컴백시간! 카드 | 펜타곤 | 방탄소년단

Sziasztok! Itt a hét vége - egy nagyon kevés visszatérést nyújtó hét vége -, lássuk kiket hallhattunk:

KARD, PENTAGON, BTS

Lássuk:




I. 카드 | KARD

Ó, nézzenek oda! Hát már megint itt vannak? Nem mondom, ők se szoktak valami sokat pihenni. Mondjuk, ez egy debütáló banda esetében teljesen normális. Őszintéin megvallva, szeretem ezt az együttest. Kicsit, nem is tudom, unalmasnak találtam ugyan, hogy az utóbbi négy daluk majdnem egyformán hangzott - ó persze, tudom, a rajongók ezért szívesen megtépnének -, így előre vártam, hogy mivel rukkolnak elő, reménykedve, nehogy ismét valami tropical hangzást hozzanak. Hát, lássuk:

Imádtam! Tényleg imádtam! De...
Nos. A lányok része a nagyon jól sikerült, azt mondanám, hogy az egyetlen része a dalnak, amit tényleg egyedinek és elbűvölőnek tartok. A többi... hát...
Hát, igazat kell adjak azoknak, akik szerint ismét a jól megszokott tropical hangzást kaptuk.
Persze most lehet azzal jönni, hogy "nem értünk a zenéhez" (hisz tudjuk, a kedvence védelmében mindenki siet, hogy észt oszthasson), csak mert már a véleményünk - de legjobb tudomásom szerint nem is a profi zsűrizést várják el tőlünk, hanem a pénzünket. Úgyhogy lehet nyugodtan okoskodni, hogy "nem hangzik egyformának", ha egyszerűen... még a rajongók elég nagy része is ugyanolyannak hallja, mint az összes többit. Mondta valaki, hogy ez főbenjáró bűn? Egyébként is, ezen mit kell vitázni? Lehet, hogy a szakértők szerint teljesen különböző az összes daluk, igen, lehet. Kár, hogy nem ők veszik a lemezeket...
Egyébként meg kell jegyeznem, hogy annak ellenére, hogy megértem azokat, aki szerint a KARD zenéi egyformák, ez a dal és album eddig a legegyedibb mind közül, aminek nagyon-nagyon örülök.   De ezt azért meg kellett jegyeznem. Értem én, hogy mivel jönnek, hogy ez biza tropical-house, tehát egy stílus. Egy stílus, amin belül a banda más-más zenét alkot. S a rajongók szerint ez épp olyan, mintha azt mondanánk, hogy a hip hop / pop bandák unalmasak, csak mert minden számuk hiphop. No, ez azért nem így igaz, tekintve, hogy azért a ritmus és a dallam szokott néha változni. lol. Ráadásnak a pop számok 98 %-a keverék dal = minden szám minimum 2 zenei stílust képvisel. A hip hop előadók esetében (már az igényesebbik fajta) ez még inkább fennáll, tekintve hogy a rap (ami ugye Koreában kb. létszükséglet) alapja a ritmus. Ami ha egyforma, kb. tehetségtelen az ember. Így... nem igazán értem, hogy miféle alapja van ennek az összehasonlításnak. 
A szám ritmusa és dallama feltűnően hasonlít az előzőekhez. Ez tény, egy olyan tény, amit egy a bandát szerető hallgató mond. Elfogadhatjátok ezt a véleményt, vagy nem, az már nem rajtam múlik. Viszont ne menjünk vissza az óvodába, ahol aki nem szerette a Xena c. sorozatot, az k.rva volt!
Visszatérve: 
Imádtam a dalt, és a videót is. Nagyon érdekesre sikerült mind a kettő - talán ez a legjobb koncepció, amit hoztak. Kivéve a táncot. Fú, gyerekek... olyan mintha négy gorilla csapkodna a karjaival a teste mellett. Hát, nekem nagyon nem jött be. Előre is elnézést. 
A klip értelmezése elég könnyű volt. Kétféleképp is lehetséges volna szavakba önteni mi történhetett, így röviden összefoglalom mind a kettőt: 
Két szoba, két pár. Jiwoo & J.Seph, Somin & BM. 

apego = függőség 



Jiwoo és J.Seph szobája nagyon érdekes. Ők maguk kifogástalan kinézettel ülnek egy gyönyörűen megterített, étteremben drága menüt eszegetve, bort kortyolgatva. A berendezés és a ruháik is érdekesek, hideg, mégis szinte vibráló kék színűek. Olyanok, akár nyílt sebek a szoba adott meleg, barna színén - s mivel a ruháikról is szót ejtettem, olyan sebek ezek, amik nyilvánvalóak. Az ember maga választja a ruháit, tehát tudatosan öltözködik. Akik ezt a ruhát vették fel, tisztában vannak a jelentésével - tudják, hogy vége a kapcsolatnak. Egyébként érdekes, hogy az ágy is kifejezetten kék - nem csak a szerelem, de már a testi vonzalom elmúlását is előrevetíti. 

Somin és BM szobája egészen más hangulatot áraszt. Rendetlenség van, a páros külsejével láthatóan mit sem törődik - legalábbis úgy nem, ahogy a többiek. A szoba a kék és a vörös szín keveréke - a vörös fény Somin felől érkezik, és érdekes mód az egyetlen élőlény, a növényre vetődik (talán csak nem azért, mert Somin az egyetlen élő / érző a szobában?). De az ágy itt is kéken, hideg-rideg. 

Jiwoo és Somin viselkedése igencsak eltérő. Bár mind a ketten hasonló hidegséget kapnak a párjuktól, Jiwoo úgy tűnik ezt észre sem akarja venni. "Tudom, hogy nem gondolod komolyan." Még feltesz egy kis zenét, felkéri a kedvesét, majd a hideg (kihűlt) ágyhoz közelít vele.

 

Ezzel szemben Somin valamivel értetlenebb. Úgy fest, nem igazán tudja hová tenni a kedvese viselkedését - aki inkább nézi a hangyás tévét, mint hogy felé forduljon, ami persze a kapcsolatuk végét, vagy épp a férfi végét is jelentheti. "Téged szólítalak, téged, ki nem válaszolsz. Bocsáss meg!"

Érdekes még J.Seph rap része is, mely szintén egy igen hideg helyen zajlik. Elsőre nem lenne nehéz egy kórházi szobával sem összetéveszteni. 

---

Most akkor. Tessék összevetni azt, ahogy Jiwoo és Somin viszonyul a helyzethez. Jiwoo az elejétől kezdve - említsük csak a tökéletes ruhát, vacsorát -, úgy viselkedik, mintha mi se történt volna. Láthatjuk itt is még a nyakkendőt igazgatja, úgy tesz, mint aki egy normál napon esett túl - magyarán próbálja fenntartani a tökéletes kapcsolat látszatát. 

Ezzel szemben Somin igyekszik "érzelmes", kötődő lenni. Értetlenkedése után próbál ismét közel kerülni a férfihoz, aki úgy tesz, mintha észre sem venné őt. 

----

Ezek után vessük össze azt, mit tettek a lányok, mikor rádöbbentek arra, hogy a kapcsolatuk / a párjuk halott. (Úgy értelmezzük ahogy szeretnénk, lehet az is, hogy a fiúk halottak, lehet az is, hogy pusztán a kapcsoltat.)

Somin megdöbben, megrémül, összezavarodik, majd tombolni kezd. 

Jiwoo ezzel szemben továbbra is teljesen nyugodt, mint akit nem érdekel, hogy vége. Nem érdekli, mert úgy véli, akkor is tovább folytatódik minden, ha a másik fél már nincs "jelen". 

---

A végkifejlet is hasonló. Somin összeomlik, Jiwoo pedig (a kihűlt) ágyba fekszik, mintha a kapcsolat nem is lenne halott, pusztán nyugovóra tért. 

Még mindig zavaros lenne? Úgy vélem, és persze ez csak a személyes véleményem, hogy a klip egy kapcsolat haláláról szólt. Szeretem azt hinni, hogy a You in Me címet nem véletlenül választották, ugyanis úgy gondolom, hogy... ahogy arra a klipben utaltak is, Jiwoo és J.Seph a felsznen zajló eseményeket testesítették meg, míg Somin és BM a lélek bensőséges bugyraiban lezajló történéseket - tehát, mondhatnánk, hogy Jiwoo = Somin, J.Seph = BM. 

A szövegből egyértelműen kiderül, hogy a fiúk felejteni szeretnének, megbántak dolgokat, míg a lányok beléjük kapaszkodnak, szeretnék ha minden rendben lenne (kicsit túlságosan is). Nem feltétlenül hiszek abban, hogy a lányok megölték a fiúkat, de ha már ez a teóriát is meg kell vizsgálnom, azt mondanám, hogy a lányok hibát követtek el, ez a hiba pedig a kapcsolat (a férfi) végéhez vezetett. 

Nekem nagyon-nagyon tetszett, imádom az ilyen elgondolkodtató videókat!

De szerencsére van itt nekünk egy mini albumunk is:

Hűha, ez nagyon jól sikerült! Az Into You, a Push & Pull és a Trust Me, You In Me kiváló lett. A Jinikka kicsit idegen még, de attól még elismerem, jól sikerült.  Egyelőre az Into You kapott egy kis EDM hangzást, amit imádtam, a Push & Pull szintén tropical, de van benne valami nagyon egyedi, a Trust Me JJ verziója edm&hiphop, míg a SB verzió inkább R&B. Igazán érdekes, vegyes felhozatalt kaptunk, tőlük talán a legjobbat. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült egy ilyen jó lemezt mutatniuk, nekem ez egy: 

A dal: 10/10 Az album: 10/10

II. 펜타곤 | PENTAGON

Hm, oké. Nem vagyok nagy rajongója a fiúknak. Nyomon követem őket már a debüt óta, de még nem vették el az eszem. Kellemes, fülbemászó dalokat hoztak (a Pretty Pretty és a Like This kiváltépp!), de még váratnak magukra. Nos, lássuk most mit hoztak: 



Tetszik. Kifejezetten tetszik. Jó dal lett. 
De ha őszinte akarok lenni, akkor a Violet sokkal jobban tetszik: 



Nem biztos, hogy meg tudnám mondani miért... talán mert nem érzem annyira erőltetettnek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Runaway rossz, vagy erőltetett, hanem... Azt akarom ezzel mondani, hogy míg a R-en érződik a promós dalokra / klipekre jellemző igyekezet (legyen látványos, legyen stílusos, legyen menő stb.), itt inkább megelégedtek az érzelmek átadásával. Lehet, hogy tévedek, de nekem ez jött át. És sokkal jobban megfogott, mint a másik. Nagyon örülök, hogy klipet kapott ez is.
De van ám nekünk egy albumunk is (mostanság elkényeztetve érzem magam!): 



Ó mondtam már, hogy mitől kapok sokkot? Néha nem értem, hogy miért kell egy bandán belül részleget létrehozni. Rap részleg, ének részleg? Minek csinálnak olyan hatalmas bandákat, ahol nem tud minden tag szóhoz jutni? A cég nem tudja eldönteni, hogy milyen stílust akar képviselni a bandával? Nekem ezek nagyon fura dolgok... 
Persze, valahol érthető. Próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy a cég törődik a tagok véleményével, ízlésével és hagyja nekik, hogy olyan zenét alkossanak amilyet akarnak. De inkább arra szavazok, hogy ha már annyi tag van, mind használható valamire, így szélesebb közönséget tudnak bevonzani. Mondjuk, hogy van aki a hip hop zenét szereti, akkor annak a hip hop / rap unit zenéje lesz jó, ha valami az érzelmes zenét, annak meg ott az ének részleg. Ez nem csak itt van jelen, de hirtelen eszembe jutott. 
Mindegy, ez nem vesz el semmit a dalok értékéből, csupán egy megjegyzés volt. 
No akkor. Nekem nagyon tetszik ez a lemez. Mindenesetre a Pretty Boys a legkevésbé szeretett dalom, olyan kis fura lett. Nem rossz, sőt... jó, csak nem nekem való. A többi szám nagyon jól sikerült!

Runaway: 10/8 Violet: 10/10 Az album: 10/9


III. 방탄소년단 |  BTS 

Igen, jól láthatjátok. Bár nem történt visszatérés, többen kértetek, hogy mondjam el a véleményem az új dalról és klipről. Lássuk: 


Hát, nos, nem is tudom mit mondjak. A számot alapvetően is imádtam, rettentő jó lett. Nem tudtam mit várjak egy remixtől. Nagyon sok esetben ki nem állhatom őket, mert csak rontanak az eredeti minőségen. 
Szerintem ez most is így van. Mármint, hallottátok a fiúk hangját? Sok helyen még sokkal jobban eltorzult. A ritmus nekem túl erős, eltűnt az eredeti gúnyos, nemtörődöm lazaság, ehelyett menő, erőszakos dübörgést kaptunk. A kedvenc részemnél pedig (a dal végére gondolok most: 더 볼 일 어 마지막 인사야, 할 말도 없어 사과도 하지 마-tól a végéig), szintén nagyon furcsa. Nem azt mondom, hogy rossz, csak... nekem az eredeti jobban tetszik. Az egész dalnak volt egy, hogy is mondjam... igen, jó szavakat választottam, nemtörődöm s gúnyos hangulata. Most valami egészen mást halunk. Ez nem feltétlenül baj, csak nekem az eredeti jobban tetszik. 

A klip pedig. Nos, ehm. Voltak benne nagyon király részek:

De ezt nem tudom megemészteni: 

Nem tudom miért, de szerintem iszonyú hülyén néz ki, ahogy abban a mini szobában denszelnek. Bocs, de neeeeeee, inkább ne. 
Plusz... és tudom, hogy ezért meg fogtok ölni - én is szívesen tenném, higgyétek el -, de Suga része... Bármennyire menő is a képi világ... a fenn kivágott jelenet alatt nagyon... nos, túljátszottnak érzem a videót. Nem az egész S. részt, de mikor erről az oldalról is, arról az oldalról is mutatják, az nagyon furcsa és színpadias. (Biztosan sokszor kellett felvenni, nem tudom...)
Egyébként nem tudom miféle értékelést adjak, ha már nem volt visszatérés. 
Ha az eredeti dalhoz kellene hasonlítanom, akkor 10/7
Egyébként nem adok rá pontot, csak elmondtam mit gondolok. 

Erre a hétre ennyi lenne. Sajnos! Remélem a következő sokkal termékenyebb lesz! :) 
Ti mit gondoltok?