[Dobi kérésére]
Több száz szó, több száz elképzelés,
Mikor rájuk pillantok, s hallom őket, mind egyformának tűnik.
Furcsa érzés, nehéz mégis valahogy könnyű.
Annyi szerelem közül ez is csak szerelem.
Mintha a ragyogó vízcseppek benedvesítenének - ám mégsem,
Ilyen mi kis találkozásunk is.
Olyan vagy, mint az esőcseppek, melyek már benedvesítették a vállaimat.
Ez a szerelem,
A lágy szellő, a virágok szirombontása az utca mentén.
Ez a szerelem,
Miattad jöttem rá, hogy a szerelem az apró dolgokban rejlik.
SZ.E.R.E.L.E.M
Az utolsó tavasz írta meg szerelmünk,
Minden nap édes, az új kapcsolatunk akár a méz.
Miért szeretlek?
Hát, ha el kell magyaráznom: A szerelem maga a boldogság.
Ha megkérdik, van-e kívánságom,
Azt felelném: Csak te vagy.
Örökké veled fogok maradni, mint a napraforgók.
Gyere egy kicsit közelebb, így tökéletesen magamban tudhatlak.
Ha elolvadsz a történeteink hallatán,
Le kell írnom a válaszokat, melyeket a szerelmünk alkot.
Olyan messziről jöttél ide hozzám!
Ez a szerelem,
A tiszta ég, a Nap a láthatáron.
Ez a szerelem,
Te tanítottad meg, hogy a világon minden szerelem.
Annyi ember közül, kiket egy másodperc alatt elfeledek,
Te vagy aki más vagy.
Mint a csillagok - szerelem.
Egyszerűen ennyi - szerelem.
Te és én, csak mi ketten.
Magamhoz akarlak ölelni,
Egy kicsit közelebb, magamhoz akarlak ölelni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése