Most már jól vagyok - ismételgetem magamban,
A könnyeim mégis kicsordulnak.
Még ha jól is vagyok,
A napjaim magányosabban telnek, mint eddig.
A szél keresztül fújdogál az évszakokon,
Én pedig még mindig ugyanott állok.
Még ha a ma és a holnap el is múlik,
Minden ugyanaz marad.
Te is egy kis fa vagy, mely mellett mindenki elmegy,
De számomra egy igazi érték.
Ha fáj a szíved, én melletted leszek.
Rám támaszkodsz, mint mindig?
Most már végre értem.
A könnyeid miattam hulltak,
A szíved miattam fájt.
Minél több idő telik el,
Annál értékesebbek lesznek a napjaim.
Ahogy a tavasz elérkezik, leszakíthatod a virágom.
Ahogy a nyár elérkezik, rám támaszkodhatsz és megpihenhetsz.
Érted élek, legalább erre emlékezz.
Mikor eljő az ősz, gyümölcsöket adok neked,
Mikor pedig a tél köszönt be, saját magam adom neked, így nem fogsz fázni.
Én is egy fa leszek.
Még ha erős szél is fúj,
Akár egy fa, egy helyben fogok állni, még ha nehéz is lesz.
Ha fáj a szíved, én melletted leszek.
Rám támaszkodsz, mint mindig?
Várok, várok rád,
Akár egy fa, mely alatt megpihenhetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése