컴백 시간! 프로미스나인 | 에이티즈 | 에스에프나인 등등...

Sziasztok! Ezúttal egy rövidke értékelést hozok, de sajnos levegőt venni se nagyon van időm. Ne haragudjatok érte! A héten hozom a Red Velvet, Somi, Ateez és a Stray Kids visszatéréséről összekapart gondolataimat.

Lássuk:



I. RED VEVLET | 레드벨벳 

Most meg fogtok döbbenni, de nekem ez tetszik. Elsőre ugyan különös lehet, de a mostani magyarázatommal talán egy picit más színben tudom feltüntetni a dalt. Az első hallgatáskor ugyan nem azt kaptam amire számítottam – de nem, nem csalódtam. 

Kezdjük is azzal, hogy mi a fene is ez a Zimzalabim. Láttam sok magyarázatot, mi szerint a Zimzalabim egyfajta varázsszó, akár az Abracadabra. Ez persze igaz, de talán a lényeg marad így ki. A Zimzalabim gonosz, csínytevő démonok neveiből adódik össze – akik többek közt illiúziók segítségével csapnak be, és csalnak a (legrosszabb esetben) halálba. 

Összességében véve, már csak ez is magyarázatot ad a dal „töredezettségére”, főképp a refrénre, amiről első hallgatáskor ez a kép jutott eszembe (kedvenc meme-em valaha - japán szakosként pedig valós félelmem is LOL):

És nem hiába, hiszen pontosan ezt is akarja sugallni a dal! Ez a sötét tónus egyébként kicsit sem új a lányotól (bár zeneileg az), gondoljunk csak a Russian Rulette c. számhoz készült videóra! 

Én komolyan mondom, imádom ezt a dalt, és nekem nem okozott csalódást.

A videó szintén jó lett, és ha az ember ismeri a jelentést – vagy ismerni véli –, egészen érthetővé válik, hogy mi történik benne. Egy tag mindig egy démon, aki becsapja a lányokat (teszem azt, megígéri hogy valóra váltja álmukat, de nem árulja el, miért cserébe, vagy csak szimplán manipulálja őket). Így a dal szerkezete is hasonló, először kis édes, aranyos, aztán jön pl. ez a kísérteties zimzalabim rész. Ahogy pedig az egész egyre csak épül, és egyre fokozódik a dal feszültsége, valami remek! Nekem kifejezetten tetszik, hogy mit ki nem hoztak az egészből. A zene, a szöveg, és a klip is zseniálisan illik egymáshoz.

Ahogy említettem, a kis démonok az illúziót használva csapják be áldozataikat. Lássuk a képet:

Láthatjuk, Irene az egyetlen aki nem visel szemüveget - itt ő a démon, és ő mutat nem létező, vagy más formában létező képeket a többieknek. (Most ne bandaként gondoljunk rájuk, oké?) Itt fontos a szemüveg lencséinek színe; pirosas (de akár rózsaszínes / lilás), és a másik oldal kékes színű.

Piros és kék kombináció. (Még a ruhán is.) Wendy, aki a jegyeket adja, aki becsalja a többieket. 

Piros-kék. A lift teteje pedig olyan, mint a tipikus mágikus jelek (legyen az démonidéző akár) egyike.

Joy a következő kis démonunk. Ismét; kék és piros kombináció. 

A lányok kipukkannak (porrá lesznek). Joy ezután, mint aki jól végezte dolgát, még szépen meg is igazítja a sminkjét. 

Yeri a következő trükk vezetője, ő is pirosban és kékben.

Aztán feltűnik Irene is. Szintén, piros-kék.

A lányok egy teáscsészében kötnek ki. 

Elég sok teáscsésze lebeg itt az éterben, feltételezve, jó kis móka ez a csínytevőinknek - és nem is az első (na meg nem is az utolsó. A színek itt is megjelennek, de inkább a kék dominál. (Joy még bele is kortyol az italba, amibe a lányok beleestek. LOL)

Yeri illúziója. Édes kis csábító. Épp mint mikor édesség / valami amire nagyon vágysz, ígéretével magukhoz csalogat valaki igazán veszélyes.

Joy pedig lát is valamit, amire vágyik.

Épp ahogy pl. Seulgi is: 

De a valóságban: 

Egy tükörszoba végtelenségében bolyong.

Itt pedig, ahogy a lányok az "ég felé" tartanak.

Ám mi történik: 

Szépnek tűnik, de azért nem próbálnám ki.

A színek kettőssége még a háttérben is megjelenik:

Kék háttér.

Piros háttér.

Természetesen nem kell egyetérteni ezzel a teóriával / ötlettel. Nyugodtan meg lehet maradni a sima "abrakadabra" verzió mellett is (!). Ami nektek jobban tetszik! :) 

Lehet akár egy biztató dal, miszerint váltsuk valóra álmainkat - de lehet egy huncut dal is egy gonoszkodó démon előadásában is, aki rá akar venni; "áruld csak el mire vágysz, én majd teljesítem..." (Halljátok a gonosz kis nevetést, miután ez a sor elhangzik? 1:31 :) )

⭐

Az egyetlen, amit nem értek: 

M.A.F ez a ruha? 

És most kegyes vagyok, hogy ruhának nevezem.

Ha végiggörgetném szegény lányt a padlón, eskü jobb felmosó lenne, mint amit a boltba veszek.

Na de, lássuk az albumot!

Először is, itt van nekünk a Sunny Side Up, amit szimplán imádok. Nagyon jó dal, ami valahol az f(x) stílusát is megidézi. A szövege szintén kiemelkedő. Hallgassátok, és higgyétek el, hamar a fületekbe mászik. 10/10 

Milkshake: Ezt már egy picivel nehezebb nehezebb megszeretni, holott nekem szintén nagyon tetszik. (De beismerem, tényleg nehéz lehet megkedvelni, ha nem szereti amúgy is az ember a RV ilyen stílusát.) A szöveg sajnos kicsit átlagosra sikeredett, de gond nincs vele. 10/9 

Bing Bing: Nagyon kellemes, de olyan kis töltelék szaga van. Azonban a vokál csodálatos, mindenki részéről! Nem tudom miért, de még meg is lepődtem, holott nem kellett volna… 10/8 

Parade: A szokásos imádni való szám, ami minden RV albumon megjelenik. Ahol a pop előtérbe kerül, és a legtöbb ember számára élvezhetővé válik ezáltal a dal. Ezúttal nem mondanám, hogy ez az igazi, de azért erősen szórakoztató. 10/9 

LP: Igazi, régi RV dal, ami épp emiatt nem fog tetszeni mindenkinek. Nekem általában kedvencem lenne, de ez most sajnos nem jött össze. Picit túl erőteljes a lagymatagság – ami bár illik a nyári dalokhoz (és a legtöbb nyári „ballada” ilyen hangulatú), itt egy picit túlzásba estek, az én ízlésemhez képest. 10/7 

A dal: 10/10

A lemez: 10/8


⭐

II. SOMI | 소미 

Hát, nem is tudom. Egyrészt annyira nagyon tipikus YG szám, hogy az már fáj. Komolyan, lassan minden előadója ugyanolyan számokat fog előadni, csak más szöveggel, és háttérrel (ha szerencsénk van, és nem vesz leckéket a Cube-tól). Viszont, nem mondanám, hogy rossz szám lenne. A refrén helyén álló „zaj” a dal első háromnegyedében még rendben is van (egész érdekes, dallamos), de a vége felé nagyon összecsapottnak érzem, mindenféle hangok keverednek, Somi pedig ilyen furi, robotikus hangszínen beszél közben. Különös. 

A képi világ (szerintem) nagyon szép, ötletes, és elég sok energiát fektettek bele, ez látszik. Somi elég jól adja elő magát, és egy-két helyen az énekhangja is megdöbbentett, szinte klasszikusnak hangzott. Tetszett. Egy debüttől, főleg ettől a debüttől egy picit többet vártam, nem csak egy BP-nek nem megfelelő, újrahasznosított, amcsi pop dalokkal felhígított számot. Nem azt mondom, hogy rossz, de azért egy ennyire népszerű lánytól, és egy ilyen cégtől picivel többet vártam. Bár, lehet, hogy ez az én hibám. Ugyebár. 

A szöveg közepes, elmegy, de néha olyan baromságok vannak benne… „Rázom, rázom, mint egy polaroidot”. Én meg… Áh, hagyjuk is. 

Mondjuk ez még mindig nem veri az égést, ami a debütálást követő műsorban játszódott le. Mivel YG (ahogy az SM is) szereti egy-egy visszatéréssel elterelni a botrányokról a figyelmet, Somi is előbb debütált, mint kész lett volna. A műsorban bejelentette, hogy hát sajnos koreó nincs kész, de most itt fog ülni, és mosolyog. Félreértés ne essék, nem hibáztatom érte – de ez a dolog nagy szerepet játszott (szerintem) a BP esetében is, ahol a lemez kb. minden száma nyári sláger – de hát el kellett terelni a figyelmet Seungri botrányáról, így előre lett hozva az egész. 

De lássuk a másik dalt:

Ezt se mondanám sokkal jobbnak. Érdekes, el lehet hallhatni elég sokszor, de hátast azért nem dobtam tőle. Tudom, hogy sokan sokkal jobban szeretik, mint a promós dalt, de én nem látom magam, ahogy erre partizok a nap 24 órájában. Egyszerűen nem találom annyira érdekesnek. Jó szám, de olyan kis átlagos számomra. 10/8

A dal: 10/7

ÉS MOST JÖJJENEK AZ URAK!



I. ATEEZ | 에이티즈

Ateez. Hm. Ez a második alkalom, hogy értékelést írok egy lemezükről. Az előző albumuk, mi tagadás; levett a lábamról – az elsővel ellentétben (még ha emiatt máglyára is vettek).

A Treasure part 2 viszont, ahogy az előbb említettem is (mert mint mindig csak önmagam ismétlem, és hadoválok), remekül sikerült! Ugyan a Poklot is megjártam, mire megszerettem a promós dalt… de annál nagyobb a szeretetem iránta azóta. De nem is csak a Say My Name volt, ami megragadta a figyelmem, de szó szerint… minden szám remek volt az albumon. Meg is döbbentett. Emiatt, megmondom őszintén – bár figyelmeztettem magam, hogy ne tegyem –, izgatottan vártam az újabb kislemez megjelenését.

Lássuk hát, mit kaptunk:

Oké, hát… az Illusion nem az igazi. A dallal két problémám is van. Az első, a dalszöveg – ami ugyan nem rossz (mert nem az), de néhol kicsit „kínosnak” érzem. Mármint… Ha el tudjátok magyarázni, hogy maga a refrén mit takar, leborulok előttetek:

„Kékes nap, lilás csillag (engedj szabadon), virágok táncolnak, a zene (dalunk) király. Ismét valahol, beszélj hozzám (engedj szabadon), egész éjjel bulizzunk, siessünk.”

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy ez koreaiul kifejezetten rosszul hangzik, csak néha random… nos, random szavak összehányásának érzem. Szépen kifejezve magam. Értem én, hogy miről akar szólni a dal, de… ez most mellé ment nálam.

A másik problémám, hogy „lagymatag”. Hadd magyarázzam meg! Először is, 48 másodperc eltelik a dalból, mire valamiféle ritmust kapunk. Ez tart nagyjából az 55-ik másodpercig. Aztán megint visszatérünk ebbe a langyos vízbe, ami se nem lassú, se nem gyors, csak… van. Ilyen kis álmatag. Az igaz, hogy remekül megjeleníti (hangulatilag) a nyárnak ezt a fülledt, álmosító mivoltát, de… neeeeeeeem. Ez most nekem annyira nem jött be.



A klip iránt nem érzek semmit sem, hogy őszinte legyek.

A Wave viszont nagyon tetszik. Eleve gitárral nyitunk – ami a gyengém, megmondom őszintén –, a dal remekül építkezik (bár picit kiszámítható, ez is igaz), a refrén minden alkalommal egyre erősebb, az énekhangok talán még jobbak, mint eddig. És a rap is (bár ez egyedi vélemény) soookkal jobb ebben a dalban, mint pl. az Illusionben (mondjuk ott nem is segített rá a ritmus). A dalszöveg itt teljesen rendben van, sőt, egy-két helyen egészen elragadó – kivéve ez a Hakuna Matata rész, amit szívesebben vágtam volna a kukába… de legalább jelentése van. Az alapdallamba beépített tropical hangzás pedig meglepően jól sikerült – ezt elég kevés kpop banda képes jól használni (szerintem).

A klip emellett remek lett, csodaszép felvételeket kaptunk, a dalhoz illő hangulatban. Illik a dalhoz, és élvezet nézni is a videót.

Na de akkor az albumot is nézzük meg:

Amennyiben néztétek a fordításom a Utopia c. dalhoz, akkor tudhatjátok mind, személyes véleményem, hogy ez a szám kellett volna, hogy promóssá váljon. Az év egyik legjobb dala, a megjelenése után 3 egész napig szünet nélkül hallgattam. Értitek? Három napig, szünet nélkül. Azt hiszem elmondhatom, egészségtelen mértékig megszállottja lettem a dalnak. Oké, ennek oka lehet a refrén is, ami erősen nyolcvanas évek hatást mutat (meglepő, mi?). A szeretet (*köhög megszállottság köhög*) ami ehhez a dalhoz fűz, valami eszméletlen. A szöveg nagyon jó, a dallam zseniális, a hangok is teljesen ott vannak, semmi sem lóg ki a képből. Komolyan, nem látom miben jobb a Wave, mint ez. Persze, ízlés kérdése – de nekem ez a Promise mellett az Ateez legjobb dala, és számomra kérdés nélkül a kedvencem tőlük.

Akkor van itt nekünk egy kis közjáték, Crescent címen. Ehhez nem tudok sokat hozzászólni. Van.

A következő dal az Aurora. Hát, nem tudom. Valahol az átlagos nyári lemezeken felbukkanó dalokra hajaz, és mégis van benne valami különleges – a felvezető teszi, ami megtöri a dal lagymatag (bár érthető) hangulatát. A refrén utáni rap alatt felbukkanó gitár nagyon jó. Valahogy, nem is tudom, akármennyire szokásos is, valahogy mégis megtalálták a módját, hogy különlegessé tegyék. Mára már a „refrén” sem zavar, sőt, egész kellemessé vált. Nem a kedvencem, de okés.

Az utolsó dal a Dancing Like Butterfly Wings. Ezt nagyon-nagyon szeretem. Szintén enyhe 80-as évek hatása, van. Sőt! Mintha egy kis One Direction hangzást is felfedezni vélnék benne. (Nem, ebben a háztartásban nem divat vakon gyűlölni más ország bandáit.) Nyilván nem egy promós dal, de elég erős, ennyi biztos.

Összességében elégedett is vagyok, meg nem is. Szerintem nem olyan jó lemez, mint az előző, de pl. tudom, rengetegen utálták a Say My Name c. dalt is, szóval lehet, hogy nekik ez sokkal jobban bejön majd. Ki tudja.

Nekem sajnos a hat dalból kettő nem igazán tetszett, a harmadik meg csak egy… instrument. Verziós… összekötős… valami. Ez a dalok fele, sajnos – és egyikük pedig promós szám. Nem is tudom. Egyedül egy dalt szeretek nagyon, de azt meg megszállottságig. Elég nehéz ítélkezni az album felett. Rendben, felkészültem, hogy máglyára vettek, szóval:

Illusion: 10/7

Wave: 10/8.5

Az album: 10/8

⭐

  II. STRAY KIDS | 스트레이 키즈

Oké, alig vártam, hogy végre visszatérjenek. 

És most végre itt vannak. (A lemezem persze valahol lóg az éterben.) Ennek pedig nagyon örülök, holott egyáltalán nem azt kaptam, amit vártam. Egyáltalán nem.

Az egyetlen dolog, amit nem tudok megérteni - és most nem beszólásképp, egyszerűen, őszintén nem értem miért mondják ezt az emberek... Mindenki a táncot dicséri, de nekem egyáltalán nem tetszik. Nagyon nem. Lehet, hogy totál vak vagyok, de egyszerűen nem látom amit mindenki más. Sajnos egy olyan része sincs, ami igazán kitűnne számomra. Nem vagyok egy nagy tánc-szakértő, de egyedül ezt látom: a dal nagy része alatt össze-vissza sétálnak, majd rángatóznak, vagy a kezüket rázzák, mint akik belenyúltak a 220-ba. Ezt megértem valahol, tényleg. Egy ilyen dalra elég nehéz táncolni... de nem. Nem látom, mi olyan zseniális ebben, ahogy az emberek azt mondják.

Ne értsetek félre, ha nektek tetszik, én csak örülök! Szeressétek is a srácokat. De most ez a rész nálam kiesik.

A dal maga nagyon erőteljes trap hatás alatt áll – ez mondjuk már a Miroh-ra is igaz volt, csak ott sokkal tempósabb verzióban –, amit nem szerethet mindenki. A szám teljesen mellőzi a kpop számok fülbemászó dallamát, egyenesen kitör a megszokott közegből – ez pedig sokaknál nem lesz nyerő. Ezt meg is értem, teljes mértékben.

Csak nem érzem át. De ez is ízlés kérdése, tényleg.

A dalszöveg, nos, teljesen okot ad a sötétségnek, ennek a nyugtalanító hangulatnak. Szerkezetileg is teljesen érthető – akkor is, ha nem lesz mindenki kedvence. Itt vannak a kiábrándulást kifejező, szinte már balladákat idéző kis részek, a „mindent beleadtam, hittem önmagamban, de mégsem értem el semmit” szöveggel, majd a srácok (akaratukon kívüli) változását leíró egyre nyugtalanabb, és idegesebb részek, amikre a „refrén” (az annak helyén pózoló zaj) helyezi fel azt a bizonyos pontot az i-re. 

Azonban... megmondom őszintén, nem tudom mire számíthatunk ezzel a dallal kapcsolatban. Nekem tetszik nagyon (!), és kifejezetten szeretem, hogy minden szinten (szöveg, előadás és maga a dal) képes ugyanazt az érzést átadni... de ettől még nem biztos, hogy jó promós szám lesz Koreában. Azért ne tegyünk úgy, mintha ez egy annyira népszerű stílusú dal lenne, amit zabálnak koreai barátaink. Mert ez nem biztos, hogy igaz. 

Azzal is tisztában kell lennünk, hogy amikor a Miroh-val nyertek, annak egy nagy része szerencse is volt - az ellenfél, Haeun, Yosep sem tartozik a népszerű előadók közé (nem volt nehéz legyűrni őket), plusz... egyébként is kisebb botrány tört ki a végeredmény miatt. Erre a győzelemre pedig nem biztos, hogy építeni lehet. Ne értsetek félre, imádom a számot (!), de nem biztos hogy egy népszerűbb banda ellen is képesek lettek volna nyerni. Ezzel szemben azonban, ha megnézzük a lemezeladásokat, azok egyértelműen a Miroh esetében voltak a legmagasabbak, szóval, kettős visszajelzés érdekes. 

A mostani dallal a legnagyobb probléma az, hogy a „zaj” mellőz mindenféle melódiát. A Hellevator esetében pl. ez a nagyon nosztalgikus, szerethető dallammal rendelkező „zaj” jelent meg a refrén helyén. A Miroh-nál ez csak elővezető volt, és némi refrénszerűség kapott azért helyet utána. Itt, hááát, itt nem ez a helyzet. Nekem tetszik, de nem vagyok biztos benne, hogy a legnépszerűbb dalukká válhatna ez. Imádom, hogy kísérleteznek (bár úgy érzem, ez egy korszak végét jelzi), és ezt egy nagyon is jó dolognak tartom, de objektíven nézve, nem bízok benne, hogy ez a legjobb daluk lehetne. 

A klip ezzel szemben sajnos sok helyen nem tetszik. Az oké, hogy kijutottunk a szabadba (végre!), de pl. a tánc miatti ellenérzéseim közbeszólnak... könyörgöm (!), mikor valami látványos történne a tánc terén, a klip készítője ne sötétítse már el a képet!

... de maga a képi világ sem tetszik minden helyen. Pl. itt ez a jelenet:

Mint mikor simán kimész a szabadba, és rámutogatsz egy fűcsomóra (az a szimbolika). Egy kis sárgás / piros effekt ezen nem sokat fog segíteni. Történet nincs rendesen átadva (sokkal jobban is ráfeküdhettek volna), a srácok színészkedési tehetségén pedig még csiszolni kell – egyértelműen nem így néznek ki, ha idegesek. Ezek a „muszáj megjátszanom, hogy ideges vagyok, de közben jól kell kinéznem, mert a rajongók csak akkor szeretnek” arcok voltak.

És ne értsetek félre, ez nem a srácok hibája. Közük nincs ehhez a dologhoz, nem ők készítik a koreót és a videót sem a kedvük szerint forgatják – legalábbis tudomásom szerint nem. Ha igen, akkor szorri, de a véleményem ugyanaz marad. 

De, akadt egy-két kép, ami érdekesre sikeredett:

A kezdőpont, a liflt. Mellette a felirat: kerülő. Hosszú kerülőt kell tenni, mert valami az útjuk állta, így nem érhetnek célba. 

Ezt láthatjuk is. "Lezárt út."

A térképen az útvonaluk; "Lift, új út, lezárt út, stb."

A Hellevator végén, a Miroh-ban, és az I Am You-ban látott város.

Itt alulról láthatjuk - de a nem úgy, ahogy a Hellevator idején, sőt, mintha annak tükörképe lenne. (Nem fejjel lefelé van.)

Két hold: 

Plusz:

Na most, nekem ez mit jelent?

Tudjátok jól, nem szeretem a túlbonyolított teóriákat (nagy részüket egyszerű túlzásnak tartom, pl. a BTS esetében is úgy éreztem már a végén, hogy a rajongók teóriáira játszottak rá, mert túlbonyolították a dolgot, és nem tudtak maguktól kijönni belőle – bocsi, nem bocsi – ezért sem a „mindenki meghalt, senki sem halt meg és nyolc univerzumbeli ufók hozták-vitték a tagokat” teóriákba mélyedtem bele), ezért maradjunk csak egy egyszerű elképzeléseknél.

A két hold jelenleg a két párhuzamos utat jelképezi, ez biztos. Az I Am You esetében még nem vált ketté a két hold, sem a két I.N. Talán ott kezdődött a probléma. 

A fényképet az első esetben jól fogadták. Seungmin megörökítette a pillanatot, aminek mindenki örült. A második esetben már nem volt épp kellemes a kép, amit készített, épp a lezárt út előtt állva, nehézségekkel szembenézve. (De Hyunjin amúgy is ideges volt már a klipben korábban – ami egy ilyen feszült helyzetben nem meglepő.)

Aztán.

A két út találkozik.

Viszont mikor elindulnak a busz felé, ők nem a "saját magukat" látják, hanem sötétséget, és ha jól megnézzük, a jobb alsó sarokban egy sárga fát. Mit jelent ez? Ha olvastátok a "teóriámat", tudjátok ez mit képvisel. Most, hogy nehéz az út amit választottak, rájönnek, hogy nem léphetnek rá arra az útra, amit már elszalasztottak. A két út párhuzamosan halad (szintén az elemzésben volt), soha nem keresztezik egymást, akár két vasúti sin. A sárga fa pedig azt a pontot jelképezi, ahol választottak a két út közül. 

Ez a hajó már elúszott. Egy új utat kell találniuk maguknak.

A dalszöveg maga, remek. Egy picit tovább tartott lefordítanom – megmondom az igazat –, mert sok helyen kellett kiötlenem, miképp is alakítsam magyarossá, és teljessé a szöveget. Így pl. a 머리 아프다 | Fáj a fej(em) a refrén alatt se maradhatott így, mert nem csak magára a fájdalomra utalt (inkább arra, hogy valamibe fájdul bele a fej / az adott ember nem talál megoldást, össze van zavarodva = ezt magyarul is mondjuk => „fejtörést / fejfájást okoz valakinek valami” (!)), és baromi hülyén hangzott volna (de ez is ízlés kérdése, szal akinek úgy tetszik jobban, az úgy fogja hagyni, itt nincs rossz és jó válasz => a fordítói szabadság remek dolog). Az üzenet egyrészt baromi bátor (mármint… „magatok képére formáltok = képmutató leszek” az a drága kpop ipar...), másrészt őszinte, ami csak dicséretet érdemel.






Egyébként, a refrén alatt halkan a következő szöveg hallható – én ezt észre sem vettem először, hogy őszinte legyek, szóval ez egy hiba (sajnos), amit elkövettem: (De nézzétek el, államvizsga közben voltam, azt se tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.)

„Common side effects include nervousness, insomnia, nausea, agitation, anxiety .”

„Gyakori mellékhatások: idegesség, álmatlanság, hányinger, zavarodottság, szorongás.”

De nézzük a lemezt most már:

Hát, erős ellenérzésem van itt is. Egyrészt, három dalt kaptunk… pontosabban két és fél dalt, amit egy egész album áráért dobálnak. Ez azért elég magas fokú pofátlanság. (Ismét, nem a fiúk döntik ezt el, ezzel legyünk tisztában = nem őket akarom szidni ezzel.) A Mixtape 1-4 már megjelent a többi lemezükön, tehát nem is értem, hogy itt miért kaptak helyet. Eddig mindenki annyira nagyon büszke volt arra, hogy a srácok nem újradolgozott lemezekkel szúrják ki a rajongók szemét, erre tessék! Legalább akkor úgy lenne megnevezve. Értem én, hogy "különleges" album, de nekem valahogy ez a szó nem a lehúzást jelenti. Csak 2 és fél dal készült el? Akkor legyen egy kislemez, na bumm. Egész érthető egy világturné közepén... Senki sem róná fel nekik, szóval nem is értem ezt a dolgot... De ez a mismásolás kicsit különös. (Persze nem maguk a fiúk rendezi a lemezek eladását, és ilyeneket, nem ezt mondom.) 

A Road Not Taken (szerintem) hosszabb kellett volna, hogy legyen, és jobban megállta volna a helyét promós dalként is, mint a Side Effects – általánosságban véve. Ne értsetek félre, én imádom ezt a dalt is, de véleményem szerint a sokkal hagyományosabban felépített RNT népszerűbb lehetett volna. 

A harmadik szám pedig szintén nagyon jó, de érthető miért nem választották promós dalnak, ahhoz még nem elég. A szövege szintén jó (amint lesz időm, már fordítom is), és Hyunjin meg is lepett a saját részekor, szerintem kiemelkedően teljesített. 

Amúgy... észrevettétek már, hogy a dalok 99%-ában Hyunjin vezeti fel Han részeit? Nagyon érdekes, de remekül működik a taktika - zseniálisan hangzik a két srác együtt. 

Plusz, ezt a képet még meg kell osztanom, csak így mellékesen:

M.A.F? Ez az ember tényleg szép.

Na de az értékelés: 

A dal: 10/9

Az album: 10/8

A hét kedvenc dala:
Red Velvet: Zimzalabim

A hét kedvenc lemeze:
Stray Kids: Yellow Wood

Az értékelési ráta:

10  ⭐ KIEMELKEDŐ
9    ⭐ NAGYON JÓ
8    ⭐JÓ
7    ⭐RENDBEN VAN
6    ⭐ ELMEGY (határeset)
5    ⭐ NEM TÚL JÓ
4    ⭐GYENGE
3    ⭐ NAGYON GYENGE
2-0 ⭐M.A.F

Hát akkor... ennyi lenne erre a hétre. Amint tudom, hozom a többieket is, de sajnos per pillanat erre futotta az erőmből. :) Nemsokára ismét találkoznunk, addig is, kíváncsian várom a véleményeteket!❤



Plusz, megmutatom mit szereztem:


Már múlt héten megjött, de egyszerűen arra se volt időm, hogy levegőt vegyek, nem hogy posztoljak. Sajnos. De íme, megjött a Oneus lemezem! (Ezen kívül pénteken megjött két másik lemezem, de mivel záróvizsgáztam, nem voltam itthon és nem tudtam átvenni, szóval majd hétfőn újra próbálkoznak a kiszállítással.)


Na de, vééégre megérkezett az albumom, én pedig ismét szerencsétlenkedtem fél napot, mire ki bírtam bányázni a csomagból.

Nos, ekkora lenne az album, egy fél literes kis üveg mellett. 

Meg kell mondjam, nagyon szép dizájnja van csomagolásnak, mindenféle elfogultság nélkül. Eleve a kellemes visszafogottság, ez a szép, éjkék szín, a nem szembetűnő, de fény hatására szivárvány színben ragyogó csillámréteg, hát, nagyon elegáns. Le a kalappal, igen kellemes nézegetni már csak a borítót is.

Én a Dawn verziót rendeltem elő, de most már nem is tudom melyikkel jártam volna jobban. A mohóságom mind a kettőt szeretné a magáénak tudni - de ez természetesen nem fog megtörténni.  Nem mellesleg, már az előrendeléskor is ezt a verziót preferáltam, mert az előző lemezükhöz ez a szín illik a legjobban. 

Na akkor, ha a két részt széthúzzuk, megkapjuk azt, amit a dobozka rejt magában. 

Egy csomó fotókártyát, aminek a hátulján a dalszövegek kapnak helyet. Ezek nagyon jó minőségűek, és bár így a fényképen nem látszik, kifejezetten fényesek anyagból készültek, és szépek is. Szóval na, fogyatékos módszereimmel ennyit tudok csak elmondani róla, ezer bocsánat.

Na de ezek után lássuk a fotókönyvet: 

A csomagolás borítóját imitálja, csak a csillámlás nélkül, immár igazán a holdra utalva. Ahogy egyre beljebb haladunk, annál kifinomultabb és letisztultabb az album kinézete.

Nos akkor, amint látjuk Ravn képeslapját kaptam. Nekem kifejezetten tetszett a stílus, amit láthatunk (bár, képen biztos nem látszik). Mintha a 80-as években készült képet figyelnénk, kicsit sárgás, majdnem azt mondhatjuk, hogy egészen élethűnek tűnik a srác a palota előtt. Nagyon ötletes hatása van a fotónak...

A fotókártyámon Leedo (aki Ido) kapott helyet, és hála Istennek üzenetet is írt: 

"Csak boldog napok várjanak ránk! Kérlek szeressétek nagyon a Oneus-t, és a Oneus dalokat is!"

❤

Maga a fotókönyv gyönyörű képeket tartalmaz. Mivel nagyrészt a klip forgatási helyén készültek a képek, ez talán önmagáért beszél. Mármint... olyan mesébe illő helyen forgattak, hogy az csak na... Lássunk is néhányat: 

Na de, ezek után a gyönyörű fotók után... térjünk rá arra, ami annyira kiborított, hogy majdnem kitéptem a hajam. 

Lehet hogy láttátok már páran, hogy a csomagolás külön tartalmazza a lemezt: 

Kaptunk egy ilyen kis kihajtható... valamit.

Ha óvatosan kinyitjátok, így néz ki: 

(itt még benn volt a lemezem)

(Itt teljesen kinyitottam, és már nincs benn a lemezem)

Maga a lemez egy hold: 

Hogy mi volt a baj? 

Ez: 

Látjátok a kis vágatot? Na ebben volt a lemez. 

Csak úgy. Simán bele volt helyezve ebbe a vágatba. Ha ez össze van csukva, még nincs is baj. De ha esetleg többször meg akarod hallgatni az eredeti lemezt - akárhányszor nyitod ki a tartót, a kis vágat folyton irritálni, karcolni fogha a cd hátulját... ami elég hamar tönkre fogja tenni azt. 

Nagyon jól néz ki, nem tagadom, de legközelebb hagyjuk inkább ezt a dolgot, és csináljuk a régi módszer szerint. 

Én fogtam egy sima fehér, papírtokot és abba helyeztem bele a lemezt, már első alkalommal se mertem visszatolni ebbe a kis lukba a lemezem... Nem tudom kinek jutott ez eszébe, de könyörgöm, még egyszer... ne... 

Emellett furcsállom, hogy nincs "köszönet" oldal. Még ha a tagok külön nem is köszönnek meg semmit, legalább egy közös kis szekció szokott lenni. Hm, különös.

A csomagolásra összességében 10/8 pontot adnék, mert ez a lemez dolog, az infarktus szélére sodort...

Na de... mára tényleg ennyi lettem volna. :) Szép estét nektek! ❤