Hosszú út vezet ki a szorongó várakozásból,
Az idő pedig nem szűnik meg ellenünk dolgozni.
Bár nem hiszem, hogy valaha meg fogod érteni,
Milyen kegyetlen, mikor csak a jeges szél fúj.
De én erősen fogok küzdeni, a végsőkig,
Mert a sötét égboltot is megvilágítják a csillagok.
Mindenki tudja, az élet egyszer véget ér,
De még mindig dobog a szívem,
Még mindig élek.
Ki mondja, hogy a hit a gyengeség jele?
Az élet rohan, nekem pedig kérdéseim vannak.
Mindig a jó mederben akartam haladni,
Meg tudom győzni magam, hogy képes vagyok megnyerni ezt a játékot.
És a végsőkig fogok harcolni,
A szelet sem tudom meglovagolni, ha nem elég hatalmas.
A hatalmas szelek a sötétségen is keresztülvágnak,
A rombolás után is tovább haladnak,
Így megérthetjük azokat, akiknek álmaik vannak.
Minél fájdalmasabbak az álmaid,
Annál nagyobb boldogság érhet.
Ezért megéri élni.
Még nincs vége, soha nem hátrálok meg
Még nincs vége, soha nem hátrálok meg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése