A két szemembe nézve,
Láthatod, duzzadtak, egész éjjel sírtam.
Kinyitom a szobám ablakait,
S mint annyiszor már, megpróbállak eltüntetni.
A szerelemmel telt napokat,
Akár egy haldokló, akár egy bolond,
Utánad kutatok, míg magam akarom meglelni.
Sajnálom, bocsáss meg!
El foglak felejteni, ki foglak törölni,
Ki foglak tépni a szívemből.
Megpróbálok takarítani,
A szörnyű nyomaidat próbálom eltörölni,
Kimosok, a ruháimból is eltüntetem az emlékeidet.
A boldogságban telt napok,
A gyűlölettől fűtött napok,
S a könnyeim is lassan a távolba vésznek.
Akár egy haldokló, akár egy bolond,
Utánad kutatok, míg magam akarom meglelni.
Sajnálom, bocsáss meg!
El foglak felejteni, ki foglak törölni,
Ki foglak tépni a szívemből.
Aztán, mikor újra visszaemlékszem rád,
Ismét sokáig sírok, levegő után kapkodok,
De letörlöm a kicsordult könnyeim, s elengedlek.
A számos fényképet, a telefonszámod,
Ki fogom törölni, mindet ki fogom törölni.
Akár egy megszokás, ismét próbállak megtalálni,
De újra rájövök, nem vagyok képes rá.
Ki foglak törölni, el foglak feledni,
Ki foglak tépni a szívemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése