Nem tudom, miért vagyok itt.
Szorítsd meg a reszkető kezeimet!
Suttogd, hogy mindig itt voltál,
Hogy mindez olyan, akár egy álom.
Szerelembe esni annyira édes érzés,
Csak te és én létezünk,
Most, csak te és én vagyunk.
Bár a világunk átláthatatlan,
Te elküldted nekem a szerelmed,
Csókolj hát meg azokkal a ragyogó ajkakkal!
Megrészegültem a lágy lélegzetedtől,
A lélegzetelállító tekinteted magához húz,
Akár a csak egy percig tartó álmok, mik hamar el is tűnnek.
Még ha mindez véget is ér, mikor kinyitom a szemem,
A lényeg, hogy most mellettem vagy.
Ez a végzet?
Hol a vége ennek a viccnek?
Az ismeretlen az igazi félelem.
Felemelem a fejem,
Megpróbálok elrohanni, de ahogy előtted állok,
És hallom a hangod...
Olvassz el a karjaidban,
Azonnal hozzád rohanok,
Nem érdekel, ha csak sebeket hagysz magad után!
Még ha mindez véget is ér, mikor kinyitom a szemem,
A lényeg, hogy most mellettem vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése