Beléd estem, melletted maradok
Suttogás visszhangzik, kíváncsiság csiklandozza a nyelvem,
Folyton körbe pillantok, mert kíváncsi vagyok.
Még az idő is megáll, mikor megérintesz.
Friss illat terjeng a számban.
Mihez kezdtem volna, ha nem ismerlek meg?
Csak nevetni tudok ezen a szomorú gondolaton.
Örülök, hogy megoszthatom veled ezt a boldogságot.
Ne hagyj el, mindig maradj mellettem,
Akkor is, ha összetörlek, ha feldühítelek, ha el is löklek a szörnyű személyiségemmel.
Kíváncsi vagyok el fogsz-e tűnni,
Te, ki értékesebb vagy, mint bármelyik ékkő.
Az ablak, mely az asztalom világítja meg,
A fiókom az ágyam mellett, a zsebem,
veled akarok megtölteni mindent.
Az édes tekinteted, a finom érintésed,
Ezek változtattak meg, s ez egy csodás változás.
Mikor megfordulok, csak rád gondolok.
Mihez kezdenék, ha nem foghatnám a kezed?
Megengeded, hogy így nyafogjak minden nap,
Csodálatos vagy.
Szeretnék én lenni az egyetlen számodra,
Még ha össze is törlek,
Még ha fel is dühítelek,
Még ha el is löklek a szörnyű személyiségemmel,
Kíváncsi vagyok, el fogsz-e tűnni,
Te, ki értékesebb vagy, mint bármelyik ékkő.
Mi lesz, ha lassan elolvadsz? Csak egy nagyot sóhajtok.
Gyorsabban, mint ahogy a szívem ver,
Gyorsabban, mint ahogy elolvadsz,
Maradjunk így örökké, maradj mellettem,
Még ha egy hazugságnak is tűnik mindez.
Ne hagyj el, maradj mindig mellettem,
Csak érted szökik mosolyog az arcomra.
Ne hagyj el, mindig maradj mellettem,
Akkor is, ha összetörlek, ha feldühítelek, ha el is löklek a szörnyű személyiségemmel.
Kíváncsi vagyok el fogsz-e tűnni,
Te, ki értékesebb vagy, mint bármelyik ékkő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése