Kérlek hagy itt egy szó nélkül,
Kérlek csukd be azokat a szép ajkaidat, ne kínozz!
Azok nélkül a gyönyörű nyomok nélkül, miket elnyelt a sötétség,
A megbánás gyötör, ez az amit akartál?
Engem, engem, miért, miért
Mikor fogsz elengedni?
Te, te, miért, miért
A szívem mi egykor tiéd volt, most tövisekkel teli.
Ezek a nyomok, amiket magad után hagytál?
Soha nem látlak már többé?
(Hol vagy?)
Te, kit nem érinthetek meg.
Meg kéne állnunk, csak egy pillanatra?
Annyira fáj, hogy nem fogom túlélni!
A szerelem tövisekkel tűzdel tele,
Ezzel a fájdalommal soha nem feledlek majd el.
Akár egy tiszavirág, már jelentéktelen mindez.
Most már csak álom vagy, amit nem tudok újraálmodni.
Csak a csend vagyok számodra,
Csak a levegő, mit nem lehet belélegezni.
Közben nem tudom elfeledni a nyomaidat, az ölelésedet.
Magamhoz ölelem a töviseket,
Ám téged nem láthatlak.
A vért, mi a lábaimból csorog, magam mögött hagyom ahogy követlek.
Ne hagyj itt ezeket velem!
Vigyél magaddal mindent!
Engem, engem, miért, miért
Mikor fogsz elengedni?
Te, te, miért, miért
A szívem mi egykor tiéd volt, most tövisekkel teli.
Foglak valaha látni még? (Hol vagy?)
Te, kit nem érinthetek,
Talán meg kéne állnunk egy pillanatra?
Annyira fáj, hogy nem fogom kibírni,
A szerelem töviseket merít belém,
Így nem tudlak elfeledni, ezzel a fájdalommal.
Még ha felnőttek is vagyunk, mikor szerelembe esünk,
A búcsú után, még ha téged is hibáztatlak,
Én vagyok aki szenved.
Ha mégis erre gondolnál,
Ne gyere vissza!
Tudod, hogy ez meg fogja ismételni önmagát.
Úgy végezzük, mint addig.
Csak értelmetlen ígéreteket teszünk,
Az "örökké" hazugságát magunk után hagyva.
A szerelem töviseit hordozom,
Ezek a nyomok, amiket magad után hagytál.
Látlak valaha újra? (Hol vagy?)
Te, kit nem érinthetek.
Talán meg kéne állnunk egy pillanatra?
Annyira fáj, hogy nem fogom kibírni.
A szerelem töviseket márt belém,
Így nem feledlek el, ezzel a fájdalommal a szívemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése