A boldogság édes terhét viselem,
A híd alatt vártam a megkésett napsugarakra,
Én, ki annyiszor megbotlott, álmosan elfeledte elfújni a gyertyákat,
Becsuktam a szemem s imádkoztam,
Azóta nem vétettem el az utat.
Meggyűrt ruhák, forgalmi dugó.
Kora reggel kényszerítem a kimerült testem az utcákra,
Mind ilyen zavaros álmok ködébe burkozunk.
Mindenki nevet rajtam, hisz őrült vagyok,
De ez cseppet sem érdekel.
Az utam egyszerű,
Az utam véget nem érő,
Az utam nagyon egyszerű, míg hiszek benne,
Az utam nagyon romantikus
Meggyűrt ruhák, forgalmi dugó.
Kora reggel kényszerítem a kimerült testem az utcákra,
Mind ilyen zavaros álmok ködébe burkozunk.
Mindenki nevet rajtam, hisz őrült vagyok,
De ez cseppet sem érdekel.
Mikor nem tudom merre tartok,
Nagyon nehéz az élet.
De nem feledek hinni a barátokban,
Kik türöt tartanak elém.
Feléjük nyújtom ki a kezem,
Kompromisszumok nélküli mosollyal állok az út mellett.
Nincs semmi, amit megérne feladnom,
Nincs semmi, amit fel szabad adni.
Az idő nem áll meg, az idő nem vár rám,
Most már az utamon vagyok.
Az utam egyszerű,
Az utam véget nem érő,
Az utam nagyon egyszerű, míg hiszek benne,
Az utam nagyon romantikus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése