Felmásztam a hegyekre,
Hogy megérintsem a felhőket.
Kalandvágyóan követtem az álmaimat.
Figyeltem, ahogy a folyó rohanva halad tova az eső után.
A világ dolgain, a szerelmen gondolkoztam,
A csillagokat néztem.
De én, a vándor magányossá váltam,
Mikor az álmaim megrepedni látszottak.
Hallottam, ahogy a szél ordított a fülembe.
Most nem tudom mit kéne tennem.
Valami akarok lenni,
Semmi sem akarok lenni
Mondd, hogy van igaz világ!
Valami akarok lenni,
Semmi sem akarok lenni
Mert valahol vár rám a Paradicsom egy rejtett sarokban
Már értem.
Tudom, hogy az élet nem lehet mindig jó,
Az emberek mindig küzdeni akarnak,
Nagyok lenni, mint a legmagasabb tornyok.
Sokan magányosan élnek, mások meg akarják érteni a valóságot.
Emlékszem mikor mi találkoztunk.
A szívem hevesen vert.
Bár a jövő még messze nem egyenes, szeretem ezt.
Itt állok a forrongó elágazás előtt,
Leengedem a kezem, s feltekintek az égre,
Hiányzik az otthonom.
Valami akarok lenni,
Semmi sem akarok lenni
Mondd, hogy van igaz világ!
Valami akarok lenni,
Semmi sem akarok lenni
Mert valahol vár rám a Paradicsom egy rejtett sarokban
Már értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése