A nehéz pillantok, miket csak te láttál,
A szeretett szíved legmélyén,
Mindegy meddig keresem, nem léteznek válaszok.
A meleg érintésed elhalványult.
Őszintén szólva, szerettem volna feladni,
Azt hittem, ránk már nem vár csoda,
De a hosszú várakozás végén te voltál.
Szólítsd a nevem, fogd a kezem,
Gyere ide, két lépés, mielőtt késő lenne ahhoz, hogy átölelj.
Ködös estén, ahogy a Hold felkél, akár egy hazugság,
Ha a szívem találkozna veled, kit annyira szeretek...
Ha hiányzol is, lassan,
Úgy érzem mintha először látnálak, lassan,
Egy nap majd ismét találkozunk, sorsszerűen.
Szólítsd a nevem!
Egy nap eltűnik mindez, akár egy homokvár,
Rengeteg pillanat volt, mikor szerettem volna feladni,
Naponta megannyiszor gondoltam rá,
Hogy mondhatnám el, mit érzek?
Őszintén szólva, megpróbáltam elhagyni ezt a szerelmet,
Azt hittem soha nem jössz el,
A hosszú várakozás végén te voltál.
Nagyon sokáig vártam az érkezésedre.
Szólítsd a nevem, fogd a kezem,
Gyere ide, két lépés, mielőtt késő lenne ahhoz, hogy átölelj.
Ködös estén, ahogy a Hold felkél, akár egy hazugság,
Ha a szívem találkozna veled, kit annyira szeretek...
Ha hiányzol is, lassan
Mint az első találkozásunk, lassan
Egy nap majd találkozunk, sorsszerűen.
A szívem megfáradt és kimerült,
Mielőtt szétszóródna a szélben,
Csak engem nézz, ragyogj be fényeddel!
Ebben a mély, egyre mélyebb sötétségben, ragyogj be fényeddel!
Szólítsd a nevem, fogd a kezem,
Gyere ide, két lépés, mielőtt késő lenne ahhoz, hogy átölelj.
Ködös estén, ahogy a Hold felkél, akár egy hazugság,
Ha a szívem találkozna veled, kit annyira szeretek...
Ha hiányzol is, lassan
Mint az első találkozásunk, lassan
Egy nap majd találkozunk, sorsszerűen.
Szólítsd a nevem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése