Hogy tudsz ilyen gyönyörűen mosolyogni?
Mikor rád pillantok, az idő megáll.
Hogy környékezhetett meg egy ilyen szerelem?
A szavak, miket kiejtesz a szádon,
A mozdulataid, miket beszéd közben teszel,
A szívem falán dübörögnek, bebocsátást kérve,
De én elzárkózok, ahogy csak tudok.
A tekintetedben, mely engem figyel,
Egy olyan érzés sem fénylik, mik az enyémekben.
Szörnyű érzés ismerni mit rejt a szíved.
Akárhányszor rád pillantok,
Szembesülök a reménytelenséggel.
Szörnyen fájdalmas, mert én igazán szeretlek.
Kínzó, ahogy arról beszélsz, barátok vagyunk.
Egy vonalon kívül ácsorgok, mit soha nem leszek képes átlépni.
Gyötör a fájdalom, hát miért nem tudok elfordulni ettől a reménytelen szerelemtől?
'Csak még egy kicsit,
Csak még egy kicsit nézlek,
Aztán elzárom az érzéseimet.'
Hittem ezekben a szavakban, ezért teszem azt, amit.
De az érzéseim egyre nagyobbak és mélyebbek lettek.
A szívem nem hallgat rám, s így soha nem gyógyulhatok meg.
A tekintetedben, mely engem figyel,
Egy olyan érzés sem fénylik, mik az enyémekben.
Szörnyű érzés ismerni mit rejt a szíved.
Akárhányszor rád pillantok,
Szembesülök a reménytelenséggel.
Szörnyen fájdalmas, mert én igazán szeretlek.
Kínzó, ahogy arról beszélsz, barátok vagyunk.
Egy vonalon kívül ácsorgok, mit soha nem leszek képes átlépni.
Gyötör a fájdalom, hát miért nem tudok elfordulni ettől a reménytelen szerelemtől?
A szívem, melyben csak te élsz, egyre magányosabb.
Ez a reménytelen szerelem egyre fájdalmasabb.
Akárhányszor rád pillantok,
Szembesülök a reménytelenséggel.
Szörnyen fájdalmas, mert én igazán szeretlek.
Kínzó, ahogy arról beszélsz, barátok vagyunk.
Egy vonalon kívül ácsorgok, mit soha nem leszek képes átlépni.
Gyötör a fájdalom, hát miért nem tudok elfordulni ettől a reménytelen szerelemtől?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése