.
ONEUS: Nem tudom ki hogy van vele, de én imádom ezt az egészet. Eleve odavagyok a tradicionális koreai hangzásvilágért, és engem személyszerint nem zavart az hogy milyen mértékben használták, de teljesen megértem ha neked nem jön be annyira nagyon, hiszen így van ez. De mondhatom teljesen meg vagyok elégedve a bandával.
ATEEZ: Ezeket a srácokat is imádom, és látom is előre, hogy egyszer nagyra viszik még. Nem mondom hogy ez lesz a kedvenc számom tőlük, de elhallgatom. Vannak részek amikért élek-halok, viszont a végére nekem kicsit túl fülsértő az egész. Hongjoong rapje viszont szerintem itt a legjobb az összes daluk közül����
SUPER M: Kicsit talán túl ellenszemves vagyok ezzel az egésszel szemben. Engem is kiakaszt az ahogy mindenki Amerika (az ígéret földje��) felé veszi az irányt, főleg az ha ennyire átlátszóan teszik. Nem akarok én itt okoskodni, meg teóriákat gyártani, de nagyon úgy tűnik, hogy az SM amolyan BTS szintű sikerre pályázik, de ha már eleve úgy indulnak a bandának, hogy "the avengers of kpop" az már magában visszataszító. És az is eléggé aljas stratégia ahogy már meglévő bandákból a legismertebb tagokat szedték össze, de mint tudjuk, ilyen a marketing....
Sajnálom a bandák többi tagját, mert képzelem milyen érzés mikor még így is éreztetik veled, hogy nem vagy annyira népszerű..
A dak nekem csak átlagos, vannak részek amiket imádok, pl Mark rapje, de a többi csak átlagos.
Sajnos Taeyeon dalát még nem volt időm, és ihletem meghallgatni, de meg fogom.
Köszi a bejegyzést, és remélem minél előbb jobban leszel!��
Szia! Köszönöm szépen a kommented, nagyon érdekes volt olvasni! :)
TörlésTwice: Itt teljesen egyetértünk! (Sana egyébként annyira, irtóra aranyos. :D)
Red Velvet: Imádok mindent ami retro, de komolyan. A kedvenc stílusom, mindent tekintve, a kpop előadók is ezzel vesznek le a lábamról, de állandóan. :D Hű, tényleg a kedvenc dalod a Zimzalabim? Na, ennek nagyon örülök, szeretem én is nagyon a számot! <3 (És te vagy az első, akinek nem a BB. :D)
Itzy: Egyetértek! Nekem nagyon érdekesek. Nem tudom megmondani miért, de folyton visszajárok a videóikhoz / élőikhez. Nem tudok leállni velük.
Everglow: Elsőre imádtam a dalt. Most is élvezem hallgatni (bár hamarabb megunom, mint a BBC-ot), de kíváncsi vagyok, hogy másban is ennyire jók-e.
Stray Kids: Örülök, hogy neked ennyire tetszik a dal! Én jobban örülnék, ha egy kis dallam kerülne a "zaj" mellé. A többi résszel nekem sincs semmi problémám. :) Woojinnak a legjobbakat, de igen, még mindig áll amit írtam. :/
Oneus: NAGYON örülök, hogy neked tetszik! Imádom a fiúk előző két albumát, így totál meglepett, hogy ez nem jött be annyira. Remélem sokan lesznek még akik ezt a visszatérést is 100 százalékban élvezik! A fiúk (ennyi biztos) megérdemlik! <3
Ateez: Én is így vagyok vele. Kedvenc nem lesz, de értem miért szeretik annyian (és ennyire). De biztosan nagy jövő áll előttük (ha így folytatják!). :)
Super M: Itt egyetértek. Pénz, pénz, pénz. Az Sm valóban (bár sztem a többi cég is) a BTS sikerét akarja újra kreálni... ami nem fog (szerintem) sikerülni. A nyugati piac is tele van zenészekkel, nincs szükségük még nyolcvan másikra, akiknek még a nyelvét se értik (plusz nagy részük számára a zenei stílus is idegen, na meg az, hogy bandában nyomják...). Ez így egy halva született ötlet... (És igen, a többi banda többi tagja meg...)
Én köszönöm, hogy itt jártál, és még le is írtad a véleményed! :) :) Ez mindig fontos. :)
Szép napot neked, és köszönöm a jókívánságot! <3
Huu na én is eljutottan ide, már nagyon rég leakartam írni a véleményem de hát az egyetem nem hagyott békén. Nem baj, a lényeg hogy most itt vagyok. Na ez hosszú lesz XD
VálaszTörlésTwice: engem a lányok teljesen lenyűgöztek a fancy-vel, mai napig imádom és folyton azt hallgatom és mostmár hivatalosan is a rajongójuk lettem. Kicsit féltem a mostani comeback-től, de nagyon pozitívan csalódtam. Elsőre nem nyűgözött le a dal, viszont nem hagyott nyugodni és pár hallgatás után imádtam. Szóval minden elismerésem. :D
Red velvet: nekem a zimzalabim volt eddig a kedvenc red velvet dalom, ezzel a mostanival sincs semmi gond csak nem az én stílusom, viszont a lányokat továbbra is követem majd.
Itzy: huu hát a lányokkal elég viharos volt nálam a kezdet. Szóval nekem a Dalla dalla sosem tetszett és mai napig sem értem miért tetszett annyi embernek, persze ez csak az én véleményem, VISZONT az icy teljesen lenyűgözött, komolyan mondom. Én ezt a dalt rongyosra hallgattam és még most is bármikor megtudom hallgatni mert megunhatatlan, van benne valami különleges ami annyira megfogja az embert hogy hihetetlen. Szóval mondhatom hogy ezzel lenyűgöztek teljesen.
Everglow: na és itt jönnek a számomra idei év egyik kedvencei. Hát mit is mondjak le vagyok nyűgözve, ezek a lányok tudják hogyan kell a girl crush koncepciót kezelni. És nem,az ha valaki ugyanazt a koncepciót alkalmazza, az nem azt jelenti hogy valakit utánoz. Na szóval engem a lányok már elsőre is meggyőztek, és nagyon tetszik amit csinálnak. Ez a mostani dal hát valami fenomenális, de tényleg nagyon imádom, szerintem ezek a csajok még sokra fogják vinni. Az egész dal annyira energikus, és fülbemászó, a videó csodálatos, nincs mit mondanom, imádom.
Na akkor jöhetnek a fiúk.
Stray kids: jaj de bajban vagyok, nagyon nagyon. Én annyira akartam hogy tetszen, de tényleg, de minnél jobban akartam annál kevésbé jött be. Valahogy kezdenek eltávolodni tőlem a srácok, akaratlanul is. Nekem ez a mostani dal nagyon kiábrándító volt, mert szerintem itt lenne az ideje arra hogy változtassanak kicsit stílust a zenében mert az utóbbi 3 comeback kb ugyanaz volt, és nekem valahogy hiányzik a régi stray kids akik hihetetlenül szépen megfogalmazott és megfontolt szövegekkel és szépen aprólékosan kidolgozott zenékkel állt elénk. Valahogy szerintem kicsit eldurvultak a dolgok, nagyon nem akarom hogy eltávolodjanak tőlem de sajnos ebbe az irányba haladok. Remélem hagyják őkez végre pihenni is kicsit mert van egy olyan érzésem hogy nagy részben ez áll a dolog mögött. Woojin távozása is tudom hogy most nagyon fájhat nekik, de lehet tényleg így lesz a legjobb és egyet értek veled.
Oneus: én imádom ezeket a srácokat és csak annyit mondok hogy most nekem ez annyira nem jött be, persze néha meghallgatom de valahogy nem érzem a zenével a kapcsolatot.
TörlésAteez: fu ezek a gyerekek, na khm hivatalosan is fan vagyok. De komolyan az egész album annyira jó lett, nem tudok egyetlen egy dalt sem mondani ami nem tetszett. A Wonderland is egy nagyon jó dal, és szeretem is, de nekem most a side track-ek elvitték a pálmát. Nem tudom többet mondani, zseniális amit csinálnak és remélem sokra viszik. Ja és a kedvenceim a Dazzling light és a Mist ez a két dal ellopott engem XD
Super M: hát mit is mondjak, maga a banda ötlete nagyon nem tetszett, és nagyon látszott hogy csak a pénzhúzás volt a lényege, meg az hogy minnél híresebbek legyenek. A dal annyira nem rossz, bár a refrént még mindig nem kedvelem, egy teljesen közepes dal. És itt a lényeg, nem tudom mások hogy vannak vele de engem nagyon zavar hogy a dal 90%ka angolul van, amikor ők kpop avengers néven akartak bevonulni. Tudom hogy a nyugati piacra szánták a dalt, azt is tudom hogy az sm a BTS után akar menni, de a legnagyobb különbség hogy ők amit elértek nem úgy érték el hogy a nyugati standardokat tartották be, hanem mindent a maguk módján csináltak. Erre jön az sm és idetolja nekünk ezt. Hát öm köszönöm de nem kérek belőle. Nem a tagokkal van bajom nehogy valaki félre értse, hanem magával a banda ötletével és az sm gondolkodásával.
Fu ez nagyon hosszú lett, előre is bocsánatot kérek az elírási hibákért de siettem leírni mindent amit gondoltam.
Nagyon örülök hogy visszatértél, és remélem hogy minden rendben lesz veled. <3
Szia ismét! <3
TörlésNa lássuk, lássuk a véleményed! :D
A TWICE SZERELEM. :D Ez az új mottóm, idén totálisan eldobtam az agyam tőlük!
Red Velvet: MOST KOMOLYAN? Én tökre úgy vettem észre, hogy szinte alig szerette valaki a Zimzalabim számukat (pedig jó volt szerintem). Örülök, hogy egyre többen vagyunk, akik kedvelték. :) Én már megszerettem ezt az újat is, sőt, ez a minialbum a kedvencek közé lépett elő...
Itzy: EGYETÉRTEK! Elsőre elképzelni nem tudtam mit tudnak szeretni rajta az emberek. De komolyan, fizikai nehézséget okozott a feldolgozása. Ma már szeretem a dalt. Az Icy megjelenésekor meghallgattam az albumot. Ott ugye fenn van a remix verziója, és azonnal megszerettem (a Want is ez a kategória). Azóta az nem értem, mit utáltam rajta annyira. Nagyon-nagyon különös egy lény vagyok.
Everglow: Nagyon sokra viszik még a lányok, ebben biztosan lehetünk. Csak ne adják fel, és komoly sikereket fognak elérni!
Stray Kids: Szerintem itt a tipikus kiégést láthatjuk, főleg idén. Annyira túl vannak hajtva, hogy számomra érthetetlen, hogy egyáltalán 2 minit ki tudtak préselni magukból. Ez így nagyon nem lesz jó. Én úgy érzem, a cég nyomta ezt a nagyon sok visszatérést (értem mondjuk valahol), ami csak azért problémás, mert a fiúk maguk készítik a zenéket, és ezt NEM LEHET parancsra. Emiatt van az is, hogy az előző albumon van 2 szám, plusz egy fél, meg ÚJRA eladták a MÁR ELADOTT dalokat. Csak így simán felcsapták az összes mixtape dalt (amik szintén csak áttoldogozások), és tádá, kész volt a mini album. Ez pedig nekem elég nagy probléma, mert ha tudom az előrendelésnél, hogy 2 és fél dalra költöm el azt a pénzt, amin 8 dalt vehettem volna, nem biztos hogy megteszem. Plusz, a fotókönyvek folyton vékonyabbak, nem is tudom... érdekes húzás volt ez a cégtől. Itt tényleg úgy érzem, ideje lenne egy kis alkotói szünetre visszavonulni (erre itt egy másik lemez...).
Oneus: Egyetértek.
Ateez: A húgom most felsikoltott a háttérben. <3 Egyébként igazad van, a lemez tele van zseniális dalokkal, hihetetlen mire képesek a srácok!
Super M: Áh, SM... Bár észrevenné valaki, hogy (ahogy te is mondod), a BTS nem beágyúzta magát Amerikába, hanem a rajongók hívták be őket. A sikerüket KIZÁRÓLAG a nyugati rajongóknak köszönhetik (mármint, gyakorlati értelemben). Ez azt jelenti, eleve szerették őket... nem pedig egy idegen helyre nyomták be őket, teljesen hívatlanul. Amíg azt nem látják, sajnos...
Ugyan, nem kell semmiért bocsánatot kérned, az elgépelésért meg pláne (bár egyet se találtam :D). Hidd el, én a levegővételemmel is elgépelek valamit. :D
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál, és elmondtad a véleményed! Örülök, hogy olvashattam. Nagyon szép napot! <3
Szia Manami! Nagyon köszönöm, hogy írtál Mc Mong-ról. Eddig nem hallottam róla, de az irásod után elkezdtem megkeresni a régebbi számait is és abszolut a kedvenceim közé került. Sajnos a dalszövegeket nem értem, (bár szerencsére akad 1-1 angol fordítás a youtube-on),de a stílus és a hangulat nagyon tetszik. :) még egyszer köszi és jó egészséget!
VálaszTörlésSzia! :):) Igazán nincs mit köszönnöd. Komolyan! Nem is tudod mennyire örülök, hogy megkedvelted a férfi zenéjét. :D Én mindig tervezem, hogy fordítok tőle, szóval lehet, hogy el is jutok egyszer odáig. :D Nagyon köszönöm, hogy elmondtad ezt, máris feldobtad az estémet. :) Remélem lesz még ilyen, és sikerül megszeretned több előadót is így. :)
TörlésSzép estét neked, és köszönök mindent. :) :)
Tisztelt Manami.Taeyeon My Voice lemeze nekem is az utóbbi évek egyik legjobb albuma számomra.Ezerszínű zenemű.Megannyi érzelem hatja át és totál kilóg az átlag k-pop albumok közül.A napjaim részévé vált.Kismilliószor hallottam(valamint fogom is)..Ezért is vártam az új albumát annyira.Sajna a Purpose kevésbé váltotta be a a reményeimet.Nem mintha rossz lenne.Távolról sem,de az a fajta varázs hiányzik belőle,mint a My Voice-ból,azért számos emlékezetes pillanata van.Nyilván fogom hallgatni!!!!...........Férfiként jegyzem meg Jiu biztos szép lány,de egyáltalán nem fog meg:)Nekem mondjuk Rosé(Blackpink) az ideálom.Én a láttára éreztem azt,hogy huh! ilyen szép lány már-már nem is létezhet!
VálaszTörlés