컴백 시간! 에이비식스 | 체리블렛 | 엔시티127 | 원어스 등등...

Sziasztok! A mai áttekintésünk nem lesz igazán hosszú, de talán meglepő igen... Lássuk kikkel foglalkozunk ma: CLC, ONEUS, NCT127, BERRYGOOD, CHERRY BULLET, AB6X.

Lássuk!



I. CLC |씨엘씨

Itt nagyon gyors leszek, mert nem szeretném hosszasan ragozni a dolgot. És nincs is mit.

A CLC az egyik kedvenc együttesem. A debütálástól fogva, végig követettem, és támogattam a lányokat. De ez, ez most nagyjából arcon csapás volt.

Ez talán az év legnagyobb csalódása volt. 

Egyrészt, ez a dalszöveg egy sz@r. Ne haragudjatok ezért a durva kifejezésért, elnézést kérek. Maradjunk annyiban, hogy értékelhetetlen. Sajnálom, de... de ebbe már nem tudok én se belemagyarázni semmit. A szöveg annyit ismételget egész végig, hogy „gyönyörű vagyok”. Egyszerűen pofátlanul kínos. Ha ezt magyarul hallanátok, úgy röhögnétek arcon őket, hogy az brutális lenne. Elfogadhatatlan minőség, főleg a NO után. Ez… ezt nem tudom többet kommentálni.

A zene maga – nagyon jó, sőt talán a legkiemelkedőbb a Hobgolblin után. (Bár nem szerettem kifejezetten azt a dalt, elismerem, kiemelkedő volt, több szempontból is.) Az viszont ismét arcon csapott, amit a refrénnel csináltak. Nem mintha a dal többi részén ne lehetne érezni, de vegyük a legkiemelkedőbbet; a gond azzal van, hogy az egész egy 4Minute másolat. Itt nekem jöhetnek azzal, hogy „ugyanaz csinálta”, pont nem érdekel.

A két dal hasonló? Igen.

Akkor? Nem értem, mit magyaráz az, hogy ugyanaz az ember készítette. (?) Magyarázza a plágium vádat? Persze. De mást nem. 

Lopás? Nem.

Eredeti a dal? Nem.

És kérem, még a háttér is szinte ugyanaz! Pont ezért kaptam fel a vizet a Hobgoblin megjelenésekor is – mert nem tudják normálisan promózni a lányokat, ezért előkaptak egy 4Minute dalt, majd előadatták velük. Most is ez történt, erre a nyakam teszem. Ezt pedig csak akkor nem követi majd feloszlás, ha az Isten megkönyörül a rajongókon – akik közé én is tartozok.

Persze, ha nektek jobban tetszik, annak én csak örülök. Nagyon szeretem a lányokat, de... nekem ez most nagyon, de nagyon nem. 

A dal: 10/7
maga a dal felhúzza, mert szövegileg egy gyenge 2-est ha adnék rá






II. CHERRY BULLET | 체리블렛



Hm, mit is érzek? A koncepciót nagyon szeretem, igazán eredeti, és nagyon édes. A klip is pontosan ezt tükrözi, emellett pedig csodás, nyári hangulata van az egésznek. Számomra majdnem hihetetlen! Épp Kelenföldön ücsörögtem, mikor megjelent a dal, az egyik záróvizsgámon voltam túl - és, még ha meglepő is, a vasúti wifi baromi jó -, szóval azonnal rákattintottam, és meg is néztem. Elsőre ugyan nem lett a kedvencem, de nagyon kellemes érzés volt, főleg a rengeteg stressz után, amit átéltem. Könnyebb lett a lelkem, ez biztos.  Először nem mondtam volna, hogy egy csodálatos dal (azt most sem állítom, hogy az év legjobbja), de kifejezetten aranyos, és nagyon szórakoztató. Valamiért az Apink stílusát idézi számomra, egyből a Remember jutott eszembe. Nem tudom miért, de valahogy a dal szerkezete és a klip is enyhén erre a számra (és videóra) emlékeztetett. Talán a nyári hangulat, a különleges instrumental - ki tudja. Annyi biztos, hogy nekem kifejezetten tetszik, személyes kedvenc.  Először nem mondtam volna ennyi pozitív dolgot, de a szám szép lassan túlnőtt rajtam, és most hihetetlenül megkedveltem. Olyan nagyon jó érzésem van, mikor hallgatom, hogy az valami csodás.

Az előző dalukat talán egy picit ötletesebbnek tartottam, főleg dalszövegileg, de nem hiszem, hogy ez bármivel rosszabb lenne, hogy őszinte legyek, talán még kicsit fülbemászóbb is a dallama!

Lássuk az albumot:

Ó, te jó ég. Hát én így kislemezt nagyon rég szerettem. Az összes dal zseniális lett, teljesen őszintén mondva. A vokál, főleg az utolsó dalban, kiemelkedő. Minden szám pompásra sikeredett. Tudom, nem mindenki szereti az édesbe hajló dalokat, de ha az őszinte véleményem érdekel, hallgassátok meg az egész lemezt, mert ezek a számok mind kiemelkedőek. Meg nem tudnám mondani, melyiket engedtem volna tovább promótálásra, mert szívem szerint mindegyiket színpadra állítottam volna. 

A Ping Pong: 10/10

A Ruddy: 10/10 +1

Ah, komolyan, nagyon boldog vagyok, ha csak meghallgatom a lemezt. Biztosan be fogom szerezni, az elsővel együtt!

A dal: 10/9

A lemez: 10/10

III. BERRY GOOD | 베리굿

Hm, imádom a bandát, egészen a debütálástól fogva. 

De ez sajnos most nem jelent mentséget. Mi a jó fene volt ez? Egy erősen közepes minőségű dal, egy nagyon közepes alatti klip, de egész aranyos szöveg. De oké, a videót ne is említsük, arról nem tehetnek, hogy szegény a cég. Mert teszem azt, a Favorite – ami kb. a kedvenc rookie bandám –, is egy két filléres videóval jött vissza, de a dal elfeledtette azt. A dal sajnos… nem az igazi. Egy picit, hm, gyenge lett. A trombita sajnos alapjáraton is kikerget a világból, a szaxofonnal, meg az összes többi hasonló hangszerrel együtt. Nagyon, nagyon zseniálisan kell bánni velük ahhoz, hogy szép hangzást érjünk el, főleg, ha egy pop dalról beszélünk (!). Mert a hangzásuk elég idegen ettől a populáris világtól – és itt, hát, sajnos nem nyerte el a tetszésem a trombita dalba való bevitele. Egyszerűen… nem. De nem csak ez a probléma. Úgy hangzik az egész, mintha egy öt-hat évvel ezelőtti, egy sokkal ütősebb promós dal mellett helyet kapó, albumra felkerült szám lenne. Erős a lemezhez, de nem elég erős, hogy videót kapjon. Pontosan így hangzik. 

Sajnos.

Megmondom őszintén, nagyon szomorú vagyok. A lányok – szerintem – nagyon tehetségesek, és zseniális dalokat is hoztak már nekünk. A Love Letter az egyik legjobb debütáló szám, amit csak hallottam, az Angel c. számuk pedig a mai napig annyira tetszik, hogy libabőrös leszek a hallgatásakor. 

De most, hát, most nem.

Lássuk inkább az albumot:

  

Komolyan. Imádni akarom, annyira nagyon akarom. Nagyon szerettem a lányokat, és nagy reményeket fűztem hozzájuk… De ahogy haladunk előre az időben, ahelyett hogy fejlődnénk, egyszerűen stagnálunk a pénzhiány miatt. Ez valahol botrányosan szomorú, de valahol várható is volt. A legszebb, hogy ennyi idő után is (2014-ben debütáltak) együtt vannak, és próbálkoznak. Engem ez komolyan meghat – de sajnos a pontozáson nem változtat.

Az egész lemeznek olcsó szaga van. Nem rossz. Egyik számra se tudom azt mondani, hogy rossz, mert mikor hallgatom, akkor kellemesek. A hangokkal soha nem is volt gond ezzel – sőt (!!!!) De a többi. Maguk a dalok… A szövegek is jók, komolyan – de maguk, ezek… az olcsón vett dalok…

Nos, szomorú.

A One Step Closer, és a 달빛아래 춤을 jobban sikerültek (szerintem), mint az Oh Oh – de az is csak ízlés kérdése. Ezekre tudnék 10/8 pontot adni. A többi inkább 10/7 lenne, de így együttesen. Nem rosszak, mert a 7 pont egyáltalán nem rossz (miért érzem úgy, hogy mentegetnem kell magam?), de egyszerűen… nincsenek azon a „nagyon gagyi, de már olyan rossz, hogy jó” szinten, csak ilyen… elmennek. Jók, mert jók, de nem eléggé.

Azt tudnám tanácsolni, hogy ilyen esetekben; ahogy pl. a B.I.G tette, mikor megjelent a 123 (az egyik legjobb szám valaha, hallgassátok!), nem szabad több férc-számra költeni (persze ajándék volt a rajongóknak, értem én), inkább egy jóra, és azt nyomatni amennyire csak lehet. Vagy lehet úgy is, ahogy a Laboum tette, a rajongók támogatását kérni – nézzétek hol vannak ők, sokkal többet elértek, mint előtte, még ha sztároknak azért nem is hívnám őket.

Hát, talán legközelebb.

Ha lesz legközelebb.  

A dal: 10/6

A lemez: 10/6.5

NA DE TÉRJÜNK ÁT AZ URAKRA!

I. AB6IX | 에이비식스

A dal és én egészen rövid történetet tudhatunk magunkénak. Hadd imitáljam, kérem: 

Első hallgatás: 



Második hallgatás: 



Harmadik hallgatás: 

Nagyon, nagyon megszerettem a dalt. Olvastam elég sok értékelést róla, de sajnos mindenhol elég negatív megítélésben részesült a dal. Épp ezért szeretek várni egy hetet, mielőtt leírom a véleményem, így kevesebb az esélye annak, hogy valami olyat közlök, amit később meg fogok bánni. Persze erre is van esély, de azért jóval kisebb.

Tehát, a többi, nálam persze sokkal jártasabb és hozzáértőbb kritikus (mert azért annak azért nem merném hívni magam), főbb problémának azt tartotta, hogy a dal egy ezerszer hallott, ki tudja hány másik banda számából összevagdosott debüt lett. Voltak akik szerint egyenesen több Seventeen számra hajaz az alap. Ezzel nem igazán tudok egyetérteni. Komolyan, nem értek egyet; meg kell hát védenem a dalt.

Persze, deep house, ami nagyon népszerű a kpop bandák körében (főleg fiúknál), ez teljesen érthető. De ugyanígy, a rock is népszerű az együttesek közt, az EDM is felkapott (és marad is örökre) a pop bandáknál. Akkor minden énekes, aki ezeket használja, mentes minden eredetiségtől? A pop stíluson belül nem lehet újat alkotni, ez egyszerűen képtelenség. Eljutottunk oda, ahol már csak frissíteni lehet, előkapni régebbi stílusokat, keverni azokat, vagy egyszerűen elkapni egy zseniális dallamot, ami eladja a dalt. Ezt a „vádat” nem tudom elfogadni, de persze ennek nem kell jelentenie semmit számotokra, nektek kell eldönteni, hogy melyik véleménnyel értetek egyet.

A másik „vád”, hogy a refrén cserben hagyja a dalt, ami egy ütős kiteljesedést ígér.

Nem, nem, és nem! Egyáltalán nem értek egyet!

Ahogy a NUEST W Dejavu esetében is történt, a dal felépítése pontosan elárulja nekünk, hogy egy drámai, enyhén simulékony (majdnem szexuális) esést fogunk átélni, lelassulunk. Egyszerűen érezni lehet, ahogy felépülő ritmus lassan visszaesik. Pl.: 

a, 0:45-0:52 – lassan, épp hogy felbukkan a ritmus, de mégis erőteljesen, főleg a vége felé

b, 0:53-1:01 – folyamatos, erőteljes ritmus 

c, 1:01 – 1:04 – lassul, szinte nincs is ritmus 

d, 1:04 –1:07– a c megismétlődik

e, 1:07 –1:19 – az a megismétlődik

f, 1:19–1:34 – a b megismétlődik + átvezet a refrén utáni első részbe

Az egész olyan, mintha a dal 2 részét tükrözték volna. Ez pedig nagyon sokszor megismétlődik, végigvonul az egész dalon, és remek struktúrát ad neki. Többszöri hallgatás után veszi csak észre az ember, mennyire nagyon zseniális is az egész. Apró részekre van bontva a dal, és e felett könnyű elsiklani. 

Áh, én imádom ezt a dalt, főleg a refrént. Nekem kifejezetten tetszett ez a debütálás. Nem mondom, hogy a legjobb dal, amit valaha hallottam - mert nem -, de azért az erős kritikát se érdemli (szerintem), amivel a fiúk találkoztak.

De ismét; mindenki azt gondol a dologról, ami neki jól esik. :) Ízlés kérdése az egész.

Na de, lássuk a lemezt: 

Mivel nincs fenn egészben, így lejátszási listát tudok csak közölni: ITT meghallgathatjátok.

Engem egészen megdöbbentett a lemez sokszínűsége. Nem csak az, hogy mennyire sok számot kaptunk (hála Istennek). Nagyon sok hangzás lep meg bennünket, bizonyítandó; a fiúk képesek bármelyik stílus felé elmenni, és jól teljesíteni benne. Minden egyes számot szeretek. Nincs egy sem, ami untatott volna, vagy ne keltett volna kellemes érzést bennem. Erre sem mondhatom, hogy a legjobb album, amit valaha hallottam, mert akkor hazudnék. De azt az erős lehúzás, amit én láttam a lemez irányában, számomra érthetetlen. Ez egy jó album, nagyon erős. A hangok rendben vannak, a rap kifejezetten érdekes, a dalok ritmusa és dallama jó, a szövegek is a helyükön vannak. Nem értem a problémát. Azért ez egy közepesnél minőségibb lemez lett, szerintem. 

Ez csak a debüt banda, és egy debüt lemez. Erről beszéltem az ITZY esetében is. Ne várjuk el egy debütáló együttestől, hogy ők sz@arják a spanyolviaszt. Még azt sem tudni, milyen stílust fognak tovább vinni, mi jön be nekik. Képtelenek megmutatni mire képesek - és hiszitek vagy sem, az a normális, ha egy kezdő együttes nem tud kiütni egy régebbi bandát, aminek már biztos hangzása és rajongótábora van. Az a különös, ha mégis. Az ITZY és a többi hirtelen sikert aratott banda óriási nyomás alatt van, ahogy az őket követők is. Kérlek, ne vegyük ezt ennyire komolyan, teljesen normális, ha a kezdők keresik még az első 1-2 alkalommal saját magukat, mi jön be a közösségnek, és saját maguknak. Hagyjuk levegőhöz jutni őket!

Absolute: 10/9 Imádom a sötét tónust, amit a lágyabb refrén tör meg. Tökéletesen bemutatja a bandát, ahogy az egész lemez felépül. Ó, nagyon jó. 

Shining Star: 10/8.5 „Te vagy ki tündököl, bennem pusztán fényed tükröződik vissza.” Itt végem volt, de szó szerint - ez a rajongó-idol kapcsolat. A probléma egyedül az - és itt tényleg -, hogy mostanában sokszor hallottam már a hangzást, ami a refrén helyét veszi át. De a szöveg egészen felhúzza. 

Friend Zone: 10/8 Tökéletesen visszaadja a Breath apró, játékos hangulatát. Nagyon jó dal, csak nem nekem való. Ettől még nem lesz rossz. 

Light Me Up: 10/9 Imádom! Mi más is állhatna a háttérben, ha nem a minimális retro hangzás. Bennem szinte felidézte a VIXX Rock Your Body c. számát is, de persze csak halványan, hangulatában. 

Hollywood: 10/8 Rendben van. Kellemes, ha kedvenc nem is lesz.

A legjobb szám egyértelműen az amit promóznak is. Remek döntés volt, imádom! A lemez is kellemes, szerintem nagyon is jól sikerült. 

A dal: 10/9

A lemez: 10/8

II. NCT 127 | 엔시티127

Uram Isten, nem tudjátok elképzelni milyen krízisen estem át. Azt hittem, hogy eljött a pillanat, mikor is nem vagyok képes megszeretni egy NCT dalt. Nevessetek csak, számomra ez egy kritikus pillanat volt.

Kijött a SUPERHUMAN, én meg csak ültem a képernyő előtt, és nem éreztem semmit. De semmit. Ültem és ültem, néztem és néztem, de semmi. Lefordítottam a dalt, és akkor sem (pedig ahhoz sokszor kellett meghallgatnom a számot). Mondom, M.A.F van velem? Én vagyok a hibás, vagy a történelmük során, a srácok végül kiadtak egy sz@ar számot?

Lehet, hogy röhögni fogtok, de egy fél napos depresszióba estem, mert nem szerettem a visszatérést. Te jó ég, szörnyű érzés volt – főleg azért, mert azt vártam, hogy arcon csapjanak a zsenialitásukkal. És ez teljesen elmaradt. Végül már a teljesen értelmes, és szép szövegük is idegesített.

De hála Istennek, vártam az értékeléssel, mert ha lehúztam volna ezt a zseniális dalt, orron csűrtem volna magam. Kétszer.

Jó ég, én nem tudom mi volt velem. Kihagytam egy kis időt, majd ma visszatértem a számhoz, és vagy engem cseréltek ki az ufók múlt éjjel, vagy egy tök új számot töltött fel nekem az SM.

Na de kérem, kérem! Mégis mit hallottam eddig? Ó, arról nem is beszélve, hogy ez Haechan korszaka! Jó ég Haechan, most már elég legyen, a szívem nem bírja tovább – nem viccelek, ennyire gyönyörű hangja, hogy lehet valakinek? Elég… csak elég. (Ne, nem elég. Könyörgöm. #csakfangörldolgok)

Ami először zavart, az a robotikus, nagyon hideg hangzás, ami valahogy átszivárgott a Chain-korszakból, még ha finomítva is. A refrén előtt helyett kapó rész pedig egyenesen kiverte nálam a biztosítékot. Értem, hogy mi volt vele a bajom (ez most igen skizofrénnek hangzott), mert rendes esetben tényleg nem szeretem ez a hangzást, de így, később, tökéletesen összeállt az egész dal.

Tudjátok mi az érdekes, ahogy hallgatom és hallgatom, mintha… egy kis SHINee-t hallanék benne. De nem a mostani SHINee hangzásról beszélek, sokkal inkább a régi, kísérletezgetős időszakukról. Egész kellemes meglepetés volt ez. Teljesen megdöbbentem. Persze a legjobb értelemben. 

Visszatértem, és nem kellett hát csalódnom! Hála az Istennek. ❤

Lássuk hát az albumot: 

Mivel itt sem találtam rendes, egészben feltöltött lemezt, itt egy lejátszási lista: KATT. 

Highway to Heaven: Kérdés nélkül 10/10. Mennyei. (Ha...ha...ha...)

(segítség.) 

FOOL: 10/9.5 Nem is tudom, valami nem az igazi. Nagyon szeretem, és többször is képes vagyok meghallgatni, mégsem érzem annyira jónak, mint a HtH-t. 

JET LAG: 10/9.5 Itt is ugyanaz. Semmi problémám nincs, csak nem éri el azt a szintet, amit a HtH üt meg - de majdnem. Ennyi. Ettől függetlenül zseniális.

PAPER PLANE: Te jó, sírnom kell, ha csak meghallgatom. Elhiszitek nekem, ha azt mondom... nagyon szép szövege van? Tudom, nem vagyok a legjobb az ilyen érzések átadásában, és hiába formálom, nagyon sok dolog elveszik fordítás közben, hiába igyekszem mindig egyre jobban... de ennek mellkasszorító szövege van. 10/10 kérdés nélkül. 

OUTRO: Hű, hát erre egyáltalán nem számítottam. Ez... az egyik legjobb outro amit valaha hallottam. Nem is tudom hová tenni így hirtelen. Mármint... el se tudom képzelni, ezt hogy hozták össze... 10/10

Jaj, ennek a lemeznek a polcomon kell landolnia! Amint lehetőségem lesz rá... 

A dal: 10/9.5

A lemez: 10/9.5

III. ONEUS | 원어스

Gyerekek, nem tudjátok mennyire rettegtem ettől a visszatéréstől...

Előrendeltem a lemezt. Előrendeltem, mert az első mini album annyira zseniális volt, hogy megszavaztam a bizalmat – ami nálam egy roh@dt nagy szó. Első nap (épp mikor a Cherry Bullet és a CLC dala is kijött) Kelenföldön ücsörögtem a padon, és rettegtem megnézni, hogy elszúrták-e a számot, vagy sem.

Aztán végül persze megnéztem, és meg kell mondjam, olyan mértékű és mennyiségű érzelmet vált ki belőlem, annyira tetszik a dal, hogy az már nem egészséges.

Tessék, itt egy új kedvenc rookie banda. Sőt, a fiúk közül egyértelműen a kedvenceim, és igen, mostantól mindig megszavazom nekik a bizalmat.

És most jöjjön a döbbenetem. Szintén – mint mindig, olvastam értékeléseket. Ezt is nagyon durván (még ha sajnálkozva is) lehúzták. Én itt már nem tudok napirendre térni. Nem, és nem. Olyan mértékben megszállottja vagyok a dalnak, hogy az kimondhatatlan – így nehéz megértenem, hogy erre a számra valaki közepes értékelést adhat, sőt, még rosszabbat. Nem... nem fér a fejembe. Megértem persze, hogy valakinek nem tetszik, nem is arról van szó. Csak képtelen vagyok átérezni, annyira bele vagyok szerelmesedve a számba – ez már tényleg nem egészséges. Ezt idén nem sok dal érte még el – de pl. a Valkyrie is köztük volt.

Én... nem is tudom mit mondjak. Reagáljak arra, ami mások szerint negatív volt? Oké, ez is egy kiindulópont. A legtöbbek szerint a dal szerkezete rontja el az egészet. Nem értek egyet (mondjuk ez egészen nyilvánvaló lehet az abnormális imádatomat látva lol). Elsőre valóban különös lehet, hogy itt is – akár csak az OMG legújabb dalának esetében, a refrén kettéoszlik – de érthető ez úgy is, hogy a felvezetőt és a refrént is ismétli a dal –, de ha csak 2x-3x meghallgatjuk a dalt, felismerhető ennek a zsenialitása. Főleg a második refrén esetében, mikor az immár 3 részre oszlik – vagy másik értelmezés szerint felvezető + két részre oszlott refrén –, ugyanis a refrén utolsó része túl robotikus lenne az első (vagy a felvezető) nélkül. Így pedig tökéletes összhangba hozzák nem csak magát a refrént, de az egész dalt is! Ha az első részt nem ismételnék meg a refrénnel, az egész dal átmenne egy érdektelen, refréntelen számba. Arról nem is beszélve, hogy ezen az apró részen múlik, hogy két stílus közt egyensúlyozhassanak – a retro kpop és a modern kpop közt. Tökéletes összhangban. És igen, ezért zseniális ez a megoldás...!

Aztán jöjjön a szöveg. URAM ISTEN. Ennyire gyönyörű szöveget én nem tudom mikor láttam utoljára. Én... nem tudom mit mondjak. Csak nézzétek meg a fordítást, és érteni fogjátok miről beszélek.

És a klip pedig... kifejezetten szép lett. Megvan a maga érdekes története, de azért nem olyan EXO-WOLF szinten. (Jaj Istenem, imádom őket, de az a korszak!)

Na de, nézzünk bele az albumba is: 

Ez itt a két énem, az album hallgatása közben:



Haladjunk csak szépen sorban. 
Intro: Akár egy egész dal is lehetne. 10/10

English Girl: Annyi, de annyi ember láttam röhögni ezen, az eredetileg debüt előtti számon! Hadd meséljem csak el, hogy került ez a szám a lemezre, annak ellenére, hogy nincs olyan szinten, mint a többi. (Mert tényleg nincs.) A rajongók könyörögték ki, hogy felkerülhessen - aztán pedig a fiúk könyörögtek ezt hallva, és íme, ez lett az eredmény. Még ha sokan nevetnek is a számon, a rajongóknak ez nagyon-nagyon sokat jelent. Az pedig, hogy a srácok hallgattak rájuk, hát 👌🏻. Nekem kifejezetten tetszik, aranyos dal, és nagyon játékos. Valóban nem a legjobb, de változtattak rajta annyit, hogy megállja a helyét a lemezen. 10/8.5

Bingbing, White Night, Now: 

10/10 

Kérdés nélkül. 

HALLGASSÁTOK MEG A LEMEZT, TÖBB MINT ZSENIÁLIS!

A dal: 10/10

A lemez:10/10 

Az értékeléseknek itt vége is, de... meg kell osztanom a hírt: A STRAY KIDS 19-ÉN VISSZATÉR. 

Mikor megláttam a bemutatót, felsikoltottam.

-

Komoly

.

segítségre 

.

van 

.

szükségem.

Azt hiszem ennyi is lenne mára! 

Az értékelési ráta: 

10    ⭐ KIEMELKEDŐ

9      ⭐ NAGYON JÓ

8      ⭐JÓ

7      ⭐RENDBEN VAN

6      ⭐ ELMEGY (határeset)

5      ⭐ NEM TÚL JÓ

4      ⭐GYENGE

3      ⭐ NAGYON GYENGE

2-0   ⭐M.A.F

Ti mit gondoltok? További szép napot nektek! ❤❤