Jang Jae In & NaShow ~ Auditory Hallucination | 환청


Annyi elrejtett dolog él bennem,
Ez megváltoztatott.
Álomba kényszerített, megkötözte a kezeim és lábaim.
Bezárt egy sötét szobába.
Az elveszett idő darabkái,
Az általam eldobott szerelem emlékei,
Kitöröltem őket, eldobtam őket,
Csak a külső burok maradt,
S bár senki sem vette észre, felkiáltottam.
Csak ezek az emlékek maradtak nekem.
A szívem, mely fagyos volt akár a jég,
Elfeledkeztem róla, miután álomba zuhantam.
Szeretnék menekülni a fájdalom elől, mely lebilincsel,
Valaki ébressze fel a lelkem, melyek sebekkel teltek.

A mély színű éjszakai égbolt,
Veled telt meg, veled, ki nem hagy el.
Ez felébreszt álmomból,
Csókolj meg újra!

A hangod mely azt suttogta: Szeretlek
Az illatod, hallom minden egyes nap.
Hol vagy?

Egy helyen rejtőzöl, melyet nem láthatok,
A fájdalom, mit tőlem kaptál...
Mikor a haragom összegyűlt.
A mély álmomban kutatok az elveszett emlékek után.
A valós énem akarom megtalálni, azt ami nem Te vagy,
De a sebek túl nagyok a szívemben.
Próbálom elrejteni őket, s felébredni.
A szörnyű emlékek másik oldalán találkoztam veled,
Átöleltél az elveszett érzéseimmel együtt,
Segítettél összeszedni a törött darabkáimat.
Próbálom elengedni a kezed,
Próbálom eltörölni a rémálmokat,
Olyan nagyon próbálom, itt ahol csapdába ejtettem saját magam.

Szeretnék kijutni a sötétségből,
S megtalálni Téged.
Még ha nem is érinthetlek,
Még ha nem is segíthetsz.

Mi irányít engem?
Az ami bennem él.
Mi gyógyíthat meg, ha a gyógyszerek nem?
Csak a szerelem.
A hang, amit a füleimben hallok,
Felébreszt a sötétségből.
Miután magához ölel s megcsókol,
Eltűnik s nem láthatom soha többé.

A mély színű éjszakai égbolt,
Veled telt meg, veled, ki nem hagy el.
Ez felébreszt álmomból,
Csókolj meg újra!

A hangod mely azt suttogta: Szeretlek
Az illatod, hallom minden egyes nap.
Hol vagy?

Az éjszakai égen, hol nem érinthetlek
Látom amint hátra fordulsz.
Eléred, hogy lemeneküljek a fájó napok elől.

"Sajnálom" - mondom, miközben beléd kapaszkodok.
Ne menj messze - kiáltom utánad.
Ebben a sötétségben, ahol nem látok semmit,
A könnyeim ismét legördülnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

 Sziasztok! Ahogy láthattátok, az utóbbi pár napban (ismét) nem fértetek hozzá a yt. csatornám videóihoz, se a blogomhoz. Erre egy ismerősöm...