컴백시간! 카드 | 크나큰 | 스누퍼 | 엑소

Sziasztok ismét! Ezúttal kicsit korábban jöttem, ugyanis a héten már nem nagyon várok egy visszatérést sem. Legnagyobb meglepetésemre, ezúttal egy női énekes sem akadt, akiről véleményt írtam volna. Ilyen se volt még... Nos, kikről beszélünk ma: KARD, KNK, SNUPER, EXO. 

Hm, rendben, essünk neki: 

K.A.R.D. Végre, az annyira várt debütálást is megértük! Nem húzom az időt, lássuk is:

Őszintén szólva, először húztam a számat. Hadd magyarázzam el! Ugye kaptunk már három dalt tőlük, és ha jól belegondolunk, nem igazán tértek el egymástól. Persze, más hangzás, de a felépítés, nos, totálisan ugyanaz volt. 

Aztán gondolkodóba estem, s arra jutottam, hogy nem vagyok normális! Ez a banda most debütált. Ez egy teljesen friss banda. Nem 3 mini albumot adtak ki eddig, csak 3 sima számot, pusztán hónapok teltek el, mióta először láthattuk őket, s talán még a bandatagokat is megrémisztette a hirtelen jött figyelem. Hisz na, ki gondolta, hogy a csőd szélén álló DSP ismét tündökölni fog? A K.A.R.D egy utolsó kétségbeesett (és olcsó) rúgás volt, s teljesen véletlenül egy olyan formációt sikerült összehozniuk, amiből hiány volt - zeneileg is. Talán még ők maguk se sejtették, hogy ebből tényleg siker lehet (még azért nyugtával a napot). Ezek a gyerekek tegnap léptek először kamerák elé, igazi kpop műsorban, és láttátok mennyire izgultak? A hangok elcsúsztak itt-ott, megremegtek, furcsán mosolyogtak. És ez nagyon aranyos volt. Tényleg megindító volt látni, hogy igen, tényleg ott állnak, az álmuk talán valóban valóra fog válni. És ez attól tűnt nekem különlegesnek, mert nem olyanok voltak, mint a többi banda. Nem egy totál katonás fegyelemre betanított együttest láttam, hanem izguló fiatalokat. Remélem értitek miről beszélek. 

Szóval, miután megnéztem az élő fellépéseket, rájöttem, hogy nagyon ostoba vagyok. Persze, hogy ilyen dalt adtak ki, hisz ez az egyetlen lehetőségük, hogy tovább mehessenek. Ez tetszett meg az embereknek, ez csinál akkora nézettséget, biztosan nem a debütáláskor fognak metálra váltani. 

(J.Seph nagyon meglepett, iszonyatosan jó volt, sőt, kiemelkedő. Figyeljetek oda erre a fiúra!)

Szóval akkor. A dal jól sikerült, bár talán eddig ez tetszett a legkevésbé. Viszont ez ne jelenti, hogy rosszabb lenne, csak személyesen nekem nem ez a kedvencem, ennyi (RUMOR!). De azért na, debütálásnak valljuk be, remek! 

A klip viszont egyenesen remek volt. Hát mi van most gyerekek? Csak panaszkodnom kellett, hogy nem "helyeken" játszódnak a videók, s máris mindenki átváltott erre. Hát igen, Manami hatalom. Haha. Jó, befejeztem, nem vagyok vicces. De amúgy tényleg! A tagok igazi embernek tűntek. Szórakoztak, ettek, ittak, jól érezték magukat... Hihetetlenül friss volt ez!

Nos akkor, itt van nekünk az album is: 

Természetesen a három befutott slágerrel kezdünk - s nem is bánom, szeretem mindegyiket. Amióta kijött a lemez, simán képes vagyok újra és újra játszani. Ami meglepett, hogy két plusz számot is kaptunk (valamiért azt hittem, max ha egy lesz), és ezeknek a szövege... nagyon erős! Tényleg, a Living Good annyira személyes hangvételűre sikerült, hogy csak pislogtam. Főleg J.Seph részéről. Nagyon megdöbbentem - még csak debüt, máris egy ilyen szöveg? Ráadásul, ahogy néztem, tényleg ő is írta a részét, nagyjából minden dalban. (Mondjuk BM is, bár ő nem nyűgözött le, hogy őszinte legyek.) A Hola Hola és a plusz két dal rap része pedig őszintén szólva... nagyon, tényleg nagyon profin lett megcsinálva. Ismétlem, figyeljetek erre a fiúra, mert meg fog még lepni. Mixtape szagot érzek. Ne mondjátok, hogy nem szóltam!

A dal: 

10/9

Az album: 

10/10

Most pedig ugorjunk át az urakra! 

Először is, itt van nekünk a KNK. Ohhó, nagyon szerettem a bandát, mikor debütáltak, úgy véltem, hogy nagyon sok lehetőség rejlik bennük! Így mindig kíváncsian vártam, hogy mivel rukkolnak elő! Lássuk most mit kaptunk: 

Hát, nem, nem is tudom. A klip s a tánc remek volt. Iszonyatosan ötletes! 

A képek kifejezetten szépen lettek felvéve, mert most na... Nézzek például a színekre! Mindegyik hideg, kék-zöld, vagy fakó vörös, sőt, ami kifejezetten tetszettek: 

Hát honnan jönnek ezek a kék fények? Fentről? Oldalról? Mi ez? Varázslat? Hogy lehet ilyen gyönyörű? (Ennyi pénzből.)

Tudom, hogy átvertek, és törött tükör darabokra világítotok, de akkor is... gyönyörű! (És pár forintba kerül...) 

A tánc pedig tényleg egyedi lett. Nézzétek csak meg, engem nagyon meglepett.

Viszont. A zene nem lesz a kedvencem, sőt, talán szeretni se nagyon fogom. Kicsit lagymatag az ízlésemhez. Főleg a trombita (?) miatt, amit... nem tudom, egyszerűen nem tudok elviselni pop dalokban. Ha meghallom, legszívesebbek azonnal lekapcsolnám a számot. Bocsánat, de tényleg nem bírom .Mondjuk ettől még hallom, hogy jó, szóval nem bántom őket, egyszerűen nem jött be. Sajnos. De a hangok! Ó jó ég, a hangok nagyon illenek a dalhoz, és imádom, hogy tényleg énekelnek! 

Viszont itt van nekünk a lemez is: 

És ó! Ez fantasztikus. Tényleg, szó szerint fantasztikus. Good Night, Feel So Good, Love You = tökéletes. Think About You,Sun, Moon, Star  = több mint kellemes. 

A kedvencem még mindig a Love You. Ez a dal egyszerűen zseniális! Ó, bár hallanék valami ilyesmit videóval is. Megérné a promót. Viszont, valahol megértem miért választották a "komolyabb" vonalat. Ezzel nagyon sok embert lehet meggyőzni arról, hogy a KNK nem csak pár csinos arcú, táncikáló fiúkból álló banda, hanem valami sokkal, hm, mélyebb. 

Viszont, nekem ez a vonal annyira nem jött be, se a Sun, Moon, Star, se a mostani promós dal. Hallom, hogy jó számok, értem, hogy jó számok, mégse tudok rájuk kattanni, ha értitek mire gondolok. Nem eléggé balladák, de messze állnak attól is, hogy középtempójú daloknak hívhassam őket (nagyon messze). Nem tudnám pontosan megfogalmazni, hogy mi a problémám velük, de talán nincs is - pusztán nem nekem valók. 

A dal: 

10/7

Az album: 

10/10

Hű, a következő legyen a SNUPER. Oké, nagyon sokat beszéltem már erről a bandáról, nem igaz? Ők a szerelmeim - kizárólag zeneileg, a tagok nevét, de talán még arcát se ismerném fel... és most nem tudom, hogy miért vagyok büszke erre. khm. -, a zene amit csinálnak, minden egyes alkalommal arcon csap, kicsavar, darabokra tép. Idén se volt másképp, ha láttátok a félévkor készített videómat, a Back:Hug lett a kedvenc dalom. Egyelőre nem változott semmi, ha meghallom, szinte sírni támad kedvem, annyira beleszerettem. Még az istrumental verziója is annyira jó, hogy szavakat se találok rá. 

Ó.TE.JÓ.ÉG! Hát... mi ez? Kérem szépen, a 유성 | Hullócsillag című dal sem okozott csalódást. Egy cseppet sem. 

Elindítottam a videót, meghallottam a kezdő dallamot, avszívem pedig a torkomban kezdett dobogni, mert annyira kellemes érzést ébresztett bennem! Hát hogy merészelik megdobogtatni a szívem? Szemétládák. 

Igaz, most nem jött át teljesen a retro hangzás - ami a mi hibánk, mivel nem támogatjuk őket úgy ahogy vannak, így muszáj nekik kissé lazítani, s modernebb pop dalokat alkotni, hisz, tudjátok, a közönség azért van oda -, de mégis, ott lappang végig a dalban, amitől szinte elhalálozok. Őszintén mondom, hajlandó vagyok még a tagok nevét is megtanulni (jó, először talán az arcukat kellene felismernem), bármit megtenni, mert annyira szeretem a zenéjüket, hogy lassan az egyik kedvenc együttesemmé lesznek. Ha megbuknak, könnyekben fogok kitörni, erre megesküszöm nektek. Az nem tudná elviselni a kis szívem, meghasadna - oké, kissé erős volt, de értitek. Ez az én ízlésem! A nyálas, túlságosan dallamos retro, nyolcvanas-kilencvenes évek hangzása. Ez van, nem tehetek róla, meghallom, és a szívem máris a torkomban dobog. Ott van pl. hm... az összes daluk, mióta megjelent a Platonic Love. Kész vagyok, ha csak rá gondolok. Jó ég, valami baj van velem.

Na szóval. A dal remek lett, tényleg. Kicsit jobban örültem volna, ha többet hagynak meg az eredeti hangzásból, de így is elégedett vagyok. Sajnos mi kényszerítjük őket arra, hogy olyanok legyenek mint a többi banda - aztán mi szóljuk le érte őket. Hm, érdekes. 

Na szóval, a klip is tetszett. Oké, látszik hogy nincs elég pénzük, de mennyire jól megoldották már! Még a keretezés is tetszetős, nem láttam még ilyesmit + így a kép egy képeslapra emlékeztetett. Nem tudom miért, de folyton az jutott eszembe róla. A színeket jól eltalálták, főképp a kopottas, fakó színekhez pl. az élénk vörös felhasználása. Hát, jól nézett ki. Ó, imádom. 

De van nekünk egy mini albumunk is: Mit mondjak, amit eddig nem sikerült? Hallgassátok meg, mert megéri. Tudom, nem az igazi, ha más ember mutat nektek dalokat, sokszor elmegy a kedvünk (velem sokszor megesik), de őszintén hiszem, hogy ezek a fiúk tehetségesek, szeretem a hangjukat, a zenéjüket, mindent. Egyre jobbak és jobbak lesznek, minden visszatéréssel valami újat - és mégis ismerőset - adnak nekünk, és imádom érte őket.

A kedvencem természetesen még mindig a Back:hug, a Hide&Seek (gyerekeeeeek!) s most már a Shooting Star is! A másik két szám is kellemes, megvan a maga bája, de nem a kedvencem. És mégis... hihetetlenül imádok mindent, amit ezek a fiúk alkotnak.

Fú, de erőszakos vagyok. Mindegy, hallgassátok meg! :D

A dal: 

10/10

Az album: 

10/10

Akkor most következzék az EXO. Ugye mind tudjátok, hogy az egyetlen fiúkból álló banda amit szeretek, az EXO. El tudjátok képzelni, hogy mennyire vártam már a visszatérésüket. Ezúttal szintén egy egész albumot kaptunk, ami miatt szinte már szárnyaltam is. De ne húzzuk tovább az időt, nézzük meg a klipet:

Nos, nem tudom, hogy voltam-e valaha ennél csalódottabb és dühösebb. 
Ezzel a visszatéréssel az EXO hivatalosan is elveszítette az esélyét, hogy a KPOP élére álljon. Ó igen, ezzel az SM végleg átadta a stafétabotot. Nem akarok belefolyni a hasonlítatásba, de mind tudjuk, hogy melyik bandáról beszélek most. Mert bármivel, tényleg, az ég egy adta világon bármivel is tér vissza az a másik együttes, ennél csak több lehet. 
Mire értem ezt? 
Hogy is mondjam szépen? Tudjátok... napokkal ezelőtt megírtam egy bejegyzést erről a visszatérésről, de mikor visszaolvastam, annyira nyersnek tűnt, hogy nem mertem megosztani. Kicsit meg is bántam - más részről pedig mégsem. Én szívből imádom a fiúkat, de ez... 
Mind tudjuk, hogy kettő darab fiúkból álló banda van, akik között nagyon erős a verseny a legjobbnak járó címért. Eddig nem tudtam volna megmondani, hogy ki kaphatná meg, s a szívem mélyén bíztam benne, hogy az EXO visszanyúl egy kicsit a kezdetekhez, mondjuk a debütálásukhoz, ahol minden adott volt. 
What Is Love = hangok History = tánc Mama = dalszöveg
Most őszintén mondjátok meg, nem így volt? Érdekes koncepció, az ember ide-oda kapkodta a fejét, mégis mit jelenthet ez, mit jelenthet az, a tánc nagyon jó volt, a hangok a helyükön, a Mama dalszövege pedig a mai napig nagyon ütős - és igaz. 
Mi maradt hát most? Egy dal, ami nem szól másról csak a szexről. Egy klip, amibe jó esetben nem mindenki látja bele, hogy épp jól betéptek + egy Kai, akinek a forgatás előtt pusztán azt az instrukciót adták, hogy még a kamerát is nedvesítse be a nézésével (nem sikerült, nagy részében úgy néz ki, mint egy idióta, annyira túl van játszva az egész... próbáljátok meg zene nélkül megnézni...). Baekhyun hajáról pedig egy szót se.


Sehol semmiféle tartalom, szó szerint, egyáltalán semmi. Nincs dalszöveg, nincs normális klip, a zenét az utolsó percben mixelték össze (erre a nyakam teszem), mert: 


Miért nem lehetett így hagyni a dalt? A kukacsapkodást tényleg kötelező volt beletenni?
Persze, értem én. Így egy elsőre tetszetős, de sokadszorra unalmas (bocs, de nekem a Monster is az) dalt kaptunk volna. És így? Egy elsőre furcsa, sokadszorra furcsa, ezredszerre idegesítő szám lett az eredmény. Gratulálok. Még ha annyit nézek is csak, hogy oké, az EXO visszatért, boldog vagyok. De ne vicceljetek már... mind tudjuk mi volt a tét. És ezzel nem nyernek sokat. 
Lehet, hogy én vagyok már öreg ehhez, de nekem nem elég az, ha rázzák magukat és kacsingatnak. Ez nagyon kevés. A szomorú pedig az, hogy ennél milliószor többre képesek. Hallottuk már a saját dalaikat is... 
Na de, térjünk át az albumra, mielőtt eldurran az agyam:

Először is. Az egyetlen dal, amit szívből tudok szeretni, a What U Do. Annak ellenére, hogy a legtöbb értékelés szerint ez a leggyengébb szám a lemezen. Hát, messze nem. Néha nem tudom, hogy az emberek a fülükön ülnek-e. Mármint... hosszú idő óta ez az EXO első olyan száma, ahol a hangok igazán a helyükön vannak! Hiszen gyönyörűen énekelnek! Igen, egy kicsit nyolcvanas évek (ami nekem csak pozitív ugye, hiszen ez a "kedvenc stílusom"), de kérlek, a hangok! A nyári hangulat... a minden! Rendben, a szöveg lapos, de még inkább ez, mint a Po-Pó Bííííp. 
Menjünk tovább. A The Eve... lehet, hogy nem értetek egyet, de szerintem ez a régi rajongóknak szól, akik szépen leléptek, s már új bandákat támogatnak. Valahogy... erősen kétlem, hogy ez szerelemről szól! És milyen jó is ez. A szám jó. El tudom képzelni, hogy többször visszatérjek hozzá, viszont nem elég jó promós dalnak. És még így is jobb mint a Po-Pó Bíííp.
A Forever és a Going Crazy nagyjából egy kategória. Szeretem ezeket is, egész okésak. A Forever rap része mondjuk nagyon meglepett, ahogy a videóhoz írtam is, mintha az NCT dalszövegírója beletenyerelt volna az albumba. A rap rész olyan erősen szexuális, hogy az beleillett volna a Good Thing / Whiplash trilógiába (lesz ennek folytatása, biztosak lehettek benne). De látjátok? Itt nincs bajom vele! Ráadásul a rap nem volt lapos, sőt, teljességgel élvezhetővé tették! 
Viszont a többi... töltelék számok. Mint EXO-L, elképzelhetitek hányszor póbáltam meghallgatni a lemezt. Vagy százszor. És egyszerűen nem tudom felidézni pl. a Chill című számot... egyszerűen nem emlékszem rá. 
Ha azt mondom, hogy a K.A.R.D első, debütáló albuma ezerszer jobban tetszett, mint ennek a mára profi bandának a negyedik nagylemeze... azt hiszem ez sokat elárul.
Minden esetre, jobban sikerült, mint az előző lemez... Remélem az átdolgozott verzió valami jót számomra is tartogat. Mert kilenc számból 4-et kedvelgetni... nem túl bíztató. 
Nem tudom hogyan mondjam ezt gyerekek... Nem szívesen írok rosszat a kedvenc együttesemről, de egyszerűen... iszonyatosan csalódott vagyok. Ezek már nem tinédzserek... épp emiatt váram, hogy végre, az ég áldja meg őket, végre valami értelmeset is ki tudnak nyögni magukból. Hát, ezek szerint nem. És nem, nem a fiúkkal van bajom, szeretem őket (mondjuk ez egyértelmű)... de ez, nekem - és ez tényleg csak az én véleményem - kritikán aluli volt. 
És tudjátok mit? Örülök neki, ha Ti szeretitek ezt az albumot, ha támogatjátok a visszatérést, mert imádom a bandát. 
De belül... nem tudom tényleg jól tesszük-e ezt. Hisz legyetek őszinték! Annyira sokan vannak, akik azt mondják: "mi a zenéért szeretjük a KPOP-ot", "mert itt értelmesek a szövegek"... erre itt van ez (pl.) Pontosan az amit teszem azt, az amerikai zenében ezernyi ember megvet. "Mert ott már csak a drog, a pénz, meg a szex van". Érdekes. 
És valahol nagyon, nagyon szomorú.
A dal:  10/ 5
Az album:  10/ 7
(Még soha... de soha nem adtam ilyen rossz értékelést nekik...) 

Ennyi lenne mára. Most pedig megyek, és elvonulok a sarokba sírni...
A véleményeket várom, mint mindig.