"Oh mi a baj? A válaszaid egyre rövidebbek.
Még csak rám sem kacsintasz.
Még mindig mérges vagy a tegnap miatt?
Olyan hűvösen viselkedsz velem!"
Gondolkodás nélkül böktem ki ezeket a szavakat,
Nem lehetsz férfi, az arcod tűzvörös.
Komolyan könnyekre kell fakasztanod?
Tényleg egy szemét vagy! Valóban ilyen lusta vagy?
Mindig azt mondtad, hogy csak én vagyok neked,
Édes szavakat ígértél, de valaha valóra is fognak válni?
Oh kedvesem.
Istenem, nem hiszem el, hogy szerettelek,
Téged, kinek ilyen nevetséges elképzeléseid vannak.
Egy bolond vagy, még ha bánod is,
Túl messzire mentél!
Tényleg egy szemét vagy! Komolyan ilyen lusta vagy?
Mindig azt mondtad, hogy csak én vagyok neked,
Édes szavakat ígértél, de valaha valóra is fognak válni?
Oh kedvesem.
Oh szeretlek, szeretlek.
Ezt mondtad minden egyes nap.
Gyűlöllek, gyűlöllek,
Még ha mérges is lettem, te elintézted egy gyors mosollyal.
Mondd el, mielőtt késő lenne.
Nem szeretsz már? Oh kedvesem.
Jól vagyok, nem nem vagyok.
Üresnek érzem magam, a Nap letűnt, egy nap eltűnt.
De még csak jó éjt sem kívántál.
Tényleg nem ismered a lányok szívét?
Egy szemét vagy, még a legszörnyűbb napokon is azt mondtad,
Csak én vagyok neked - valami viccnek szántad?
Mi változott meg bennünk?
Azt hiszem mindez csak megszokássá változott.
Szeretlek, szeretlek - szavak miket rég hallottam.
Gyűlöllek, gyűlöllek - mondtam, de igazából szeretlek.
Ne fogd vissza magad, mondd el,
Mielőtt még szomorúbb leszek,
Oh kedvesem.
Oh, mi a baj?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése