Ma el akarok mondani valamit,
Olyasmit, amit eddig soha nem tudtam.
Boldog voltam, még ha nem is mosolyogtam sokat,
Egy nagyon értékes emlék lesz ez számomra.
Ha még távolabb sodródsz,
Ha el fogsz tűnni,
Behunyom a szemem, s úgy teszek, mintha nem venném észre.
Valaki mást szerettél, míg én azt akartam, hogy maradj velem.
Napról napra távolabb kerülsz,
Aztán el fogsz tűnni, még ha van is mit mondanom,
Csak annyit tehetek, hogy a neved szólítom.
Mindenki másnál gyönyörűbb voltál,
Fájdalmat okoz, hogy nem ölelhetlek.
Jól leszek, nem fog érdekelni,
Egyszerűen el fog múlni az érzés.
Rendben van, hisz még jobban szeretlek.
Már a kezdetektől tudtam, hogy nem engem szeretsz.
Nézz rá! Még az alvás s a lélegzés is nehezemre esik.
Nem kérlek többé,
Nem remélek többé.
Köszönök mindent, nem feledek semmit.
Napról napra jobban próbálok feledni,
Természetesen fáj, de hálás vagyok.
Búcsút intek,
Nincs szükség több könnyre,
Ne öleljük egymást többé!
Ám, minél jobban próbálom győzködni magam,
Annál jobban fáj, fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése