Hé Suga!
Emlékszem, mikor három éve ide jöttünk,
Mikor te és én állandóan veszekedtünk akkoriban.
Az tapéta, a fürdő és a veranda, mind kék volt.
Akkoriban azt hittem ez egy hatalmas hely,
De a célom volt igazán hatalmas.
Mára apróvá lett az akkor óriásinak hitt ház.
Mikor kilenc gyakornok osztozott ezen a kis lakáson,
Mintha csak tegnap lett volna! Mennyivel idősebbek vagyunk már!
A jó dolgok mindig a másikéi voltak,
Állandóan rettegtünk a jövő miatt,
Látva a többi idősebb előadót az év végi díjátadókon.
Soha ne feledjük el ezeket az emlékeket, de tegyük félre.
Ennek a helynek olyan illata van, mint nekünk, hát soha ne feledjük, bárhová is sodor a sors.
Rengeteget sírtunk és nevettünk, mégis milyen gyönyörű volt minden.
Nonhungdong, harmadik emelet, köszönöm.
Lépjünk tovább,
Búcsút kell vennünk ettől a helytől amihez úgy hozzá nőttünk.
Lépjünk tovább,
Pillanatok, mikor sírtunk és nevettünk,
Viszlát.
Az a három év annyira rövid időnek tűnt, mégis hosszú volt.
Rengeteg dolog történt, megannyi emléket szereztünk.
Emlékszem, mikor már a feladás szélén jártunk.
Amikor már úgy éreztük, kihasználnak minket, mint az automaták a bankkártyákat.
Bármennyire volt kicsi ez a hely, agyon szoros kapcsot hozott létre közöttünk.
Itt veszekedtünk, néha meg is ütöttük a másikat.
Talán ezért keverednek a rossz érzések és a csodásak,
Még a por is fényesnek tűnik ebben a percben.
Sokkal több holmink van, mint a kezdetekkor, nekem is.
Kaparjuk hát össze az összes büszkeségünket s haladjunk egy nagyobb világ, egy nagyobb álom felé!
Egy új kezdet, egy új kezdőpont,
Izgatott vagyok mivé alakul majd mindez.
Vigyük a dobozokat, poroljuk le őket,
Mikor végeztünk, szerzünk egy kis fekete bab tésztát. Igen.
Lépjünk tovább,
Búcsút kell vennünk ettől a helytől amihez úgy hozzá nőttünk.
Lépjünk tovább,
Pillanatok, mikor sírtunk és nevettünk,
Viszlát.
Mióta csak megszülettem,
Számláltam a napokat az első lépésig.
Emlékszem miért kellett megtennem azt a lépést.
A gép miatt, mit az anyukám szíve rejtett és a hatalmas seb miatt.
Daegu-ban 2010 telén, a gyerek én felmérte a nagy világot.
Az ok, amiért az üzlet világába léptem?
Mások azt mondják csak a pénz miatt tettem, így ez a mozzanat sok dolgot hozott magával.
Tetszett vagy sem, nagyon sok dolog változott az életemben.
Addig csak arról szólt, hogy kifizessem a lakbért, a büszkeségem az előlegekbe fojtottam.
De most ismét lépni fogok.
Van egy másik álmom, az idollá válásnál magasabb szinten.
Mikor fogok megállni? Remélem hamar elérkezik az a pont.
Lépjünk tovább,
Búcsút kell vennünk ettől a helytől amihez úgy hozzá nőttünk.
Lépjünk tovább, egy magasabb helyre.
Ahogy kiviszem az utolsó dobozt is az immár üres szobából,
Visszanézek egy pillanatra.
Pillanatok, mikor sírtuk, nevettünk,
Viszlát.
Lépjünk tovább,
Búcsút kell vennünk ettől a helytől amihez úgy hozzá nőttünk.
Lépjünk tovább, egy magasabb helyre.
Ahogy kiviszem az utolsó dobozt is az immár üres szobából,
Visszanézek egy pillanatra.
Pillanatok, mikor sírtuk, nevettünk,
Viszlát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése