I. 오싹한 귀신 이야기

Sziasztok! Ezúttal valami érdekeset találtam ki nektek. Ahelyett, hogy honlapokat böngésztem volna, ismerőseimtől kértem egy kis segítséget. Miben? Borzongató kísértettörténetekkel kapcsolatban. Megértem őket, hogy meséljenek egy-egy olyan történetet, amely libabőrt varázsolt a karjaikra. Ezek közt szerepelnek olyanok is, amelyeket személyesen éltek át. Most egyet osztok meg veletek, később jön a többi. Nem tudom mennyire lesz rémisztő, de én jól szórakoztam, miközben olvastam. Megpróbáltam teljesen értelmesen átfordítani, remélem nem lesz zavaros. ^^

Lássuk! 

"Még általános iskolába jártam, 12 vagy 13 lehettem, mikor megtörtént a dolog. Akkoriban nagyon sok ijesztő történetet meséltünk egymásnak az iskolában, mikor pedig a tanárok meghallották, sokszor kaptunk fejmosást érte, főleg az egyik férfi oktató volt dühös, ha ezzel foglalkoztunk tanulás helyett (de soha nem engedelmeskedtünk neki, a háta mögött mindig kigúnyoltuk, nagyfejűnek hívtuk). Az egyik barátom, akivel egy iskolába és esti iskolába is jártam, a mellettünk lévő épületben lakott, így mindig együtt lógtunk. Mind a ketten gyűlöltünk tanulni, és akkor se figyeltünk, mikor a tanárok már nagyon mérgesek voltak. Este általában plusz feladatokat kaptunk, amik több lapból álltak, de mi csak egyet készítettünk el belőle, s mikor a tanár körbesétált, eltettük amivel addig foglalatoskodtunk, és úgy tettünk, mintha a következő lapot kezdenénk el. Ezt leginkább a "nagyfejűvel" csináltuk, és mikor arrébb állt, tovább szórakoztunk, szerettük feldühíteni. A bátyám akkor már középiskolába járt, és nagyon szeretett engem rémisztgetni (egy szobában aludtunk), ami nagyon idegesített, de ha mesélt valami ijesztőt (még ha nagyon féltem is éjjel) másnap elmeséltem a többieknek, amitől nagyon népszerűnek éreztem magam. Ilyen volt a Szag is. 

Este, az iskolában összeültünk hárman, és belekezdtem a történetbe. A bátyám iskolájában történt, pár évvel azelőtt. 

[Volt egy lány, akit senki se szeretett, mert nagyon furcsa volt, soha nem beszélt a többiekkel és mondták még, hogy büdös is volt, a haja mindig zsíros volt és látszott a kezein, hogy nem szokott fürdeni se. A többi diák nem kedvelte, és nem akartak a közelébe menni. Persze sokan gonoszan is viselkedtek vele emiatt, sőt úgy hívták, hogy "szag",  Azt mondták, hogy aki csak a közelébe ment, rosszul érezte magát, még a hányinger is elkapta a szagtól. Sokan, főleg négy lány, A, B, C, D (hívjuk így őket) szemétkedtek vele sokat, volt hogy vízzel locsolták le (hogy ne legyen büdös), és hasonlók, de amúgy nem tűnt úgy, hogy ez érdekelte volna őt. 

Aztán egyik nap nem jött iskolába. És másnap sem, s aztán soha többé. A tanárok annyit mondtak, hogy vidékre költözött a családjával. Egy jó hétig nem is történt semmi különös, egészen addig, míg egyik reggel B, C, D A nélkül jelent meg az iskolában. Hogy mi történt A-val, azt nem tudták, de nem is aggódott senki - míg a rendőrség meg nem jelent az iskolában. A rendőrfelügyelő, akit küldtek kikérdezte a tanárokat, s B,C,D is sorra került. Az érdekelte őket, hogy tudnak-e valamit A holléte felől, ugyanis előző este nem ment haza, és senki sem tudja merre lehet. 

Természetesen mindenkit felzaklatott az ügy, s nem akadt olyan az iskolában, aki ne A-ról beszélt volna. Mindenki azt találgatta mi történhetett vele, de sajnos erre senki sem tudta a választ. Még. 

Eltelt egy hét, s ezúttal B maradt ki az iskolából. Ekkor már nem jelent meg a rendőrség, s mégis tudta mindenki, hogy mi történhetett. Neki is nyoma veszett - később kiderült, hogy előző délután látták utoljára. Azonban ekkor C és D még jobban megrémült. Tudták, nem lehetett véletlen, hogy A után B is eltűnt, aki szintén a barátjuk volt. Úgy érezték, hogy ők következnek, ez pedig megváltoztatta őket, akárhová mentek, a hátuk mögé pillantottak. A következő héten már csak D maradt. A lány annyira rettegett, hogy nem merte kitenni a lábát a házából, s mikor az anyja orvost hívott hozzá, látva mennyire sápadt, s mennyire rosszul van, az is azt tanácsolta, hogy maradjon otthon. Így hát, D egész héten az ágyán ült, takaróját a nyakáig húzva, szemeivel a szobája négy sarkába kémlelve. Egy nyugodt éjszakája sem volt, nem mozdult, ott ült, tágra nyitott szemekkel bámulva mindenfelé. Tudta, érezte hogy ő következik, már csak ő volt vissza. A szülei könyörögtek, kiabáltak, rimánkodtak neki, de semmi sem használt. Nem akart enni, nem akart felkelni, csak ült ott és várt. Míg azon az éjjelen meg nem érezte... Először halványan kúszott felé az édeskés, rothadó szag, szinte alig érezte. Nem kellettek azonban még percek sem, s máris felismerte a szagot, a félelem pedig majd megbénította, nem volt képes mozdulni. Ide-oda kapta a tekintetét, de nem látott semmit, csak érezte az egyre erősödő szagot, mitől ezúttal valóban elkapta a hányinger, s olyan rosszul lett, hogy szinte teljesen beleszédült. Aztán valami nagyon furcsát érzett. Mintha az ágya megmozdult volna. Furcsa, kaparászó hangot hallott, de nem tudta megmondani, hogy honnan jött. Aztán hirtelen érezte, hogy valami megérintette a lábát. D felkiáltott, leugrott az ágyról, majd a szobája ajtajához rohant, azonban az nem nyílt ki. Mindegy mennyit rángatta, meg sem mozdult, ő pedig tudta, beszorult. Sírni és sikoltozni kezdett, de a szülei mintha meg se hallották volna. Ekkor hallotta meg a hangot. D rémülten pillantott hátra a válla felett - de amit látott, megdermesztette. A kezeit a szája elé emelte, majd ismét sikoltozni kezdett. Az ágya alól három fej nézett rá. A, B és C voltak, ám a szemeik helyén sötét feketeség bugyborékolt. Aztán kinyitották a szájukat, amiből sűrű, bugyborékoló folyadék tört elő. Kezeiket nyújtogatták felé, majd mászni kezdtek, az ágyba kapaszkodtak, húzták és húzták magukat, míg ki nem jutottak. Ám nem álltak fel, lábaik nem voltak. Csak másztak, csúsztak D felé, tapogatóztak, csapdostak a kezeikkel, fekete csíkokat hagyva maguk után. D sikoltozva kapott az ajtó felé, s ezúttal, legnagyobb meglepetésére ki is tudta nyitni azt. Ám amint szélesre tárta azt, az előtt már állt valaki. A sötétben ott ácsorgott egy lány, lehajtott fejjel. D-nek gondolkodnia sem kellett ki volt az, a jól ismert undormányos szag azonnal fojtogatni kezdte. A Szag felemelte a fejét, majd közelebb lépett, a szoba fénye már megvilágított. Az arca fehér volt, akár egy halotté. Sebek éktelenkedtek rajta, melyek alatt D mintha a húsát-csontjait vélte volna felfedezni. A Szag elmosolyodott, D pedig rémülten vette tudomásul, hogy a lánynak nincsenek fogai, se nyelve. Már lépett is hátrafelé, mikor is ujjak csavarodtak a bokájára, ő pedig hátra esett. Hiába kapálózott, hiába sikoltozott, barátai már a testén voltak, kúsztak-másztak rajta, a földre szegezték. A Szag pedig belépett, mosolyogva, furcsa, bugyborékoló hangot hallatva. D-hez lépett, majd kinyújtotta a kezeit arca felé, ujjaival pedig egy gyors mozdulattal kikapta a szemeit.]

Valahol itt hagyhattam abba a történetet, mikor nagyfejű hátrasétált a terembe, s megállt a hosszú sorunk előtt. Bár a háta mögött kigúnyoltuk, de velünk szemben állva nem mertünk még megszólalni sem, szóval befogtuk és ijedt szemekkel bámultunk rá. Ezúttal azonban nem szidott le bennünket, csak annyit mondott, hogy: a helyetekben nem szórakoznék ilyen történetekkel. Főleg nem ezzel. Utánatok fog jönni. 

Mindezt olyan komolyan, majdnem aggódó képpel mondta, hogy mindannyian bólintottunk egyet - mikor pedig visszament a terem elejébe, s a többiek feladatait ellenőrizte, egymásra néztünk, és éreztem, hogy nem csak én ijedtem meg. Ezek után csendben maradtunk, sőt az egyik barátom még a feladatokat is megcsinálta. Én pedig, emlékszem, azon gondolkodtam, hogy hogyan hallhatta meg a tanár amiről beszéltünk, és honnan tudta, hogy melyik történetet meséltem a többieknek. Valahogy nagyon furcsának találtam a dolgot, de mégis, ahogy azt mondta, hogy "utánatok fog jönni", annyira megijesztett, hogy aznap nem mertem több rosszaságot csinálni (igaz a leckét se írtam meg). Aztán olyan kilenc óra lehetett, mikor kikéretőztem wc-re. A folyosókon elég sötét volt, nem sok lámpát hagytak égve, épp annyit láttunk csak, hogy ne essünk hasra. Már amúgy is féltem, így ez nem sokat segített a helyzeten. Folyton azon gondolkodtam, amit a nagyfejű mondott nekünk. Tényleg megijedtem, így pár lépés után szaladni kezdtem, s addig meg se álltam, míg be nem nyitottam a mosdóba. Ott felkapcsolatam a villanyt, majd elvégeztem a dolgom. Már a kezem mostam, mikor az egyik társam jött be. Ám az ajtóban megtorpant és furcsa fejet vágott. Kissé felemelte a fejét, majd majd az arcához kapta a kezét, s undorodva szólalt meg: "Te nem érzed ez a szagot? Nagyon büdös van!"

Amint ez kimondta, s kifordult a mosdóból, bennem megfagyott még a vér is. Azt hittem, ott a helyszínen el fogok ájulni, szédülni kezdtem, levert még a víz is. Hirtelen nagyon furcsa érzés fogott el, s mintha már én is éreztem volna a szagot. Ugyan nem tudtam volna megmondani miféle szagot, vagy merről jött, de nem is érdekelt. Pánikban szaladtam ki a wc-ből, egyenesen vissza a terembe. Amint a többiek megláttak, egyből megkérdezték, hogy mi bajom van. Én elmondtam nekik, hogy mi történt, és ez őket is megijesztette, még ha annyira nem is, mint engem. Ott ültem, s nem tudtam már semmire se koncentrálni, még az álom is kiment a szememből. A hazafelé vezető út se volt különb, úgy éreztem, hogy valaki figyel, s a legjobb barátom is rátett egy lapáttal, mert őt is rendesen beparáztatta a tapasztalatom, hátra-hátra pillantottunk, alig vártuk, hogy hazaérjünk. 

Mikor elváltunk egymástól, és egyedül haladtam tovább a sötétben, hirtelen még a saját házunk is rémisztőnek hatott. Szörnyű volt! Nem bírtam lassan haladni, futottam, míg be nem léptem a lakásba. Anya otthon volt, vacsorával várt, de nem kértem belőle, bementem a szobámba. Hiába kérdezte, hogy mi történt, nem feleltem neki semmit, s úgy tettem, mintha leckét csináltam volna. Alig vártam, hogy a bátyám hazaérjen! Amint megérkezett, lepakolt s bejött a szobába, szinte nekiestem. Próbáltam nem kiabálni, de nem ment, nagyon rémült voltam. Ijedten kérdezgettem tőle, hogy miért átkozott meg, és miért kellett elmesélnie azt a szörnyű történetet. A testvérem először nem tudta miről beszéltem, de mikor kivette a szavaimból, hogy mit akarok mondani, nagy komolyan nézett rám. Azt mondta: "Hát igen, mondanom kellett volna. Ez nem egy olyan történet, amit hangosan is ki lehet mondani. Már, ha nem akarod, hogy a Szag is hallja.De sebaj, ha nem figyelsz rá, talán elmegy." 

Azt hittem meg fogok halni! Aznap éjjel nem aludtam semmit, amikor pedig elnyomott az álom, sikoltozva ébredtem, először anya jött be, hogy megnézze mi történt, majd apa is, aki nagyon fáradt volt, szóval leszidott engem, amiért ilyen ostobaságok miatt verem fel az éjszaka közepén, s leszidta a bátyámat is, amiért ilyenekkel riogat. Ez nem nyugtatott meg, egy cseppet sem. Főleg, mert miután kimentek a szüleink, a bátyám azt mondta: "csak csukd be a szemed, majd elmegy."

A takarót a fejemre húztam, s minden egyes kis zörrenésre összerándultam. Egészen addig elő se bújtam, míg ki nem hajnalodott. Szörnyen éreztem magam, azt se tudtam mihez kezdjek... 

Mikor iskolába kellett indulnom, s találkoztam a barátommal, ő is hasonlóról számolt be. Azt álmodta, hogy a Szag eljött hozzá éjjel, s megfogta a bokáját. Szörnyű volt még az iskola is, így mikor véget ért az utolsó óra is, egyből haza akartam menni, szerettem volna kihagyni az esti iskolát, de tudtam, hogy apa nagyon-nagyon mérges lett volna, így mégis elmentem. Mikor bementünk a terembe, s megláttuk a harmadik barátunkat, aki szintén szörnyen festett, még jobban megijedtünk. Leültünk, s azért imádkoztunk, hogy egyikünknek se kelljen mosdóba mennie. Sőt, megbeszéltük, ha mégis úgy érezzük, hogy menünk kell, egyszerre megyünk ki, hátha úgy több esélyünk van. 

Erre azonban nem került sor. Ugyanis, mikor nagyfejű elkezdte kiosztani az aznapi feladatokat, s elért a mi sorunkhoz, megállt. Végignézett rajtunk, majd teljesen nyugodt hangon szólalt meg: "Gondolom többször nem meséltek ilyen ostoba történeteket. Én azt ajánlom." Letette elénk a lapokat, majd ismét a terem elejébe ment. Mi egymásra néztünk, s fogalmunk se volt mit akart ezzel a tanár. Egészen az első szünetig, mikor is odalépett hozzám az a társam, aki egy nappal azelőtt benyitott a mosdóba, majd bevallotta, hogy nagyfejű küldte utánam, hogy tréfáljon meg. 

El se hittem! Abban a pillanatban nagyon dühös lettem, de szinte azonnal meg is nyugodtam. Mégsem a Szag üldözött bennünket, egyszerűen beijesztettük saját magunkat. A hülye bátyám meg rájátszott a dologra, mert, mint minden testvér, abban lelte örömét, hogy engem kínzott. Ami azt illeti, a mai napig utálom a nagyfejűt... de soha többet nem meséltem rémtörténeteket az iskolában..."