Fehér szőnyeg, kilöttyent bor
Az eget a naplemente festi vörösre
Milyen sérülékeny, milyen tökéletes háttér számunkra,
A mi titkos drámánkhoz,
Mellyel megfestjük az egész éjszakát,
Ez a mi vásznunk, amit meg fogunk tölteni,
Még a lélegzetünknek is színe van.
Te és én, csak mi ketten
Ez művészet, ahogy leírjuk egymást
Miért lenne szükségünk még több színre?
A fekete hátteret kivéve, egymás színeire vagy szükségünk.
Ne habozz többet, érezz többet,
Ez a tökéletes kép, érezd az éjszakát!
Fessük meg magunkat a vásznon,
Ragadjatok meg, s fessetek meg!
Az üres papíron, csak mi ketten,
Együtt száradunk meg, együtt készülünk el.
Mielőtt az éj véget ér,
Engedj belépnem az álmodba,
Rajzolj valamit, itt a mi saját vásznunk!
Vászon, itt a mi saját vásznunk.
Igen, pont így, hogy láthassalak!
Érezni akarom a heves légzésed!
A drámánk véget ért a festmény közepén,
Újra rajzolni kezdtünk.
A mai vásznat meg fogjuk tölteni, az utolsó színekkel.
Bármit érintünk, az ihlet kivirágzik,
Bárhol vagyunk, tökéletes képet készíthetünk,
Senki sem tudja, mit láttunk múlt éjjel,
Túláradó ötlet. Egész éjjel egymás múzsái leszünk.
Mielőtt az éj véget ér,
Engedj belépnem az álmodba,
Rajzolj valamit, itt a mi saját vásznunk!
Vászon, itt a mi saját vásznunk.
A kettőnk ritmusában megbújva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése