Itt állunk, szemtől szemben, szomorúan.
Minden elcsendesedett, mintha megállt volna az idő,
Csak a jeges szél karol át minket.
Nem akarlak így elengedni,
De most döntenem kell.
Érted, értem.
A szemeidbe nézek, az összeomlás szélén.
Szembe nézünk egymással,
Szembe nézünk egymással.
Az összefűzött ujjaink elhagyják egymást.
Ez most a búcsú.
El kell búcsúznunk,
El kell búcsúznunk.
A pillanatok, miket együtt töltöttünk, a fájdalom, a boldogság.
Szeretném, ha mostantól mind feledésbe merülne.
A szerelem elmúlt, de még mindig itt vagy a szívemben,
Attól a csodás perctől, mikor találkoztunk.
Megpróbálok önzően elrohanni,
Semmi értelme sincs mindennek, hisz azért hagylak el, mert szeretlek.
Úgy távozok, mintha gyáva lennék.
Semmi különös ne legyen ebben a szakításban, az ígéretek ellenére.
Legyek én a szemét, ki hazudott,
Ki próbál menekülni a kapcsolatból.
Nem akarlak így elengedni,
De most döntenem kell.
Érted, értem.
A szemeidbe nézek, az összeomlás szélén.
Szembe nézünk egymással,
Szembe nézünk egymással.
Az összefűzött ujjaink elhagyják egymást.
Ez most a búcsú.
Félek, hisz mindig együtt voltunk.
Tépj darabokra, égess el.
Bár nehéz volt, de gyönyörű.
Még ha csak magányos hamvak is maradtak utána.
Elsöprök mindent, erős leszek.
A szerelmünk, az emlékeink mind a szívemben vannak,
S gyönyörűen virágoznak,
Mégis, ahogy a füstöt legyezem el,
Téged is így küldelek el.
Szembe néztünk egymással, s mosolyogtunk.
Szembe néztünk egymással, s mosolyogtunk.
Búcsút intünk egymásnak.
Hát viszlát, majd én megteszem az első lépést.
Behunytam a szemem, s tettem egy lépést.
Majd újra.
Egymással szembe állva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése