A cigarettád illata, itt lengedezik körülöttem az üveged mellett,
Úgy tűnik el akarok minderről feledkezni. nem gondolok semmire.
A telefonszámod ismeretlen, de ezernyi üzenet érkezik róla.
A szeretett bizonyítékaid, valahol vigasztalnak.
Emlékszel? Az első találkozásunkra?
A szívem fáj, még mindig emlékszik mindenre.
Észrevétlenül, észrevétlenül,
Már egy hete utánad vágyakozik a szívem.
Hűvössé váltál, de még mindig rád várok.
Talán te is így érzel irántam,
Talán te is ezt gondolod.
Miért ilyenek az emberek?
Komolyan, miért ilyenek?
Az étterem, amit a blogodon posztoltál,
Az úton van, merre a kávézónk.
Könnyezek, mert emlékszem mennyire szerettelek.
Mikor visszaemlékszem az aggódó arcodat,
Majd az arcodra, mikor ideges voltál...
Mi lesz, ha továbbra is rád emlékeztetem magam?
Emlékszel?
Az első találkozásunkra?
A szívem fáj, mert még mindig rád emlékszik.
Észrevétlenül, észrevétlenül,
Már egy hete utánad vágyakozik a szívem.
Hűvössé váltál, de még mindig rád várok.
Talán te is így érzel irántam,
Talán te is ezt gondolod.
Miért ilyenek az emberek?
Komolyan, miért ilyenek?
Mi van, ha meghallod a könnyeim?
Jobban fogod érteni a szívem?
Még egyszer felidézlek a végtelenségben,
S a könnyeim újra elerednek.
Észrevétlenül, észrevétlenül
Már egy hete rád vágyik a szívem.
Hűvössé váltál, de még mindig rád várok.
Talán te is ezt érzed irántam,
Talán te is erre gondolsz.
Miért ilyenek az emberek?
Komolyan, miért ilyenek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése