Emlékszel az éjre, mikor zuhogott?
Mikor egész nap sírtunk?
Emlékszel mi történt utána?
Arra a tiszta reggelre az eső után?
Szerelmesek voltunk, mégis elengedtük egymást.
Értelmetlen volt esernyőt tartani,
Pont ennyire esett.
Az utak tömve voltak, pont ahogy a szívem,
A szerelmünk darabokra hullott azon a ponton.
Próbáltam mindent a helyén tartani, de kudarcot vallottam.
Hirtelen te jársz a fejemben,
Kíváncsi vagyok, te is visszajátszod-e az emlékeket,
Te is könnyeket hullatsz-e,
Vagy elfeledtél, s új életet kezdtél-e valaki mással.
Igazán kíváncsi vagyok.
Kedvesem, emlékszel? Talán nem is tudod, de
Akkor este haza indultam, mégis az járt a fejemben, hogy vissza kellene-e mennem érted.
Újra fel kellene hívnom kéne? Vagy csak meg kellene ölelnem téged?
Nem is sejted milyen sokáig rágódtam ezen.
Az a nap, melyet elnyelt az eső,
A szerelem, melyet elnyelt az eső.
Kinek fáj jobban, ki bánja jobban?
Miért gondolok ezekre a gyerekes dolgokra?
Nagyon hiányzol, így egyre bolondabb leszek.
A mosolyodat látom, csapdába esve az emlékekben.
Próbálom eltaszítani a szomorúságot,
Vissza akarom kapni azt a régi boldogságot,
Hinni akarok, de végül csak könnyeket hullatok.
Undorodok magamtól, még mindig a te arcod látom.
Elfeledlek, mégis egyre tisztábban látlak.
Kedvesem, talán nem is tudod,
De ma visszatértem ahhoz az esős naphoz.
Csak arra gondolok, hogy neked is ez jár-e a fejedben.
Folyton erre gondolok,
A napra, mikor elhagytál.
A neved szólítom.
Mit kellene tennem?
Nem tudlak elfeledni, s már észre sem veszem, hogy csak te jársz a fejemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése