컴백 시각! 태연 | 비아이지 | 블락비 | 레드벨벳 | 트와이스 | 러블리즈 | 구구단, 등등...

Nos akkor, az elmaradt véleményezésem! Nagyon sok visszatérésről maradtam le - vagyis, nem maradtam le, csak nem írtam le mit gondolok róluk -, így lenne mit pótolnom, bőven. Azonban. Amióta nem voltam jelen, és higgyétek el, fáj ezt mondanom, de nagyon sok szörnyű albumot hallgattam meg.

Istenem, régen volt olyan időszak, amire azt mondtam volna, hogy bár inkább kapcsoltam volna ki a lejátszómat. De most elég sokszor akadt ilyen.

Tehát úgy gondolom, hogy összeszedem azokat a visszatéréseket, amik a legkisebb mértékben is örömet okoztak, majd a bejegyzés végén csak megemlítem azokat a lemezeket, melyet ekkora csalódást okoztak.

Lássunk neki!

Melody Day. Ó igen, nem túl ismert banda, de a tagjainak meglepően jó hangja van. Szerintem tehetséges lányok, akik jó zenét is csinálnak. Nem vagyok valami nagy rajongójuk, de példának okáért a #LoveMe című számukat kifejezetten szeretem. Valamint, az előző mini albumuk valami zseniálisra sikerült, ha még nem hallottátok, akkor épp itt az ideje, örömötöket fogjátok lelni benne - még ha a klipet kapó számot nem is kedveltem igazán, a többi dal nagyon kellemes meglepetés volt. Ha pedig szeretitek a balladákat, akkor az még egy plusz pont, mert abból is akad a lemezen.

Tehát, ezúttal ismét több számot hoztak nekünk, de amelyikhez videót is forgattak, az a Kiss on the Lips. Nézzük meg! (fordítás: ITT) 

Ó JE BÉBI! 
Nagyon tetszett, imádom ezt a langyos, lopakodó (mit érzek, mikor ilyeneket írok le?) hangulatot, ami valahol azért szexis is, de olyan kis incselkedő módon. Imádtam. 
Egy hangyányit emlékeztet a Wonder Girls Why So Lonely című dalára - de nem kell aggódni, csak a stílus hasonlósága miatt - amihez persze a klipet is igazítani kellett. 
A videó és a dal is eszelősen retro hangulatot idéz, ami a gyengém, tudjátok jól. Imádom az ilyesmit, szóval nem kellett sok ahhoz, hogy beleszeressek. Nem mondom, egy kicsit még dolgozhattak volna rajta, valahol úgy érzem, hogy hiányzik belőle valami - értsd. nem elég fülbemászó a tömegek számára, amire pedig nagy szükségük lenne, mert a lemezeladások, nos, nem épp kedvezőek. De ez így sikerült, még mindig ezerszer jobban tetszik, mint az előző számuk a Color. Az valami szörnyen lagymatag volt, uhh. 
De valahol itt is érzem, hogy egy kicsit több ritmus, egy kicsit kevésbé éles hangok jól jöttek volna. Szóval, ha még egy nagyon picit csiszoltak volna az egészen. 
Viszont, maga az album nagyon jó lett! Az összetételét tekintve és a szerkezetét is. A dalok nem egyformák - még akkor sem, ha a stílusuk alapján pont beleférnek a keretbe, ami meg lett szabva erre a visszatérésre. 


Tényleg nagyon szépen összerakott album lett, nem tudnám egy dalra se azt mondani, hogy "WTF ez mit keres itt?", mert mind tükrözik amit szeretnének is. 
A személyes kedvencem a Mix & Match - zseniális szám lett, valahol a tipikus amcsi pop és a KPOP között, felüdítő ritmussal és kivételesen szépen csengő énekkel. Ez az a dal, amit akkor hallgatnék, ha egy kis vidámságra lenne szükségem, mert tényleg felemelő. Hallgassátok meg Ti is!



Nem mondom, hogy a többi nem jó - sőt! -, de ez tényleg elnyerte a tetszésem. Ott van az Ordinary Melody, a Gift is példának okért. És tudjátok mit szeretek ebben a lemezben a leginkább? Hogy végre, végre, az Isten szerelmére, egy olyan anyag került a kezembe, ahol nem kell negyven percen keresztül ugyanazt a rohadt unalmas szenvedő dalszöveget hallgatnom. Komolyan, lassú dalok léteznek szerelmi bánat nélkül is. Mert most ne mondja nekem senki, hogy életünk egyetlen fájdalma az, hogy a pasink / csajunk dobott minket! (De persze ettől még a szöveg így szól: "Gyűlöllek és mégis szeretlek shálálá, ne fakassz könnyekre. Most mondjátok meg melyik dalt idéztem... Nem megy? Jajj a fenébe, ne már! *gonosz mosoly*)  

Nem azt mondom, hogy szövegileg zseniális lett ez az album - mert ó, nem -, csak annyit, hogy pl. az Ordinary Melody is lassú szám, mégis valahol pozitív. Rávilágít hibákra is, de közben ösztönöz, hogy javítsunk rajtuk, de nem kell túlhajtanunk se magunkat, minden rendben lesz. És imádom ezt.
  Csak a dal:  10/7
Album:  10/9

Nos, akkor jöjjön Taeyeon! Ó, tudjátok hogy nem vagyok valami nagy rajongója a hölgynek, főképp a sikoltozási szokásai miatt. Mondjuk a 11:11 című dalával teljesen levett a lábamról, ami őszintén ... még engem is meglepett. Most azonban visszatért, s egy egész albumot hozott magával. Nem tagadom, nem voltam túlzottan izgatott. Ám, azért vetettem rá egy pillantást. Nézzük a Fine c. klipjét:

ÚR ISTEN!
ÚR ISTEN!

Ez valami zseniális! Nem viccelek, ez annyira jó lett, hogy arra szavakat se találok! Ti is halljátok azt, amit én? Halljátok a hangszereket? Az igazi hangszereket? Halljátok, ahogy Taeyeon énekel? Nem sikoltozik, hanem pont a megfelelő helyen viszi fel a hangját, tökéletesen kifejezve az érzéseket amiket szeretne? ÚR ISTEN! Soha nem gondoltam volna, hogy valami ilyesmivel fog megajándékozni engem! Pedig nagy szükségem volt már rá. 
És nem túlzok, ez nagyon-nagyon jó lett. A klip szép, még ha nem is egy művészi alkotás, de nagyon jól passzol a zenéhez és a szöveghez is. Komolyan, ez csodálatos lett. Talán ez az első alkalom, mikor valóban kihallom az érzelmeket az énekesnő hangja mögül. Persze nem tagadom, nagyon jó a hangja, széles a hangterjedelme, de mikor ennek bemutatására helyezi a hangsúlyt - nem csak ő, bárki más is -, a dal érzelmi szintje a nullára csökken. Itt viszont egyáltalán nincs így. Nagyon szép munka volt, a kedvenceim közé fogom helyezni. 

De ez igaz az egész albumra is. Ami talán még nagyobb meglepetés volt számomra. Vessetek rá egy pillantást: 



Őszintén, ki sejtette, hogy egy SM előadó egy ilyen albummal fog előrukkolni? Én nem tudom mekkora szerepe volt Taeyeon-nak az album készítésében, de valahol úgy érzem, hogy sok. Ez is azon esetek egyike, mikor halovány őszinteséget hallok ki a dalok és a szövegek sorai mögül. 

Ott van a Cover Up és a Fire! Akkor ott van a Love in Color és a Time Lapse!(klikk a magyar fordításhoz) Hát komolyan, ezek nagyon-nagyon jó számok! Nem nagyon tudnék választani kedvencet (*hazudik, a Time Lapse a kedvence*), mert mind a négy csodálatos. Érzelmeket fejeznek ki, nagyon igényes a szövegük, még akkor is, ha nem feszegetnek túl mély - mondjuk ez nem igaz így - témákat. A szavak megválasztása nagyon ötletes és néhol szinte már művészi. Fú, komolyan, nagyon jó lett!

A többi dal is ötös alá a szememben, de ez az öt (mert a Fine is a kedvencem) tökéletesre sikerült! Az album egészét nézve pedig, minden egyes szám beleillik az alapkoncepcióba, és mégsem teszik unalmassá a lemezt. Minden szám végén képes voltam meglepődni, mert a dalok végre nem egyformák! Sőt, néha még egy-egy számon belül is meglepett a ritmus és a dallam hirtelen változása (pl: Time Lapse!), ami nagyon-nagyon pozitív! Ez... egyszerűen zseniálisra sikeredett. Vannak érzelmek, vannak hangszerek, van hang, van változatosság! Ennél többet mégis hogy kívánjak egy albumtól? 

A dal:  10/10
Az album:  10/10 + 2 (Csak mert annyira jó lett. lol)

A következő a LOVELYZ lesz. Áww, hát nem tündériek ezek a lányok? Nagyon-nagyon szeretem a stílusukat. Ez a valahol már majdnem lagymatag, félig melankolikus, félig gurgulázó cukiság úgy le tud venni a lámabról, hogy az valami hihetetlen. Gondoljatok csak bele! Még ha cuki dalokkal is jönnek ki, valahol a zenében mindig ott van az a mardosó szomorúság is, ami belemarkol a fülembe, és egyszerűen nem engedi, hogy másra kattintsak. Nem tudom ki találta ezt ki, de én imádom.  Most a WoW című dalukkal tértek vissza. Nézzük meg: 




Ó, nekem tetszik! Nem mondom, hogy a kedvencem lesz, de ez annyira LOVELYZ, hogy csak na. Még talán sokkal jobban, mint a Destiny volt (amit, nos, nem szerettem).  A klipet imádom, nagyon ötletes lett. Hol 3D, hol 2D hatás, a sok utalás a régi albumaikra! Mondjuk a sok szín nagyon meglepett, mert már vártam a halovány, sápatag árnyalatokat - de ha figyelünk, akkor azokat is felfedezhetjük. Olyan ez, mint maga a dal. Valahol az "eredeti Lovelyz" stílus és valami egészen új keveréke. Nagyon tetszett! Friss: Viszont Luca, az egyik kedves olvasó felhívta a figyelmem arra, hogy a refrén mennyire hasonlít a Destiny-re. Ezt még csak észre sem vettem! Mondjuk betudhatjuk annak, hogy nem nagyon hallgattam az előző számot, de azért na. Még egyszer köszönöm az észrevételt! Nem igazán szeretem az ilyesmit, de azon sajnos nem változtat, hogy ezt a számot viszont szeretem. De ez egy nagyon jó észrevétel volt. Főleg a dallamvonalban és a ritmustörésekben! Köszönöm!

Ez pedig az egész albumra igaz. Tagadhatatlanul kihallani a régi stílust, de ott lengedezik valami új is:



Nem túlzok, mikor azt mondom, hogy imádtam az egész lemezt! Mindegy melyik számról van szó, kellemes érzést hagytak maguk után - főleg, ha az ember szereti a cuki dalokat is. Én pedig ilyen ember vagyok, mindegy milyen a stílus, amíg a dal jó. A kedvencem azonban a Day and Night lett, ennek meg kell néznetek a szövegét: 

Szóval. Nem csak a zene szép, de a szöveg is. Ráadásnak, úgy érzem, hogy ennek köze nincs a szerelemhez. Lehet, hogy tévedek, de valahol mintha gyászra emlékeztetne. A kpop dalok többsége, ha szerelemről szól, más szavakkal játszik. Itt sokkal inkább érzelmi veszteséget, zavartságot, zsibbadást hallok ki, azt az érzést, mikor elveszítettél valakit, de talán még felfogni sem tudod. Felkelsz reggel, és várod, hogy akit elveszítettél, benyisson az ajtón. 
Lehet, hogy hülyén hangzik, és lehet hogy ti nem így gondoljátok, de nem tudok másképp gondolni a számra. ^^ Ajánlom nektek, mert véleményem szerint nagyon szép lett!

A dal: 

10/8,5

Az album:  10/9

Jöjjön egy újabb lánybanda, a Gugudan! Nem is olyan rég debütáltak - és emlékeztek mennyi gyűlölködő üzenetet kaptak szerencsétlenek? Hááát, én imádtam a debüt dalukat, még mindig szeretem. Ezért már izgatottan vártam, ezúttal mivel rukkolnak elő: 


Hű! Ez a klip! Jó Isten, gyönyörű lett. Mikor először néztem meg, szinte leesett az állam. Láttátok a színeket? Hogy ennyire idegen ez a legtöbb KPOP videótól, szinte el se hittem amit látok! Ez a kék-zöld keverék, s hideg de mégis éles színek gyönyörűek! Ahogy a videó felvételei is! Minden egyes "helyszín" és díszlet remek, és áh, ez egy nagyon igényes klip lett. 

A dal maga is jó. Szeretem, mert valahol érdekesnek találom. Emlékeztet a KPOP lassan feledésbe merülő korszakára, de persze a jelenlegi hangást is felfedezhetjük benne. Engem levett a lábamról, így remélem másoknak is tetszeni fog - mondjuk még így is rohadt sok a dislike a videó alatt, nem is értem. 
Hisz nézzétek csak meg, gyönyörű, és felettébb ironikus! A "mai lányok", a "csak én számítok lányok", és a Koreában igen nagy gondot jelentő, "csak a szépség a fontos" lányok... 








Ez a klip mindenképp a kedvenceim között fog szerepelni, ki tudja meddig. Roppant ötletes, gúnyos és provokatív, valahol mégis cuki ruhába öltöztetve, hogy azért mégse lehessen kritikának kikiáltani. (Pedig az, még a szövege is erősen.)
Én imádom, sok-sok ilyet szeretnék még látni, igazi mondandót rejtő videókat és dalszövegeket!



Hmm, nem lett a legjobb, ha őszinte akarok lenni. Az előzőnél azért jobban tetszik, de ez se lesz a kedvencem. Olyan kis könnyed... túl könnyed. Szerethető, ne értsetek félre, sőt, talán még azt is mondanám, hogy egy közepesnél többet érdemel, de nem igazán vett le a lábamról... Nem volt olyan dal, amihez hasonlót (nagyon hasonlót) ne hallottam volna még, a Girl Like Me kivételével szinte, hm, unalmasnak mondanám a lemezt. Még a ballada se tudott megérinteni, mert végig azt éreztem, hogy na, ezt már hallottam valahol, talán más szavakkal, talán más hangszínen énekelve, de ja, hallottam. Elég kiszámítható volt, amit nem szeretek igazán. Még akkor sem, ha a dalok magukban jók. A dal 10/9

Az album: 10/ 7

A következő legyen a TWICE. Szeretem a dalaikat, vártam már a visszatérést. A TT totál magával ragadott, napokig dúdoltam, sőt, még most is hallgatom. Lássuk ezúttal mit kaptunk: 



Hát ez remek lett! Fülbemászó és aranyos. De tudjátok mi tetszett benne a legjobban? A gitár. Az egész csakis a gitár miatt lett ennyire jó! Nem tudom, hogy ti  felfigyeltetek-e rá, de még egy ilyen dalt is képes egy magasabb szintre emelni. 
Emellett, ismét egy olyan számot kaptunk, aminek a dalszövege nagyon-nagyon könnyű. Ez valahol iszonyatosan kiábrándító, olyan mintha öt évesek agyi szintjén lennének mind a lányok, mind a közönség tagjai... de értem az indokokat. Könnyű a szöveg, könnyen belemászik az ember fülébe, második hallgatásra már énekelni lehet, és mivel a ritmusa (ami kezd már unalmas lenni, pls csináljatok valami újat is!) szintén könnyedén megragad és még cuki is, szinte felejthetetlen. A JYP érti a dolgát, ehhez kétség sem férhet, bevet mindent ami egy lánybanda népszerűsítéséhez kell. Közönségbarát személyiséget alakít ki a lányoknak + eléri, hogy könnyen elkülöníthetőek legyenek, akkor is ha annyian vannak, mint az oroszok, képes megfogni a közönséget, és fenn is tudja tartani az érdeklődést. 
Ezúttal egy kicsit csalódott voltam, Elmondom miért. Ez a szöveg... komolyan, most tényleg? Enyhén derogálóvá válik már lassan a dolog. A dal jó, de már megint hasonló a ritmus, a lányok szépen mosolyognak, ennyi. De... leginkább a szöveg az, ami kikészít. Olyan egyszerű szavak, amiket már egy öt éves is képes maradéktalanul megérteni - nincs mögöttük semmi, de totál, egyáltalán semmi -, sőt, ő maga is használja, nap mint nap. 
Ilyenkor azért elgondolkodok, hogy hová tud még süllyedni a zeneipar. Ez persze nem kifejezetten a TWICE-ra vonatkozik, ott van nagyon sok más dal is, ahol csak tépni tudom a hajam. Mert oké, a KPOP nagy része szerelmes számokból áll. De attól, hogy szerelemről szól egy szám, még lehet szép, lehet kifejező és mély. De ez, most, ez olyan, mintha egy 5 éves kislány beszélne az óvodában a barátaival. (Ennél a TT ezerszer tartalmasabb volt, komolyan.)

Ez csak egy apró megjegyzés volt, nem kifejezetten kritika. Egyszerűen, nem tudom, mikor meghallottam, hát... nem voltam kifejezetten elégedett.  Az albumról nem igazán van mondandóm, konkrétan kaptunk két dalt, amiből az egyiket még csak nem is szeretem. 

10/9

Nos, akkor térjünk át az urakra!


Az első amit meg akarok említeni, az a B.I.G. Az Aphrodite c. számukat imádtam, szóval úgy voltam vele, hogy na, érdemes lesz odafigyelni rájuk. 
Nézzük, mit hoztak: 


Hmm. Megnéztem a videót. Aztán rápillantottam a nézettségszámlálóra. És leesett az állam. Mi a fene? Ez a dal csodálatos, ahogy maga a videó is az! Szórakoztató, leköti az embert. Mégis miért csak ilyen kevesen látták? Jó ég, pedig én imádom a dalt!
Igazán retro érzést kelt - oké. oké. tudjátok, hogy imádom az ilyen hangzást - ami egyszerűen elragadó! Nézed a videót és csak wow, képes tényleg szórakoztatni, ami nem sokszor esik meg az emberrel. Ráadásnak nagyon szép felvételek vannak benne, ami meglepő, tekintve, hogy a bandának - se a cégnek - nem lehet valami sok pénze. Ha már a videót se nézi senki, nem kétlem, hogy megvenni se veszik meg a dalokat.
Na igen, itt jönne az a... az a dolog... az a komment, amitől majdnem kitéptem a hajam. 
"Mégis hogyan akarnak sikeresek lenni, ha folyton csak kislemezekkel rukkolnak elő?" 

Én meg: WTF? 

Tudjátok mennyibe kerül egy dal? Mennyibe kerülnek a dalszövegek, és a felvételek, forgatások? Hát valami eszméletlen. Ha pedig jó számokat akarsz, akkor nem elég 10 forintot költeni rá! Inkább legyen egy jó szám, mint 3-5 amolyan, "Hát, elmegy. Dobjuk fel a lemezre." Amihez persze az album kézzel fogható verziójának elkészítési költsége is hozzádobódik. Nagyon sok kicsi cég, hm, ezt nem tudja kivitelezni. Ezért van annyi kislemez (többek között).  Akik meg nem veszik az albumokat, azok miért is panaszkodnak? Vagy milyen jogon... mert nincs mit letölteni ingyen, amiért persze ők vért izzadtak? lololol. Sok emberben tényleg nincs szemernyi szégyenérzet sem! (Emlékezzünk csak, az idolok nagy része éhezett már, mert nem volt fizetése - és ennek egyik oka az is, hogy az emberek nem veszik meg a munkájukat. Holott, a koreai zene kifejezetten olcsó.) És ne értsetek félre, nem azt mondom, hogy minden egyes dalt vegyetek meg amit meghallgattok. Senki se teszi ezt, és a világmindenség pénze se lenne elég rá. De azért... Remélem értitek amit mondani szeretnék.
Szóval. A zene rohadt jó lett! Imádom, napokig hallgattam egyhuzamban - holott a BTS is ugyanazon a napon tért vissza, és tudjátok hogy azt a lemezt mennyire szeret(t)em! Nagyon fülbemászó, a szöveggel sincs semmi baj, a klip szórakoztató.

10/10 + 1 (Amiért újra egy kis retro hangzást hallhattam.) 



A következő a Block B lenne, akiket, nos, nem is nagyon tudok elkülöníteni a B.I.G-től. Mert...


...mert a hangzása, a klipje és az érzés amit ad, szinte ugyanolyan. Nem úgy értem, hogy maga a zene hasonlítana, hanem... sokkal inkább így nagy vonalakban az egész. Mindegyik színes, mindegyik leköt, mindegyik valahol retro - igaz nagyon másképp. Olyan..., olyan, kis szórakoztató mindegyik.  Az embernek jó kedve lesz mikor hallgatja, ami szuper! Nem kötelező mindig komor és hú de mély dalokat hallgatni! A Yesterday szövege találó és vicces - egy férfi próbálja kérdőre vonni a "róka" barátnőjét, aki nem is olyan jókislány, mint ahogy azt gondolná az ember. Áh, mikor elindítom a videót, egyből jobb lesz a kedvem. 
Őszintén szólva, a B.I.G számot jobban szeretem, zeneileg közelebb áll hozzám, s hmm, hogy is mondjam... Ez a szám olyan érzést hagy maga után, hogy az igazi visszatérésre még várni kell, lesz itt még klip nemsokára. Ez csak egy kis ízelítő volt. Ami nem is lepne meg. Mondjuk nem néztem utána, szóval bocsánat, ha tévedek. 
Egyebet nem sokat tudok elmondani róla. A rap jó, az ének jó, a dallam jó, a ritmusa is kiváló. Egy szokásosan jó dal, de... semmi több. Nincs vele semmi baj, ne értsetek félre, de magamtól nem biztos - sőt, az igazság az, hogy nem is... - keresek rá, hogy hallgathassam. 10/8
Azt hiszem ennyi lenne... a most következő visszatérések pedig egy iszonyat nagy pofont kevertek le nekem. Csak pár mondat erejéig:  Kérlek ne értsetek félre! Szeretem ezeket az előadókat! Sajnálom, ha ti bármelyikben örömötöket leltétek, és emiatt bármiféle rossz érzést kelt bennetek a lent írt véleményem! Nem az a szándékom, hogy megsértsek bárkit. De...ez az őszinte véleményem.  1. Red Velvet.  Ki nem állhatom a Rookie-t.  - Mindenkit 5 évesnek öltöztettek - A dal még nem is lenne annyira rossz, ha nem gügyögnék végig, hogy luki, luki, luki, mint az idióták. Ennyire nem kell igyekezni, hogy cukikákat varázsoljanak belőlük. - A klip se volna szörnyű, sőt, egyes helyeken remek a vágás, de... nincs semmiféle koncepció. Mindenki rohangál, dülöngél ide-oda, mint akik be vannak szívva. Valahol egy kis Alice Csodaországban érzést ad ugyan, de áh, egyszerűen nem jön be. Most akkor vicces akar lenni, cuki akar lenni vagy komoly akar lenni?  - Maga a zene se tetszik. A ritmusa ingadozik össze vissza, a dal nem halad semerre, a kiugrópontja a LUKI, LUKI, LUKI... - Kétségbeesettnek érzem az egész visszatérést... mondjuk ezt meg is értem valahol. - A mini album minden egyes dala jobb mint a Rookie. Ott van a Body Talk, ami egy zseniális szám, legalább promózni lehetne, ha klipet nem is érdemel szerintük. Túl egyszerű, hát persze, értem. (Tényleg.) 

2. Suzy Tudom, ez már nagyon nem friss, de... Ennyire még soha nem taszított egy lemez sem! - Az összes szám lagymatag. De olyan szinten, hogy egyszerűen semmit, konkrétan semmit sem találtam bennük amit élvezni tudtam volna! Semmit. - Yes or No: Suzy végig nem is tudom... beszéli (?) a dalt. Ha még énekelne (bár ezt inkább hívnám beszédnek egy kicsit megemelt hangon) is, akkor se lehetne normálisan hallani, mert az az idegesítő visszhang az egész kics.szett dalt végigkíséri. Az egészet!  - A dal és Suzy hangja nincs normálisan összerakva. Olyan mintha egyszerre hallgatnék egy MR-t a telefonomon + elindítanám alatta az instrumental verziót a gépen. Ha meg direkt volt, nos, nekem nagyon nem jött be. - A videót egynél többször szinte meg se tudtam nézni! Nos, azt hiszem ennyi lenne. Nem ez volt életem legmozgalmasabb KPOP korszaka. Remélem a tavasz hoz még sok újdonságot. :D