Az óceán közepén egy magányos bálna sír,
Mindegy mennyit kiált, senki sem hallja
Annyira magányos, végül elhallgat.
Mindegy ki voltam akkor, már mindegy, nem érdekel,
Mikor a magány a társam.
Teljesen egyedül vagyok, csak a szomorúság maradt,
Már mindegy, újra kezdtem,
Oh baszd meg! Ah, mindegy, nem tudod,
Mikor senki sem áll mellettem.
Ahogy hozzád beszélek, mintha csak a falnak tenném.
Ez a fal tart csapdában,
Nem kapok levegőt, amint a felszín felé tartok...
Magányos, magányos bálna
Magamban énekelek.
Egy magányos sziget, mint amilyen én vagyok,
Fog valaha fényesen ragyogni?
Magányos, magányos bálna,
Újra dalra fakadok.
A dalt énekelem, melyre nem kapok választ,
De addig folytatom, míg valakit el nem ér, egy nap.
Elég volt, kedvesem
Elég volt, elég.
Egyszer elérem a világot,
Még ha ezt a végtelen óceánt is kell átszelnem.
Elég volt, kedvesem
Elég volt, elég.
Ma is dalra fakadok,
Így még a látni képtelen bálnák is észre fognak venni egyszer.
A világ mit sem tud róla, mennyire magányos vagyok,
A fájdalmam nem mossa el semmi,
Se víz se olaj.
Ha csak feljuthatnék a felszínre!
Minden levegővételem könnyekbe fullad,
A víz magányos gyermeke vagyok.
Azt akarom, hogy tudják,
Én is érek valamit.
Soha nem ér véget,
Soha nem szabadulok a pokolból!
Még az idő múlásával sem olvad fel a szívem,
Mégis, tovább próbálkozok.
Talán kicsi vagyok, az álmom pedig túl nagy.
A jövőm felé úszok, a tiszta óceánban
Hiszek benne.
Magányos, magányos bálna
Magamban énekelek.
Egy magányos sziget, mint amilyen én vagyok,
Fog valaha fényesen ragyogni?
Magányos, magányos bálna,
Újra dalra fakadok.
A dalt énekelem, melyre nem kapok választ,
De addig folytatom, míg valakit el nem ér, egy nap.
Anya azt mondta, a tenger kék és tiszta
Mondta, legyek hangos, hogy a többiek hallhassanak,
Hát mit tegyek?
A többiek másképp beszélnek, nem bírom tovább!
Szeretném elmondani, szeretlek.
Egyedül éneklem a dalom, mindig ugyanazokat a kottákat.
Az óceán túl mély, mégis, hálás vagyok - legalább nem hallják a sírásom.
Magányos, magányos bálna
Magamban énekelek.
Egy magányos sziget, mint amilyen én vagyok,
Fog valaha fényesen ragyogni?
Magányos, magányos bálna,
Újra dalra fakadok.
A dalt énekelem, melyre nem kapok választ,
De addig folytatom, míg valakit el nem ér, egy nap.
Elég volt, kedvesem
Elég volt, elég.
Egyszer elérem a világot,
Még ha ezt a végtelen óceánt is kell átszelnem.
Elég volt, kedvesem
Elég volt, elég.
Ma is dalra fakadok,
Így még a látni képtelen bálnák is észre fognak venni egyszer.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése