Mikor rontottuk el, oh Istenem?
Még ha találkozunk is, nem mosolygok,
Fuldoklom, s az idő múlásával csak nagyobb lesz a kétségem s a függőségem.
Őszintén szólva, rettegek,
Jobb, hogy eltűntél.
Kérlek egy kicsit légy őszintébb.
Egyre csak hazudsz, megjegyezted a kifogásokat, s a szégyentelen történeteid.
Feledd el az ostoba énem, ki hitt benned.
Nem, még egy más világon sem!
Ne kapaszkodj belém többé!
Elengedlek, elengedlek
Ne mondd, hogy nem,
Mert el foglak engedni.
Elengedlek.
Ne mondd, hogy nem,
Mert el foglak engedni.
Ne mondd, hogy "nem tudom",
Mert el foglak engedni.
Oh, oh
Úgy teszel, mintha igazad lenne,
Oh, oh
Az álmaink ma eltűntek
Kétszínű vagy, rengeteget változtál,
Mert te nem...
Az átlátszó történeted,
Védd csak magad csendesen,
Kerülöd a pillantásom,
A földet pásztázod.
A reszkető tekinteted,
A szavaidnál is hangosabbak.
Mondd csak miben hittem?
A változó megjelenésed,
Az összes emlékünk eltűnik végül.
Mind megbánásba fordul át,
A könnyeim nem neked szólnak,
Csak gyűlölöm a múltbeli énem.
Vedd le rólam a gusztustalan kezeidet!
Tényleg gyűlöllek.
Ahogy a merész történeteid is.
Mindent megtettem amit tudtam,
De neked soha nem volt elég.
Eddig jutottunk hát,
Nekem pedig elegem van ebből.
Az időm, az erőfeszítések, a végtelen fájdalom,
A reszketés, mely meglepően erős volt,
Együtt a búcsúval, most elhalványul.
Elengedlek.
Ne mondd, hogy nem,
Mert el foglak engedni.
Ne mondd, hogy "nem tudom",
Mert el foglak engedni.
Ne hozd fel a büszkeséget,
Vesztes voltál végig.
A boldog emlékeink most vicces műsornak néznek ki.
Nem bánom többé, hinni már csak magamban fogok.
Elengedlek.
Ne mondd, hogy nem,
Mert El foglak engedni.
Oh, oh
Úgy teszel, mintha igazad lenne
Oh, oh
Az álmaink ma eltűntek
Nem bánok semmit,
Elfeledek mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése