컴백시간! 빅톤 | 아스트로 | 세븐틴 | 몬스타엑스 | 이엑스아이디 | 블락비

Sziasztok! :) Ideje egy kis áttekintésnek. Ma velük foglalkozunk: EXID, TWICE, SEVENTEEN, Block B, Monsta X, ASTRO, VICTON.

Kezdjük is!





Először jöjjenek a hölgyek:


I. EXID

Végre visszatértek a lányok! Mi is volt az utolsó szám amit szerettem tőlük? Az Ah Yeah? Azt hiszem igen - már ha a promós dalokról beszélünk. Azóta valahogy nem sikerült olyat alkotniuk, amibe ne tudtam volna belekötni. Néha gyűlölöm magam ezért, hogy nem tudok csak úgy elsiklani bizonyos dolgok felett... De most itt az esély, lássuk mit alkottak!




Hű ha! Hát ez valami remek dal lett. Azta! Nagyon, nagyon tetszik, egyszerűen újra és újra szeretném meghallgatni. Mi lehet az oka? Az, hogy nagyban hasonlít az Ah Yeah és az Up&Down szerkezetére. A 위아래 (wi are, wi-wi are) és az 아예 (a ye, a ye) helyett ott a 덜덜덜 (deol, deol, deol) a dal elején, a refrén után és a dal végén. A rap pontosan ott és majdnem pontosan ugyanúgy érkezik, ahogy az említett két másik esetében, a refrén előtt egy lassabb, csattanást elősegítő rész - ami miatt a refrén tényleg csattanik is. Jól bevált felépítés. Nem a klasszikus pop felállás, de remekül hangzik. 
Személy szerint nagyon-nagyon örülök, hogy ismét ehhez nyúltak, kifejezetten tetszik a dal. Ugyan Hani jóindulatúan éneknek nevezett része a dal elején először nagyon kiborított - annyira, hogy majdnem elkattintottam, de végül ezt is megszoktam. LE része jókor érkezik utána, elvonja a figyelmem. Nem tudom mi a baj, de úgy vélem, Hani hangja ennél jóval mélyebb, és kényelmetlen lehet így énekelnie = ezért ennyire furcsák a részei. 
A klip nem lesz a kedvencem, sok képsort mintha már máshol láttunk volna. Enyhén szexi, de valahol még mindig játékos. Elmegy. 
De itt van nekünk az album is. Hallgassuk meg!  

Ó, pedig imádkoztam, hogy ne ez legyen. Annyira nem bírom, mikor tele van pakolva egy album szólószámokkal! Rendben van, ott a teljes album, már azon is volt egy csomó, oké, de már ott is problémás lehet, hiszen olyankor nem csak a lemez koncepcióját kell szem előtt tartani, de azt is, hogy az adott tagnak milyen stílus / hangnem / dal áll jól, ami a fő koncepciót simán hazavághatja. Kockázatos, na meg egy BANDA lemezét veszem meg, nem ennek meg annak a szólóját. Lehet, hogy bunkóság ez, de szerintem sokan gondolják így. Mert ahelyett pl, hogy (most a saját kedvenceimmel példálózok majd, hogy fair legyek) EXO dalokat kapnék, odanyomnának elém egy mit tudom én, Suho vagy Kai, esetleg Xiumin szólót, hát nem lennék boldog. Na ez ebben az esetben is fennállhat. Lehetnek olyanok, akik a BANDÁT akarják hallani, nem pedig egyetlen tagot (és tudjuk, nem, nem minden tagnak van hangja a kpop együttesek terén). 
De, hogy őszinte legyek... Nekem tetszik ez a lemez. A szólókkal együtt. Jó dalokat kaptak, és a hangokkal is igen jól bántak. Meg is lepődtem! Még ha nem is lesznek a kedvenceim, és nem is mind a stílusom, szerintem kifejezetten jó dalok kerültek az albumra. 
Kedvenc: 덜덜덜 


A dal:  10/ 10
A lemez:  10/ 7,5



II. TWICE
Nem most volt ugyan, de úgy érzem talán illene írnom róla néhány sort. Íme hát, itt van a Twice ismét, a Likey című dallal. Nézzük meg!

Nekem tetszik a szám. A TT óta ez az első, amiben tényleg látok valamiféle potenciált, főképp a melódiát illetőleg. A szöveg jobb, mint amilyen pl. a Knock Knock - a mélypont -, vagy a Signal esetében. Itt is akadt egy két olyan mondat, amit nem tudtam hová tenni. Mármint, a dal maga konkrétan nem szól, hát, semmiről. A refrén felemelő, fiatalos vonzalmat felidéző sorai azonban nagyon aranyosak. A köztes részek azonban... nos, valóban, lehetséges, hogy a tizenéveseknek ez egy sokat mondó dalszöveg, amivel azonosulni tudnak. Készülnek a csini insta-képek, de persze az igazi érzéseket elrejtjük, mert hát... mit tudom én miért. Amolyan "naaa, szeress, cuki vagyok, de nem csak egy csinos arc". Maximum ezt tudom kihozni belőle. 

Viszont, a dal talán a legjobb, amit tőlük eddig hallottam! (A TT továbbra is kevenc.) Zeneileg valóban, tényleg a legígéretesebb. 

A klip aranyos, de nem tudom mi mást mondhatnék el róla. Aranyos. 

Érdekes, hogy mindig a halloween alkalmából / idején kiadott dalokat szeretem tőlük a legjobban.

 

De van ám egy teljes albumunk is. Hallgassuk meg!

Nem tudom mit mondjak. Gyönyörű teljesítmény ez a 13 dal. Azta! Ez előtt leemelem a kalapom, mert tényleg nagy szó, főleg, hogy nem ez az egyetlen lemez, amit idén kiadtak. A dalok is jók lettek, egyikre se tudom azt mondani, hogy nem tetszik, mindegyik kellemes a maga nemében. 
Érdekes, de a 8. számtól tudom azt mondani, hogy tényleg elkezdtem élvezni az albumot. A 8-13 minden számnak enyhén eltérő hangulata van, nekem ez nagyon tetszik. Sőt, kifejezetten tetszik. Felcsendülnek régi dallamok és olyan újak is, amik megleptek ettől a bandától (Rollin' pl.). A lemez, és a lányok stílusa azonban egyelőre mit sem változott - ez nem biztos, hogy rossz dolog, de ha belegondoltok, ezzel a stílussal debütáltak, és nem is nagyon változott semmi, még azóta sem. A lemezeken lévő dalokat bármelyik másik Twice albumra fel lehetne rakni, sokukról nem lehetne eldönteni, hogy melyik korszakukban készült. Persze, miért is változtatnának, ha egyszer bejött nekik ez az egész? Rengeteg embernek tetszik amit csinálnak, szóval ezt még valahol meg is értem. De azért még mindig várok arra, hogy lássam őket egy hangyányit komolyabbnak is. Legalább a dalszöveg terén!

Kedvenc: 

힘내 | Don't Give Up, 널 내게 담아 | You In My Heart, Love Line, 날 바라바리봐 | Look At Me

A dal:  10/9
A lemez:  10/9 




Most pedig térjünk át az urakra!


I. HIGHLIGHT 
Hű, a srácok ismét itt vannak! Ez valami hihetetlen, ebben az évben már nem hiszem, hogy többet elbír az én gyenge kis szívem. Nem igen volt olyan, hogy csalódtam volna a Beast visszatérésekben, de mióta a fiúk egy "új banda" lettek, ez a szint nullára redukálódott. Lássuk, hogy ezúttal is tartják-e ezt a különösen jó szintet.



Ez amolyan MAF = Mi A Franc szint. Hogy képesek erre? Hogy tudták mát megint totálisan elrabolni a szívem? Hát ez a dal valami zseniális. A szövege kifejezetten jó, a klip remek, szórakoztató. A hangok nagyon is rendben vannak, kérhetünk-e ennél többet? Nehezen hiszem. Ez nekem 10/10, kár pazarolni a szót.
De itt a lemez is:



Nehezen hittem el, hogy egy éven belül kettő olyan lemezt is kapok tőlük, amit imádni fogok. Hát hallottátok a dalokat? Komolyan kérdezem. Hallottátok? Mindegyik, kivétel nélkül zseniális! A szövegek pedig, áh, hát valami zseniális az egész. Komolyan, nem tudom mit kellene ezek kívül mondanom, hiszen, hiszen zseniális. Hallgassátok meg, és keressetek valami fordítás, mert megéri! Koreaiul minden egyes szöveg remek, erről biztosíthatok mindenkit. Íme, még egy esélyes az év végi, legjobb mini album díjra. Mert ez, kérem szépen, kivételesen jó lett.
Kedvenc: mindegyik
A dal:  10/10
A lemez:  10/10





II. MONSTA X

Már megint?! Mármint, ne értsetek félre, szeretem a srácokat, de szoktak néha aludni? Hányadik visszatérésük is ez nekik ebben az évben? Harmadik talán? Azt hiszem. Lássuk hát!





Oké, nem bírtam ki röhögés nélkül. Tudjátok mi járt az eszemben végig? 





Hát mi ez a szerencsétlen cím? Meghaltam a nevetéstől. Igaz már hozzászoktam, de elsőre döbbenetes volt. A dal tetszett, kifejezetten tetszett! A klipben van ugyan néhány WTF pillanat, de ettől eltekintve remek munkát végeztek vele, gyönyörűen néz ki. Viszont, van egy problémám. Ehhez azonban meg kell hallgatnunk a lemezt is: 



Készen vagytok? Végighallgattátok az album minden dalát? Akkor hát előállhatok a problémámmal, nem igaz? Mégis hogy lehet, hogy öt másik dal akad, amit jobban szeretek, mint a Dramarama-t? Öt. Öt! Öt darab kics.szett dal, amit sokkal jobban szeretek, mint a promós számot. Oké, ne vegyük figyelembe az In Time címűt, mert hát lassú, azt meg a rajongók nagy része valami különös oknál fogva nem szereti. Nem baj, nem vagyunk egyformák. De még így is marad 4 darab dal, amit mérföldekkel jobban szeretek, mint azt, amihez klip is készült. Bevallom az igazat, ez még nem esett meg ezzel a bandával kapcsolatban. 

Valahol értem. Esküszöm, valahol értem, hogy miért azt választották promóhoz, de... Ott van a Now or Never, az X, vagy a Deja Vu (Erősen Hero hatás)! (A From Zero nyilván azért nem lett kiválasztva, mert manapság túl tipikus a hangzása, minden második bandának van egy ilyen száma.) De még ha a többitől el is tekintünk, a Now Or Never egy csoda - áh, nem tudok dönteni. 
Eljött a pillanat. Eljött a pillanat, amire a Hero óta vártam. Keblemre ölelem ezt az együttest is. Imádtam az egészet! (Egy dal volt, ami nem a kedvencem, de az is szokható.)


A dal: 10/9 Album: 10/ 9,5



III. SEVENTEEN

Ez a hét tényleg furcsaságokkal van tele. Itt van pl. a banda, ami soha nem pihen: Seventeen, már megint! Kezdek komolyan aggódni az összes banda miatt aki a mai listán szerepel. De inkább nézzük mit hoztak a fiúk:

A gitár azonnal levett a lábamról. Nagyon erős pontja ez a dalnak, ami a Mansae-t idézi, az erős ritmus pedig a Boom Boom című dalukat juttatta az eszembe. Azon kívül pedig mintha minden eddigi számukból lenne benne valami, még ha csak egy nagyon kevés is. Ezt imádtam.
Tudni illik, nem volt még olyan Seventeen szám, amit ne szerettem volna! A debütálásukkor nem kedveltem az Adore U-t, ám csak két nap kellett, máris úgy hadartam a szöveget, mint egy idióta - ennyi erről. Imádom a fiúk zenéjét, mindegyiket, kivétel nélkül. Ennek ellenére még mindig nem tudom a neveket - szégyen, tudom, de azért már arcról vágom ki-kicsoda. 
Ez a szám pedig... olyan mint a friss levegő. Ne kérdezzétek, még én magam se tudom, hogy miképp értem ezt. Nincs benne semmi igazán új, mégis úgy érzem, mintha mégsem hallottam volna ehhez hasonlót. Ostobaság, tudom, de nem tehetek ellene semmit. Nagyon tetszik!
A tánc és a klip is jó lett. Ezt a videót, ahogy a többit is, élvezet nézni!


Azt hiszem ezt még szoknom kell. Kicsit idegennek érzem a lemezt. Nem tudom miképp fogalmazzam ezt meg értelmesebben... Úgy vélem, még párszor végig kellene hallgatnom ahhoz, hogy szeretni tudjam. 
Mert most, nos, most még nem szeretem. Elmegy... azt hiszem.  Szeretem a számokat, amikben mindenki részt vesz, mint pl. a 모자를 눌러 쓰고 ( A szemembe húzom a sapkát, és...), 캠프파이어 (Tábortűz) + a 바람개비 (Szélkakas) + Flower + Rocket. De a többit szoknom kell egy kicsit. Mondjuk nem mintha ez kevés szám lenne, elég jól teljesít a banda így is... A többiről meg majd később beszámolok.
A dal: 10/8.5 Az album: 10/9 

IV. ASTRO


Oké, hát rendben van. Én megtettem mindent, hogy távol maradjak - ezennel csődöt mondtam. Megszületett azon oldalam, ami végre képes magába fogadni ezt a bandát is. Ugyanis...
Pályafutásuk alatt ez az első és (eddig) egyetlen dal, amit megszerettem ettől az együttestől. Soha eddig nem volt még olyan promós daluk, amit egy kicsit is szerettem volna - sőt, ahogy a híres mondásom tartja, olyan érzés volt hallgatni őket, mintha forró viaszt öntöttek volna a fülembe. Ez természetesen a lemezeken lévő többi dalra nem vonatkozott, ugyanis ha emélékeztek, a Lie-t, a Because It's You-t az év, nem is tudom, legjobb dalai között tartom számon. Gyönyörülek mind, a fiúknak pedig nem is tudom, miképp lehetne kifejezőbb a hangja. 
És végre, adtak nekem egy promós dalt, szerethetek. Köszönöm szépen! (Ez történt egyébként a GOT7 esetében is. Sajnos arról nem tudtam akkor beszámolni, de jó ha tudjátok. :D)
Szóval. A dal nagyon jó lett, a hangok... Ó a hangok imádnivalóak! A Klip pedig nagyon szépre sikerült. Még mindig nem hiszem el, hogy végre van egy Astro szám, amit szeretek! 
Aztán pedig egy egész albumunk is van: 


Feladom. Nem bírom tovább! Astro rajongó leszek, tényleg közel állok hozzá. 
Most így belegondolva nevetséges lehet olvasni amiket minden ilyen bejegyzésben leírok. Szép lassan nyomon követitek a zenei életem. Hm, még soha nem néztem ezt olvasó szemmel. lol
Tehát, a lemez: 10/10 nem is tudom mit mondhatnék - tudom, nagyon sokat írom ezt, de ha valami ennyire tetszik, arról igazán nehéz beszélnem. Mert mi mást mondhatnék, mint azt, hogy hallgassátok meg? Az egész lemez, s annak minden egyes dala 10/10. Egyikben se találok egy hibát sem. Egyre biztosabb, hogy ASTRO rajongóvá fogok válni (és valahogy nem veszem majd figyelembe az előző dalokat.) A számokban remekül illenek a hangok az alapra, a ritmusuk csodálatos, mindegyik fülbemászó már az első hallgatásra is, de nem unhatóak meg egy perc alatt... 
Na szóval: HALLGASSÁTOK MEG AZ EGÉSZET!



A dal: 10/10 A lemez: 10/10



V. BLOCK B




Öhm. Hát. Öhm. 
Kérek egy pillanatnyi szünetet. 
Van valami, amiről szeretnék beszélni, de nem találom a szavakat. 




....
..
.


Idegállapot:  "Ezt még Baekhyun gyomra se bírta bevenni" - szint.

És akkor most ezt így... szép csendben eltemetem magamban, és soha többé ne idézem fel.

Visszatérve a dalra!

Tehát. Hűha! Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha a Block B magára talált volna. Ismét. Őrületes klipet kaptunk, ahhoz pedig egy olyan dalt, amit ugyan meg kell szokni, de...azta! Ez tényleg az az őrült Block B, amit mindannyian megszerettünk.
Elérkezett a pillanat, amire senki sem számított - Zico az, aki a legnormálisabban néz ki. A többiek mintha csak a gyogyóból szabadultak (inkább szöktek) volna. Én pedig imádtam, minden egyes pillanatát! Hű, de régen is volt már, mikor így éreztem magam egy BB szám után. Valóban, nem ártott megszokni a számot, de imádnivaló volt, így csak pár hallgatás kellett csak, s máris a rabja voltam. 
És most, kérlek, ne képzeljétek el, ahogy ropom a dalra. Köszönöm.
Ám van nekünk egy lemezünk is!


Nos, azt hiszem ez tényleg egy fergeteges hét lett. Imádtam ezt a lemezt is. A rejtett hangzások, a ritmus, a dallam, a hangok... minden remek lett! És annak ellenére, hogy elég érdekes koncepciót választottak, minden egyes dal beleillett abba. 
A szövegekre külön lehívnám a figyelmet, mert meglepően jól megválogatott szavakat használnak, végig az egész lemezen. Nem tudom mennyi időt tölthettek ezzel, de nagyon jó lett!
Kedvenc: mindegyik!

A dal: 10/10 A lemez: 10/10





VI. VICTON


Mi a fene? Már megint? A mai nap az év visszatérőié, úgy tűnik. Épp az előző bejegyzésemben ejtettem szót az előző albumukról, amit nagyon is szerettem, erre tessék, máris itt vannak! Lássuk:


Ó Te Jó Ég! Próbálok nem elhalálozni, elnézést kérek. Imádom ezt a számot! A dallamot, a szöveget (amit a 1TheK természetesen ímmel-ámmal se fordított le), a hangokat, még a klipet is szeretem - pedig mennyire egyszerű! Oh, csak ajánlani tudom, tényleg. Olyan, nem is tudom, egyszerű, eredeti kpop hangzása van. 
Már az előző mini albumnál éreztem, hogy lesz itt valami, valami ami a fiúkkal kapcsolatban. Akkor még a Long Farawell keltette fel az érdeklődésem, de meg kellett hagynom, hogy az egész lemez remek volt. 
Most azonban itt egy újabb - és milyen hamar!


Gyerekek... Megmondva az őszintét, fogalmam sincs, hogy kik ezek a fiúk, mikor debütáltak (2016 november 9 - most olvastam utána), de kész, végem van. Ez a lemez annyira jó lett, hogy megkockáztatom, annak ellenére, hogy a Victon még mindig csak egy rookie banda, ez az év egyik legjobb albuma. Nem vicc, ez az egyik legjobb lemez, amit eddig hallottam az évben, és már csak egyetlen hónap van hátra. Ez egy zseniális album lett, minden dala remek, mindegyik, kivétel nélkül. Nincsenek töltelék számok, nincs egy sem, amit csak úgy feldobtak volna a lemezre, mindegyik nagyon erős. 
Nekem biztos, hogy ismétlésre lesz állítva, mert imádom, úgy ahogy van. 
Ezentúl pedig, biztosak lehettek benne, hogy ha máshonnét nem is, tőlem sokat fogjátok hallani a Victon nevet, mert ezek a fiúk megérdemlik! 
Hallgassátok a lemezt, imádni fogjátok! Timeline, Remember Me (acoustic), Don't Turn Around, Because I love You, Have a Good Night... Egyszerűen... sírnom kell, annyira jó lett!


A dal: 10/10 A lemez 10/10 + 5




A hét kedvence: VICTON 


Hát ennyi lenne. :) 
Nektek mi a véleményetek?