Ez a gyönyörű hazugság lesz az utolsó.
Még ha halálosan fog is fájni,
Elrejtőzök egy maszk mögé - előled.
Magam figyelem a tükörben, s megkérdem:
Tényleg boldoggá tesz majd, ha elhagylak?
Eldobom önmagam, mert erre van szükséged.
Hát fel nem is gondoltam komolyan ezeket a szavakat?
Ahogy ismét magam előtt látom az arcod, miközben azt kiáltottad: Tűnj el!
Beszennyezem az emlékeket, mik annyira szépek voltak.
Soha nem képzeltem el az életem nélküled,
De azt kívánom, hogy légy boldog,
Így legalább az utolsó hazugságom ragyogó lehet.
Elengedem a szorosan tartott kezed,
Ám a szívem még mindig téged akar.
Mégis elengedlek.
Eleresztem a kezeid,
Ám a szívem még mindig téged akar.
Mégis azt hiszem, ez lesz a legjobb számodra. Itt a vége.
E gyönyörű hazugság lesz az utolsó,
Még ha halálosan fáj is,
Elrejtem önmagam egy maszk mögé - előled.
Rendben van ha elhagysz,
Azt akarom, hogy boldog légy.
Oh tökéletes vagyok, egy tökéletes hazug.
Még mindig itt sírsz előttem,
Ez vezet el a következő fejezethez.
Azt akartad, hogy szívjam vissza a szavakat, mik kicsúsztak a számon,
Az arcom fogtad közre kezeiddel,
Majd a földre hullottál - nem ezt a jövőt képzeltem el.
Visszafojtom az érzéseimet s elengedlek.
Légy boldogabb mind amilyen én vagyok! Ígérd meg!
Amint kimondtam ezt, elfordultál tőlem.
Nem fogok beléd kapaszkodni, csak mosolygok.
Ez vagyok én, ne habozz hát tovább, hagyj el!
Itt az ideje, hogy odaadjam a szívem utolsó darabjait.
Maga a tény, hogy szerettük egymást, gyönyörű.
Vas bilincsek csengenek a lábaimon,
Jobban önmagam vagyok, mint régen.
(Megfordultál, felém rohantál.
Azt akartad, hogy hagyjak fel ezzel az ostoba hazugsággal.
Rám mosolyogtál.)
Ez a fájdalom gyönyörű,
Elengedlek.
Meggyilkolom önmagam, visszanyelem a könnyeim,
Egy mosolygó maszk mögé rejtőzök.
Nagyon megkönnyebbültem,
Ne aggódj hát értem!
Oh, tökéletes vagyok.
Nem. Egy gyáva hazudozó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése