Túl sok szomorú, tragikus dologról olvastál.
Szorosan kapaszkodtál hát belém.
Tudtad, hogy nem kéne, de nagyon féltél.
Gondoskodásod néha túl sok is volt.
Nekem pedig erősnek kell lennem, távol az otthontól.
Fáj, de akkor még nem láttam tisztán a fontos dolgokat.
Azt akarom, hogy büszke légy rám,
Ahelyett, hogy állandóan aggódnál.
Te még mindig ugyanaz vagy, s folyton nyomon követed lépteimet.
Otthon vársz, hogy rád támaszkodhassak.
Azt akarom, hogy büszke légy rám,
Ezért nem panaszkodok, mindegy milyen nehéz.
Emlékszem, ahogy megérintetted az arcom, mikor azon könnyek csordultak végig.
Az eső továbbra is szemerkél,
Ott az erdőben, ahová visszatértem.
A szemeim nem mutatnak keserűséget,
Csak viszontláltják a múlt emlékeit,
Hogy békére leljek.
Azt akarom, hogy büszke légy rám,
Ahelyett, hogy állandóan aggódnál.
Te még mindig ugyanaz vagy, s folyton nyomon követed lépteimet.
Otthon vársz, hogy rád támaszkodhassak.
Azt akarom, hogy büszke légy rám,
Ezért nem panaszkodok, mindegy milyen nehéz.
Emlékszem, ahogy megérintetted az arcom, mikor azon könnyek csordultak végig.
Azt akarom, hogy büszke légy rám,
Ahelyett, hogy állandóan aggódnál.
Te még mindig ugyanaz vagy, s folyton nyomon követed lépteimet.
Otthon vársz, hogy rád támaszkodhassak.
Azt akarom, hogy büszke légy rám,
Ezért nem panaszkodok, mindegy milyen nehéz.
Emlékszem, ahogy megérintetted az arcom, mikor azon könnyek csordultak végig.
Azt akarom, hogy büszke légy rám,
Nem is értem, miért nem mondtam el.
Emlékszem, ahogy együtt néztük a csillagokat, te pedig nem beszéltél a fájdalmadról.
A vérem szinte égeti a testem.
Azt akarom, hogy büszke légy rám,
Mosolyogva ölelj magadhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése