컴백시간! 김성규 | 에스에프나인 | 우주소녀 | 씨엘씨 | 레드벨벳 등등...

Nos, sziasztok. Ezen a héten - a számomra kedves, de kimaradt visszatérésekkel együtt -, végre véleményezésre kerülnek az új dalok. :) 

Fuh, az elmúlt hónapom nem volt a legjobb, de azért a zenéket meghallgattam, abban nem volt hiba. Ugyan nincs sok időm, de amennyire csak tudom, összefoglalom mit gondolok. 

Akikkel ma foglalkozunk: WJSN, CLC, BoA, Weki Meki, Red Velvet, Davichi, SF9, Kim Sungkyu, J-Hope, NCT U. (Van akivel többet, van akivel kevesebbet - attól függően, mennyire tetszett a visszatérés.) 

Lássuk hát!




1. WJSN | 우주소녀


Hát visszatértek végre!  A lányok jól láthatóan a Secret sikerét szerették volna ismét elérni. A klip és a dal is a Secretet idézi, de még a szöveg is. Ami remek meg minden, de szerény véleményem szerint ez a szám nem lett olyan jó, mint a Secret. 

Tetszik a dal, a klip pedig fenomenális, de talán még kéne pár alkalom, hogy ugyanúgy megszeressem, mint a Sectetet. Mert a Secret... tudom, hogy vízválasztó dal, az emberek fele szereti, a másik fele nem is érti, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte, de nekem a mai napig a legjobb kpop számok közt van fenntartva. Épp ezért elég nehéz ahhoz fogható dalt kreálni - de ez tényleg csak az én véleményem. 

A Dreams Come True mégis megpróbál olyan lenni. Nem sikerül neki. Jó dal, tetszik, fogom is hallgatni sokat - de nem olyan... hogy eldobjam tőle az agyam. Viszont a klip! A klip az gyönyörű, tényleg. Ezzel a szó szerint dreamy - álmodozó effektussal a képsorokon, ami csodásan illik a szöveghez... Hát csodálatos, ahogy maga a felvétel és a képek is gyönyörűek. Felkerül az év legjobb klipjei közé. 

De van itt nekünk egy albumunk is: 

Nos; a szokásos kellemes stílus. Kissé gyermeki, ártatlan, még vidám, friss számokat találhatunk a lemezen - ám a többi albumukhoz mérten, határozottan ez a legjobb album, amit valaha kiadtak a kezeik közül. A dalokat, értsd: minden dalt, szeretem. Mindegyik hallgatható - mert sajnos még a Secret albumot se vagyok képes végighallhatni, mert... nem szeretem rajta a dalokat. 
Itt viszont erről szó sincs. Mindegy egyes szám kedves, ritmusos, kellemes és jól esik hallgatni. A hangok és a dallam harmóniában vannak, a ritmus is remek. Amúgy pedig, ha annyira szerettek volna egy Secretre hajazó dalt, akkor megcsinálták még egyszer: ott a hármas számú dal, a 르네상스 | Renaissance. No, az Secret 2.0, vagy inkább 2.1 mert a Miracle is pont arra a dalra hajazott korábban. 
Viszont tényleg: a dalok jól sikerültek. 


A dal: 10/ 8 Az album: 10/ 10

2. 보아 | BoA

Ó igen, mind tudjuk, hogy ő a kedvenc előadóm. Nagyon-nagyon vártam a visszatérést, s természetesen azonnal meghallgattam, amint az kijött. Már a Nega Dola (nincs értelme mind a két videót belinkelni). 
Őszintén kijelenthetem, hogy bár sokáig rágódtam azon, hogy nem csak a fangörlségem mondatja-e velem ezt; BoA ismét megcsinálta. 

• a hangok a helyükön
• fülbemászó ritmus
• friss és üdítő dallam
• 
  

Imádom a hölgyet, mert nem tucathang, mert ő szerzi és írja a dalait, mert élőben úgy ad elő, mintha a semmiség lenne. Nekem ő tényleg az előadóművészet egyik legjobbja: 



Nagyon sajnálom, de ez a nő minden egyes visszatérésével meggyőz arról, hogy ő egy másik szinten áll... 

Tudom, akik nem szeretik a hangját - amit megértek -, vagy a stílusát, azok nem lesznek oda ezért a visszatérésért sem. Rendben is van ez, nem szerethetjük mind ugyanazt - izgalmas világ lenne. De nekem... nem tudom, egyszerűen képtelen olyat alkotni, amit nem szeretek. 

Itt az album is: 



Uram Isten, az album! A dalok kiemelkedőek lettek. 
Az Everybody Knows, a Recollection, az Always, All Ways... nagy kedvenceim lesznek. Nem csak jók, de iszonyatosan hagulatosak is. Őszintén, ez egy nagyon jó album. A One Shot, Two Shot és a Nega Dola is beleillik a képbe, sőt, remekül feldobja a hangulatot. Viszont nem biztos, hogy azokat szerettem volna promózni. Bár... BoA soha nem a legerősebb dalait futtatta, ez is igaz. De ettől eltekintve; imádom a lemezt. Akárhányszor meg tudom hallgatni, anélkül, hogy megunnám. Nektek is csak ajánlani tudom - nekem az év kedvencei között szerepel majd.
De ne feledkezzünk meg arról, hogy a koreai visszatéréssel egy időben (!) egy japán lemezt is a piacra dobott - és ez a lemez remekül sikerült. Nem viccelek, nagyon jó lett! Hallgassátok csak meg: 



A dalok: 10/10 Az album: 10/10 +5

3. CLC | 씨엘씨

Hű. Hát így kell ezt csinálni! 

Őszintén szólva... nem hittem benne, hogy képesek lesznek még egyszer visszatérni. Ez elszomorított, mert az egyik legjobb kezdő bandának tartottam őket. Ez a hitem nem rendült meg ugyan, de a cégüket szívesen kettépofoznám. Amit a Hobgolbin idején történt... kockára tették az egész bandát, csak hogy némivel több pénzt szerezzenek. Ahelyett, hogy egy ilyen dalt hoztak volna. Mert hogy igen, ez is a keményebb stílust képviseli, de mégsem egy 4MINUTE szám. Nekem mondhat bárki bármit, halálosan biztos vagyok benne, hogy a Hobgolbin egy a 4M-nak készült dal volt, csak ők sajna már ne tudták előadni. Még a számítógépes effektek is ugyanolyanok voltak, mintha nem is a CLC lányok hangját hallottam volna. Felőlem lehet szépíteni a dolgot, sajnos nem fogom bevenni. Ez persze nem a banda hibája. 

Viszont most figyeljétek meg pl. a rapperek hangját - én nem hallom rajta a Hyuna-effektet. Sőt, még a technika is változott. Csak hasonlítsátok össze nyugodtan. És az is egészen egyértelmű, hogy erről nem a lányok döntenek, hanem a cég... szóval, tényleg biztos vagyok benne, hogy mi is történt a H. idején... Mert igen, nem azzal volt baj, hogy keményebb stílusra váltanak, hanem azzal, hogy egyik stílusból - a sajátjukból -, egy másikba pottyantották őket, csak úgy. Ezt nem sok banda éli túl, a legtöbbnek ez nagy pénzkiesést jelent. 

Na de itt! Hát nem térek magamhoz. Ez igen! A dal nagyon jó lett, a hangok is a helyükön, visszakapták a saját effektjeiket, végre CLC hangzást hoznak. Igen, keményebben, de mégis önmagukként. Ez nem érheti sokként a rajongókat - akik tényleg azok. Én az vagyok, a debüttől kezdve.

Viszont ami itt van még nekünk: 

Gyerekek. Sírni volna kedvem. Olyan jó! Istenem, annyira jó lett az a lemez. Minden a helyén van, minden: a dallamok zseniálisak, a hangok szépen csengenek (ha kell visszafogottan, ha kell, élesen), a rap kifejezetten jó. Minden egyes dal lehetett volna promós. Ez egy tényleg nagyon-nagyon jó lemez. Az előző is csodás volt, a CLC tényleg soha nem okoz csalódást. Kívánom nekik, hogy minél hamarabb sikeresek legyenek! Kérdés nélkül ez a kedvencem a héten - sőt.

A dal: 10/ 10

Az album: 10/10 +5

4. Weki Meki | 위키미키 

Hű, hát nem is tudom. A dal nagyban emlékeztet - zeneileg - az I.O.I - Whatta Man c. dalára; a dallam, a ritmus és még az is, ahogy a hangokat kezelik. Olyan 50-es 60-as évek jutnak eszembe róla. 

Az biztos, hogy a vokálon volt a hangsúly, nem pedig "magán a zenén", hisz a dallam / ritmus elég sablonos, semmi törés, csupán ismétlődés. Ezzel nincs különösebb bajom, sok szám épp ezért olyan fülbemászó. Nekem tetszett a szám. A klipre nem tudnék mondani semmi különöset, de a zene maga tényleg jó lett. Nem egy díjnyertes alkotás, de nekem tetszett. 

De van ám itt egy album is: 

Az egész lemezt áthatja a retró, amit kifejezetten szeretek - ugye a kedvencem -, és ügyesen van keverve a modern elektronikus hangzással. Még meg is döbbentem rajta kicsit. 

Tudom, nem sokan szeretik ezt a lemezt, de nekem nincs vele semmi bajom. Szerintem jól sikerült. Nem mondom, hogy kiemelkedő lenne, de azért annyira rossznak sem érzem, mint amilyennek a legtöbb 'kritikus'. Nekem kifejezetten tetszett a hangulat, kicsit Wonder Girls - Reboot-ra hajaz, másrészről mégis nagyon kpop. Ezt pedig imádom. 


A dal: 10/ 8 Az album: 10/9


5. Red Velvet | 레드벨벳




Oké... nem tudom ezzel hogy bír el a szívem. Komolyan mondom, ez az R&B hatás annyira emlékeztetett először az NCT dalaira, hogy majdnem félrenyeltem. Ne értsetek félre, nem kifejezetten a dal, inkább a hatás amit keltett. De BoA - Kiss My Lips-ét is eszembe juttatta. Nem tudnám megfogalmazni miért, vagy miképp. Olyan... 
Várjatok, utánaolvastam. A Bad Boy Yoo Youngjin műve, aki többek közt az NCT U - Without You (jó ég az a szám!), az NCT 127 - Cherry Bomb-ját is készítette. Akkor talán azért... ki tudja.  De nekem nagyon tetszik! Emlékszem, elsőre nem tetszett, de ahogy egyre többször rákattintottam - mert na, a RV nem szokott csak úgy csalódást okozni -, és láss csodát, igen, én is beleszerettem. A finom R&B, amit üdítő EDM hangzással vegyítettek, hát valami zseniális! 

A hangok ismét - mint mindig -, remekül passzolnak a dalhoz, ami egyszerre játékos és szexis, a maga selymes finomságával. 

De nézzük meg a többi friss számot is: 


Hmm, még mindig nem a kedvenc albumom - tőlük mondjuk igen -, de kiemelkedő. De igaz, az új dalok valóban sokat adtak az összhatáshoz: az All Right egy retró beütésű ritmusos kis dal, nagyon kellemes; a Time To Love (amiről a T-ARA jut eszembe) pedig szintén egy R&B dal, a lassabb fajtából. A lemez mindenképp megérdemelne egy díjat - amit minden bizonnyal... nem fog megkapni. 


A dal: 10/9 A lemez: 10/10



6. Davichi | 다비치 



Na végre! Végre itt vannak ismét. A lányok népszerűsége ugyan nagyot zuhant, de a rajongók mindig szívesen várják őket az új dalaikkal. 
Idén a Days Without You c. dalt és klipet kaptuk tőlük.
A szám szép, ahogy minden egyes Davichi szám is az. Soha nem is számítottam olyasmire, hogy ez a duó bármi olyat adna ki a kezei közül, ami kicsit is csalódást okozhatna. A hangokat meg sem kell említenem, abban mind megegyezhetünk, hogy a lányok tehetségesek - ugye? 
De visszatérve a dalra. Gyönyörű persze. Tényleg az. De nekem csak olyan szinten, amennyire az összes többi számuk. Nem találtam kiemelkedőnek. Sajnos. Szépen énekelnek, a klip megható - de semmi új, még a szöveg is kb. ugyanaz, mint eddig. Kicsit olyan volt, mint egy OST. Annyiban biztos vagyok, hogy nekem sajnos meg se közelíti a Beside Me-t. 
Az élő fellépések alatt azonban azt még észrevettem, hogy Minkyung hangja nagyon sokat javult. Eddig elég sok problémája volt a légzéssel, de most mintha ez majdnem csak eltűnt volna. 

Az album: 


Összességében azt tudom elmondani, amit a promós dalról is. Nagyon szépek a számok, le a kalappal. A hangok tényleg a helyükön vannak, ez se kétséges. De ha magát az albumot nézem egészben... soha nem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de cseppet unalmas lett. Most hasonlítsuk össze ezt a lemezt és pl. a debütáló albumukat: 



Na, itt nem csak és kizárólag iszonyatosan lassú és fájdalmas dalok kaptak helyet, a dalszövegek még jelentettek is valamit. Többféle dallam, egyediek, gyönyörűek. Ez az album a mai napig a kedvenceim között van. Tényleg érzelmes, és egyszerűen... minden dal kiemelkedően jó. Zeneileg, szövegileg és tempóját tekintve is változatos lemez. Az egyik legjobb amit Kpop énekesek csak csináltak. Ehhez mérten az új lemezük... sajnos nem éri el ezt a szintet.

Nincs azzal semmi baj, hogy balladákat adnak elő. A Davichi az egyik kedvenc bandám (bár ők azért nem kpop 'banda'), de... ez most annyira nem jött be. 
A &10 nagyon szép album. Nem az értékéből akarok levonni, de... egy kivételével (사랑하지 말아요 | Ne szeressük egymást) egyik dal se volt olyan, amire azt mondanám, hogy na igen, ezt biztosan nagyon sokszor meg fogom hallgatni. Én nem ezt a rátát szoktam meg. 


A dal: 10/8 Az album: 10/7



Most pedig térjünk át az urakra!


1. SF9 | 에스에프나인



Ó te jó ég! Ez nagyon jó lett. Még most is mosolygok - ez tényleg felvidított, pedig nem hittem, hogy arra képes lesz most egy dal. 

Hát mi ez a modern Grease?

Komolyan, még mindig mosolygok magamban, annyira jó lett a kedvem ettől a kis semmiségtől. A dal maga is remek, nekem nagyon tetszik. Esküszöm, az O Sole Mio után nem hittem volna, hogy ilyen jó lesz. Sajnálom, de az O Sole Mio nekem nagy csalódás volt, kicsit sem tetszett a latinos-kpop. Sőt, a hideg rázott tőle...Tudom, sokatoknak tetszett, de én inkább messziről elkerülném ez  a fajta fúziót. Bocsi. 

És aztán itt van nekünk a lemez is: 



Ó te jó ég! Ez nagyon jó lett. 

Nem viccelek, ez nagyon jó lett. 
Nem tudom mit kellene mondanom azon kívül, hogy hallgassátok meg.
Midnight Road! 

A dal: 10/10 A lemez: 10/ 10 +5

2. Sung Kyu | 성규

ÚR. ISTEN.
Ez tényleg igaz szerelem. Ez a dal... Jó ég. Nem jutok szóhoz. Miért van ez? Sungkyu minden szólódala tökéletes. A dallam, a régimódi és jól megszokott refrénnel... ó, most komolyan, nem tudom elképzelni, hogy valaki nem szereti ezt a dalt. 
Tudom, lesznek ilyenek, de nehezen tudom elképzelni, hogy ez ne nőhetne az ember szívéhez. Annyira jó lett... Nagyon egyszerű, nem egy modern darab, és talán köze sincs a most megszokott kpop dalokhoz - de na, mikor hozott olyat ez a férfi, ami igazodott az elvártakhoz.
Bármikor hallgatom a dalait, úgy érzem... mintha a lelkem felüdülne. Nem tudom miképp magyarázzam, de mintha a nem is a fülemnek, de a lelkemnek énekelne. 
Remek. 
Aztán az album, ami a Tíz történet címet viseli: 



Tudtam én, hogy ez lesz. Már akkor, mikor megláttam az album borítóját. Ez annyira Sungkyu, annyira... érzelmes. Tudom, furcsa ilyet mondani egy férfival kapcsolatos dologra (nem értem mondjuk miért), de az, tényleg érzelmes. Az egész album... no, ezen érezni, hogy nem a népszerűség növelésének kedvéért lett elkészítve. Az ilyen lemezek, amiken nincsenek sorra halmozva a pörgősebbnél pörgősebb dalok, nem szoktak igazán sikeresek lenni. Pedig ez megérdemelné. 
De most komolyan. Hát hallgassátok meg, és mondjátok, hogy nem érintett meg benneteket. Ezt tekintsétek kihívásnak. 
A Sorry... oh, a Sorry! 
De régen láttam ennyire szépen felépített lemezt. Hű, nem is emlékszem már. Minden dal szépen sikerült, a bevezetéstől a lezárásig. Ahogy a cím is elárulja, a 10 történetünk egy nagy egészet alkot. Csak ajánlni tudom. 


A dal: 10/ 10 +1 A lemez: 10/10

3. NCT U |  엔시티 유

Ó shitü. 

Az első hallgatáskor így éreztem magam:



Most: 



Haha, neeem. (De igen.) Csak viccelek. (Nem.) 

De amúgy az igaz, hogy elsőre - ahogy kb. minden NCT dallal, úgy voltam, hogy: hát ez meg mi a csuda. Na a második hallgatáskor már kezdett az a tipikus: oké, elcsesztem, ez mégis jó lesz ez érzés hatalmába keríteni, amikor pedig a klippel együtt hallgattam a zenét; rájöttem, hogy ismét egy nagyon-nagyon jó videót nézek (sokaknak félelmetes üzenettel), és a dal is a kedvencem lesz. 

Így van ez. 

A klip egyszerűen zseniális! Az NCT mindig... mindig alkot valamit. Ha nem a szöveg, akkor a klip, ha nem a klip, akkor a szöveg és a zene. Őszintén megmondom, úgy érzem, hogy az SM az ő dalaikat és koncepcióikat gondolja át a legjobban. Ennek még az EXO se érhet a nyomába. (Mondjuk ők más lapra tartoznak, csak annyiban hasonlítanak, hogy nekik is volt koncepciójuk - de nekik átfogó, nem minden egyes visszatéréshez más.) Ez a videó igazán megérdemel egy kis magyarázatot. Talán írok is majd róla bővebben.

Annyit előre kell bocsátanom: Amit a srácok árultak el annyi, hogy "mindenki a főnök akar lenni, kémkednek egymáson, aztán rájönnek, hogy egy csapat (és felesleges küzdeni, inkább puszipajtások lesznek.)." Hát, nem tudom... erről a magyarázatról mit gondoljak. Egy-két helyen felfedezni vélem a klipben, de hogy a dalnak ehhez mi köze... Mármint: 
"이젠 눈을 감아 앞에 펼쳐질 나의 세계를 맘껏 들이쉬어
그대로 충분해 넌 아름다워 yeah

손끝의 소통 이건 fake 때려쳐
대신 fly to you dive to you 직접
I can make it make it work for you
I became the boss for you
부질없는 post no need
내가 나타내줄게 난 알아 너의
Feel now fear none
 We eye to eye" "Most pedig csukd be a szemed, míg a világom kitárul előtted, Ennyi épp elég, gyönyörű vagy.
Nem csak épp, hogy érinteni akarlak,  Egyenest a hozzád repülök, hogy elmerüljek benned, Érded bármire képes vagyok,  Mert érted én válok a "főnökké",  Nincs szükség arra, hogy mások is tudják,  Megmutatom, hogy ismerlek,  Nem érzel cseppnyi félelmet sem, Így, hogy szemtől szemben állunk."

Értitek mit akarok mondani? A szavaikat nem tudom kizárólag rivalizálásnak tekinteni. Lehet, hogy csak ennyi van benne, de nem vagyok képes ezt így elhinni. Amit én látok, az bár hasonlít erre, kicsit mégis más. Nekem ennél sokkal többnek tűnik. Nem tudom ti mit gondoltok. 

A dal: 10/9



4. J-HOPE 

Nos, elég sokat késve, de megékezett J-Hope lemeze is. No, lássuk mit kaptunk. 
Itt van nekünk a Daydream. Amit... nos, nem igazán szeretek. 
Ú, tudom, most meg fogtok kövezni. 
De... ez az igazság, nem igazán szeretem, és nem is igazán értem miért ez lett a "promós" dal. 
Őszintén nem értem. 
Tudom, most sokan elvárnák, hogy már csak azért is kedves dolgokat mondjak... de nem fogok hazudni csak azért, mert a BTS népszerű banda, sajnálom. Az igazság az, hogy ez a dal nem nekem való. Nem érzem benne azt az erőt, amire vártam ilyen sokáig. Tudtam, hogy ez a mixtape is meg fog érkezni, de nem igazán erre számítottam. Itt ez a klip. Nagyon szép, meg minden, de ennyi erővel lehetne egy BTS klip is. Nem, ezt nem sértésnek szánom. Csak azt hittem - és ez persze lehet, hogy az én hibám, nem kéne túl magasra tennem az elvárásaim bizonyos lécét (oké, most ez is sértőnek hangzik...*sóhaj*), hogy egy erőteljesebb hangzást fogok kapni. Ez nekem néhol inkább egy popdalnak tűnt, amiben rap tűnik fel, mint egy rap dalnak. Ez persze szintén lehet, hogy az én hibám. Igen, tényleg lehet. A lényeg annyi, hogy nem azt kaptam amit vártam. És amit kaptam, nem tetszik teljes mértékben. Sajnálom, de az igazság. 
De nézzük a lemezt, hátha jobban el tudom magyarázni mit gondolok: 

Itt van nekünk a P.O.P = hát az valami csodálatos. A szövege hibátlan, tényleg nagyon jól sikerült. 
És amellett a szöveg mellett ott a Daydreamben hallott: 
"호그와트 가는 길처럼 신기루의 세계일 거야"
"Akár a Roxfortba vezető út, Tele varázslattal." 

Mármint... most tényleg? Bocsánat, de ezen nevetettem egyet. Mondjuk igaz, ez valóban egy pozitív szám, megértem én. De ha olyan sokatmondó szövegeket kapunk, mint a mixtape többi dala... akkor tényleg pont ennek kell a klipet kapnia (tehát ezt ismerik meg a legtöbben, és ebből ítélnek majd tehetségről stb.)? Lehet, hogy én tévedek, de... én nem ezt promóztam volna. (Már ha beszélhetünk promózásról.)
A P.O.P a szenvedésről, a kemény munkáról, a valós életről = "Talán nem is sejtitek, de pontosan tudom mi is a fájdalom. "Fájdalom nélkül nincs nyereség?" De mi van, ránk nem vár nyereség, csak fájdalom?"
Az Airplane: mindaz amit elérhet az ember, az álmok valóra válásának hihetetlensége, mindaz, amit J-Hope biztosan nagyon is jól ismer = "Bármikor repülök is, eszembe jut az első utam Japánba. Mert az az út emelte magasba az álmomat, az hozta el a jelent."
Base Line: Siker...=  "Utcai tánc, tíz évvel ezelőtt, a rap átvette az uralmat a testem ritmusa felett, Most már névjegykártya dukál, meg a felsőbb osztály - de az életem értelme még mindig felforrósítja a vérem. Mindent a saját kanalammal eszek, jobb félni mint megijedni. Nincs mitől megijednem, hisz önmagam vagyok."
A Hope World: ahogy a címe is mutatja... igen, egy bizakodó szám. Szövegileg annyira nem érintett meg, de maga a szám, a rímek, minden nagyon jól össze lett rakva. 
Bue Side: Valaki mondja meg nekem, hogy ez a dal miért csak egy intro, ahelyett, hogy egy teljes szám lenne? Erről csak ennyit...
Hangsang (Mindig): Olyan társadalomkritika, hogy csak na. "Vannak akiknek több száz Kaws babájuk van, míg mások azon gondolkodnak, hol élhetnének." 
Nos, ezért mondom azt, hogy nem értem miért a Daydream lett a promós szám. Nincs azzal se bajom, de ennél többet tud ez a srác, jóval. Konkrétan az egész albuma jobb lett. Minden számnak több üzenete van, mint annak amihez videó készült. (És ez egy mixtape... itt nyugodtan lehetne káromkodni, bármit, szóval arra se foghatja senki.)
A "Vannak akiknek több száz Kaws babájuk van, míg mások azon gondolkodnak, hol élhetnének." helyett itt van nekünk a roxforti út. 
Ugye értitek mit mondok? Nem magával a dallal van bajom, dehogy. Azzal, hogy nem értem a választást. Persze kellemes hangzású a dal, nyilván. És ő is dönti el, hogy mit akar a rajongóknak mutatni, ez is igaz. És szíve joga, tényleg. De nekem meg jogomban áll véleményt mondani. És a véleményem az, hogy én nem ezt a dalt választottam volna. Ebben az egyben nem éreztem a húzóerőt.  Ez sajnos némileg rányomta a bélyegét az egész lemezre is. Nem tetszett annyira, mint ahogy azt vártam. Szövegileg ugyan nagyon jól sikerültek, de nem hiszem, hogy hosszú ideig tudnám hallgatni a lemezt. Elismerem, jók a dalok - a saját ízlésem miatt nem vonok le pontot. De csak hogy tudjátok, ha nem próbálnék reálisan értékelni, nem ezeket a pontokat kapná.

A dal: 10/8 A lemez: 10/9
Hű, azt hiszem nem hagytam ki senkit. Mára ennyi is lenne.  Nektek mi a véleményetek? :)