컴백 - 엑소 | 미쓰에이 | 소녀 시대 | 크레용 팝

Mit is mondhatnék?

Először is talán azt, hogy ezt a bejegyzést nagyon nem most szerettem volna megejteni, hanem már egy héttel ezelőtt.

Mint tudjátok, nagyon, tényleg nagyon vártam már az EXO visszatérésére, így izgatottan gondolkoztam azon is, hogy na majd jól megírom a véleményem.

De, ez annak fényében, hogy egy gyilkos japán teszten vagyok túl - na jó, csak én hittem azt, hogy bele fogok halni, így minden nap tanultam rá -, nem csoda, hogy elmaradt.

Nem is olyan nagy baj, így most négy darab visszatérést forrasztok egybe, s összegyúrva osztom meg a véleményem veletek. Kíváncsi vagyok, hogy ti is úgy látjátok-e a dolgot, ahogy én magam!

Először is a lányokról szeretnék pár szót ejteni, ugyanis szerintem nem igazán lehet összehasonlítani a fiú és lány együtteseket. Na akkor...

Az első lenne a miss A | 미쓰에이 , miről, ha teljesen őszinte akarok lenni, szinte meg is feledkeztem. S ez a jelenség állandósult már bennem, mert soha nem volt még olyan, hogy tényleg vártam volna a visszatérésüket. Ezzel szemben, eddig mindig sikerült meglepniük a comeback dalukkal! Elég csak visszagondolnom a Touch , a Hush | 허쉬 vagy az I don't need a man |  남자 없이 잘 살아 című slágereikre, melyek szinte bombaként robbantak a fülemben - na meg a köztudatban is.

De sajna, még ezek ellenére sem vagyok hatalmas rajongójuk - sőt, talán semmilyen rajongójuk sem -, de azt el kell ismernem, hogy igazán érdekes színfoltjai ők a Kpop tengerének. Valahogy minden egyes dalukban ott van az a tipikus miss A-s varázs, ami annyira nagyon eltér az összes többi banda jól megszokott hangzásvilágától. Mindig, minden egyes esetben valami pont annyira eltérőt mutatnak, amivel nem hogy furcsa, hanem elismerő tekinteteket nyernek maguknak. 

Ez alkalommal is egy szörnyen miss A-s albummal néztem szembe, mely tagadhatatlanul jó. A kérdés pusztán annyi, hogy mennyire.

Sajnos azt kell mondanom, hogy messze nem annyira, mint amilyenek az előzők voltak. A klipes szám az Only You | 다른 남자 말고 너 lett, ami persze pontosan olyan eredeti dallammal rendelkezik, mint az összes többi slágerük, s nagyon hamar belemászik az ember fülébe. Én is szeretem, felesleges lenne tagadni. Azonban cseppet sem érzem, hogy olyan erős lenne, vagy akár annyira karakteres, mint például a Touch. 

Könnyed kis szám, ami szórakoztat, és kikapcsol, de nem nagyon tudom elképzelni, hogy egymás után ki tudja hány százszor meghallgassam. Próbáltam, nem nagyon ment, mert meguntam, s akaratlanul is váltottam valami másra. 

Tényleg jó dal, csak nem eléggé.

Mikor először csak a bemutatót láttam, már előre fogtam a fejem. Biztosan tudjátok, hogy a kivillanó mellek és egyéb privát részek miatt volt a kirohanásom - ismertek már.

Persze ettől még megnéztem a klipet, és el kell mondjam, hogy nem bántam meg, mert kellemes élmény volt. A színek szépek, a tánc érdekes, a lányok csinosak - és kissé alulöltözöttek. 

Ettől még mindig nehezményezem a teaser képeit, amik természetesen a videóban is megjelentek. Erre a rajongók csak annyit feleltek, hogy nem értik a többi ember kiakadását, mert hogy a miss A mindig is a szexi kategóriába tartozott. 

Nem tudom, ezzel így nem értek egyet. Valóban, a miss A mindig is a női báj klasszikus megvillantásának szépségével játszadozott, de soha nem lépte át a határvonalatvonalat. Ez még inkább vonzóvá tette őket. 

Nem mondanám, hogy itt akkora vérlázító dolgot láttam volna, mert nem. De akkor sem tetszett, hogy ez a vonal kitolódott. Ez az én véleményem, nem kötelező egyet érteni vele.

Természetesen ez most nevetségesnek hat, s nem is egy jelenet miatt 'akadtam ki', hanem azt nem fogom megérteni soha, hogy erre egyáltalán mi szükség van. 

Na de, ezt hagyjuk is, és térjünk át a többi zenére!

A mini album, amivel ezúttal előrukkoltak, a COLORS címet viseli, ami nem igazán tudom, hogy mire utalhat, mert maximum a lemez borítójára, ugyanis a dal-összeállításra nem igazán használnám ezt a kifejezést. Persze nem is lényeges dolog ez.

Szóval a Colors dallistája: 

1. One Step

2. Only You

3. Love Song

4. Melting

5. I Caught Ya

6. Stuck

Érdekes album, ezt meg kell hagynom. A dalok jók, mégis csak az I Caught Ya-t és a Love Song-ot tudnám kiemelni. A többi számra nem is nagyon emlékszem, ha őszinte akarok lenni. Ez a kettő megmaradt, mert az első elég szórakoztató volt ahhoz, hogy emlékezzek rá, és többször is meghallgassam, a második pedig szinte sokkolt az első alkalommal! Az a brutális hangulat és zenei váltás ami a refrénnél található, azonnal 'fület szúrt'. Remek számok lettek, a Love Song pedig lehetséges hogy még az Only You-t is kenterbe veri. 

Természetesen az Only You a legerősebb s a legtöbb esélyt magában hordozó, így persze az kapott klipet. Ennek ellenére én a Love Song-ra szavaznék, mert annyira egyedi, hogy ilyet sem hallottam még - szerintem soha.  Bár az is lehet, hogy ilyen kirívó dallal nem mertek volna indulni. Ki tudja. 

Összességében jó lemez volt, bár nekem kicsit unalmas. Az album felére konkrétan nem is emlékszem, annyira nem kötöttek le. Ennek ellenére valahogy ellensúlyozza a tény, hogy még így is érdekesebb anyagot dobtak össze, mint sokan mások. 

Tízből hét pontot adnék nekik!

10/7

A második banda, amiről beszélnék nektek, a híres neves Girls' Generation. Azt hiszem, erre mondhatjuk, hogy tényleg mindenki kíváncsian - még ha nem is annyira, mint a rajongók - várta már a visszatérést. 

Azután, ami az együttes háza táján lezajlott, a sok vádaskodás, botrányok, rajongók lelépése és a gyűlölködés után, bárkit meglephetett volna, hogy máris visszatértek - ha nem ismernénk az SM technikáját! De mivel eléggé jártasak vagyunk rabszolgatelep világában, inkább csak azon izgultunk, hogy mivel fogunk majd szemben állni.

A lányok egy kiselmezzel rukkoltak elő, amin mindössze két dal kapott helyet - bár én még ezen is meglepődtem, mert csak egyre számítottam, főleg, hogy japán verziója is van ugye a számnak.

Mikor meghallgattam mind a két verziót, már meg sem lepődtem az eredményen. A japán sokkalta jobb lett, ismét. A szöveg ezerszer jobban illik a ritmushoz-dallamhoz. Valahogy mostanában, bár fogalmam sincs, hogy miért, de jobban eltalálják a dalokat, mint a koreaiakat. Ez vonatkozik a MR.MR-re is, ugyanis azt ki nem állhattam, míg meg nem hallottam a japán nyelvű változatát. Azt máris jobbnak találtam, s a mai napig is sokszor meghallgatom. 

Ebből kiindulva - bár reménykedtem, de tényleg nem okozott meglepetést a felismerés, hogy ezúttal sem sikerült lenyűgöznie a koreai szerzeménynek. 

Lássuk akkor a Catch Me If You Can klipjét:

Amit erről tudok mondani, az annyi, hogy: szörnyen gáz. Nem hiszem el, hogy egy ennél jobb videót sem voltak képesek összeállítani! Tényleg? 

Mondjátok, hogy ez csak egy dance ver, könyörgöm, vagy elveszítem a hitem. Az SNSD-nek ennél még soha nem volt szörnyűbb videója, erre megesküszöm - bár a Flower Power vetekszik vele, való igaz. 

A lányok felettébb csinosak, gyönyörűek, a tánc pedig még engem is meglepett, mert kifejezetten tetszett! A ruhák pedig, amiket tényleg ruhának is lehet nevezni, nem holmi bugyinak, még jobban megerősítettek a beléjük vetett hitemben. Nincs nekik szükségük semmiféle pucérkodásra, erősek enélkül is.

De ami igazán sokkolt, az a szöveg felosztása volt. Uram Isten, szerintem Yoona, Yuri Sooyung és Hyoyeon még életében nem kapott ennyi részt, mint itt. Mégis mi történt? Boldog voltam, de közben egy kicsit mérges is, hiszen erre nem feltétlenül kellett volna ennyit várni, régebben is kaphattak volna legalább, hm, három szót! Emiatt csak nem dőlt volna össze a világ. 

Maga a dal jó, de nekem még mindig nem éri el azt a szintet, amit várnék tőlük. Nem ez az, amit vártam, s várok már a Hoot óta. 

Érdekes azonban, hogy amikor a T-ara kijött a Sugar Free (Number 9) c. dalával, sokan annyit mondtak, hogy 'nevetséges', ez már nem Kpop, inkább valami electro. Most persze ezek az emberek odáig vannak a dalért, ami sajnálom, de véleményem szerint közel sem éri el a Sugar Free szintjét. 

A lemez második dala a Girls címet kapta, s természetesen pusztán véletlen egybeesés miatt, roppant mód hasonló történetet mesél el, mint amilyen helyzetben most a lányok is vannak. Nem baj ez, sőt! Örvendek minden egyes alkalommal, mikor valós dolgokat vélek felfedezni a dalok és a szövegek tengere mögött. Értékelem, és tetszik is, kedves, szép szám. 

Ha összességében kell értékelnem, akkor csalódtam egy picit. A Catch Me If You Can sokkalta jobb lett, mint a Mr.Mr - amit konkrétan ki nem állhattam -, de még mindig nem éri el azt a szintet, amire annyira vártam. Szeretem a lányokat, és szurkolok is nekik, de ez tényleg nem az, amit ki tudja hányszor meghallgatnék. Valami nagyon hiányzik belőle, még ha megmondani nem is tudom mi az. 

Tízből hat és fél pontot kapnak tőlem.

10/6.5

Az utolsó együttes pedig - és ezzel még saját magam is megleptem -, a Crayon Pop! Soha nem gondoltam volna, hogy ez fog történni, de igen, ez az idő is elérkezett. 

A lányok a híres Bar Bar Bar után már csak amolyan "kis koboldok" szerepében tűntek fel, ki tudja, talán így akarták, vagy így alakult. Én nem bántam, de annyira nem is kötöttek le, s nem is foglalkoztam nagyon velük. 

Ez alkalommal azonban valami nagyon máshogy alakult, ugyanis kijelenthetem, hogy az FM az a dal, ami ebben az évben a legjobban tetszett. Ha az előző két együttes dalával kellene - jó, nem kell, de mégis megteszem - összehasonlítanom, akkor gondolkodás nélkül az FM-re esne a választásom, és arra is esik. 

A megjelenése óta konkrétan folyamatban hallgatom, szünet nélkül. A ritmus, a dallam, az ének, minden tökéletes, és olyan fajta függőséget okoz, amit nem tudom, hogy mi tudna kigyógyítani - mert, hogy előreszaladjak, az EXO sem rántott ki a gödörből, amibe a CP lökött az FM 'erejével'. 

Lássuk akkor a klipet:

Na, viszont, mikor ezt megláttam, majdnem letéptem az arcom. Értem én, hogy Bar Bar Bar meg minden, de ez már kicsit nevetséges volt. Amolyan: EZ MEG MI A JÓ FENE? reakciót váltott ki belőlem, és még mindig nem tudom teljesen végignézni, mert ez már nem vicces, hanem szegényes. Lehet, hogy szórakoztatónak kellene találnom, de nem megy. Persze ez lehet, hogy az én hibám, de képtelen vagyok még egyszer végignézni. 

Mi ez a Power Rangers & Sailor Moon mix? 

A szövegről nem is beszélve. Semmi értelme, tényleg! Nagyjából nem szól semmiről, csak hablaty az egész, ez pedig szíven ütött. 

Ennek ellenére a dal annyira erős, hogy nem bírtam elfordulni tőle. A legjobb, amit ebben az évben eddig hallottam, őszintén. Szó szerint egész nap képes vagyok hallgatni, mert tökéletes, ahogy van. 

És erre még csak azt sem lehet ráhúzni, hogy 'jajj mert ők a kedvenceid, persze'. Messze nem. Még nagyon a zenéjüket sem hallgattam, soha. De ez... Ha valaki háromszor meghallgatja egymás után, pont olyan sokkban részesül majd, mint én magam is.

A mini album másik két száma is jó lett - és azoknak legalább van értelme is -, s bármennyire is legyen ellenemre a videó és a szöveg, bátran kijelentem, hogy az FM az év egyik legjobb dala lesz. 

Természetesen, most, hogy az SNSD és a miss A visszatért, esélyük sincs, még akkor sem, ha sokkal jobb dallal szállnak versenybe. Így megy ez. 

Az értékelés pedig. Nehéz dolgom volt, mert ha figyelembe kell vennem a klipet, és a szöveget, na meg a többi dalt a lemezen, akkor nem jönnek ki olyan jól, mint például, ha csak a visszatérő dalt kellene néznem.

Erre, bár a az FM komolyan nagy szerelmem lett, tízből csak hat pontot tudok adni.

10/6

A mai napi utolsó banda pedig, az annyira nagyon várt EXO lenne! Mind tudjátok, hogy eléggé izgatottan figyeltem, hogy mikor és mégis hogyan fognak visszatérni. 

Nem mondom, hogy le lettem volna nyűgözve. De azt sem, hogy nem.

Főleg a Call Me Baby-t illetőleg. Mégis ez az a dal, amivel fellépnek és ami elviekben a legütősebb, nem? 

Tudom, mindenki el van ájulva tőle, még olyanok is, akik eleve nem EXO rajongók, de sajnos én nem tartozom ebbe a táborba. 

A Call Me Baby nagyon jó, de nem estem hanyatt tőle. A Mama, a Growl, az Overdose mind tele voltak élettel, újdonsággal, s kiemelkedőnek tartottam őket, de a Call Me Baby nem egészen ilyen. Meghallgattam, nagyon sokszor. Megnéztem a klipet, rengetegszer. 

Ennek ellenére sem érzem, hogy annyira nagyon hiper-szuper lenne, mint ahogy azt mindenki állítja. Mondjuk ez azért is lehet, mert van ezen a bizonyos albumon egy olyan szám, ami ezzel szemben azonnal elrabolta a szívem.

Na de, először lássuk a videót:

A véleményem pedig elég furcsa lehet, tekintve, hogy most "sikongatnom kellene a gyönyörtől", ha már egyszer EXO rajongó vagyok, igaz? 

Röviden: a tánc messze nem olyan jó, mint amilyen a Growl vagy az Overdose koreográfiája volt. Jó, de nem eléggé.

A videó pluszpontja, hogy nem egy villogó dobozban "játszódik" a fene nagy története, s valahogy a vágások is szépre sikerültek. Az egyetlen zavaró tényező a fekete-fehér effektus a vége felé. Nem értem miért volt arra szükség. Engem kifejezetten zavar.

Maga a klip:

Valaki, könyörgöm...árulja el, hogy Kai-nak mégis miért kellett ennyire gusztustalan hajat adni? Mintha tocsogna a zsírban. Ránézni sem bírok, tényleg. Akárki ötlete is volt, remélem most kicsit sem büszke magára, mert úgy néz ki, mint egy igénytelen dög.

[Elnézést mindazoktól, akik most is épp olvadoznak Kai isteni kinézete felett érzett öröm miatt.]

Ezzel szemben! 

Chanyeol. 

Végre valaki a kezébe vette az irányítást, és bár Kai úgy néz ki, mint akinek zsír csepeg a hajából, Chayeol - ahhoz képest amilyen eddig volt, kiemelkedően néz ki. Gratulálok, bárki is tette ezt vele! Le a kalappal!

Sehun ismét olyan 5 szót kapott, de most ez még a többihez képest is feltűnő volt. Még Tao is többet szerepelt a K verzióban, mint ő. Oké, értem én, hogy nem tud énekelni, de akkor legalább valami rap részt tolhatnának az orra alá. Mert így kb. csak úgy van a nagyvilágban. (És igen, láttam az M verziót, de az kicsit sem nyugtatott meg.)

Lay, hála a jó Istennek normális hajat kapott, nem úgy mint a Wolf idején, mikor nagyjából egy idiótának nézett ki. Az haj gyerekek...

Xiumin - Kai-val együtt - édes kis áttetsző felsőt kapott, hogy mutogassa az izmait. Jó azoknak akiket érdekel az ilyesmi. 

Chen! Mindenki Chencing Machine-ja megdöbbentően ügyes volt. Nem gondoltam volna, de megcsinálta. Tényleg jól táncolt, pacsit neki. 

A többi tagon nem vettem észre semmi különöset - azon kívül, hogy mennyire látszik rajtuk a sok változás. Ha valaki visszanézi mondjuk a History klipjét, akkor még a "jajj nagyon menőnek kell kinéznem, de még annyira babaarcom van, hogy az szörnyen vicces" tagokat láthatja, itt pedig eről már szó sincs. Szépen felnőnek még a legfiatalabb tagok is, ami itt már tökéletesen látszik. 

A ruhák néha nevetségesek, de még mindig jobbak, mint az Overdose horgász-hontalan göncei, amikre legszívesebben rá sem néztem volna. Ez, ahhoz képest felemelő volt! 

Na akkor térjünk rá az albumra!

1. Call Me Baby

2. Transformer

3. What If...

4. My Answer

5. Exodus

6. El Dorado

7. Playboy

8. Hurt

9. Lady Luck

10. Beautiful

A lemez sokkal másabb, mint amilyen az első volt. Felnőttesebb, talán. Nem tudom, de annyi pozitívum azonnal észrevehető, hogy a WOLF - vagy bármiféle ahhoz hasonló dal - nincs a dallistán. Hála a jó Istennek!

Na szóval, itt azonnal tudtam, hogy mi a kedvencem. Az El Dorado. Remek szám, semmit sem változtatnék rajta, úgy jó, ahogy van. (Jó, most tekintsünk el a koncerten látott meghökkentő tánctól.) Sajnálom, hogy eddig ezt egyszer sem adták elő a Call Me Baby mellett. Nagyon összeszedett, hiszem, hogy ezen dolgoztak a legtöbbet, bárkik is szerezték. Valahogy nyugtalan érzésem támad, bármikor is hallgatom, igazán magával ragadó tud lenni, észre sem veszem, hányadszor ismétli meg a telefonom, vagy a gépem a számot, mert annyira bele tudok merülni, hogy az valami hihetetlen. A felépítése is remek, mikor már arra számítunk, hogy a refrén pörgősebb része jönne, még húzzák egy kicsit az időt a Find the El Dorado résszel, aztán pedig végre robban a bomba. Remek, tényleg imádom. 

Tökéletesen el tudnám képzelni a Mama mini albumon, mert beleillik abba a világba, teljesen - mondjuk ez nem is véletlen ugyebár. Ez a lemez legtökéletesebb dala, s ezt bátran kijelenthetem.

Ezek után következik - de csak egy hajszálnyival lemaradva - a Hurt, az Exodus, a Lady Luck a Transformer, végül pedig a Playboy. 

A Hurt, érdekes módon pont azt a furcsa nyugtalanságot idézi fel bennem, amit az El Dorado is. Az az intro valami csodás! Mikor először hallottam, azt sem tudtam, miféle dalra kellene számítanom. Végül pedig megkaptam ezt a hol lassúnak, hol tempósnak mondható számot, ami szinte azonnal kedvencé válhat. Imádom, ahogy összerakják a dalokat (na meg Sehun 4 sorának benne), tényleg odafigyelnek, hogy ne legyen unalmas hallgatni a számokat.

Az Exodus mintha csak a Hurt és a Call Me Baby testvérkéje lenne. Hasonlóan elragadó ritmus, érdekes dallam, jól illeszkedő hangok (Chanyol és Kai énekel!) Meglepően gyorsan szerethető!

A többi dal is jó, de nem igazán emelkednek ki úgy semmiben. De ez még mindig egy nagyon jó arány, ha azt nézem, hogy 10 dalból alapvetően szeretek hetet, a maradék háromból még elvagyok a My Answer-rel is, a másik kettő pedig amolyan töltelékszám, azt hiszem. Ennyit még meg is engedek, mert kinél nincs ilyen? 

A legnagyobb probléma, hogy a Promise nem jelent meg a számok listáján, de mondjuk érthető, hisz mikor ezt kiadták, még dolgoztak a kínai verzióján. Na meg jó döntés ez, mert az érzékeny rajongók meg fogják venni az átdolgozott verziót is, hisz azon már biztos, hogy rajta lesz, az új visszatérő dalukkal egyetemben. Meg persze azt is kismillió verzióban próbálják majd eladni, mert ugye minden bőrt le kell húzni a rajongókról. 

Okos húzás SM, okos húzás!

*

De azért, remélem tudod, hogy most arcon rúgnálak.

Szóval.

Ha nem csak a Call Me Baby-t nézem, hanem az egész albumot, akkor örvend a szívem, mert tényleg jól összerakott lemez lett, még akkor is, ha nekem a Growl jobban tetszett. Úgy, egészében. 

De az El Dorado-t nem nagyon tudja kiütni a nyeregből egyik másik dal sem, talán csak a Hurt és az EXODUS közelíti meg. Persze értem én, hogy valami pörgőset kellett a színpadra állítani, meg egy olyat, ahol lehet szexin (kinek-mi) táncolni, meg hasonlók, de mégis jobb dalnak tartom, mint a Call Me Baby-t. Mérföldekkel. 

Mi mást lehetne még elmondani? 

Ahogy mondtam, nem ájultam el, mert a klipes dal nem ütött nagyon szíven, viszont elájultam, mert az El Dorado-t azonnal megszerettem, a társaival együtt! 

Én, saját meglátásom szerint tízből nyolc pontot adnék nekik!

10/8