Az ajkaik kérdik, miért ilyen szomorú is ez.
Ne, ne gyere közel ezzel a kifejezéssel!
Csak engedj el.
A megszámlálhatatlan szerelmes szavak, miket elsuttogtunk,
Az ígéreteink, melyek azonnal megtörtek.
Nem, ez egy álom! A tekinteted elárulja.
Csak ölelj meg ismét!
Szerettelek, törődtem veled, ennyi.
Szerettelek, de most gyűlöllek. Ez az okom.
Azt hiszed nem ismerlek?
Most hazudsz, igaz?
Még mindig szeretsz, még mindig ugyanaz vagy, igaz?
Nem szeretlek.
Szeret, nem szeret.
Felkapom a virágszirmokat, s végtelen könnyekre fakadok.
A virágszirmok belém ivódtak.
Minden egyes szirom lehullott,
Pont ahogy mi is, ettől pedig fájdalom hasít a szívembe.
Miért kell elválnunk egymástól?
Szerettelek, törődtem veled, ennyi.
(Ne mondd ezt!)
Szerettelek, de most gyűlöllek. Ez az okom.
Azt hiszed nem ismerlek?
Most hazudsz, igaz?
Még mindig szeretsz, még mindig ugyanaz vagy, igaz?
Minden nap magányos voltam,
Hogy megvédhesselek.
Bocsáss meg a fájdalmas percekért,
Soha többé nem foglak elengedni.
Gyere vissza a karjaim közé!
Szerettelek, szerettelek, ennyi.
Még ha a megfeketedett, felégett szívem meg is reped.
Itt fogok maradni,
Mert annyi minden van, amit szeretnék megtenni érted.
Mert, olyan sokkal tartozom neked,
Mert hálás vagyok.
Váljunk el egymástól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése