컴백시간! 알리 | 워너원 | 러블리즈 | 사무엘 | 레드벨벳

Sziasztok! Ismét eltelt egy hét, itt az ideje, hogy áttekintsük mi történt.

Kikkel foglalkozunk ma? Ali, Lovelyz, Red Velvet, Wanna One, Samuel.

Lássuk!




I. 레드벨벳 | LOVELYZ 

Hmm, kifejezetten szeretem ezt a bandát. Attól függetlenül, hogy az utóbbi időben nem voltam oda a megjelenéseikért, alapjában véve nagyon kedvelem a lányokat és az egészen egyedi stílusukat. Persze, aranyosak meg minden, de ezek kívül van ez az érdekes, hogy is mondjam, álomszerű oldaluk, amit imádok. Éppen ezért, most is vártam a visszatérésüket. Nézzük is meg!

Összességében nézve, a klip egy kicsit összezavart. Most akkor tavaszi, őszi vagy téli hangulatot akart árasztani? Vagy esetleg mindegyiket egyszerre? Nem tudom eldönteni. Nem mondom, hogy nagy baj lenne, csak furcsa volt. A másik pedig, hogy ennél egy kicsit jobbat vártam. Az is lehet - mert előfordulhat -, hogy túlságosan is magasra tettél a mércét az előző videóikkal, de ez fele olyan kellemes se lett, mint amilyen lehetett volna. Nagyon szépek voltak, meg csinos ruhákban táncoltak, de az egészből hiányzott az, ami annyira nagyon Lovelyz volt régebben. Nem tudom, hogy érthető-e mire szeretnék utalni. Remélem igen. 

A dal azonban egészen tetszetős lett. Elsőre nem jött be, furcsának éreztem, főleg a refrént - ezzel ellentétben, most pontosan azokat a részeket élvezem, amiket azelőtt nem kedvelte. Furcsa. Van benne valami nagyon Lovelyz (főleg Jiae részei, amik ugye nem maradhatnak el), de nem is tudom... nem érzem úgy, hogy ez lenne a legjobb daluk. Sokkal jobban tetszik, mint mondjuk a WOW vagy a We, Now (huh, ez volt az angol cím, ugye?) Maga a szám is erősen karácsonyi hangzású, a háttér csengésével-csilingelésével, ami rendben is van, imádom a karácsonyt (már most arra készülök), szóval ezzel nincs is problémám - mégsem érzem úgy, hogy sokszor újra meg akarom hallgatni a dalt. Ez nem biztos, hogy így is marad, hiszen nekem igenis szükségem van időre ahhoz, hogy jól meg tudjak ítélni egy dalt (nem hiszek abban, hogy egy hallgatás elég ehhez, ezért se kedvelem a reakció videókat - hisz hány dolog van, amit elsőre nem veszünk észre?!), de eddig nem jött be annyira, mint az addigiak.

De! Itt van az albumunk is:



Hát, nem mondhatnám hogy el vagyok ragadtatva. Nincs a lemezzel semmi baj, csak... nekem ez most nem jött be annyira. Aranyos meg minden, a számok is jók - de annyira unalmas már. Nincs kedvem századszor is végighallgatni ugyanazt az albumot. 
A lányok 안녕 | Hi c. lemeze a mai napig nagy kedvencem, bármikor (!) végi tudom hallgatni. (Jó ég, a 놀이공원 c. számuk!!) De mára egy kicsit, nem is tudom... elegem van ebből a habos cukormázból. Nem, nem azt mondom, hogy kiszerettem a cuki dalokból, mert nem, nem így van... egyszerűen nem tudom hová tenni hogy egyazon banda ezerhétszáz majdnem teljesen egyforma lemezt akar lenyomni a torkomon. Mert egyébként a klipes dalokkal nagyrészt nincs semmi bajom, csak... nem. Nekem ez így már nem jön be. Ettől függetlenül nincs problémám vele... lehet, hogy nektek a legnagyobb kedvencetek lesz, ki tudja. Remélem így lesz, mert a lányok tehetségesek, aranyosak, megérdemlik, hogy szeressék őket. Csak épp, most egy kis szabadságot veszek ki, azt hiszem...

A dal: 10/7 A lemez: 10/7


 II. 알리 | ALI 
Nem sok kedvenc előadót tudok megemlíteni, ha megkérdeznek, talán csak hármat. Ott van BoA, Wax és Ali. Tudom, hogy nem sokan ismeritek a hölgyet, amit meg is értek, hiszen a KPOP nem azon berkeiből származik, ahonnét manapság a híresebb bandák is feltűnnek. Ennek ellenére, nem félek kijelenteni, hogy Ali az egyik legjobb énekesnő, akit Korea csak a hátán hordott. A hangja egyszerűen gyönyörű - számomra -, messze veri a legtöbb másik énekest, akit csak ismerek. Az előző albumai, a Turning Point és a White Hole a mai napig az egyik kedvenc lemezeim, amit csak kiadtak. Bármikor is térek vissza hozzájuk, ugyanúgy képes vagyok élvezni őket, mint azon a napon, mikor megjelentek. A  펑펑 és a 내가, 나에게... még mindig nem kapok levegőt, annyira imádom őket! Ezek nem olyan dalok, amik két hét után a kukában landolnak, nem ám! És most, végre, végre, annyi várakozás után visszatért! Hűha, lássuk: 



ÚR ISTEN. Úr Isten, ez ám a gyönyörű hang! Soha de soha nem fogom megunni a hölgy hangszínét, azt ahogyan énekel, és a dalait sem. Mindenféle erőlködés vagy szenvedés nélkül, csak úgy kiszállnak a hangok a száján és a fülembe táncolnak. Gyönyörű, egyszerűen gyönyörű! Nagyon kevés olyan énekes van, mint ő, hisz milyen csodálatosan tud érzéseket átadni, még egy olyan dalon keresztül is, amit ha mások énekeltek volna, minden bizonnyal unalmas volna. 
Őszintén kérdezlek titeket, mikor hallottatok ilyen szép hangot? Mikor hallottatok ilyen magas hangot utoljára? Hát hogy nem lehet szeretni ezt a hölgyet? Komolyan kérdezem. Hiszen csodálatos! Bár így van ez WAX esetében is - akik nem nagyobb cégtől jönnek, azokat sajnos külföldön nem igazán ismerik. Értem én ezt, és valahol természetes is - de attól még fáj a szívem. :D Mert WAX és ALI is csodálatosak, nem is énekesek, de művészek. Tessék szeretni őket, mielőtt még eltűnnek - bár nekik biztos helyük van, mert bár ez meglephet tieteket, Koreában jól ismerik őket. Hála Istennek! Hát, én szerelembe estem. Ismét.

10/10 

III. 레드벨벳 | RED VELVET

Ó te jó ég, a lányok ismét visszatértek. Idén már harmadszor, s ezúttal egy teljes albummal. Hűha, úgy tűnik ezúttal megkapjuk a RV adagunkat. De ne húzzuk az időt, nézzük is: 

No, annyit bizton kijelenthetünk, hogy nem egy összedobált klipről beszélünk. Na nem ám. Nem mintha ez valaha is jellemző lett volna a lányokra. Érdekes, nagyon érdekes videó lett - öröm nézni, felfigyelni minden apróbb, elrejtett jelre is, ami hozzátehet valamit a kusza történethez (már rajta vagyok a teória begépelésén). Nekem kifejezetten tetszett, az év legjobbjai közt a helye, ehhez kétség sem férhet. 

Ó bár korábban hozták volna ki a klipet és a lemezt! Ezt gyűlöltem az SM-ben mindig is. Azokat a lemezeket, melyeket erősen erőteljesnek találtam, vagy annyira szerettem, hogy biztos voltam a győzelmükben, mindig a (pl.) MAMA jelölések utánd dobták piacra. Itt kifejezetten az f(x) albumokra gondolok, azon belül is a Pink Tape, Red Light és a 4Walls címűekre, melyek nekem nagyjából a kpop valaha volt legjobb albumai (többek között). Nem sok olyan jó lemezt ismerek, mint amilyenek ezek, nem csak zeneileg, de szövegileg sem! Ami elég nagy szó, tekintve, hogy idol bandákra manapság nem azt mondanám, hogy debütálnak, hanem hogy osztódnak. 

Nos. A dal. Igen, a dal. Nekem nagyon tetszik. Sajnos nem hallgattam annyit, amennyit szerettem volna, mert ezer a dolgom (mint mindenkinek), de úgy vélem remek dal lett. A hangulata egyedi, kifejezetten jól illik a videóhoz - még a szövege is -, érdekes, de nem volt nagyobb bajom Yeri rap részével sem, aranyosan beillett a dalba... sőt, most hogy szóba jött, meg akartam említeni, hogy mennyire sokat fejlődött a hangja. Megdöbbentő. (Szomorú, hogy ezt debütálás után kellett látni...)

De ha ez nem lenne elég, akkor hallgassuk meg az egész albumot: 

  Nem tudom gyerekek. Nem tudom... Abban biztos vagyok, hogy ez sokkal de sokkal érettebb hangzást tükröz, mint mondjuk az első albumuk. 
A dalok nagy része érdekes hangzású, kicsit sem unalmas. Mindegyik számban van 1-2 figyelemre méltó rész, ami már magában annyit tesz, hogy a lemez kiemelkedő. Ez nem kifejezetten pop lemez, egyes dalokban nagyon sokféle hangzás keveredik. Ez egy nagyon jó dolog, elég kevesekkel esik meg, hogy egy ilyen albumot adhassanak ki a kezeik közül.
A hangokra nem lehet panaszunk, nagyon jól használták őket, a daloknak és az adott hangulatnak teljesen megfelelően. Még a gyengébb vokalistákat is ott használták, ahol azt kellett. A RV nagyon-nagyon büszke lehet erre az albumra, nem igazán találok benne gyenge pontot. Az év egyik kedvence lesz. 
Amit kiemelnék: I Just, Kingdome Come, My Second Date, Attaboy, About Love. Ezek a dalok egyszerűen csodálatosak! Annyira durván feldobják az egész számot, hogy... az valami hihetetlen. Van egy olyan nagyon erős sejtésem, hogy a Peek-A-Boo, a My Second Date és az I Just (de a MSD és az I Just biztosan) eredetileg f(x) számok lettek volna - vagy olyanok alkották, akik az f(x)-nek is írtak dalokat a Pink Tape lemezre -, szinte teljesen biztos vagyok ebben... de most utánanézek a szerzőknek. 
Egy örökkévalósággal később...
Nem tévedtem;
Jun Gandi, Kenzie, Kim Bomin, köszönöm, hogy ezeket a csodás számokat is.

A dal: 10/10 Az album: 10/10


Térjünk rá az urakra!


I. Wanna One

Mind tudjátok, hogy nem vagyok rajongója a bandának. Nem utálom őket, nem szeretem őket, semmit sem érzek irántuk, mert nem is ismerem őket. Tehát, úgy ítélem meg a fiúkat, mint minden más debütáló együttes tagjait. Az előző, tehát debüt lemezük nem nyerte el különösebben a tetszésem, jó volt, jók voltak a hangok, de nem sok egyediséget találtam a számokban. Ez persze nem baj, egyszerűen a személyes ízlésem. 
Viszont, most ismét itt vannak - lássuk hát: 


Na ezt már nevezem! I miss you so much! I miss you so much! Jó ég, nagyon tetszett. Ez a dal már olyasmi, amivel nem minden banda mer előhozakodni, mert tudjuk, a rajongók elég nagy része nem értékeli a balladákat (vagy simán nem szereti). Nagyon örülök, hogy valami ilyesmit hallhattam a fiúktól. 
A történet aranyos volt, az elejével együtt (azt előbb feltöltötték, ha jól emlékszem). Viszont, áá, most végre ezt is kiadhatom magamból. Meghaltam a nevetéstől a kamu verekedéskor. Mikor ilyet látok, egyből az EXO Wolf klipje jut eszembe, és szeretném elásni magam a fiúk helyett is. Akárhányszor nézem is újra a húgommal, fetrengünk a nevetéstől. Nos, itt is ez történt. Tudom, nem szép dolog, de nem tudtam megállni. Tudja mindenki, hogy kamuból ütik egymást, pattognak mint az idióták... egyszerűen nem tudom komolyan venni. 
De egyébként meglepett, hogy mennyire élveztem, főképp a dalt. Nagyon szépen sikerült, ehhez gratulálok!

Nem tudom mit mondjak. Meglepett, hogy elnyerte a tetszésem a lemez. Megmondva az őszintét, elsőre a 갖고 싶 어 | Akarom, hogy az enyém légy (erről már beszéltem egyszer, a Monsta X - Beautiful c. dalával kapcsolatban, ezt lehet simán "magamévá akarlak tenninek" is lehet fordítani, ennek a kifejezésnek minden szexuális értelmével együtt) nem tetszett különösebben, elég egyszerűnek és felettébb kiszámíthatónak = unalmasnak találtam. Aztán, ahogy telt az idő, valahogy mindig visszatértem a számhoz. Magam sem értem, de valami igazán megtetszett benne, még ha meg se tudnám mondani, hogy mi volt az. 
A Nothing Without You intro mivolta ellenére kifejezetten jól sikerült, kár, hogy nem született belőle egy egész dal. A Twilight aranyos, akár sokszor is hallgatható dal, nincs vele semmi problémám, és a dal harmadánál lévő átvezető csodásra sikeredett! :) A Burn it up és az Energetic már egyszer értékelve lett, nem igazán változott a véleményem. A Wanna Be pedig szintén aranyos dal lett. ^^
Hozzátenném, hogy végre megtudtam a srác nevét, akinek a hangja annyira tetszik: Seongwoo. Úgy tűnik, hogy nem főénekes a fiú (vagy mégis? uh, bocsi, semmit se tudok), és hallom én is, hogy többnek van tényleg jobb hangja, de mégis... Nekem annyira tetszik a hangszíne, hogy mindenhol őt akartam hallani végül az összes számban. :) 
Ezúttal elismerem, tényleg levettek a lábamról. Gyönyörű, összeszedett és szépen szerkesztett, kidolgozott dallal tértek vissza. Remélem a továbbiakban is sok ilyet hallhatunk majd (nem kifejezetten balladát, de értitek). A dal: 10/10 A lemez: 10/8

II. 사무엘 | Samuel 
Ó gyerekek! Nem hiszem, hogy el tudjátok képzelni milyen nevetési kényszerem van, ha csak meghallom szerencsétlen gyerek nevét. Ő is P101 versenyző volt, ugye? Gondolom, hisz másképp nem is lehetne szólóénekes manapság.
Khm, szerencsétlen! Én nem akarok szórakozni rajta, meg semmi, de az előző dala annyira ciki volt, hogy még én is megdöbbentem rajta - pedig szeretem a H.O.T Candy c. dalát... ami sokat kell, hogy elmondjon. Nem tudom, miképp jellemezzem... olyan volt, mint egy rossz... inkább le se írom, kinek a dalaihoz akartam hasonlítani. Maradjunk annyiban, hogy nekem eszméletlen gyerekesnek hatott, és ezen soha nem fogom túltenni magam. 
De! Itt van, itt van újra, lássuk mit hozott nekünk: 

Na! Ez a szám már sokkal érdekesebb, mint az előző. Olyan, mintha a 2010 körüli amcsi pop és a kpop keveredett volna össze, tényleg nagyon érdekes. Ettől még nem mondom, hogy különösen tetszene. Nagyon kellemes dal. Értem, látom miért rajong érte sok lány - a fiút aranyosnak találják, az arcca különleges, könnyen felismerhető, és egyeseknek (sokaknak) cuki is. Viszont, a hangja nem tetszik különösebben. A dalban se nagyon hallom énekelni, csak dumálni. A szám egy picit komolyabban veszi magát, mint amennyire kellene - véleményem szerint -, már az elején ezzel a felnőtt női hanggal, miszerint "nagyon hiányzik" neki a srác. Aranyos dal, fülbemászó is, de nekem ez így nem jön be, még mindig. 
Ebben pedig tudjátok mi a szomorú?
Hát, ez: 

Ez az album nagyon jó lett. Eleve úgy hallgattam meg, hogy nem voltak valami magasak az elvárásaim, kiindulva az első számából, na meg az újból. Lehet, hogy épp ezért ütött olyan nagyot, de a lényeg annyi, hogy szinte pofon vert. Tényleg jól sikerült. Itt van nekünk pl. a Paradise c. szám is, ahol a fiúnak még a hangja is teljesen másképp hangzik. Ezt már képes lennék komolyan venni, nem csak mosolyogva figyelni Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem totál meglepetésként ért a dolog.  Az egész album... megdöbbentően jó lett, ahhoz képest amit vártam. Mármint bocs, de az a kisgyerek aki a Sixteen klipjében pattog és csecsemőhangon énekelget, egy ilyen albummal jöjjön ki... azért durva átverés.  Tudom, sokan mondják, hogy "mennyit fejlődött, annak ellenére, hogy most debütált"... nos, ez ugyan zenei szempontból valóban helytálló, de hangilag sajnos még nem teljesen igaz. A hangjának van még bőven hová fejlődnie - ezzel a baj csak annyi, hogy még a kész lemezen is hallani, hogy sok helyen... furcsa. Nem, nem azt mondom, hogy rossz, de az tény, hogy alig hallani énekelni (csak beszélni, néha megemelt hangon - amivel nem is lenne baj, ha nem szólóénekes lenne), ha  pedig megteszi, akkor sokszor, ahogy mondtam, éretlennek hangzik, a rapről pedig ne is beszéljünk.  Nincs a fiúval semmi bajom! Aranyos gyerek, látom benne a lehetőséget, egy-két év és még nagyon meglephet bennünket. Persze nyilván nem fog gyakornokként a pincében meghúzódni, ha eleve népszerű, értem én, természetes. De azt mondom, adjunk még egy kis időt, mielőtt megítéljük a fiút, mert ez nem a végső állapota, sem a hangjának sem a stílusának. Nos, ez az album meggyőzött arról, hogy biza van mire várni.

A dal: 10/7

A lemez: 10/8.5

Nos, úgy tűnik ennyi lenne erre a hétre. Remélem nem felejtettem ki senkit sem.
Nektek mi a véleményetek? :)